Kereső toggle

Fizetett munkakerülők

Egyre több az időpazarló és unalombeteg dolgozó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A stressz és a kiégés súlyos problémává vált a munka világában. Az egyre gyorsuló tempó, a globális piacok, a technikai fejlődés által lehetővé tett folyamatos készenlét mind több ember egészségére gyakorol negatív hatást. Ugyanakkor a felmérések azt is egyértelműen mutatják, hogy az átlagos munkavállaló naponta akár két-három órát is a magándolgainak intézésével tölt, vagyis „lóg” a munkahelyén. Sőt, vannak dolgozók, akik a kiégéshez hasonló tüneteket produkáló unalombetegséggel küzdenek – nem feltétlenül a saját hibájukból.

Míg Magyarországon a miniszterelnökségen bevezetett 10 órás munkanap borzolja a kedélyeket, addig az ezen a területen nálunk előrébb járó nyugati országokban nem a munkaidő hossza a fő kérdés, hanem a tartalma: vagyis, hogy mekkora veszteséggel jár egy adott vállalat és közvetve a nemzetgazdaság számára a munkahelyi lógás.

A Time Doctor felmérésében az általuk megkérdezett munkavállalók közel fele a neten szörföl, miközben dolgoznia kellene, harmaduk a munkatársaival ápolja a kapcsolatait, közel ugyanannyian a személyes üzleti dolgaikat intézik, 19 százalékuk privát telefonbeszélgetéseket folytat és 15 százalékuk az ebédszünetet szokta meghosszabbítani.

Roland Paulsen svéd szociológus régóta foglalkozik a témával, jónéhány anekdotát is sikerült már összegyűjtenie, köztük igen megdöbbentőeket is. Az egyik egy néhány éve nyugdíjba ment közszolgáé Németországból, aki utolsó munkanapján egy e-mailben számolt be a kollégáinak arról, hogy az elmúlt 14 évben gyakorlatilag semmit nem csinált. „Jelen voltam fizikailag, de valójában nem voltam itt. A nyugdíjra így tényleg jól felkészültem” – írta. Hogy ezt senki nem vette észre, nagy szervezetekben nem meglepő. 2004-ben egy finn adóellenőr éppen adóbevallásokat ellenőrzött, amikor az íróasztalánál meghalt. Bár közel száz emberrel dolgozott egy emeleten, és az osztályához harmincan tartoztak, a tragédiát csak két nappal később fedezte fel egy kollégája, aki ebédelni akarta hívni.

Paulsen úgy véli, hogy a szakemberek alábecsülik a  magánügyek munkahelyi intézésének következményeit. A The Wall Street Journal hasábjain megjelent cikk két órára becsülte az ezzel töltött időt, míg mások szerint ez ennél jóval több is lehet. A meglepő, hogy látszólag ezt senki sem veszi észre. Paulsen ezt „szervezeti hibás működésnek” nevezi, ami véleménye szerint jóval elterjedtebb annál, mint néhány vezető ezt gondolja.

Ahogyan a korábbiakból is kitűnik, a lógás egyik elterjedt eszköze az internet. Az Egyesült Államokban már több vizsgálat is alátámasztotta azt, hogy a pornográf oldalak forgalmának 70 százaléka munkaidőben zajlik, az online bevásárlásoknak pedig 60 százalékát intézik ebben az idősávban.

A Salary.com évente elvégzi az „időpocsékolás munkában” elnevezésű felmérését. Egy év alatt tapasztalataik szerint 69-ről 89 százalékra emelkedett azoknak a száma, akik naponta valamennyi időt elpazarolnak a munkahelyükön. 31 százalék 30 percet, ugyanennyien 1 órát „vallottak be”, 2 százalékuk viszont 5 óránál többről számolt be. Összességében az emberek 4 százaléka munkaidejének több mint felét töltötte valami mással.

2013-ban még legtöbben a Facebookot nevezték meg leg-inkább időt rablónak, 2014-re ez a második helyre csúszott vissza és a Google vette át a vezetést. A sorban ott van még a LinkedIn, a Yahoo, a YouTube és a Twitter is. Az OpenDNS azt vizsgálta, hogy mely oldalakat tiltják be leggyakrabban a munkahelyeken. Itt az első volt a Facebook, a harmadik a Youtube és megtaláható több pornóoldal is a listán. Azért a Facebooknak nincs szégyenkezni valója, felhasználói havonta 800 milliárd percet töltenek az oldalon (egy ember átlagosan napi 50 percet) és minden 100 megnyitott oldalból 7 az övék.

A Facebook a nők körében a legnépszerűbb, de a legtöbbet pazarlók listáját a 20 és 30 közötti egyedülálló, magasabb végzettséggel nem rendelkező férfiak vezetik. A hét leghatékonyabb napja a kedd délelőtt és talán nem meglepő, hogy a péntek délután a legkevésbé kihasznált munkavégzés szempontjából. A felmérések szerint 2013-ban az állami alkalmazottak vezették a legtöbbet lógók listáját, 2014-re viszont a pénzügyi és banki szektor átvette a helyüket, a második lett a művészet, média és szórakoztatóipar területe, a harmadik pedig a mérnöki, tervezői ipar. Az állami szféra a negyedik helyre csúszott vissza. Azért a helyzet nem annyira rózsás, ugyanis a negyedik helyezés azt jelentette, hogy a megkérdezettek 90 százaléka mondta azt, hogy a munkaidejéből valamennyi időt mással tölt. Az első helyezettnél ez 100 százalék volt.

A közösségi média még mindig viszi a prímet, az emberek legalább harmada napi minimum fél órát tölt valamelyik platformon. A sportesemények hasonló eredménnyel járnak, egy-egy bajnokság ideje alatt drasztikusan visszaesik az alkalmazottak munkakedve.

A munkáltatók hozzáállása érdekes. Bár sokan állítják, hogy tisztában vannak a problémával, mégis csak kevesen vannak, akik belső szabályzatban rendelkeznek az internetes oldalak használatának rendjéről. A legtöbben bizonyos oldalak teljes tiltását preferálják, de ez az okostelefonok, tabletek elterjedésével szinte reménytelen próbálkozásnak tekinthető. Ráadásul a megkérdezettek 14 százaléka azt állította, hogy ha túl szigorú lenne egy cég hozzáállása bizonyos tartalmakhoz, akkor ez ok lenne arra, hogy ne fogadjanak el egy felkínált állást.

A munkahelyi időpazarlásnak – és különösen az internettel való visszaélésnek – komoly gazdasági kihatása van. A becsült termelékenység-veszteség a 40 százalékot is elérheti. Az e-mail és chat alkalmazások is nagy károkat tudnak okozni. A Time Doctor 568 céget felölelő vizsgálata alapján az alkalmazottak 14 százaléka továbbított e-mailben belső információkat, 220 nagyvállalati döntéshozóból pedig 75-en jelentették olyan bizalmas adatok elvesztését, amelyek kihatottak az üzletre is.

Az okokat sokan igyekszenek felderíteni. A fentebb idézett Paulsen néhány éve könyvet is jelentetett meg a témában Empty Labor címmel, melyben 40 emberrel folytatott interjú tapasztalatait összegezte.

E szerint az emberek azért foglalkoznak a munkájuk helyett mással, mert:
– Nagyon sok dolgozó nem látja értelmét a munkájának és csak azért végzi azt, hogy a számláit kifizethesse. Ezt természetesen nem mondhatják ki nyíltan, mert ezzel saját egzisztenciájukat veszélyeztetnék. Leginkább az irodai munkára jellemző a hazugság légköre.
– Az emberek nem érzik magukat kiteljesedettnek a kevéssé jelentőségteljes munkakörökben, emiatt olyan cselekvésekbe menekülnek, amelyek jobban kielégítik az igényeiket.
– A nagy szervezeteknél a dolgozók gyakran nem is akarnak lustálkodni – csak egyszerűen túl kevés a tennivalójuk. A korábban említett német közalkalmazott – miután médiafigyelmet kapott az esete – elmondta, hogy a célja nem a munkakerülés volt. Egyszerűen a részlege folyamatosan nőtt, a feladatait másoknak adták és a végén neki nem maradt semmi dolga. „Mindig felkínáltam a szolgálataimat, de senkinek nem kellett.”

Ez utóbbi helyzet egyébként nem azonos a munkahelyi lógással. A „bore-out”-nak nevezett – és unalombetegségként fordítható – jelenség közel ugyanannyi egészségügyi kockázatot rejt magában, mint a túlterhelés miatti „burn-out”. Meglepő, de egyre többen vannak, akik a munkahelyükön, a munkakörükben folyamatosan úgy érzik, hogy nem állítanak eléjük elég kihívást, vagy valóban túl kevés dolguk van.

A németországi Munkavédelmi és Munkaegészségügyi Hivatal 2012-es tanulmánya szerint az alkalmazottak 13 százaléka szakmailag és 5 százalékuk munkamennyiség tekintetében érezte magát  kihasználatlannak. Két svájci kutató, Philippe Rothlin és Peter Werder már 2007-ben felhívták a figyelmet a jelenség veszélyeire. „Fontos tudni, hogy ezek az emberek szenvednek ettől a helyzettől. Vannak, akik lusták, és ezzel a vállalatnak és a kollégáiknak is ártanak. Aki viszont eljut a bore-out szindrómáig, az nem tehet erről a helyzetről. Ez a feletteseik felelőssége” – magyarázták. Ezek az emberek azt élik meg stresszhelyzetként, hogy nem bíznak rájuk elegendő, vagy komoly feladatokat. Különösen érdekes, hogy aki ilyen helyzetbe kerül, gyakran úgy csinál, mintha sok dolga lenne, órákig nézi a monitort, még túlórázik is, nehogy kiderüljön, hogy nincs mivel foglalkoznia. Mivel a mai társadalom teljesítményorientált, általában ezek az emberek túlságosan féltik az állásukat és megélhetésüket ahhoz, hogy jelezzék problémájukat. A folyamatos értéktelenségérzés, megfelelési kényszer pedig nagyon könnyen depresszióhoz, illetve szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethet.

Olvasson tovább: