Kereső toggle

Dübörög a globális fegyverbiznisz

Háborúra vagy békére készül a világ?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

70 évvel a második világháború után gőzerővel fegyverkezik a világ, mutatják a fegyvergyártó cégek eladásai. A Föld 23 országa duplázta meg hadi kiadásait 2004 és 2013 között. A katonai kiadások globális szinten évek óta stabilan a hidegháborús időszak szintje fölött vannak. Jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon hová megy ez a rengeteg harci eszköz, és hogyan alakulnának az erőviszonyok egy újabb globális konfliktus kitörésekor?

A haditechnika kicsit hasonló a számítógéphez és mobiltelefonhoz: rendszeresen cserélni vagy fejleszteni kell, hogy ne menjen el mellettünk a világ. A Stockholm International Peace Research Institute tanulmánya szerint 2009 és 2013 között 14 százalékkal volt magasabb a globális fegyverkereskedelem volumene, mint a megelőző négy évben. A legnagyobb exportőrök az Egyesült Államok, Oroszország, Németország, Kína és Franciaország – ők öten terítették a teljes piac 74 százalékát. Az öt legnagyobb felvásárló ugyanekkor India, Kína, Pakisztán, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia voltak. Ez időben 53 százalékkal megnőtt az Afrikába irányuló szállítások mértéke és 34 százalékkal az Ázsiába és Óceániába irányuló export. Mindeközben az európai import 25 százalékkal esett vissza, mivel a válság miatt az öreg kontinens áttért a „second hand” fegyverek vásárlására.
Szankciók ide vagy oda, az orosz fegyvergyártó szektor 2015-ben is 15 milliárd dollárnyi (4035 milliárd forint) fegyverexportot tervez, amit az orosz állam egyébként 2,9 milliárd rubel (12,6 milliárd forint) támogatásban részesít. Összehasonlításul: az amerikai export 2012-ben 66 milliárd dollár volt. Franciaország épp a napokban írt alá egy 5,2 milliárd eurós (1612 milliárd forint) üzletet Egyiptommal, aminek keretein belül az Iszlám Állam elleni küzdelemhez adott el vadászgépeket és hadihajót a közel-keleti országnak. Eközben az Egyesült Államok és a koalíció többi tagja tavaly augusztus óta több mint 2000 légicsapást hajtott végre Irak és Szíria területén, ami mintegy 8,4 millió dollárba (több mint 2 milliárd forintba) került naponta (!). A legdrágább azonban továbbra is az emberi élet.

Halálgyárak a 20. században

Az előző évszázad nemcsak a polgári életben, hanem a haditechnikában is rengeteg újdonsággal szolgált, és több alkalommal alapjaiban változtatta meg a háborúról korábban kialakított koncepciót. Az első világháborúnak még klasszikus tervek alapján vágtak neki a harcoló felek, és senki nem volt felkészülve rá, hogy a megnövekedett tűzerő mennyire megváltoztatja a front természetét. Bár sokaknak a gáztámadás kötődik legerősebben a „Nagy Háborúhoz”, ez az új fegyver csak töredékét adta az áldozatoknak, pszichológiai ereje nagyobbnak bizonyult, mint hatékonysága. Ugyanakkor ez is elegendő volt ahhoz, hogy a harminc évvel későbbi világégéskor ne használják harci bevetéseken. (A Harmadik Birodalom inváziójával farkasszemet néző Anglia mégis fontolóra vette a harci gáz alkalmazását védelmi céllal.) Sokkal inkább meghatározta a harctéri veszteségek alakulását a nehéztüzérség fejlődése és a kilométereken át húzódó lövészárkokba beásott védekező taktika. Ekkor vetették be az első tankokat és a légierőt is, de ezek inkább a következő nagy háborúban váltak meghatározó erővé. Az első világháború mérlege: 10-15 millió halott és 20 millió sebesült.
A második világháborút is egy máig tabuként kezelt újítás, az atombomba bevetése fémjelzi, mégsem volt domináns fegyvere a konfliktusnak. A „Little Boy” ledobása 75 ezer ember halálát okozta, ugyanakkor a „hagyományos” bombázásokban sokkal többen vesztették életüket. Volt olyan japán város, ahol több ember halt meg, mint a Hirosimára dobott atombomba bevetésekor. A bombázás Európában is óriási károkat okozott, gondoljunk csak a szövetségesek terrorbombázásaira Németországban, amelyek a civil lakosságot sem kímélték. Önmagában beszédes, hogy az első világháborúval szemben a második világégésben a polgári lakosság vesztesége már meghaladta a katonai áldozatok számát. A háború, a népirtások és a hozzá kapcsolódó humanitárius katasztrófák miatt 60-85 millió ember halt meg, ami az érintett országok teljes háború előtti népességének a 3-4 százalékát jelentette (ez a szám három-négyszerese az első világháború halálos áldozatainak).

Globális erőviszonyok ma

Hetven év elteltével egyre kevesebb veterán adhat számot személyesen Európa utolsó nagy háborújáról és az ott átélt borzalmakról. Természetesen rengeteg technológiai fejlesztés zajlott le ennyi idő alatt, de a hidegháború lokális konfliktusai, az afganisztáni és iraki háborúk, illetve napjainkban az ukrán válság vagy az Iszlám Állam elleni küzdelem is adhat némi támpontot a ma használt fegyverek pusztító erejét illetően, amivel a vacsorájukat fogyasztó híradónézők naponta szembesülhetnek. Az egy éve tartó ukrajnai válságban bizonyos becslések szerint eddig akár 50 ezren is életüket veszthették.
A Globalfirepower.com a nukleáris kapacitásokat figyelmen kívül hagyva vizsgálja a világ országainak aktuális haderejét különböző mérőszámok alapján. Ezekből a számokból kaphatunk egy hozzávetőleges képet, hogy mi történne, ha holnap egymásnak esnének a nemzetek. Természetesen a puszta mennyiségi adatokon túl ezernyi tényező befolyásolja még a valós erőviszonyokat, mégis gondolatébresztő lehet kicsit matekozni. Első kérdés sok tekintetben a pénztárca mérete: az USA 577 milliárd dolláros hadi költségvetése négyszerese a második helyezett Kínáénak és közel tízszerese a sorban következő Oroszországénak, amit egyébként Szaúd-Arábia követ nem sokkal lemaradva. Az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország is az első tízben van a hadi kiadások tekintetében.
A második világháborúban csak „élőerő-utánpótlásként” definiálták a harctereken darabokra szakadt testek (és sorsok) helyére küldött újabb huszonévesek ezreit. Noha a dögcédulákon nevek is szerepelnek, a stratégák számára a 21. század harcmezején is csak plusz és mínusz előjelű számokként jelennek meg. Drónok ide vagy oda, az ember még nem nélkülözhető a harcmezőn. Humán erőforrás terén nem annyira meglepő módon Kína a piacvezető közel 2,5 milliós aktív haderejével. Az Egyesült Államok nem elhanyagolható 1 millió 400 ezer fős aktív állománya csak ezüstérmes ebben a „versenyszámban”. India szintén dobogós, pár tízezer fővel lemaradva. Oroszország 766 ezer fős aktív hadereje szinte elhanyagolhatónak tűnik ezek után, igaz, ez is bőven elég globális válságok kirobbantásához – mint napjaink hírműsorai bizonyítják. Több mint 15 ezer tankkal viszont majdnem egymaga meghaladja a második és harmadik helyezett Kínát és az Egyesült Államokat, amelyek közel azonos mennyiségű páncélossal rendelkeznek. Ezek után nem nagy meglepetés, hogy 2009 és 2013 között az oroszok exportálták a legtöbb harckocsit világszerte, míg az előkelő második helyet Németország harapta a globális tankpiaci tortából.

Úszó erődök és a levegő urai

A globális ütőerő egyik szimbóluma és egyik leghatékonyabb eszköze a repülőgép-anyahajó lehet. Egy-egy ilyen fémszörnyeteg fedélzetén kisvárosnyi (akár 5-6 ezer) ember szolgál és éli mindennapjait. Az Egyesült Államok jelenleg 20 szolgálatban lévő repülőgép- és helikopterhordozóval rendelkezik. Világszerte csupán 11 másik ország birtokol hasonló harcászati eszközt, és összesen csupán 17 olyan áll szolgálatban, amely nem amerikai felségjel alatt hajózik. A második helyen szereplő Franciaországnak is csupán 4 anyahajója van, Oroszország pedig csupán eggyel rendelkezik. Ugyanakkor már egy ilyen monstrum is óriási pusztító erőt jelent, és természetesen nem egyedül szeli a habokat, hanem több hadihajó és tengeralattjáró is kísérheti.
A luxushajókon koktélozó utazók nem is sejtik, hogy a világ 40 országának több mint 450 harcászati célú tengeralattjárója cirkál a mélységben a nemzetközi vizeken. Ezen a területen már kiegyenlítettebb a küzdelem a vezető hatalmak között: az Egyesült Államokat (72) Észak-Korea követi (70), a harmadik helyen pedig Oroszország áll (63). A tengeralattjárók ma már nemcsak az ellenséges hadiflottára jelentenek rejtőzködő veszélyt, mint a két világháborúban, hanem nagy hatótávolságú rakéták, robotrepülőgépek indítására is alkalmasak. 2009 és 2013 között Németország volt a legnagyobb tengeralattjáró-exportőr. Érdekes adat, hogy az elmúlt években több ázsiai ország is aktívan fejlesztette víz alatti flottáját. Oroszország azért sem maradhat ki a tengeri eszközök exportjából, mert Indiának például atommeghajtású tengeralattjárót, illetve egy repülőgép-anyahajót is szállított.
Franciaország épp a héten jelentette be, hogy beveti az Iszlám Állam ellen a Charles De Gaulle nevű repülőgép-hordozóját. Az eredetileg Richelieu néven megrendelt hajó közel 2000 fős legénységgel rendelkezik, és 30 harci géppel növeli meg a koalíció erejét a térségben. Az amerikaiak részéről már eddig is két repülőgép-hordozó vett részt az akcióban, melyek összesen 180 repülőt képesek kiszolgálni. A csapásokban friss adatok szerint eddig 1800-an vesztették életüket. Ám mielőtt még azt gondolnánk, hogy a világ első számú szuperhatalma nagyon megerőltette magát, érdekes elgondolkodni azon, hogy Amerika összesen több mint 13 ezres repülőgépparkkal rendelkezik. Ez egyébként több mint négyszerese az oroszok szintén nem elhanyagolható légiflottájának.
Nem véletlen ez az erőfölény, hiszen a vadászgépszállítások jelentették az amerikai fegyverexport 61 százalékát 2009 és 2013 között, és ezen a téren továbbra is piacvezetők. Vegyük például az F-35 Lightning II lopakodó vadászgépet, ami az aktuális „celeb” a globális piacon. Gyártója a Lockheed Martin, a világ első számú fegyvergyártó cége. Csak az Egyesült Államok hadereje több mint 2000 darabot rendelt az egyenként 110 millió dolláros játékszerből. Azt nem lehet mondani, hogy a cég nem tesz meg mindent, hogy dübörögjön az amerikai gazdaság: honlapjuk szerint az F-35 program önmagában 129 ezer embernek és 1400 beszállítónak ad munkát 49 amerikai államban. Pár napja jelentette a Háárec izraeli napilap, hogy a korábban vásárolt 19 darab mellé a közel-keleti ország újabb 14 vadászgépet vesz, összesen 2,82 milliárd dollár értékben. A termék igen kelendő: Ausztrália, Olaszország, Japán, Dél-Korea, Hollandia, Norvégia, Törökország és az Egyesült Királyság is sorban áll a high-tech pusztító erőért.
 Összesítve a Globalfirepower az Egyesült Államokat erősíti meg „a világ első számú szuperhatalma” címben. Oroszország továbbra is második, Kína a harmadik. Ha csak a számokat nézzük, abból az tűnik ki, hogy a világ nem a leszerelésben látja a biztosítékokat, hanem a védelmi képességek növelésében. A helyi konfliktusoknál megfigyelhető, hogy ezen arzenálok töredéke mekkora pusztításokat tud okozni. Nem beszélve az infrastruktúrában beállt károk következményeiről, amik megsokszorozhatják az áldozatok számát, különösen a civil lakosság körében. Egy jövőbeli konfliktus volumenén gondolkodva érdemes felidézni Albert Einstein szavait: „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.”

Olvasson tovább: