Kereső toggle

Cinizmus és hit

Magyar kutatás a gyerekek vallásosságáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kétszer annyi somogyi gyermek vallja vallásosnak magát, mint tíz évvel
ezelőtt. Így ma már minden második nebuló hisz Istenben. A 8–15 éves korúak
többsége minden este imádkozik, fejből fújja a Tízparancsolatot, miközben
homlokegyenest másként él a gyakorlatban – többek között ez is kiderült abból a
felmérésből, melyet nemrég készített a Kaposvári Egyetem.

„A vizsgálat során a somogyi iskolákban és településeken 1245 tanulót
kérdeztünk meg a hitéről, mivel idén van a Biblia éve, és hallgatóim jelezték,
hogy lényegesen megnőtt a hitoktatásra járók száma az utóbbi években. Háromévnyi
beszélgetésből, anyag-gyűjtésből állt össze az anyag” – tájékoztatta lapunkat
Tóth Istvánné adjunktus.

Míg tíz éve a gyerekeknek csak a negyede volt vallásos, addig ma már minden
második általános iskolás hisz Isten létezésében. Egyre több gyerek jár ugyanis
egyházi iskolába. A kutatásból az is kiderült: a templomba járó gyerekek
többségét a nagyszülők vagy a dédszülők vitték el először. „Adataink
egyértelműen bizonyítják a vallás felé fordítás erősödő tendenciáit. Azonban a
gyerekek erkölcsi állapotán ez még sajnos nem látszik” – állítja a kutatásvezető.
A fejekbe mintha eljutnának az ismeretek, de a szívekbe kevésbé: a keresztény
alapelvek a legszembetűnőbben az egymás közti viszonyban vesztik érvényüket.

A Tízparancsolatot a gyermekek többsége hibátlanul tudja. Ennek ellenére – főleg
a 12 év felettiek – folyamatosan káromkodnak, trágár kifejezéseket használnak.
„Sokszor az értelmiségi háttér sem akadályozza a nyelvi durvaságot: még indulat
sem kell hozzá, csak úgy jön. Olyanok is így beszélnek korosztályi közegben,
akik otthon ezt nem tehetik” – állítja Tóth Istvánné, hozzátéve: sajnos a szülők
tisztelete sem javult. A kicsiknek csupán egy negyede, a nagyok közül pedig 11
százalék állította azt, hogy tiszteli a szüleit, és ők meg is tudták ezt
indokolni. A többiek elviselik, kibírhatónak ítélik, esetleg lecserélnék őket,
ha lehetne. A gyerek szemében sem az anyagi helyzet, sem a végzettség, sem a
pozíció nem számít tiszteletre méltónak vagy nem ad alapot a büszkeségre.

Feltűnő, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is elég cinikusak, azaz
látszólag sem törekszenek már a normák tiszteletben tartására. Minden második
nebuló azt mondja, a lopás bocsánatos bűn, hiszen meg lehet gyónni. Igazat
mondani is ritkán tanácsos szerintük, a más értékeinek megkívánása pedig
természetes: csak minden tizedik megkérdezett vélte úgy, hogy nem kellene a
máséhoz nyúlni. Ugyanakkor a gyerekek meglehetősen büntetéspártiak, gyakran
előhozták sérelmeiket: bántalmazó, gúnyolódó társak, igazságtalan pedagógusok,
szigorú szülők szankcionálását követelték. Még furcsább, hogy a csődbe ment
vállalkozó gyermeke az APEH megbüntetését kívánta. De nem maradnak ki a sorból a
szomszédok, a szülők főnökei vagy a politikusok sem… 

Egy 15 éves úgy fogalmazott: „Olyan időket élünk, amikor minden gajra ment ebben
az országban, a gazdaság, az emberek bizalma, a munka, a tisztesség, itt már
csak az Isten segíthet.” A kutató szerint feltételezhető, hogy egyszerűen azért
növekedett a hitoktatás iránti érdeklődés, mert a szülők az egyházi iskoláktól
várják csemetéik erkölcsi „helyrebillentését”. Ám ennek nem sok eredménye van
akkor, ha az otthoni és iskolai környezet nem példaadó, sőt: a kétféle hatással
a gyermekből a legnagyobb lázadót nevelhetik.

Olvasson tovább: