Kereső toggle

Átkozottul becsapottak

Sokba kerülnek és függőséget okoznak a megélhetési jósok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A második negyedévben 66 állampolgári megkeresés érkezett a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósághoz különböző médiaszolgáltatások miatt. Ezekből kitűnik, hogy a nézőkben felerősödött a jósműsorokkal, távgyógyítós adásokkal szembeni ellenérzés. Mint megtudtuk: a Gazdasági Versenyhivatal előtt jelenleg is zajlik ilyen irányú verseny-felügyeleti eljárás. Az ezotériára épülő világméretű piac hazánkban is töretlenül fejlődik, mivel minden harmadik magyar hiszi, hogy a jövő előre tudható. A marketingkuruzslók és jósok lapunknak nyilatkozó egyik áldozata kijózanító és tanulságos emberi drámát tár a Hetek olvasói elé. 

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) még 2011. év végén bejelentette, hogy az egyre szaporodó nézői megkeresések miatt átfogóan ellenőrzi a betelefonálós és jósműsorokat, mivel „számos esetben kimutatható volt a nézők megtévesztésének szándéka”.  A hatóság monitoring osztályának műsorelemzői akkor 55 műsorszámot dolgoztak fel, és a vizsgálat eredményeiről 2012 szeptemberére ígértek tájékoztatást. Az eredmény az lett, hogy a Médiatanácson kifogott a jósműsorok műfaji besorolása, így egyetlen esetben sem tudtak konkrét jogsértést megállapítani. Indok: a jóslás valóságtartalmát a hatóság nem vizsgálhatja.

Az NMHH jogi osztályáról megerősítették a Heteknek hatáskörük hiányát, és a tartalmi kérdésekben a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) nevezték meg illetékesnek.

„Az EZO.TV elnevezésű műsor esetében indított a GVH – a beérkezett jelzésekre is figyelemmel – versenyfelügyeleti eljárást, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt” – mondta el a Heteknek Gondolovics Katalin szóvivő, hozzátéve: „A hivatal valószínűsíti, hogy a műsorkészítő kft. megtéveszti a fogyasztókat a több televíziós csatornán adásba kerülő produkciójával, amikor hamisan sugall a valóságtól eltérő dolgokat a nézőnek, agresszíven és félrevezetően ösztönöz betelefonálásra, illetve sok esetben a jós személye sem beazonosítható. A még folyamatban lévő eljárás a szakmai gondosság követelményét próbálja számon kérni a kft.-n.”

Hajlam az ezotériára

Az Image Factory és a Tárki 2010-ben publikált Társadalmi Klíma Riportja alapján a magyar emberek 40 százaléka hisz abban, hogy léteznek született gyógyítók, és minden harmadik személy meggyőződése, hogy vannak jövőbe látók. A horoszkópban és a halál utáni életben a magyarok 25 százaléka, az ufókban 16 százalékuk hisz. A megkérdezettek 14 százaléka járt már jósnál, illetve gyógyítónál, s egy 2-4 százalékos kis csoport találkozott már szellemmel vagy földönkívülivel. A kutatók konklúziója szerint az ezotériában leginkább a nők hisznek. Meglepő módon a korcsoportok között nincs nagy különbség az ezotéria iránti fogékonyságban, ami kis eltérés mégis tapasztalható, az is inkább azt sejteti, hogy a fiatalok hajlamosabbak az ezotéria befogadására. Ugyanígy nem igazolhatóak a regionalitásra vonatkozó sztereotípiák: sem az országrészek, sem a településnagyság szerinti bontás nem mutat számottevő eltérést. Míg a sorsba s a jövendőmondásba vetett hit csökken az iskolai végzettség növekedésével, addig a közepes szintű iskolázottság (és a választási részvételben való bizonytalanság!) „hajlamosít” az ezotériára. Érdekes módon a jövendőmondásba vetett hit az átlagosnál erősebben van jelen azoknál, akik szerint a jövőben sokkal rosszabb lesz családjuk anyagi helyzete, mint jelenleg.

A nők miszticizmus iránti érdeklődését igazolja vissza egy nemzetközi kutatás is, amelyben a hölgyek 42 százaléka ismerte el, hogy hord magával szerencsehozó tárgyat, és a megkérdezettek 77 százalékának vannak babonás szokásai. Alig pár százalékuk volt az, aki meg merte kockáztatni, hogy kiderítse, akkor is rendben mennek-e a dolgai, ha nem ragaszkodik ilyen természetű megszokásaihoz. A magyar nők többsége a Femina.hu és a Nők Lapja online felületeit keresi fel internetes jóslás miatt. Az ezoterikus.hu oldalt (menü: fogantatási és gyermektervezési horoszkóp, névelemzés, kártyavetés, szerelmi és konyhahoroszkóp, angyalasztrológia, ezoterikus tippek iskolakezdéshez, élő jóslás telefonon, feng shui, sorselemzés, bűbáj, mágia, numerológia, számmisztika, grafológia, álomfejtés, előző élet kalkulátor, személyes év kalkulátor, stb.) 85 ezren lájkolják a Facebookon.

„Hello! Sajnos beleestem egy nagyon nagy hibába: elkezdtem függeni a jóslástól. Nagyon gyakran teszek fel egy kérdést, és egyre rosszabbak a válaszok. Interneten szoktam jósolni ennyit, a Nők Lapja oldalán. Egyszer bejött nekem, és azóta rá vagyok kattanva. Szoktam személyesen is jósoltatni egy ismerősömmel, aki ért hozzá. Félévente maximum. Teljesen össze vagyok zavarodva, nagyon megköszönném, ha valaki a segítségemre lenne” – írja egy online fórum névtelen bejegyzője, és bár nem ugyanitt, de egy őszintén posztoló asztrológus elmondja, mi a véleménye hasonszőrű klienseiről: „Azok a személyek lesik a jövőt, a napi horoszkópokat, várják a jóslást, keresik a jósokat, és szeretnének velem is »minden áron« jósoltatni, akik nem szeretik az erőfeszítést, akik nem akarnak a gondolataikért, a tetteikért és ezáltal a sorsukért és a jövőjükért felelősséget vállalni. A jóslásra vágyókat igazából nem is érdekli az, hogy mit olvasok ki a születési képletükből, és hogy abból milyen, a jelen helyzetüket és a jövőjüket is befolyásoló következtetéseket vonok le, hanem csak az, hogy »megjósoljam«, illetve, hogy asztrológusként azt mondjam, amit ők szeretnének hallani a jövőjükkel, a szerelmükkel, a szerencséjükkel stb. kapcsolatosan. (…) A személyes sorselemekre alapozott jóslatnak mágikus ereje, úgynevezett placebohatása van. Lebénítja a jóslást elfogadó személy szabad akaratát, és önkéntelen cselekvések útján indítja el őt a negatív jóslatok beteljesítésének irányába.”

Sorsrontó erők

„Ma már kételkedve fogadom, hogy a jövőm előre meg van írva – állította a Heteknek a negyvenöt éves Mária, és mint mondja, sokak okulására meséli el történetét. –Vidéki kisvárosban, jól szituált családban nőttem fel – emlékezett vissza.– A nagynénémen keresztül találkoztam először a természetfölöttivel, aki noha elvégzett egy energetikai, szellemgyógyász iskolát, nem praktizált jósnőként. A legtöbb ismerősöm hozzá fordult, hogy tanácsot kérjen tőle. Sokat beszélt a szeretetről, és hogy ő csak segíteni akar az embereken. Azt mondta rólam, hogy jó spirituális képességeim vannak, nagy családot jósolt nekem, sok gyerekkel és barátokkal. De említett egy törést is, egy végzetszerű dolgot az életemben, aminek megmondta az idejét is. Később egyre depressziósabb lettem az ettől való félelemtől, ami rettegésbe váltott át. Mivel hittem a tarot-kártya üzenetében, nem mertem megkérdőjelezni a valódiságát, szinte mániákusan figyeltem az eseményeket. A horoszkópok és a jóslatok meghatározták a mindennapjaimat. Amikor a szüleim szinte napra pontosan a megjósolt időben elváltak, leesett egy kő a szívemről, mert úgy gondoltam, ez az a törés, amit megjósoltak. Nemsokára úgy döntöttem, Amerikába megyek nővérként dolgozni, ahol megismerkedtem Lászlóval, és megszületett közös gyermekünk: Ágika. Miamiban egy kórházban dolgoztunk, ő egy neves cégnek a röntgengépeit állította össze és szerelte föl.  Rengeteget keresett, és én sem kaptam rossz fizetést, így megengedhettük magunknak, hogy egy felhőkarcolóban béreljünk viszonylag nagy lakást hármunknak. Portaszolgálattal, wellnessközponttal luxusban éltünk. Minden klappolt. Aztán Lászlót a munkája más városokba szólította Amerika-szerte, aminek köszönhetően alig volt otthon. Először minden este felhívott, Ágikának néha még esti mesét is mondott a telefonba, majd szép lassan eltávolodott tőlem. Anyuval beszélgettem esténként telefonon, hogy feledtessem a magányt, aki kérte a nagynénémet, hogy szerelemenergiát kérjen le nekem az univerzumból, hogy a házaséletünk aktivizálódjon Lászlóval. Én meg mindeközben boszorkánybort készítettem kardamommal és vaníliával, és három napra betettem a spájzba, hogy mire hazajön, készen legyen. Az első alkalommal ez be is jött, úgy nézett ki, minden rendben van, de aztán egyre kevesebbszer jött haza. Akkor már sokat veszekedtünk, válással fenyegetőztem, mivel kiderült, hogy alkalmi kapcsolatai is vannak. Nagynéném javaslatára végső elkeseredésemben egyik utolsó hazajövetelekor a saját véremmel kentem be a ruháit, hogy magamhoz láncoljam. De amikor ez sem jött be, a kórházban egy munkatársnőm azt javasolta, forduljak utaztatóhoz, ő majd segít. Ezek amolyan sorselemzők, akik állítólag elvisznek az előző életedbe, hogy megtudd, miért vezekelsz most. Elmentem, és azt láttam, hogy László a testvérem volt, és ezért ragaszkodom hozzá ilyen görcsösen. Annyira megkönnyebbültem, hogy tíz év után elváltam. Ágikával hazaköltöztem anyukámhoz.

Az itthoni kezdet nem volt könnyű egyedülálló anyaként. Mint nővér kezdtem el dolgozni egy helyi kórházban, és a nyugdíjas anyukámról is gondoskodnom kellett. Mindeközben mágikus úton próbáltam az életem harmonizálni, de mindenkivel összevesztem, aki körülöttem volt, kibírhatatlan lett a természetem. Gyakorlatilag összeomlottam idegileg, esténként pánikrohamok jöttek rám. Furcsa alakokat láttam az ágyamnál éjszakánként, de erről nem mertem senkinek sem beszélni. Anyukámmal is sokat veszekedtem, állandóan azt mormolta, hogy biztos rontás van rajtam, mert a jelek arra utalnak. Kerestem, ki lehet a rontás forrása, emiatt aztán megharagudtam olyanokra is, akik semmi rosszat nem akartak nekem. Nem tudtam már a munkámra sem összpontosítani, és hogy a baj ne járjon egyedül, a volt férjem is megjelent, hogy a gyereket kivigye magával Amerikába. Ágikát teljesen levette a lábáról a nyájas viselkedésével és az ajándékokkal. Kihívta a nyári szünetre, és szeptemberben nem jött haza. Nagyon megharagudtam a lányomra. Anyukám azonnal látót akart fogadni, hogy befolyásoljuk Ágikát a döntésében.

Aztán egyik este a tévében láttam egy műsort, amiben egy újságírónő arról beszélt, hogy beállt egy tévécsatornához kamu jósnőnek, hogy lebuktassa ezt az iparágat. Vett egy pakli tarot-kártyát, egy kicsit meggyűrögette, mintha használt lenne, és a következő pillanatban már emberek sorsa felett rendelkezett a tanácsaival. A műsorvezető arról beszélt, hogy sokan nem is tudják, milyen veszélyekkel járhat a jóslás. Mondanom se kell, mélyen fölkavart. Végignézve a szerencsétlen életemen, rá kellett jöjjek, hogy zsákutcába jutottam. A következő héten megláttam a kórházunk pszichológusát, és találkozót kértem tőle. Már az sem érdekelt, hogy kollégaként beleláthat az életembe. Heteken át jártam hozzá, szinte mindent kipakoltam neki. Ő többek között arra figyelmeztetett: ha kényszeresen belekapaszkodok a jóslatokba, akkor érzelmi és erkölcsi csapdába kerülhetek. Az életem lényege éppen az kellene legyen, hogy ne a körülményeim áldozata legyek, ne a vágyaim és akaratom legyen előtérben, amit ráerőltetek jelen esetben a lányomra is. Inkább a vele való kommunikációt és a kibékülést erőltessem. Javasolta, hogy számoljam fel a tévképzeteimet és a megbocsátásra való képtelenségemet. Tőle hallottam először, hogy az ember Isten nélkül gyakorlatilag tehetetlen az életét irányító, sorsrontó természetfölöttivel szemben.

Ma már látom, hogy a felismerés az első és legnehezebb lépés a gyógyulás felé. Föltett egy olyan kérdést, ami fordulatot hozott a gondolkodásomban: miért akarok belelátni a jövőmbe, ha a jelen problémáit sem tudom kezelni? Szerinte ehhez nem jósnőre, hanem őszinteségre van szükségem a saját magam érzéseivel, indítékaival kapcsolatban, hiszen a jövőmben benne kell lennie a szabad akaratomnak is.”

Olvasson tovább: