Kereső toggle

Barangolás Hitler bunkerrendszerében

Farkasodú

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hetvenegy évvel ezelőtt, 1944. július 20-án követék el az Adolf Hitler elleni legismertebb merényletkísérletet. A robbantás a Führer híres főhadiszállásán, a mai Lengyelország területén felépült Farkasodúban (Wolfschanze)történt. A bunkerrendszer a kor legmodernebb technológiájával, német precizitással épült. Maradványai ma turisztikai látványosságként vonzzák a látogatókat.

A Harmadik Birodalom hadvezetése az 1930-as években mindenre kiterjedő precizitással készült a háborúra, hiszen aligha volt kétséges, hogy a versailles-i békeszerződést követően ismét főszerepbe kerülnek a fegyverek. Az ipar által is szorgalmazott fegyverkezésen túl a vezérkar is intenzíven dolgozott, többek között meghatározták, hogy a különböző hadjáratok során a legfőbb hadvezetés honnan irányítja majd a várakozásuk szerint győzelemre induló csapatokat. Megkezdték a helyszínek kijelölését, az építkezések előkészítését.

A Wolfsschlucht-I a belgiumi Brulyde-Pesche térségében épült fel, 1940. június 6-a és 27-e között – Hitler innen irányította a győztes nyugati hadjáratot. A Fekete erdőben lévő Tannenbergben pedig azt a főhadiszállást építették meg, ahol az Anglia elleni hadműveletet tervezték 1940-ben. Az akkori Németország területén lévő Mönichkirchenben kialakított vezérkari központból pedig a Jugoszlávia elleni 1941-es hadjáratot irányították.

A Wolfsslucht-II francia területen épült meg, Hitler 1944. június 16-án itt adta ki parancsát az atlanti fal védelmére Rommel és Rundstedt tábornagyoknak. A német hadvezetés a mai Ukrajna területén lévő Vinistában is kialakíttatta a vezérkari szállást. Maga a tábor faházakból állt, kivéve két megerősített vasbeton építményt. A viszonylag kellemetlen körülmények ellenére Hitler sok időt, 118 napot töltött itt, és 1943. júliusában, erősen megfázva, itt rendelte el a számára tragikus kurszki támadást. 1943. szeptemberében innen szállt fel a Führerrel az a repülőgép is, amelyre merénylői időzített bombát helyeztek. Mint ismeretes, a bomba nem robbant fel.

Hitler legtöbbet használt főhadiszállása az egykori Kelet-Poroszországban (ma lengyel terület) épült Wolfschanze (Farkasodú) volt, ahol összesen 801 napot töltött. A harmincas évek végén a náci vezér főépítésze, Albert Speer kapta meg a feladatot, hogy megfelelően védhető, kiválóan rejthető, feltűnés nélkül megközelíthető támaszpontot építsen a Führer és katonai vezetése számára. Speer elég hamar megtalálta és kijelölte a Mazuri tavak környékén, Rastenburg térségében lévő 150 hektárnyi területet, amely mindenben megfelelt az elvárásoknak. A Rastenburg-Angerburg vasútvonalnak és a kiváló közúti közlekedésnek köszönhetően biztosított volt a logisztika. A gyéren lakott területen csak németek éltek, és a közelben akkor még nem volt katonai objektum, amely felkeltette volna az ellenséges felderítők érdeklődését. A mindent körülölelő ősrengeteg pedig biztosította a kiváló álcázást.

Alfred Speer az építkezés „fedősztorijaként” létrehozta Rastenburgban az ASCANIA nevű kémiai laboratóriumot. Ez a szervezet irányította az anyagbeszerzést, a szállítást és a munkát. Az építkezésen folyamatosan 4-5 ezer kiváló, és főleg megbízható német szakember dolgozott. A percnyi pontossággal érkező vonatszerelvényeket éjjelente rakodták ki, a vasúti menetrendet is az építkezéshez igazították, hogy az utasok még véletlenül se észleljék az építkezést. Hatalmas mennyiségű kiváló alapanyagot építettek be a bunkerrendszerbe, többek között 173 ezer köbméter betont. Az építkezés 36 millió márkába került, amely akkoriban 600 darab Messerschmitt vadászrepülőgép árának felelt meg.

A területen három, szögesdróttal és elektronikával biztosított védelmi zóna épült ki. A legbelső Hitleré és közvetlen környezetéé; a második a kiszolgáló személyzeté; a harmadik pedig a külső védelmi vonal volt, amely elé 100-150 méter szélességben aknamezőt is telepítettek. A területen egyetlen fát sem vágtak ki, így maradt az „őserdő”. Két füves repülőteret is kialakítottak, a kisebbiket közvetlenül a bunkerek mellett, a nagyobbat pedig 5 kilométerre innen. Utóbbin állomásozott Hitler Kondor típusú négymotoros repülőgépe.

A főhadiszálláson különböző rendeltetésű épületeket emeltek, közöttük nyolc főbunkert a Harmadik Birodalom vezetőinek. Ezeket 6-8 méter vastag vasbeton falak védték egy esetleges bombatalálattól. Német precizitással Speer egy kavicsréteget is beépített a védműbe, amely a robbanás hullámát nyelte volna el. A létesítményt víz- és csatornahálózat, valamint saját önálló áramellátás szolgálta.

A bunkerrendszer 1941. június 22-ére készült el. Hitler különvonata két nappal később érkezett meg a főhadiszállás vasútállomására. Saját, központi bunkerének külső alapterülete 36x36 méter, földfeletti magassága 11 méter volt, amiből a tető vastagsága 8 métert tett ki. A „szarkofágnak” is nevezett bunkerben több, 2 és fél méter belmagasságú helyiséget alakítottak ki. Hitlernek a háló- és fürdőszoba mellett volt két tárgyalója és egy étkezője. Külön helységet kapott a titkárság, az orvos, az őrség és a konyha. A földalatti szintre került a telefonközpont és a gazdasági iroda. 

A területen összesen hetven épületet emeltek. Az őrszemélyzetnek laktanyát, étkezdét, a gépkocsiknak garázsokat létesítettek. De volt itt mozi, tea-ház, sőt kaszinó is, hogy ezzel tegyék elviselhetővé a teljes elkülönítést.

A Führer ellátásáról, kiszolgálásáról két SS-katona gondoskodott. Ők készítették elő ruháját: a csukaszürke zubbonyt, a fekete nadrágot, a fehér inget és a nyakkendőt, nagy figyelmet fordítva arra, hogy az I. világháborúban kiérdemelt vaskereszt, és az arany pártjelvény minden esetben a zubbony megfelelő helyére kerüljön. A Führer étkezéséről olasz származású vegetáriánus szakácsa gondoskodott. Külön orvosa is volt, aki többek szerint kábítószerrel látta el. Az idevezényelt SS-őrség létszáma mintegy 2100 fő volt. Dolgoztak itt többek között orvosok, rádiósok, fodrászok és karbantartók is. A főhadiszálláson mindössze 25 nő teljesített szolgálatot – főleg Hitler környezetében.

Az elektromos védelmi rendszeren túl állandó gépfegyveres őrség vigyázta a területet, és a közelben állomásozott egy ejtőernyős és egy páncélos egység is. A légvédelmi tüzéregység – hasonlóan az őrszolgálathoz – állandó szolgálatot látott el.

A külvilágtól elzárt bunkerrendszerben Hitler számára szinte az egyedüli felüdülést az jelentette, amikor Blondi névre hallgató farkaskutyáját gyakoroltatta. A győzelemsorozat ideje alatt azonban átjárt a szomszédos teaházba is, ahol könnyed beszélgetéseket folytatott az ott lévőkkel, rendfokozatra való tekintet nélkül. A vereségek gyakoribbá válásával ezek a látogatások elmaradtak. Az értekezletek viszont folyamatosak voltak. A hideg hónapokban a vezér szerette, ha a tárgyalások alig 10 fok körüli hőmérsékleten zajlanak, így az igencsak hosszú – zömében Hitler előadásából álló – megbeszélések után a résztvevő tábornokok vörös orral azonnal a kaszinóba siettek, hogy felmelegítsék magukat egy kis snapsszal.

Hitler itt fogadta szövetségeseit, románokat, finneket, franciákat, horvátokat, sőt a bolgár cárt is. Jártak itt magyarok is, többek között Horthy Miklós. Mussolini utolsó látogatása közvetlenül a Hitler ellen elkövetett sikertelen merénylet után történt. Ma már a történtek minden mozzanata ismert. Claus Schenk von Stauffenberg ezredes kézitáskájában csempészte be az időzített bombát Hitler közelébe, majd egy telefonhívásra hivatkozva elhagyta a helyiséget. A bomba azonban egy hatalmas térképasztal vastag tölgyfából készült lába mögé került, amely jelentősen tompította a robbanás erejét, és négy ember meghalt ugyan, de Hitler lényegében sértetlen maradt.

A Führer a merénylet után visszahúzódott, elhatalmasodott rajta betegsége, hosszabbra nyúltak vacsora utáni önigazoló beszédei. A főhadiszállást 1944. november 20-án hagyta el. Az őrség egy része azonban ott maradt, és megkezdte az eszközök megsemmisítését, a bunkerek felrobbantását. Amikor a területet elfoglalták a Vörös Hadsereg csapatai, a főhadiszállás nyomait nem fedezték fel. A terület senki földjévé vált, a térségben lakó németek elmenekültek, elzavarták őket. Ám miután a fáért, gombáért erdőket járó új lakók sorra robbantak fel, egy lengyel tűzszerész alakulat megkezdte az éveken át tartó aknamentesítést – összesen negyvenen haltak bele a műveletekbe.

Hitler amerikája

Mozgó főhadiszállásként működött a Führer különvonata, az Amerika. A szerelvényt még a nagy választási csaták idején rendszeresítették. A különvonatozás népszerű műfaj volt a nácik körében: Göringnek az Asia, Ribbentropnak a Westfália, Himmlernek pedig a Heinrich nevű vonat állt folyamatosan rendelkezésére. Az Amerika kezdetben tíz vagonból állt, majd a háború folyamán az elejére és a végére egy-egy légvédelmi lövegekkel felszerelt kocsit is kapcsoltak. Hitler kocsijában egy fürdő és egy tárgyaló is helyet kapott. Egy-egy vagon erejéig gondoltak a vendégekre, a sajtóra és az őrszolgálatra is. A szerelvény mozgását két mozdony biztosította, ennek ellenére sem érte el az óránkénti 100 kilométeres sebességet.

Olvasson tovább: