Kereső toggle

Vágyálmok és merengés

Szakértők Matolcsy legújabb művéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan két hete olvasható az interneten Matolcsy György Magyar Növekedési Terv című tanulmánya. A miniszter műve sok éles kritikát és kevés elismerő szót kapott eddig - mind a sajtó, mind a bloggertársadalom részéről. Matolcsy 177 oldalon keresztül igyekszik bemutatni, hogy hazánk mitől válhat naggyá - pontosabban a „kelet-európai banán" részévé és egy „interkontinentális forgatótengellyé" - a következő években. A sok „matolcsyzmustól" és végeláthatatlan történeti áttekintésektől sem mentes műben viszont annál kevesebb a számadat és a konkrét intézkedés. A Hetek most négy ismert közgazdászt kérdezett a miniszter legújabb munkájáról.

Róna Péter közgazdász, az Oxfordi Egyetem tanára

„Ez egy módszertanilag ismeretlen út, és nem is tudom követni. Egy ilyen jellegű tanulmány alapvető lényege a számok. Ezt viszont inkább nevezném merengésnek. Nem ellenzem alapvetően az új módszertani próbálkozásokat, de a javasolt eszközök alkalmazását illendő lenne meg is indokolni. Az sem baj, ha egy-egy kifejezésnek van költői tartalma, de itt egyik sincs rendszerbe ágyazva.

A hatvanas években Japánban készítettek egyes minisztériumok olyan fejlesztési terveket, amelyek sikeresek voltak, de mégsem volt szó tervgazdaságról. Ezeknek a terveknek fontos elemei voltak a szabályozói környezet kidolgozása, a nemzetközi kapcsolatok bevonása, valamint a szükséges piackutatás. Látszik, hogy Magyarországon ódzkodunk minden olyantól, ami kicsit is a tervgazdaságra emlékeztet bennünket. Akik ezt mondják, azoknak annyiban igazuk van, hogy a mindenkori magyar kormányok azt bizonyították, hogy csak erre képesek. De az is baj, hogy elméleti szinten is kizárják a nagyobb állami szerepvállalást.

A hosszas közgazdaságtörténeti értekezések nekem személy szerint nem tetszenek. Jobbat tett volna a tanulmánynak, ha inkább a kiindulási pont leírására fektetnek nagyobb hangsúlyt. Véleményem szerint egy ilyen dokumentumnak a következő logikus felépítést kellene követnie: elsőként a jelenlegi helyzet részletes, számokkal való bemutatása, nem megfeledkezve a versenytársak helyzetéről sem. Következő részben lehet a jelenlegi helyzet és a kívánt állapot közti különbségeket feltárni, bemutatni. Végül pedig a különbség felszámolásának módja, illetve ennek részletezése következik."

Pogátsa Zoltán közgazdász, az MTA kutatója

„Jelen körülmények között egy más szerkezetű anyagra lenne szükség. Jelenleg egy újrafinanszírozási krízisben vagyunk, Matolcsy víziója viszont túl általános szinten mozog. Magyarország két alapvető problémájában talán már nincs nagy szakmai vita: ez az eladósodottság és az alacsony foglalkoztatás. A mostani kormány egyik előnye az előzővel szemben, hogy nagyon világosan kijelöli a célokat, vagyis az eladósodottság csökkentését és a foglalkoztatottság növelését.

Most az lenne a legfontosabb, hogy megnyugtassuk elsősorban a magyar államkötvény-vásárlókat, másodsorban pedig a magyar társadalmat.  Helyette mit kapunk? Absztrakciókat, geostratégiát és újraiparosításról szóló elmélkedést - konkrétumok nélkül. Miért pont ezek az iparágak lettek kiválasztva? Milyen forrásból lesznek támogatva?

A növekedési terv mint dokumentum szerkezetére vonatkozóan nincs egy konkrét sablon, amit követni kellene. Ahány közgazdász, annyiféleképpen lehetne összeállítani. A nyelvezete tipikusan Matolcsy és Cséfalvai szavajárását tükrözi. Az anyag alapvető gyengesége a számok hiánya: a benne leírt és tükröződő gondolkodás legitim, de kellenek hozzá a számok.

Ami pedig a nagyobb időtávok bemutatását - például az elmúlt 150 év ipari fejlődését és hasonlókat - illeti, belefér egy ilyen tanulmányba, amikor gazdaságilag békésebb időszakot élünk."

Soós Károly Attila közgazdász, az MTA tudományos főmunkatársa

„Vicces, ez maga az etatizmus újjáéledése, amikor a jóságos állambácsi mondja meg, hogy mit kell tenni. Boldogult ifjúkorunk újjáéledése ez, egyébként pedig semmi értelmét nem látom. Az egész terv olyan, mintha egy randevút terveznénk, de közben kiderül, hogy nincs pénzünk se vacsorára, se virágra. Itt is: se beruházó, se kereslet. Egyszerűen nem látom benne a fantáziát.

Tudjuk, hogy a miniszterelnök azt szereti Matolcsyban, hogy szépen kommunikál. És ez néha be is jön: volt egy szocialista vállalkozásfejlesztési kezdeményezés, jött a Fidesz, csökkentették a forrásait, majd elnevezték Széchenyi-tervnek, és nagyobb sikere lett.

Ami a növekedési terv szerkezetét illeti: hiányoznak belőle a számok. Sejthető, hogy előre belátták: számokkal telerakni egy ilyen tervet, biztos bukás. Így viszont a közgazdászoknak nem tetszik. Egy 150 éves ipari visszatekintésnek nincs gyakorlati értelme, maximum évtizedeknek. Az újraiparosítás gondolatát pedig egyáltalán nem tartom jó ötletnek. Hongkongra is volt ilyen terv, amikor visszavették a kínaiak: az ipar részaránya azóta csökkent, Hongkong viszont még mindig jól prosperál."

Németh György közgazdász-szociológus

„Véleményem alapjában pozitív. A mainstream neoliberális gazdaság(politikai) gondolkodás az állam szerepének minimalizálását tartotta ideálisnak. Bár ezt a nézetet legalább egy évtizede és egyre erőteljesebben megkérdőjelezik - különösen a 2008-ban kitört válság után -, most egyértelműen kimondásra került, hogy az állam aktív fejlesztéspolitikai szerepvállalásra nem nélkülözhető. Ez a dokumentum arra jó - sokkal inkább, mint a 2010 közepi Széchényi-terv volt -, hogy egy új típusú fejlesztéspolitikai gondolkodás alapvetése legyen. Nem több, de nem is kevesebb. Aki operatív gazdaságpolitikai tervet várt, az joggal csalódott. Emiatt a dokumentum címe nem túl szerencsés. Ellenben fontos konkrétumnak tartom, hogy a helyi-lokális gazdaságra koncentrál. Megjegyzem, hogy az újraiparosítás ugyan jó gondolat és hívószó, a szándék érthető és tiszteletreméltó, de hatása csak korlátozott lehet, problémáinkra generális megoldást nem adhat. Magyarország a Távol-Kelet feltörekvő gazdasági hatalmaival - elsősorban Kínával - nem folytathat bérversenyt. Az viszont fontos, hogy minél teljesebb értékláncok legyenek Magyarországon, illetve együttműködésben szűkebb gazdasági környezetünkben.

Azt gondolom, hogy e dokumentum azt üzeni - talán ezért is íródott -, hogy a kormányzat egyáltalán nem viseltet ellenségesen a multikkal szemben, nem folytat ellenük „szabadságharcot", nem akarja kiutálni őket, azonban igényt tart a magyar (tulajdonú) gazdaság felzárkóztatása érdekében gazdaságszervező képességeikre, támogatásukra."

Olvasson tovább: