Kereső toggle

Kannibálok a dzsihád útján

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhány héttel ezelőtt megrázó filmkockák kerültek napvilágra a polgárháború sújtotta Szíriából. A felvételeken szíriai felkelők emberhúst esznek, egészen pontosan egy meggyilkolt kormánypárti katona valamelyik belső szervét. A felvétel körbejárta a világsajtót, és máris felmerült az iszlám és a kannibalizmus kapcsolata. Utánajártunk.

A Time magazin hosszú interjút közölt egy Khalid al-Hamad nevű szíriai felkelővel, mudzsahid nevén Abu Szakkárral. Az ominózus videón ő az, aki odalép a halott katonához, késével kivágja a tüdejét, és egy kis darabot a szájába helyez belőle. Üzenetet is küld: „Istenre esküszöm, hogy meg fogjuk enni a szíveteket alavita katonái Basárnak, a kutyának”.

A szíriai kormány természetesen mindent elkövetett, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon ez a videó. A polgárháború kitörése óta ugyanis folyamatosan megfogalmazott vád a hatalom részéről, hogy a nyugati média szinte teljes egészében elhallgatja ezeket az atrocitásokat, így az nem kerül ki a nemzetközi közvélemény elé. Ali Haidar, damaszkuszi kormányszóvivő elmondása szerint a krízis kirobbanása óta dokumentálják az ehhez hasonló kegyetlenkedéseket. „Láttuk, hogy levágták az egyik pilótánk fejét és kisütötték grillen, és a meggyilkolt katonák vérével koccintanak a lázadók. A nemzetközi közösség azonban egyszerűen nem veszi tudomásul a lázadóknak ezt a fajta brutalitását” – nyilatkozta a sajtónak.

Mind a videó, mind a többes szám használata a kannibál részéről elgondolkodtató. Az arab nyelvben a szent célért, jó ügyért harcoló harcost mudzsahidnek nevezik, mely minden esetben vallási töltésű elnevezés – azt jelöli, hogy valaki fegyveres harcot (kis dzsihádot) folytat a muszlimokért. Abu Szakkár tehát mudzsahid, legalábbis Szíria nagy része ezt gondolja. Hiszen a diktatórikus rezsim ellen harcol. Az más kérdés, hogy mit szólnak ahhoz, hogy emberhúst eszik.

A magam részéről azért döbbentem meg ezen a felvételen, mert bár több fegyveres konfliktusról is tudósítottam az elmúlt években, hasonló rémségre nem láttam példát sem a líbiai polgárháború, sem a gázai övezet mudzsahidjei között. Atrocitások persze történtek ottlétem alatt: előfordult, hogy nem temették el az ellenséges katonákat, vagy tömegsírba dobálták őket, az elfogott ellenséget pedig minden lehetséges módon megalázták. Kijelenthetjük, hogy az arab tavaszt követően (különösen igaz ez Líbiára) a győztes lázadók ugyanazokat a kegyetlenkedéseket követték el a legyőzött ellenséggel szemben, mint amelyek miatt többek között fellázadtak. Éheztetésről, nemi erőszakról, halálra verésekről szóltak ezek a hírek. Kannibalizmusról azonban sosem.

Az iszlámban halálos bűn

Vajon van-e összefüggés az iszlám és az emberevés között? Sherif Khászám imám Kairóban nyilatkozott a Hetek tudósítójának a kérdésben. Elmondása szerint a Korán határozottan tiltja az emberhús evését, sőt, sokkal szigorúbb étkezési szabályokat tartat be, mint a legtöbb vallás. Amellett, hogy például tiltja a disznóhús és több „tisztátalan” állat fogyasztását, külön előírja, hogy milyen módon kell leölni az adott állatot, hogy az fogyasztható, „halal” legyen. Hasonlóan például a zsidó valláshoz, az iszlámban is tiltott, hogy az állatban benne maradjon a vér. Vért inni ugyanis halálos bűn – „haram”. „Akik ilyen bestiális dolgokat elkövetnek, nem tekinthetők muszlimnak – mondja az imám, majd hozzáteszi: – Szomorú, hogy egyáltalán megfogalmazódhat a vérvád az iszlám ellen. Ez pontosan olyan, mintha a keresztényeket vádolnánk emberhúsevéssel és vérivással. Pedig nyilvánvaló, hogy a kereszténység szimbolikusan veszi magához Megváltójának a vérét és testét, az összetartozás jeleként.”

Arra a kérdésre, hogy az ilyenfajta bestiális viselkedésnek nem lehet-e oka, hogy az iszlám különválasztja a muszlimokat és a nem muszlimokat, magyarul más viselkedési normákat ír elő a nem hívőkkel szemben (az alaviták az iszlám síita irányzatát követik, és több szélsőséges iszlamista szervezet egyszerűen nem tekinti őket muszlimnak – a szerk.), egyértelműen nemleges az imám válasza. „Nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges olyan értelmezése a szent iratoknak, amely megengedné ezt – állítja Khászám, majd hozzáteszi: A Kegyes Korán egyértelműen tiltja és bünteti az emberhús fogyasztását. Egyetlen alkalommal engedélyezi, hogy tiltott húst egyen a hívő, végszükség esetén. Ez jelenthet fizikai kényszerítést vagy olyan helyzetet, amikor az éhhalál közelébe kerül. A 21. században egyszerűen erre nem kerülhet sor. Erre nincs mentség, aki ilyet tesz, egyszerűen egy nagyon beteg ember.”

 Szemet szemért, fogat fogért

Mindemellett a Közel-Keleten a mai napig erősen tartják magukat olyan régi, a törzsi társadalomból fennmaradt szokások, mint például a vérbosszú vagy a becsületgyilkosságok intézménye. Az ilyen jellegű kegyetlenkedést több pszichiáter is ezzel magyarázza. A beduin törzsek körében például, ahol mindent a családi, rokonsági fokok határoznak meg, a szokásjog kötelezi a törzs tagjait, hogy egy-egy atrocitás miatt bosszút álljanak, amely a gyilkosságok esetén akár generációkon keresztül is átadódhat. A szokásjogot és a bosszú mértékét pedig minden esetben az arányosság, a „szemet szemért, fogat fogért” elv határozza meg.

A szíriai polgárháború kitörése óta számtalan híranyag járta körbe a világsajtót, mely a szíriai rezsim bűncselekményeit dokumentálta.

A szír kormányzat egyetlen pillanatra sem tekintett saját lakosságára civilként – a tömeges kínzások, kivégzések, gyerekek letartóztatása, megkínzása és kivégzése közismert az Asszad-rezsim részéről. Május 2-án a partmenti Bánjász városban egy alavita milícia több tucat gyereket mészárolt le elrettentésként.

„A szokásjog annyiban változott, hogy mivel az egész ország területére kiterjedő háború miatt lehetetlen azonosítani egy-egy gyilkost, elkövetőt, a bosszú kiterjed az egész közösségre. Szíria esetében ez tágabb értelemben a kormánypárti hadsereget jelenti, szűkebben pedig a teljes alavita közösséget” – nyilatkozta a Heteknek Khalid Omar antropológus. „Ugyanez figyelhető meg a Sínai-félsziget beduinjainak körében. Ott a fekete egyenruha (a rendőrök öltözete – a szerk.) jelzi, hogy kik ölték meg egy-egy törzs adott tagját, kin kell bosszút állni” – teszi hozzá.

A halott áldozatból való evés azonban még a szokásjog tekintetében is extremitásnak számít.

A szakemberek úgy vélik, hogy az ilyen jellegű akciókban jelentős szerepet játszik az elrettentés szándéka. Az elkövető cselekedetével üzen az ellenségének, hogy így próbálja meg elvenni harci kedvét. Mindemellett hozzáteszik: ezek a jelenségek azért fordulhatnak ilyen gyakoriságban elő, mert nem reguláris hadseregek állnak egymással szemben, hanem civilekből szerveződő milíciák, s így nem kötik őket a nemzetközi hadviselésre vonatkozó szabályok.

A szíriai lázadókat tömörítő Szíriai Nemzeti Koalíció közleményében ítélte el az esetet és adott ki körözést Hamad ellen, annak érdekében, hogy minél hamarabb törvény elé állítsák. Az egész Közel-Keletet megrázták a szíriai képsorok, több arab emberjogi szervezet, imám emelte fel a hangját a kegyetlenkedések mielőbbi beszüntetésének érdekében. Abu Szakkar azonban továbbra is szabadlábon van, és harcol a frontvonalon. Fenyegető szavai egy sokkal rosszabb forgatókönyvre is fényt derítenek: az alaviták kiirtásának szándékát nyíltan megfogalmazó állításai nem hagynak kétséget afelől, hogy a szíriai polgárháború egyre gyorsabban halad a szektariánus erőszak felé. A kormánypárti síiták, az alaviták elsődleges célpontjai a szélsőségeseknek, és csak idő kérdése, hogy az országban élő keresztények is terítékre kerüljenek.

Olvasson tovább: