Kereső toggle

Agymenés Budapest szívében

A techvilág nagymenői tartottak konferenciát a fővárosban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Brain Bar címmel rendezett műfajteremtő konferenciát a Design Terminal Budapest szívében. A háromnapos rendezvényen nemzetközi szaktekintélyek adtak elő, vitáztak, elmélkedtek az emberiség találkozásáról a technikával.

Mintegy 80 meghívott szakértő, az elektronikus zene ismert figuráit felvonultató zenei blokkok, valamint egy holografikus előadás színesítette a rendezvényt. A fesztivál fő témája a technológia és az ember kapcsolata volt, kiegészülve oktatási és gazdasági kérdésekkel. A szervezők célja egy évente megrendezésre kerülő, nemzetközi szintű konferencia megteremtése volt. A magas jegyárak ellenére telt házas előadások pedig azt igazolják: a Brain Bar jól indított. Az Akvárium klubban berendezett ZEN-kertben a bio répaszeletek és a hangszórókból szóló transzzene leplezetlenül hirdette a harmadik kultúra képviselőire jellemző ideológiai egyveleget.

 A fesztivál nem csak technikai aktualitása miatt értékelhető mérföldkőnek a főváros életében. Budapest egyre jobban pozicionálja magát a térképen nemzetközi színvonalú fesztiváljaival, kulturális programjaival, turisztikai különlegességeivel. A szervezőknek is kimondott célja volt, hogy Budapestet globális központtá nemesítsék. A konferencia közönsége a techvilág nemzetközi szinten is leginkább progresszív, „startupos”, politikai és gazdasági értelemben pedig neoliberális környezetéből érkezett. Ezért  külön érdekes, hogy a Brain Bar főszervezője a fideszes kötődésű Design Terminal, a főszponzorok között pedig az MNB által támogatott Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány is szerepel. Így aztán a programban olyan nevek is feltűntek, mint Matolcsy György vagy Navracsics Tibor. A szervezők azonban nem vádolhatók egyoldalúsággal, hiszen mind a nemzetközi, mind a hazai szakma képviselőit világnézettől függetlenül szerepeltették, a közönség pedig láthatóan szemet hunyt e fölött az aktuálpolitikai ambivalencia fölött, és felült a progresszió gyorsvonatára. 

A konferencia során naponta változó tematikájú előadásokon, beszélgetéseken, vitafórumokon vehettek részt a látogatók. Az első nap témái a gép és ember közötti kapcsolat, valamint a vállalkozók és döntéshozók közötti feszültségek, együttműködési lehetőségek voltak. Olyan neves előadók szólaltak fel a témákban, mint Ken Goldberg, a UC Berkeley egyetem robotikával foglalkozó professzora, Evgeny Morozov, a The New Republic vezető szerkesztője, vagy Niall Ferguson, a Harvard egyetem történészprofesszora. Ferguson előadása abból a szempontból is különleges volt, hogy a professzor fizikailag az egyesült államokbeli otthonában tartózkodott, és – Magyarországon először – hologramként jelent meg közönsége előtt. A fehérorosz származású Evgeny Morozov a technológiai fejlődés jelenlegi irányát negatívnak látja, ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy a Google és a Facebook már nem egyszerű kereső szolgáltatások és közösségi felületek, hanem ezek a cégek tudatosan építik fel úgy a felületüket, hogy azok kitalálják, mi az, amit a következő percben látni szeretne a felhasználó. Ugyanis ha a felhasználó olyan tartalommal találkozik az oldalon, ami számára érdekes, akkor több időt tölt ott, így pedig az algoritmus több információt tud gyűjteni róla, hogy aztán a felhasználó ízléséhez még jobban illeszkedő tartalmat kínáljon. Morozov szerint például a jövőben létrejöhetnek olyan biztosítótársaságok, amelyek megfigyelve online profiljainkat, egészségtelen életmódunkra hivatkozva emelhetik biztosításaink költségét.

A második nap fő témája a politika és a technológiai fejlődés kapcsolata, a városi élet alakítása és az oktatás megreformálása volt. Az előadók úgy vélték: ahelyett, hogy a Szilícium-völgyhöz hasonló technológiai központot próbálunk létrehozni a világ más tájain, érdemesebb inkább több technológiai gócpontot kialakítani és az ezek közti kapcsolatot erősíteni. Ezt a hullámot lovagolja meg a Brain Bar is, amikor Budapestet szeretné ilyen gócponttá tenni. Az előadók között egyetértés volt abban, hogy az innovációhoz elengedhetetlen az élhető, vonzó környezet. Abban azonban, hogy hogyan néz ki ez a környezet, eltérő vélemények születtek. Richard Florida sztárurbanista szerint egy város sikerességét alapvetően a kreatív ipar nagysága határozza meg, mert ez generálja a folyamatos innovációt. A kreatív munkát végzők számának növekedéséhez pedig szerinte nyitottság és elfogadó légkör szükséges, például a melegek és az etnikai kisebbségek felé. A konzervatív előadók álláspontját pedig leginkább Fürjes Balázs kormánybiztos véleménye tükrözi. Szerinte ugyanis a fővárosnak – kulturális értelemben – „magyarabbnak és keresztényebbnek” kellene lennie, szerinte ugyanis ez erősíti a kreatív inputot.

A harmadik nap oktatási, orvostudományi és várostervezési előadásai után Steve Fuller szociológus és filozófus a transzhumanizmus céljainak – például az ember élettartamának radikális meghosszabbítása, képességeinek kiterjesztése – szociális aspektusát vizsgálta. Az előadó szerint a tudományos és gondolkozásmódbeli változás gyakran a generációváltásokhoz köthető, hiszen a radikálisan új ötleteket, világmagyarázatokat azok követik, akiknek még nincs kialakított, stabil nézetrendszerük. Viszont ha az ember korlátlan ideig él, megszűnik az eszmék, világnézetek egymást ugrásszerűen felülíró váltakozása. Ezzel csökken azoknak a befolyásoló tényezőknek a száma, amelyek az egymást követő generációk értékrendjét alakítják, mint például a politikai klíma, vagy a történelmi aspektus. A transzhumanizmus megszünteti a radikális történelmi változások lehetőségét. Az előadó szerint az is problematikus, ha nem teljesednek be az ember fejlesztésére vonatkozó várakozások. A forradalmak okaira adott egyik válasz a relatív depriváció elmélete, vagyis hogy elégedetlenséghez vezet az, ha az életszínvonal, életminőség nem nő olyan ütemben, mint a lakosság várakozásai, még akkor is, ha objektíve nem élnek hátrányos helyzetben. A transzhumanizmus pedig irreálisan nagy várakozásokat ébreszt az emberekben – de vajon mi történik, ha a fejlődés megtorpan? Ha valóban felkelésekhez vezetne ez a frusztráció, Fuller szerint érdemes eljátszani a gondolattal, hogy vajon a tömegek a transzhumanistákat vagy az ellenzőiket – mint a folyamat gátlóit – tennék-e felelőssé.

Transzhumanizmus és harmadik kultúra

Transzhumanizmusnak nevezzük mindazon törekvéseket, amelyek az emberi evolúció irányítására, képességei és élettartama kiterjesztésére irányulnak. A robotika, kiborgizmus, neurobiológia, nanotechnológia, az informatikai tudományok mind szerepelnek kutatási eszköztárában. Zoltán István, az amerikai Transzhumanista Párt magyar származású elnöke szerint a kutatások célja, hogy az ember (illetve egy továbbfejlesztett, például robotizált változata) okosabb, erősebb, jobb legyen – vagy akár tökéletes és halhatatlan. (És akkor legyőzzük a halált. Hetek, 2015. április 3.)
A túlnyomó többségében ateista mozgalom képviselői gyakran a harmadik kultúrának nevezett közegből érkeznek. Kevin Kelly volt az, aki felismerte, majd a Science magazin hasábjain publikálta, hogy a korábban kettős osztatú – a klasszikus humán tudományok képviselői és a természettudósok által dominált – kultúrának megjelent egy harmadik vonulata is, melynek alapja és célja a technológia (különös tekintettel az informatikára) dinamikus fejlődése (A harmadik kultúra prófétái. Hetek, 2015. január 23.). Jellemző rá a jövővel kapcsolatos optimizmus, melynek alapja, hogy a technológiai fejlődés révén megoldhatóak az emberiség alapproblémái. Eltérően a természettudományoktól, fő fókusza nem a világegyetem titkain és igazságain van, hanem az újdonság keresésén. Képviselői nem jelenségek megértésére vagy mérésére törekszenek, hanem új dolgok létrehozására: a felmerülő problémákra technológiai fejlesztések formájában kívánnak válaszolni, ennek egy eleme a mesterséges élet és intelligencia létrehozására irányuló törekvés.

 

A morális korlátok idővel változnak – mondja Dan O’Hara, a londoni New College of the Humanities angol tanszékének vezetője.

Ön szerint van realitása a mesterséges intelligencia létrehozásának?
– Nem gondolom, hogy létre tudnánk hozni mesterséges intelligenciát olyan minőségben, ahogy jelenleg gondolkodunk róla. Ennek ellenére létre fog jönni valami hasonló. Fontos megérteni, hogy intelligenciával nem kizárólag az ember rendelkezik, és nekünk sem ez a legfőbb jellemzőnk. A természetben például rengeteg olyan problémamegoldó mechanizmus található, ami teljesen egyedülálló. Sokkal valószínűbbnek látom hibrid rendszerek létrejöttét. Ez szintetikus, mégis biológiailag természetes anyagokat jelent, amelyek programozhatók. Ezekben egyesülne a programozott intelligencia és a természet problémamegoldó mechanizmusa.
Rengeteg film születik a mesterséges intelligánciáról, amelyek többsége tragikusan ér véget. Mit gondol, miért látják a művészek szinte kivétel nélkül negatívnak a transzhumanista törekvéseket?
– Ezek a filmek mind Hollywoodból jönnek, az amerikai filmgyárból. 1970 óta az amerikai filmipar a létező összes módon elképzelte a világ pusztulását, kivéve az amerikai birodalom összeomlását és más birodalmak felemelkedését. Nem reálisabb veszély például Kína nagyhatalommá válása? A mesterséges intelligenciától való hollywoodi félelem nem konkréten a mesterséges intelligencia ellen irányul, hanem sokkal inkább egy Amerika bukásától való tudatalatti félelem. Amerika annyira irreális, hogy könnyebben el tudja képzelni a világ végét, mint a kapitalizmus bukását.
„Az evolúció azt kívánja tőlünk, hogy ahogy korábban állatokból emberekké fejlődtünk, most emberekből kiborgokká fejlődjünk tovább.” Egy korábbi kerekasztal-beszélgetésen erre a mondatra úgy reagált, hogy a felszólaló által evolúciónak nevezett dolog sokkal inkább egy isten. Mit értett ez alatt?
– Ezt kétféle, teista és ateista szempontból lehet megközelíteni. Mindkét nézet közös pontja, hogy hisz a szándékosságban, céltudatosságban, ebből következik a fejlődés gondolata. Én erre a görög szót, a „thelosz”-t használom, ami egy célt fejez ki. Az evolúció nem így működik, annak ugyanis nincs meghatározható „thelosz”-a. Ezért tudományosan nem helyes azt mondani, hogy az evolúció céltudatosan tart valamilyen irányba, erre nincs bizonyíték. Ha nem értjük meg jobban, hogyan működik az evolúció, és nem tudjuk megjósolni az irányát, akkor nem fogja elhozni azt, amit szeretnénk. Egyelőre biztos információnk csak magunkról, tehát az ember működéséről és a társadalmak történetéről van.
Ön hisz valamilyen emberfeletti erőben, ami legitimitást adna nekünk az olyan szintű fejlődésre, ami átlépi az emberi képességeket? Tartozik bármilyen felelősséggel az ember valakinek ezzel kapcsolatban?
– A természetes emberi korlátok átlépése nélkül tudunk erről beszélgetni, álmodozni vagy akár döntéseket hozni. Ezek a korlátok valószínűleg csak morális korlátok, amik idővel változni fognak. Ha száz évvel ezelőtt beszélgetnénk, akkor valószínűleg az lenne a téma, hogy mit tegyünk a homoszexuálisokkal. De fejlődünk. Csak úgy lehet továbbfejlődni, ha harcolunk, beszélgetünk, és elképzeljük a jövőt. Hogy milyen lesz ez a jövő, nem külső erők által lesz meghatározva, hanem általunk.
Tehát azt mondja, hogy felelősségünk folyamatosan újraértékelni és akár eltörölni a morális értékeinket a fejlődés érdekében?
– Ez egy nagyon érdekes kérdés, és sokan vitatkoznak arról, hogy érdekében áll-e az emberiségnek, hogy a jelenben szándékosan morálisan rosszá válljon azért, hogy a jövő morálisan jó legyen. Én nem vagyok morális relativista, ezért azt gondolom, hogy ez csak bizonyos esetekben lehet kifizetődő. Általánosságban azonban az emberiség még nem fejlett eléggé morálisan ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon az elkövetkező generációkat érintően. Ez kizárólag mikroszinten, a családok szintjén működik, de globálisan nem. A forradalmak is a fejlődés eszközei. Ezek nagyon erőszakosak, mégis gyakran elengedhetetlenek egy morálisan jobb jövő érdekében. De ne legyünk naivak, ez rengeteg ember halálával jár.
Ebben az esetben értékelhető forradalomnak és egy ilyenfajta morális harcnak az, amikor valaki a saját morális kódjára hivatkozva ellenzi mondjuk ezeket a törekvéseket?
– Pontosan! Ma nincs meg az a fajta morális konszenzus a társadalomban, mint a 19. század elején, hanem szinte minden témát sokféle értékrend alapján közelítünk meg. Ennek a morális megosztottságnak az összehangolása óriási kihívás, és ebben sem a mesterséges intelligencia, sem a technológia nem tud segíteni.

 

Olvasson tovább: