Kereső toggle

Szerb zsoldosok a célkeresztben

Belgrád szabadulna a háborús imázstól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Líbia, Szíria, Ukrajna – csak néhány feszültséggóc, ahol szerb állampolgárságú muzulmánok, illetve csetnikek harcoltak, harcolnak. Tevékenységükről a videómegosztókon elérhető felvételek is tanúskodnak. A szerb kormánynak egyre kellemetlenebb a különféle szabadcsapatok tevékenysége, ezért kénytelen reagálni a jelenségre – bár az ügynek komoly belpolitikai vetülete is van.

Károsnak minősítette Alekszandar Vucsics kormányfő, hogy szerbiai állampolgársággal rendelkező zsoldosok Ukrajna területén részt vesznek a fegyveres összecsapásokban. Akik közülük hazatérnek, biztosak lehetnek abban, hogy az állam figyelemmel fogja kísérni őket – erősítette meg Vucsics egy, a zsoldosokat érintő törvény elfogadásának tervét. „A szóban forgó személyek 90 százaléka zsoldos, pénzért harcolnak. Kapcsolatban állnak a világ legfontosabb titkos ügynökségeivel. Tevékenységükkel kárt okoznak Szerbiának, amely már nem háborúzik: békés jövőt óhajtunk építeni. Arra összpontosítunk, hogy miként legyünk 2016-ra a régió legfejlettebb gazdasága” – fogalmazott a kormányfő. 

Zoran Dmitrovic újvidéki politológus szerint nem fér bele a szerb kormány új imázsépítésébe az a régi „harcos kép”, amely mindig is jellemezte a szerb identitást. „A csetnik szabadságharcos öntörvényűség és a titói partizán arculat történelmi panteonba helyezésén munkálkodik a jelenlegi szerb vezetés, és egy új, rugalmas európai képet igyekszik elfogadtatni az országról, mind belföldön, mind külföldön. Ezt az erőfeszítést rombolják le a zsoldosokról szóló híradások, a harcos szerb identitásról szóló beszámolók, mert azok a régmúlt időt idézik, miszerint az igazi szerb fiúk fegyverrel a kézben jönnek a világra” – mondta a politológiatanár lapunknak. A szerb zsoldosok létszámát ugyan nehéz meghatározni, de becslések szerint a muzulmán oldalon harcoló önkéntesek száma akár több ezer fő is lehet, míg a nem elvi alapon harcoló zsoldosoké is elérheti az ezres nagyságrendet – tette hozzá Zoran Dmitrovic.

Rasim Ljajić, a szerb kormány kereskedelmi, idegenforgalmi és távközlési minisztere egy interjúban még ennél is konkrétabban fogalmazott: „nem hagyhatjuk, hogy a háborúzás szerb állampolgárok legitim foglalkozása legyen”. A szerb politikai elit szerint véget kell vetni annak, hogy a világban zajló fegyveres konfliktusokban egyre-másra megjelennek a szerb harcosok, akik – hogy a baj még nagyobb legyen – a nyilvánosságot is szeretik. Hírekben szerepelnek, fényképeket posztolnak, ezzel pedig Szerbia ilyen téren nem túl jó hírét tovább rontják. A szerb Btk. tervezett módosítása révén ezért a jövőben büntetnék a szerb állampolgárok részvételét külföldi fegyveres konfliktusokban, sőt azokra is büntetés várna, akik bármilyen módon segítik őket ebben. Rasim Ljajić akkor tett először javaslatot ilyen jogszabályra, amikor a dél-szerbiai Szandzsákba (muszlim többségű szerbiai régió, ahol a miniszter a politikai pályafutását kezdte) megérkeztek az első holttestek Szíriából.

„Nem lehet megengedni, hogy valaki fapofával kilépjen a házából, fogjon egy puskát, és háborúzni menjen, aztán hazajöjjön, mintha semmi sem történt volna” – mondta a politikus. Véleménye szerint nemzetbiztonsági kockázatot is jelentenek ezek az állampolgárok, akik a legradikálisabb politikai és ideológiai nézetek követői is egyben. Szerbiának már külpolitikai problémát is okoztak ilyen csoportok, amikor például amiatt adódott némi félreértés az új líbiai vezetéssel, mert korábban szerbek küzdöttek Kadhafi oldalán – idézte a minisztert a szerb közszolgálati csatorna a napokban.

„Napi 2 ezer dollárt kapnak az Ukrajnában harcoló csetnikek, de 10 ezerről is szóltak már a sajtóhírek. A Krím-félszigeten a VICE News stábja is találkozott magukat csetnikként meghatározó zsoldosokkal, akikkel egy interjút is készített a portál” – jegyezte meg a Heteknek a vajdasági Magyar Szó című lap egyik, névtelenséget kérő munkatársa, aki szerint azonban kétélű lehet a tervezett szerb kormányintézkedés. A szerb nacionalizmus ugyanis nem tűnt el, csak éppen átalakult Tomiszlav Nikolić jelenlegi elnök vezérletével – de amilyen hirtelen átalakult, ugyanolyan hirtelen képes egy új, radikális irányváltásra. Ehhez szerinte elég egy hangadó, aki képes a „Nagy-Szerbia álom” képét újra manifesztálni, és a politikai visszarendeződés máris elindulhat.

„A régi-új önjelöltek egyik legismertebb figurája Vojiszlav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke, aki ellen a Hágában folytatott eljárás teljesen megfeneklett. Az sincs kizárva, hogy az egykori csetnikvajda ideiglenesen hazatérhet, de ennek a fejleménynek Šešelj egykori párttársai, az azóta államfővé, valamint miniszterelnökké lett és jócskán megjuhászodott Tomiszlav Nikolić és Alekszandar Vucsics örülne a legkevésbé” – magyarázta az újságíró. A magát ártatlannak valló csetnikvajda egyébként 2003 februárjában önként adta magát a hágai nemzetközi törvényszék kezére. A Szerb Radikális Párt alapítója rendkívül erős küldetéstudattal vonult Hágába: feltett szándéka volt, hogy bebizonyítja ártatlanságát, és rámutat a nemzetközi törvényszék szerinte illegitim és részrehajló voltára. Önmaga látta el saját jogi védelmét, és a tárgyalásokra elképesztő alapossággal készült fel. Olyannyira sikerült összezavarnia a törvényszéket, hogy tavaly bírócserére került sor az ügyében, és idén tavasszal már a hazatérés esélye is valóssá vált – mutatott rá a Magyar Szó munkatársa. A vajda egyelőre adminisztratív okok miatt maradt Hágában, de a kiszabadulása csak rajta múlik, mert ha együttműködik feltételek nélkül a nemzetközi bírósággal, akkor akár már a közeljövőben hazatérhet. Ha viszont ez megtörténik, akkor nem a tétlenség fogja jellemezni a napjait, miként ezt előre meg is üzente híveinek: „Három célom van. Az első, hogy megdöntsem Tomiszlav Nikolić hatalmát. A második, hogy megdöntsem Alekszandar Vucsics hatalmát. És a harmadik: hogy megdöntsem Tomiszlav Nikolić és Alekszandar Vucsics hatalmát.”

Olvasson tovább: