Kereső toggle

Egyszer el kell hagynunk a Földet

Interjú Sárneczky Krisztián csillagásszal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt napokban két csillagászati hír is bekerült a globális mainstream hírfolyamba: a New Horizons űrszonda révén először pillanthattuk meg a Plútó jéghegyekkel tarkított felszínét, illetve a Kepler űrtávcső segítségével egy Földhöz hasonló bolygót fedeztek fel a Naprendszeren kívül. A nem mindennapi tudományos eredményekről Sárneczky Krisztián csillagásszal, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk.

Mit gondol, miért érdekli az emberiséget ennyire a világűr? Miért áldozunk ezekre a kutatásokra rengeteg pénzt, miközben az eredmények nincsenek közvetlen hatással a mindennapjainkra?

– A Kepler űrtávcső és a New Horizons projektek kapcsán semmiféle irreális költekezésről nincs szó, ezek rendkívül olcsó projektek. Az előbbi 600 millió dollárba került, az utóbbi pedig a járulékos költségekkel együtt 900 millióba, vagyis a végösszegük egyenként maximum egymilliárd dollár körül alakul, ami ráadásul 10-15 éves, vagy még hosszabb időtávra oszlik el. Vagyis évente 100 millió dollárnál kisebb költségről beszélünk, miközben például a Minnesota Vikings amerikaifutball-csapat egymilliárd dollárért épít új stadiont, az Egyesült Államok éves hadiköltsége pedig 500 milliárd dollár fölött van. Ennek egy százalékából 20 év alatt keresztül-kasul be lehetne járni a Naprendszert.

Ettől még a kérdés első fele érvényes….

– A kíváncsiság hajt bennünket, és persze a gazdasági haszonszerzés. Ugyanaz, ami annak idején a vikingeket vagy Cook kapitányt. Az emberiség jövője a világűrben van, hiszen a föld erőforrásai végesek, a világmindenségé pedig gyakorlatilag végtelenek. Ha fejlődni akarunk, és túlélni, akkor ki kell lépni a világűrbe. Ehhez képest egyáltalán nem költünk sokat az űrkutatásra.

A két hír közül, amelyek apropóján beszélgetünk, melyik a „nagyobb durranás” tudományos szempontból? Az, hogy a Plútót sikerült közelről szemügyre venni, vagy az, hogy találtunk egy Földhöz hasonló bolygót egy másik naprendszerben?

– A Plútó megközelítése nagyobb eredmény. Jóllehet a Kepler 452b jelű bolygó felfedezése – amelyet azonnal elneveztek Föld 2.0-nak – nagyobb figyelmet kapott, ezzel kapcsolatban azért számos kérdőjel van. Messze nem bizonyos, hogy annyira barátságos vidék az a bolygó. A Plútóval kapcsolatos hír viszont konkrét, fényképek és számos adatsor áll rendelkezésünkre, ráadásul ezeknek egyelőre mindössze öt százaléka érkezett meg a NASA-hoz.  Ezzel úgymond befejeződött a Naprendszeren belüli jelentősebb égitestek „meglátogatása”, hiszen a Plútó volt az utolsó, ahol még nem jártunk.

Ha már a kíváncsiságról, emberi érdeklődésről beszélt: az újságíróknak nem volt olyan nehéz dolguk „eladni” a Föld 2.0 sztorit, nem?

– A NASA szerint 50-50 százalék az esély arra, hogy ez egy gázbolygó, és nincs szilárd felszíne, illetve, hogy egy földszerű kőzetbolygóról van szó. Ehhez képest egy-két helyen már az is megjelent, hogy élet van rajta. Amit tudunk, az csupán annyi, hogy egy relatíve pici (a Földnél 1,6-szor nagyobb) planétáról van szó, amely egy Napszerű csillag körül kering, nagyságrendileg olyan távolságban, mint a mi bolygónk. Találtunk már kisebb bolygókat hasonló távolságban a csillaguktól, de azok jellemzően kisebb és hűvösebb „napok” voltak. Ez az első eset, hogy ilyen sok egybeesés van, és ez alapján azt lehet gondolni, hogy ez a bolygó is abban az „életzónában” kering a napja körül, ahol a víz folyékony marad, és a hőmérséklet is megfelelő lehet a miénkhez hasonló élet számára. A tudományos modellek alapján azonban egy ilyen méretű planéta – amelynek a tömege négyszerese a Földének – akár gáz halmazállapotú is lehet, hasonló például a Jupiterhez, ahol távolról sem ideálisak a körülmények az élet számára.

Egy laikus számára érdekesnek, sőt valószerűtlennek tűnik, hogy a Kepler űrtávcső valójában nem is látja a bolygót, csupán abból von le következtetést, hogy mennyit takar ki a csillagából. Mennyire megbízhatóak ezek a következtetések?

– A Keplert éppen arra fejlesztették ki, hogy észlelni tudja akár azt is, ha egy csillag fényereje egymilliomod részével csökken – például azért, mert elhalad előtte egy bolygó. Több ezer csillagnál észleltek ilyen bolygó okozta elhalványodást, és ezeket most a Földről egyesével kell megfigyelni és elemezni, hogy megállapítsuk a pontos paramétereket, főként a tömeget. Ezért várható, hogy a következő években még találunk olyan planétákat, amelyek ugyanígy, sőt esetleg még jobban hasonlítanak a mi bolygónkhoz. Az elemzés azonban nagyon lassan halad, hiszen egy-két óriás távcső van csupán, amely megfelelő erre a feladatra.

Hogy lehet ezeket a jellemzőket innen a Földről megállapítani?

– Például abból, hogy az adott csillag milyen gyakran és mértékben „mozdul el”. Ugyanis nemcsak a bolygó kering a napja körül, hanem a csillag is a bolygó körül, pontosabban a tömegközéppont körül – ha még emlékszünk erre fizikából. Ez a tömegközéppont a két égitest tömege közötti jelentős különbség miatt a csillag belsejében van – de nem a középpontjában. Vagyis a csillag ekörül a tengely körül „imbolyog”. Ez kimutatható, bár az ehhez használt technológia egyelőre bonyolult, és nagyon lassú, főként amiatt, mert a keresett bolygók keringési ideje egy év körüli.

Tudományos szempontból ennek mi az értelme, illetve a célja? Mit szeretnének a csillagászok kideríteni?

– Meg szerettük volna tudni, hogy mennyire általános az, hogy egy csillagnak vannak bolygói. Ebből ugyanis kiderül, hogy a mi naprendszerünk egyedi jelenség-e a világegyetemben, vagy sem. Lehet-e arról álmodozni, hogy a miénken kívül is van élet az univerzumban? A Kepler-távcső azt mutatta meg, hogy ez egy teljesen általános dolog, tíz csillagból kilencnek vannak bolygói. Ez egy nagyon jó arány, hiszen csak a mi galaxisunkban legalább 200 milliárd csillag van, és egyúttal sok-sok százmilliárd planéta.

Ezen belül is kifejezetten azok érdeklik a tudósokat, amelyek olyanok mint a Föld?

– Egy gázbolygóval nem megyünk sokra az élet szempontjából. Márpedig az emberi történelmet végigkísérte, hogy tudósok, filozófusok távoli lakott világokról gondolkodtak. Miért lenne ez másként most, amikor ehhez a technológiai is rendelkezésre áll, sokkal inkább, mint eddig bármikor.  Már tervezés és építés alatt állnak azok az óriástávcsövek, amelyek a 2030-as évektől a hozzánk legközelebb lévő csillagokat fogják egyesével megvizsgálni ilyen szempontból. Ha egy néhány tíz vagy száz fényévnyi távolságra lévő csillag körül is találunk a Földhöz hasonló bolygót, akkor azoknak a paramétereit sokkal könnyebben tudjuk mérni.

De ez mégiscsak egy „plátói kapcsolat”, hiszen tíz fényév távolságra sincs esélyünk eljutni, nemhogy 1400 fényévre…

– Nem tudhatjuk, hogy 100-200 év múlva milyen lesz az emberiség technikai színvonala. Gondoljon bele, hogy 100 éve hol tartottunk, és azóta milyen döbbenetes fejlődés zajlott le! Ki tudja, talán éppen egy Földhöz hasonló távoli bolygó jelenti majd a motivációt, hogy „kérem szépen, oda kell eljutni”. Ehhez persze előbb „be kell laknunk” a Naprendszert, és utána lehet elmélkedni azon, hogy a csillagok közötti utazást hogyan valósítsuk meg.

Ezek a célkitűzések azért még a sci-fi-k világába tartoznak, nem? Tudományos alapon mennyire reális mindez?

– Minél régebbi science fictiont néz vagy olvas el, annál több dologgal találkozik, ami mára megvalósult. Mi kutatók olyan munkát végzünk és olyan eszközökkel, amelyekről gyermekkorunkban, 20-30 éve csak álmodoztunk.

A Föld 2.0 távolsága, vagyis az 1400 fényév azért is érdekes, mert ez azt jelenti, hogy amit most látunk, az gyakorlatilag az 1400 évvel ezelőtti állapot, nem?

– Igen, de a csillagok és bolygók életében ez egy nagyon rövid időszakot jelent, szinte csak egy szempillantás. Vélhetően azóta nem sok minden változott.

Említette a Naprendszer meghódítását. Ebből a szempontból milyen jelentőséggel bír az, hogy az utolsó (törpe) bolygót is meg tudtuk közelről figyelni?

– Ebből a szempontból ennek nincs jelentősége. A Plútó leginkább azért érdekes, mert abban a térségben sokkal jobban megmaradtak azok a viszonyok, anyagösszetételek, amelyek a Naprendszer őstörténetére voltak jellemzőek.

A Plútó bolygó vagy nem?

– Nem bolygó.  2006 óta ez a hivatalos álláspont és várhatóan nem is fogják visszaminősíteni, még ha fel-fellángolnak is a viták erről. 

Mitől bolygó egy bolygó?

– Attól, hogy a környezetében lévő égitestekre uralkodó hatást gyakorol. Ez a Plútóra nem igaz.

Ugyanakkor az adatokból a NASA szakemberei arra következtettek, hogy a jégfelszín alatt folyékony nitrogén lehet, vagyis a Plútó „aktív”, sőt, lehet, hogy radioaktív tevékenység zajlik a belsejében. Ez mire utalhat?

– Sok minden fűthet egy égitestet. Holdaknak is vannak például vulkánjai – ettől ezek még nem bolygók.

Az eddig beérkezett adatokból és fotókból milyen nagyobb horderejű következtetéseket lehet levonni?

– Egyelőre ahhoz, hogy arról beszéljünk, hogy a Plútó fejlődése, anyagösszetétele és a Naprendszer keletkezése hogyan függ össze, még kevés adat áll rendelkezésre. Most még csak rácsodálkozunk a sok szép képre, az érdekes adatokra, amelyek szerint például nitrogén van a légkörében, és gleccserek a felszínén. A legnagyobb meglepetés most az, hogy mennyire aktív a Plútó.  A következő években válik majd világossá, hogy az itt gyűjtött információkat hogyan tudjuk beleilleszteni az elméleteinkbe, mit kell majd azokon módosítani.

Mi van a Plútó után? Milyen újabb célt lehet kitűzni a Naprendszer határán túl?

– Maga a New Horizons természetesen halad tovább a Naprendszer peremén, ahol rengeteg égitesttörmelék van, sokkal több, mint beljebb. Elképzelhető, hogy útba lehet ejteni még egy Plútóhoz hasonló, de kisebb méretű égitestet, de azután az űrszonda kikerül a csillagközi térbe.

A Naprendszeren belüli kutatásoknak mi a fő csapásiránya jelenleg?

– A Mars vizsgálata folyamatosan zajlik, és alapvetően az élet esetleges jelenléte, vagy erre utaló nyomok érdeklik a tudósokat. Szinén emiatt érdekes a Jupiter Európa nevű holdja, illetve a Szaturnusz körül keringő Enceladus. Ezen kívül a kisbolygók is figyelmet érdemelnek, egyrészt a veszélyelhárítás miatt, másrészt a nyersanyagok kitermelése céljából. Ugyancsak az utóbbi napok híre volt például, hogy egy 300-600 méter átmérőjű, 100 millió tonnányi platinát tartalmazó kisbolygó halad el a Föld mellett. A bolygóközi bányászat talán már nincs olyan messze, mint mondjuk a csillagközi űrutazás. 

A Hold érdekes még a számunkra? Lenne ott például olyan nyersanyag, amit ki lehetne termelni?

– A Holddal éppen az baj, hogy oda nincs miért visszamenni, nincs gazdasági érdek. Esetleg ha egy feltörekvő nagyhatalom – mondjuk Kína vagy India – bizonyítani akar az űrkutatás területén, akkor elképzelhető, hogy lesz újabb Holdutazás. Esetleg egy Holdbázis kiépítésének ötlete merülhet még fel, amit ugródeszkának lehetne használni a Mars felé vagy még távolabbi utazásokhoz. De ezek már valóban komoly összegekbe kerülnének.  Hogy mit hoz a távolabbi jövő, azt nem tudni. Kétségtelen, hogy az embernek egyszer el kell hagynia a Földet, és meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy tudjunk mozogni más égitesteken is.

Olvasson tovább: