Kereső toggle

Túl sok a szegény, megváltoztatják a statisztikai mutatót

Harcban a számokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Beszüntette évenkénti létminimum-számításait a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), mondván: túl sok ember – a népesség 40 százaléka – tartozik a létminimum alatt élők körébe, ami szerintük irreálisan sok szegényt jelez. Ezért őszig új fogalmat, illetve új szegénységszámítási módszert dolgoznak ki a több évtizedes mutató helyett. Sokak szerint politikai lépésről van szó, melynek egyedüli célja a hazai szegénységi statisztikák „kikozmetikázása”. 

A szegénység mindig is politikailag és érzelmileg terhelt fogalom volt világszerte, aminek mérésére nem léteznek abszolút objektív mutatók. Mert az, hogy ki számít szegénynek, jobb helyeken közmegegyezés kérdése, és sokféle megközelítésben értelmezhető jelenség. Az sem véletlen, hogy például a kádári diktatúrában a szegénység sokáig tabutémának számított.
Ilyeneket mondanak most azok, akik a KSH bejelentését kommentálják, miszerint a hivatal beszünteti a két évtizede közölt évenkénti létminimum-számításait, s helyette más szegénységmutatót dolgoz ki, őszig bezárólag. A 2014-es adatokat most hozták nyilvánosságra, de ez volt az utolsó ilyen adatközlés. A KSH a lépést – melyet a Czibere Károly által vezetett szakállamtitkárság is teljes mellszélességgel támogat – a téves fogalomhasználattal és az elavult módszertannal indokolta.

A szegénység körüli politikai felhangok erősödését jelezte az is, hogy a KSH tavaly ősszel hatalmas időbeni csúszással, csak az önkormányzati választások után adta ki a 2013-ra vonatkozó, más típusú szegénységi és kirekesztettségi statisztikáit. Az uniós módszerekkel számolt adatok szerint a lakosság 14,6 százaléka él „relatív jövedelmi szegénységben” (ők a mediánjövedelem 60 százalékánál, azaz havi 68 ezer forintnál kevesebből éltek); 9,3 százaléka él nagyon alacsony munkaintenzitású (munkanélküli) háztartásban; illetve a lakosság 24 százalékát érinti a súlyos anyagi nélkülözés legalább négy ismérve (üdülés, húsfogyasztás, autó, pénztartalék hiánya stb.). Azt, hogy egyetlen mutató önmagában mennyire nem tükrözi a valóságot, jól mutatja, hogy hazánkban az alacsony bérek miatt magasabb a súlyosan nélkülözők aránya, mint a relatív anyagi szegénységben élőké. Rajtunk kívül az unióban mindössze négy országban, köztük Bulgáriában tapasztalható ugyanez.
Az uniós szegénységi és kirekesztettségi adatokkal szemben a létminimum nem kifejezetten a szegénységet mutatta, hanem elvileg a társadalmi megélhetési minimumot jelölte: azt a havi összeget, amivel még megakadályozható a lecsúszás, a kirekesztettség állapota. A létminimum értékének meghatározásához nem a jövedelmeket, hanem a fogyasztói árakat vették alapul: a tudományosan meghatározott tápanyagszükségletet, illetve az ennek alapján összeállított élelmiszerkosarat, a lehető legolcsóbb árakon. Megnézték, átlagosan mennyiszer költenek ennél többet a háztartások, és beszorozták vele az élelmiszerkosár árát, majd háztartás-típusonként súlyozták azt. Így jött ki a létminimum, amelynek legutolsó, 2014-es havi átlaga 87 351 forint – a 2013-as érték 99,8 százaléka – volt.
Tavaly a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimuma összesen havi 253 318 forint volt, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 78 616 forint. Az olvasók fantáziájára bízzuk annak eldöntését, hogy ez sok-e vagy kevés, mindenesetre a KSH Létminimum 2014 című kiadványa szerint az elmúlt években a létminimum alatti jövedelemmel rendelkezők aránya a háztartások 40 százaléka körül mozgott.
A KSH nemrég közleményben utasította vissza, hogy döntését politikai indítékok motiválták volna. Mint írják, a létminimum eleve hibás kifejezés, mert puszta létfenntartásként értelmezhető, holott egy társadalmilag elfogadható életszínvonal-szintet mér.  A létminimum alatt élők nagy csoportja a KSH szerint rendkívül vegyes, ezért a „mutató elfedi a társadalomban ténylegesen meglevő szegénységet, így alkalmatlan a ténylegesen nehéz körülmények között élők helyzetének bemutatására”. A hivatal idén őszre új módszertannal és új formában publikált mutatókkal kíván – az uniós adatok mellett – „pontosabb képet adni a magyar társadalom rétegeiről”. Azt is írják, hogy az egyeztetési folyamatban a munkavállalói oldal képviselői is részt vettek, akik egyetértettek a mutató felülvizsgálatának szükségességével.
Az érintettek kevésbé lelkesek. „A létminimum-számítás fontos, hiánypótló információkat tartalmaz, ezért a szakszervezetek nem értenek egyet a megszüntetésével, amíg meg nem születik a megállapodás az új létminimum-számítás módjáról” – írta közleményében az öt szakszervezeti konföderáció. Hangsúlyozták, hogy az eddigi mutató „a bérek kívánatos nagyságával kapcsolatos szakszervezeti törekvések számára könnyen érthető és jól használható fogódzót” jelentett, ami célzás arra is, hogy a minimálbér (nettó 66 483 forint) jócskán elmaradt a létminimum (nettó 87 351 forint) értékétől.
 Ferge Zsuzsának a Kettős mérce blogon olvasható elemzéséből az derül ki, hogy az EU és így a KSH által továbbra is használt szegénységi mutatók – melyek a jövedelmet, másrészt a társadalmi kirekesztettség ismérveit vizsgálják – nemzetközi összehasonlításra alkalmasak, viszonylag egyértelműek, de nem adnak teljes képet a hazai viszonyokról, melyeket árnyaltabban tükröztek a létminimum-vizsgálatok. Már csak azért is, mert ez utóbbit a fogyasztói árak, és nem a bizonytalanabb jövedelmi adatok alapján képezték. Ferge szerint nehéz elképzelni, miként kívánja a KSH meghatározni azt a bizonyos szegénységi küszöböt, ami alatt tényleg csak az éhezők vannak, ilyen precíz mélyszegénységi mutatót még sehol a világon nem sikerült kitalálni. „A legrosszabb helyzetű másfél-kétmillió ember helyzete az utolsó években különösen sokat romlott. A többség szinten maradt, mindeközben a felső kétmillió ugyanezen években – válság és szűkösség ellenére – folyamatosan nyert, jövedelmei az átlagnál jobban emelkedtek” – figyelmeztet a szakember, utalva a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére.
„Az ilyen típusú számoknak csak idősorokban van értelmük. Ezt hirtelen felszámolni minden rációt nélkülöző lépés. Ennek csak úgy lenne értelme, ha 5-10 évig futna vele párhuzamosan az új mutató is. Minden ilyen szám képzett szám, lehet rajta vitatkozni, de a mutatót megszüntetni a legkevésbé szakmai döntés” – mondta el kérdésünkre Krémer Balázs szociológus, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Hangsúlyozta: a hazai létminimum-számítások egyedülállók annyiból, hogy a bér- és jövedelmi vagy politikai viszonyoktól függetlenül, a fogyasztói árakból számított viszonyítási alapot jelentettek. Ezentúl gyakorlatilag csak az uniós számítások maradnak a szegénység mérésére, holott a létminimum sokkal többet árult el a magyar társadalom életkörülményeiről. Krémer szerint megszüntetni ezt a mutatót úgy, hogy láthatáron sincs az új, merő abszurditás, és érthetőek a politikai indíttatású felvetések, miszerint statisztikai értelemben eltüntetik a szegénységet. Emlékeztetett rá: jóllehet a KSH egy kormányhivatal, államtitkári rangban álló vezetővel, ennek ellenére a hivatal évszázados munkája során egészen eddig egy nagyon erős szakmai hagyományápoló jelleget sikerült megőriznie.

Tisztes létminimumon élők

„Havi 40 ezerért segítek ki ebben a kisboltban, és amit így keresek, azt odaadom a fiaméknak. Ezzel tudom segíteni őket, mert nekem mindössze 79 ezer forint a nyugdíjam. A fiam mentőstiszt, a menyem bolti eladó, ketten együtt keresnek 200 ezer forintot, ráadásul van egy lakáshitelük is. Gyerekvállalást egyelőre nem terveznek” – meséli a 70 éves Franciska, egy kis ABC eladója, aki bevallása szerint a nyugdíjából csak úgy tud kijönni, hogy gyógyszerre és ruhára nem költ.
László szociális munkás, a felesége pedagógus, két iskolás gyerekük van, nagyrészt az asszony keresetéből élnek, ami az életpálya folytán most közel 160 ezer forint lett. Férjével együtt összehoznak havi 250 ezret, plusz megkapják a családi pótlékot. „Bárhogy takarékoskodunk, a hónap második felében üres a hűtő, és rizs, krumpli, tészta, alma a menü. Van, hogy hónap végén tejet, cukrot se tudunk venni. Néha a nagyszülők segítenek ezzel-azzal, de ők is kisnyugdíjasok. A kocsinkat eladtuk, nyaralni korábban a szociális alapon igényelt üdülési csekkel tudtunk, de ez a lehetőség már megszűnt. A férjemnek nemrég volt egy műtétje, az el is vitte a megtakarított pénzünket. Havi 250 ezer forint arra elég, hogy egyik hónapról a másikra éljünk, de így is van mindig olyan számlánk, amivel lemaradásban vagyunk” – mondja Anna, a feleség.

Számmisztika

A kormány prominensei tagadják, hogy az a négymillió ember, aki a KSH számí-tásai szerint a létminimum alatt él Magyarországon, egyben szegény is lenne. „A kormány nem tartja nyilván a szegényeket Magyarországon, de az biztos, hogy több a szegény, mint kellene. (…) Van kétféle mutató, az egyik az uniós mutató, a másik a szocialista kormányok alatt létrejött létminimum-prognózis, amelyet az Eurostat nem fogad el. A szegénységi mutató azt hiszem, most 1,9 millió körül van” – mondta el a téma kapcsán Giró-Szász András kormányszóvivő.

Olvasson tovább: