Kereső toggle

Ilyen csak Ugandában történhet

Egymilliárdos kártérítést kér az ártatlanul bebörtönzött vállalkozó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szántai Attila szállodatulajdonos azért került börtönbe, mert önvédelemből rálőtt két maffiózóra, akik előzőleg megzsarolták, védelmi pénzt követeltek tőle, fenyegették és súlyosan bántalmazták. Szántai a Hetek múlt heti számában beszélt arról, hogy mindezek ellenére miért őt ítélte el a bíróság, hogyan bírta ki a börtönben töltött közel hét évet, és arról is említést tett, hogy miközben elítélték, két másik perben a bántalmazóit is börtönbe zárták. Szántai ennek ellenére bent maradt, és hiába fogadott huszonkilenc védőt, úgy tűnt, le kell ülnie a tizenhárom évet. Az ügy tanulságairól Jován László ügyvéddel beszélgettünk, aki végül kihozta a börtönből Szántai Attilát.

Mielőtt belemennénk a részletekbe, arra volnék kíváncsi, hogy Ön mikor és hogyan kapcsolódott be az ügybe. Szántai Attilától tudom, hogy előzőleg huszonkilenc ügyvédje volt.

- Van egy közös ismerősünk, ő ajánlott Szántai úr figyelmébe. 2006 végén keresett meg a felesége - a férje már 2001 óta börtönben ült -, és elhozta Attila jogerős ítéletét, és annak a két másik pernek az elsőfokú ítéletét, ahol Szántai sértettként szerepelt. Az egyik a védelmi pénzek kizsarolásáról szólt, a másik annak a rendőrnek a pere volt, aki ráküldte a maffiát Szántaira. Elolvastam a teljes iratanyagot, és egyből láttam, hogy ebből a bíróság számára is világossá válna, hogy milyen események vezettek el oda, hogy Szántai Attila elsütötte a fegyverét. Egyértelmű volt a jogos védelmi helyzet. Másnap meg is mondtam a feleségének, hogy komoly esélyek vannak, de meg kell várni, amíg a másik két perben is jogerőre emelkedik az ítélet.

Szántaival nem is találkozott?

- Addig még nem. De az iratok megismerése után bementem hozzá a börtönbe, és az is az ő igazáról győzött meg, amit ott láttam. Egy teljesen lesoványodott ember volt, aki annyira félt, hogy egy köhintésre vigyázzba állt. Elmondta, hogy számára ünnepnap, ha nem verik meg.

Az elítélteknek ilyen szinten nincsenek jogaik?

- Az az érdekes, hogy a büntetés-végrehajtásban formálisan nem sértettek jogszabályt, az ugyanis csak azt tiltja, hogy bűntársakat tartsanak közös cellában. Azt nem, hogy az áldozat - ez esetben a maffiózó rendőr - bűntársait tartsák együtt az elkövetővel, vagyis Szántaival.

Elmondtam neki, hogy amikor megkapom a jogerős ítéleteket, másnapra megírom és be is nyújtom a perújítási kérelmet. Ez így is történt. Ő kérdezte, hogy mire számíthat, elmondtam, hogy a benyújtástól számított egy-két hónapon belül otthon lesz, ebben teljesen biztos voltam. És így is lett: hat hét múlva, 2007 nyarán szabadlábra helyezték. A Fővárosi Ítélőtábla azonnal észlelte, hogy hibás ítélet született, hiszen a folyamatot látva egyértelművé vált, hogy mi miért történt.

A másik két perben ki volt a feljelentő?

- Szántai úr tett feljelentést, így ezekben a perekben ő volt a sértett. Abban a perben pedig, ahol elítélték, hivatalból tettek feljelentést, és ott ő volt a vádlott.

Mivel magyarázható, hogy ezt a három ügyet - melyek valójában ugyanazt a történetet tárgyalták - hét éven át senki nem egyesítette?

- Volt egy eljárásjogi probléma, ami szerintem rendszerhiba: a bíróság a hozzá benyújtott vádat köteles tárgyalni, és nem vonhat el vádat más bíróságtól. Így történt, hogy a Szántai elleni vádat a Fővárosi Bíróságra nyújtották be, a sérelmére elkövetett rablás és zsarolás miatti vádat a Pesti Központi Kerületi Bíróságon tárgyalták, míg a rendőr ügyét - lévén katonai bűncselekmény - a Budai Központi Kerületi Bíróság tárgyalta.

A bíróság nem figyelmeztetheti az ügyészséget az ilyen problémára?

- A törvény értelmében a bíró nem kritizálhatja a vádiratot, csak dönthet, hogy elítéli vagy felmenti a vádlottat. De a Szántai elleni per bírája többször is jelezte az ügyészségnek, hogy itt valami nagy probléma van, mert a vád alapján ő szinte csak attól a perctől tárgyalhatta az ügyet, hogy Szántai fegyveréből elindult a golyó a levegőben. De hiába jelezte, hogy nem vizsgálhatja az ügy előzményeit, az ügyészség nem változtatott a vádiraton.

Úgy tudom, ilyen esetben a bíró felfüggeszthette volna a tárgyalást, hogy megvárják a másik két per ítéletét, és így már figyelembe vehette volna az előzményeket.

- Igen, ezt valóban megtehette volna, de ebben az esetben Szántait ki kellett volna engedni az előzetes letartóztatásból. Ezt azonban nem kockáztatták meg.

Nézzük meg Szántai ítéletét: ez alapján mi történt 2001. január 5-én?

- Két ember Szántai nyomába eredt, ő először bemenekült a szállodájába, ott magához vette a fegyverét, majd pedig megtorlásként, azaz bosszúból rájuk lőtt, vagyis szándékos emberölési kísérletet követett el, aminek a következtében az egyik sértett meghalt. Az ítélet szerint Szántai nem volt jogos önvédelmi helyzetben. De az, hogy csak tizenhárom évet kapott, a bíróság bizonytalanságát mutatja, mert ha tényleg az történt volna, amit a vád állított, az húsz évet jelent. De ismétlem, a bíró nem mérlegelhette, hogy Szántait előzőleg megverték, kirabolták, zsarolták. És ez az agyrém ebben az egészben, mert ilyen talán csak Ugandában történhet meg.

Miért nem számított Szántai vallomása, aki elmondta az előzményeket is?

- Nyomozati szakaszban legalább háromszor meghallgatták, a bíróságon szintén háromszor, és írt egy részletes önvallomást: mindezt a saját ügyében. Ezenkívül szintén többször vallomást tett a másik két ügyben is, úgyhogy összesen - ha jól emlékszem - tizenöt vallomást tett. És ezek teljesen egyező vallomások! És ami a legkülönösebb, hogy a saját ügyében nem fogadták el védekezésként a vallomásait, miközben a másik két perben ezek alapján ítélték el a Szántai sérelmére elkövetett cselekmények tetteseit.

Laikusként azt mondom, ez az előbbinél is rémesebb agyrém. De haladjunk tovább, illetve visszafelé. Igaz az, hogy amiként a bíróság a vádirat mentén haladhat, az ügyészség a nyomozati anyagra kénytelen támaszkodni? Ez már csak azért is érdekes, hiszen tudjuk, hogy az egyik maffiaáldozat apja rendőr, vagyis a nyomozóhatóság munkatársa.

Nem mondanám, hogy a nyomozás elfogult volt, de tény, hogy szabálytalan, amikor az áldozat rendőr apja abban az épületben tartózkodik, ahol éppen kihallgatják a gyanúsítottat. És ráadásul ezt közlik is a kihallgatottal. Mégis úgy gondolom, hogy valójában csak nem hitték el Szántainak, hogy tényleg a maffiával akadt össze. Most már persze tudjuk, hogy a környék szinte összes vállalkozójától védelmi pénzt szedtek.

Szántai korábbi védői hogyhogy nem tudtak eredményre jutni?

- Az első ügyvédje nem büntetőügyekben dolgozik, az ő megbízása hiba volt. Persze Attilát sem hibáztatom, hiszen soha az életben semmilyen rendőrségi ügye nem volt. Talán nagyképűen hangzik, de engem valószínűleg másképp kezelnek, hiszen rendőr voltam, ismerem a rendőrség működését, írott és íratlan szabályait. És ez sokat számít. Ráadásul szerintem ők sem hitték el mindazt, amit Attila elmondott, így aztán nem is erőltették igazából, hogy az eljárás során a másik két ügyet is vegyék figyelembe.

Ön miért hitte el?

- A testbeszéde teljesen szinkronban volt azzal, amit mondott. Láttam, hogy belülről jönnek a szavai. Ezt egyébként mindig figyelem. Másrészt az is meggyőző volt, hogy a tizenöt vallomásában mindig ugyanazt vallotta. Ha valaki hazudik, ilyen egyezőséget képtelenség összehozni. Hazugságot még kétszer sem lehet ugyanúgy előadni, ezt rendőr koromban megtapasztaltam.

Azt megbeszéltük, hogy a bíróságon miért nem egyesíthették az ügyeket. De miért nem egyesítette őket a vádhatóság?

- Számomra is ez az egyik érthetetlen dolog. 1998-ban készült egyébként egy törvénytervezet, ami 2003 óta van érvényben. Annak az eredeti formája tartalmazta, hogy a vád, a védelem és a bíróság egy úgynevezett előkészítő szakaszban közösen megvitathatja, hogy tárgyalható-e a vád. Ezt a tervezetet Király Tibor készítette, ám az a probléma, hogy mire törvény lett belőle, szinte csak a címe maradt meg. És ez egy rendszerszintű hiba, hogy a tárgyalás megkezdése előtt nincs lehetőség a formális kommunikációra a három hatóság között.

Mennyi hibás ítélet születik? Lehet, hogy sokan leülik ártatlanul a büntetést, mert nem olyan kitartóak, mint Szántai úr?

- Tapasztalatom szerint elég sok melléfogás van. De kérdezem: miután megtörtént a móri baklövés, következett vizsgálat? Nem. És miért nem? Mert személy elleni támadásnak tartanák. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy a rendszer, az igazságszolgáltatás folyamata rossz. Magyarországon nem az ítélet minősége a fontos, hanem a gyorsaság.

Ez kinek a felelőssége?

- Egyértelműen az előző bírósági vezetésé. A Baka-korszakra ez nem áll meg, de a Lomniczi-korszaknak az volt a jellemzője, hogy minél hamarabb jogerős ítéletek szülessenek. De érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy mi irritálja jobban a közvéleményt: egy lassabban megszülető, de alapos ítélet, vagy egy gyorsabb, amit viszont meg kell ismételni. Nem kellene nyomást gyakorolni a bíróságokra.

Visszatérve a Szántai-ügyre: Miután sikerült perújítást kezdeményezni, már mentek a dolgok, mint a karikacsapás?

- Onnantól már elég egyszerűen ment. 2007-ben szabadlábra helyezték, és attól a pillanattól kezdve nekünk már nem volt sürgős az ítélet. Egy fiatal bírónő kapta az ügyet, és - nem szoktam ilyet mondani - elképesztő precizitással és jó tempóban tárgyalta. Kihallgatta az összes olyan tanút is, aki a Szántai sérelmére elkövetett dolgokat igazolta, kihallgatta a rendőrt, és új fegyverszakértőt is kirendelt, aki a lövésnyomokból megállapította, hogy dulakodás közben, lefelé szorított karral lőtt a védencem, ami eleve kizárja a megtorlást.

Szántai Attila azt mondta, egymilliárd forint kártérítést akar a magyar államtól. Első hallásra túlzottnak tűnik az összeg.

- Elsőre túlzottnak tűnhet, de gondoljuk végig: nyolcvanegy hónapot ült ártatlanul. Ilyen hosszú időt köztörvényes bűncselekmény miatt még senki nem töltött börtönben indokolatlanul. Olyan sem történt, hogy az elítélt az áldozat bűntársaival töltött volna öt évet a börtönben. Olyan sem történt még, hogy miközben ő bent volt, a meghalt maffiózó rendőr apja rendszeresen ott strázsált a hotel előtt. Ez az ügy nem egy, hanem hét emberről szólt: róla, a feleségéről és az öt gyerekükről. A gyerekeit folyamatosan fenyegették, az egyiknek egyszer kést szorítottak a nyakához. Az egész család kikészült. Mindeközben a vállalkozása tönkrement. És Szántainál nem bizonyítottság hiányában hoztak felmentést, hanem bűncselekmény hiányában. Más országokban egy ilyen brutális hiba után az állam magától felajánlaná a kártérítést.

Olvasson tovább: