.
„Figyeltem múltkor Friderikusz műsorát, amiben a Való Világ-os Alekosszal beszélgetett, aki a nyereményéből lakást vett, és most él bele a semmibe: naponta 11-kor kel, aztán kóvályog a plázában. Én a legmélyebb periódusomban voltam ilyen hibernált állapotban: nulla motiváció, délben keltem, minden nap tök egyforma volt” – mondja a 34 éves András, aki évekkel ezelőtt épült fel skizofréniából. Szerencséje volt, mert rehabilitációjában szülei éppúgy mellette álltak, mint az a közösségi ellátóhely, ahonnét pszichiátriai segítséget is kapott. András azóta családot alapított, tanul, dolgozik, és tapasztalati segítőként támogat más bajba jutottakat.
„Minden emberben van egy szabadság utáni vágy, hogy maga intézhesse a sorsát. Persze kényelmesebb, ha betegként irányítják és kontrollálják, de pont ez tesz beteggé” – mondja András, akivel az Ébredések Alapítvány egyik helyiségében beszélgetünk. A férfi 25 éves volt, amikor összeomlott: emlékei szerint akkori barátnője féltékeny volt rá, és állandóan gyötörte, ő pedig a konfliktusok elől az alkoholizmusba menekült. A végén már nem evett, csak ivott, közben dolgozott és tanult, mígnem egyszer csak elsötétült előtte a világ, és összeesett az utcán 55 kilósan.
„Akkor kerültem le a család balatoni nyaralójába, és ott laktam a hátsó szobában másfél évig. A talpra álláshoz kellett ez a közeg: a természet, a tó, a háborítatlan magány. Én akkor nem beszéltem, nem akartam inni, enni, semmit se csinálni, olyan impulzust adott ez a szituáció, hogy teljes passzivitásba merevedtem. Hosszú ideig az utcára se mentem ki. A szüleim végig a háttérben maradtak, miközben mentsvárat, nyugalmat, védelmet adtak” – emlékezik vissza András, akinek a diagnózisában skizofrénia szerepelt. Nagyon hálás Harangozó Judit pszichiáternek azért, mert megtanulta, miként viszonyuljon a betegséghez úgy, hogy az ne nyomja el őt, ne determinálja az életét és a személyiségét, tekintve, hogy a pszichiátriai diagnózisok meglehetősen bizonytalan kategóriák.
„Amikor kezdtem valamivel jobban lenni, apám fokozatosan visszaszoktatott a munkába, főleg kerti munkák révén. Közben beszélgetett velem, és ügyesen terelte a gondolataimat. Megtanított arra, hogy én döntsem el, mire figyelek. Mert az a legrosszabb ebben a betegségben, hogy az ember állandóan a miérteken töpreng: miért történt velem ez, miért viselkednek úgy mások. Amíg valaki állandóan a miérteken pörög, addig nem fog ebből a spirálból kijutni – ez a szenvedés, a mélypont. Nagyon fontos, hogy az ember tudjon túllépni ezen, nyitni akarjon másfelé, más megközelítés felé, ehhez kaptam rendkívüli segítséget apámtól és a doktornőtől” – mondja András, aki a beteg belátását és változtatni akarását egyaránt kulcsfontosságúnak tartja a gyógyulásban.
„Az akarás születésünktől belénk van kódolva, de a környezet, az iskola ezt kiöli belőlünk. Kis segítséggel mentálisan helyre lehet állni, kézbe lehet venni a sorsunkat. Engem az mentett meg, hogy megállhattam kicsit, és egyedül lehettem. És megtanítottak bízni magamban, bízni az emberekben, kaptam reményt arra, hogy jobb lesz” – fogalmaz a férfi.
Pedig az elején tele volt szorongással, nem mert az utcára kilépni, otthon öklözte a falat. Fél év alatt múltak el a tünetei, s a maga tempójában elkezdett nyitni a külvilág felé, eljárt a kutyákkal hosszú sétákra, elvegyült a helyi lakosok közt, egy asztalosnál munkát vállalt. Felbátorodott azon, hogy sehol nem nézik ki, el tudja végezni a rá bízott munkát, és mind komolyabb célokat tűzött maga elé. „Mi az, hogy felépülés? Megtanulni együtt élni magammal, kezelni a problémáimat, irányítani a gondolataimat, az életemet, haladni állandóan előre. Ehhez az is kell, hogy végre elfogadjam magamat olyannak, amilyen vagyok. Elvégre egy ilyen kibillenés bárkivel megtörténhet. Úgy élek ezzel a betegséggel, mint egy szívbeteg a magáéval. Én is szedek még némi gyógyszert, de csak a biztonságérzet kedvéért” – teszi hozzá.
Feleségét 2008-ban, összeomlása után három évvel ismerte meg, akkor már tünetmentesen élt, dolgozott és tanult, nem sokkal rá született meg a kisfiuk. „Most nyáron leteszem az emelt szintű érettségit, hogy az ifjúsági és szociális asszisztensi szakról, amit elvégeztem, tovább tudjak lépni. Célom a diploma” – közli András, aki mindemellett éjszakai műszakban dolgozik egy logisztikai központban.
Megálmodott egy programot is, hiszen belőle, aki ezt az utat végigjárta, nagyon jó segítő lehet. Egy biokertészetet hozna létra a Balaton mellett, ahol a sorstársakat munkaterápia keretében mint tapasztalati szakember segítené, más szakemberekkel és önkéntes segítőkkel karöltve. Minél kevesebb gyógyszerrel, és annál több emberi támogatással.
András ötlete azon a humanisztikus szervezeti kultúrán alapul, amelyet az őt gondozó Ébredések Alapítványnál ismert meg. A pszichiátriai betegek közösségi rehabilitációja itt az önsegítő csoportokra épül, melyeknek egyenrangú tagjai a segítségre szoruló személyek, a tapasztalati segítők, a szakemberek (szociális munkás, pszichiáter, pszichológus), továbbá sok önkéntes segítő. Olykor medikusok és egyetemi oktatók is csatlakoznak hozzájuk, tekintve, hogy az alapítványi centrum a Semmelweis Egyetem kötelékébe tartozik. A külső szemlélődőnek nem is olyan egyértelmű, hogy egy adott csoportban ki a segítő és ki a segítségre szoruló, viszont az szemmel látható, hogy az együttműködés eredményeképpen mindenki jobban érzi magát.
A pszichiátriai ellátásban egyre inkább teret nyer egy új paradigma, amely az önsegítés és a felépülés gondolatát helyezi előtérbe. Ez lényegében azt jelenti, hogy a páciens nem passzív elszenvedője a kezeléseknek, hanem aktív részese a betegségével való megküzdésnek. Ebben óriási segítséget jelenthet számára a gyógyult társak tapasztalati tudása is. A betegek orvosnak való teljes kiszolgáltatottsága, a jellegzetes alá-fölérendeltségi viszony a pszichiátriai betegségek esetében különösen hátráltató a gyógyulás szempontjából, ezért minden módon az egyenrangúságra kell törekedni – fejtette ki lapunknak Harangozó Judit pszichiáter, az Ébredések Alapítvány vezetője, az SE Közösségi Pszichiátriai Centrum főorvosa. Ezért is tette a közösségi centrumot alacsony küszöbű intézménnyé, hogy bárki bármikor segítséget kaphasson, aki hozzájuk betér. A betegek emberi méltóságát és önrendelkezését tiszteletben tartó, a családtagok bevonására is nagy hangsúlyt helyező közösségi pszichiátriai módszer hatékonyságát a magas gyógyulási arány is igazolja.
A tapasztalati segítségnyújtás más országokban bevett gyakorlat, de nálunk még gyerekcipőben jár. Az alapítványnál már tizenöt tapasztalati szakértő dolgozik több területen. Például a Hanghalló csoportok vezetésében is részt vesznek, ahol a pszichotikus tünetekkel élő sorstársaikat segítik a felépülésben.
Harangozó Judit szavaiból kitetszik, hogy a magyar állam kevéssé támogatja az alulról szerveződő, de a felépülés szempontjából rendkívül eredményes közösségi tevékenységeket, melyeket pedig a WHO is kiemel. Szakmán belül is nagy az ellenállás, mivel még mindig a biológiai modellekre épülő megközelítés az uralkodó, és ezt a gyógyszeripari érdekeltség is nehezen engedi változni. (Hozzátehetjük: a pszichiátriai kórképek listája, a DSM-rendszer tudvalevően egyre bővül, s ezzel együtt nő a gyógyszeres terápiák száma is.) A hazai egészségügyi és az intézményes szociális ellátás többnyire a betegek kontrollját és függését valósítja meg, ami rontja a felépülési esélyeket. Ezzel szembemegy a tünetekkel küzdő személyt partnernek tekintő, őt önállóságra, a társadalomba való beilleszkedésre segítő gyakorlat, amihez „tapintatosan asszisztálnak” az egészségügyi és szociális szakemberek. „Észrevétlenül és mégis magas professzionalitással jelen lenni, ez az igazi művészet” - mondja Harangozó Judit.
„Szakítani kell a fatális, megbetegítő szemléletmóddal. Reményt kell adni a betegnek, és nem abban erősíteni, hogy soha nem lesz teljes értékű ember, mindig gyógyszert kell szednie, és ezzel együtt romlani fog az állapota. Holott a tünettan alapján nem lehet megjósolni a kórlefolyást, pláne, hogy ez a környezeti tényezőknek is erősen kitett, például meghatározó, hogy van-e hol laknia, van-e mit ennie, milyen a családi közeg, mennyire van körülötte erőforrás. Nem véletlen, hogy a jellemzően összetartó roma családoknál a betegek állapota sokszor jobb, vagy gyorsabban javul. Attól is függ a kórlefolyás, hogy milyen a szakember, lenyomó vagy fölemelő, mennyire alakul ki a bizalom, egyáltalán mennyire elérhetők a jó gyógyszeres és pszichoszociális szolgáltatások” – sorolta a pszichiáter, kiemelve, hogy a legtöbb beteg ma Magyarországon – különösen a fővároson kívül – főleg a gyógyszeres szolgáltatásokhoz és a kórházi rehabilitációhoz jut hozzá, inkább, mint közösségi és otthoni ellátásokhoz.
Deklarált kormányzati cél, hogy az intézményi ellátást közösségi alapú szolgáltatásokkal kell felváltani. Magyarországon – miként a WHO tavalyi felmérése is megerősítette – a kórháztól független, lakóhelyen történő közösségi ellátást főként a pszichiátriai gondozók országos hálózatának fejlesztésével lehetne biztosítani. Ezt a szintet, akárcsak a kórházi ellátást, mind a finanszírozás, mind a feladatellátás oldaláról rendbe kellene tenni. Érdemes lenne az egészségügyi alapellátást is megerősíteni, például a háziorvosok mellé rendelt klinikai pszichológusok révén. Így az enyhébb problémákat helyben, mindenféle stigmatizáció nélkül lehetne orvosolni, szükség esetén egyszerűbb gyógyszeres kezeléseket is biztosítva.
A liberális jogrend demokratikus deficitje olyan jogi háttérhatalmat termelt ki, aminek sem választói legitimitása nincs, és a közérdeket sem szolgálja. Eljárásuk rendszerint azt közvetíti nemzeti...
Az Európai Parlament képviselői az elmúlt héten megszavaztak egy határozatot, amely felszólít minden tagállamot, hogy haladéktalanul ratifikálja az Isztambuli Egyezményt. Ezt mindeddig hét...
Bevezetik a dugódíjat, és öt éven belül korlátozzák a dízelautók behajtását Budapest központjába – legalábbis a főváros új vezetőségének tervei szerint. A változáshoz azonban parlamenti döntés...
Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött...
Az online térben szocializálódott fiatal szülők számára természetes, hogy életük főbb eseményeit publikálják – nem kivétel ez alól a szülővé válás sem. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy...
Néhány évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fiatal ne házastársi hűségben és szülői szerepben gondolkozzon, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A média, az aktuális...
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!