Kereső toggle

Anyák napi kormánycsomag

Könnyebb lesz az örökbefogadás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Átláthatóbbá és gyorsabbá tenné az örökbefogadások menetét a Ptk.
törvénymódosító tervezete, hogy az örökbe adható állami gondozottak minél előbb
családba kerülhessenek, és ne felejtődjenek a „rendszerben”. Eközben a meddőségi
centrumok forgalma minden korábbinál nagyobb, mondhatni, külön iparág lett a
lombikbébigyártás. Az örökbefogadások és a lombikbébik számát egyaránt növelné
az a friss nemzeti ifjúsági stratégia, amely a nagyobb népszaporulatot tűzte ki
céljául. A jelenlegi helyzet mindenképpen indokolja a változtatásokat.

Erősen kétséges, hogy szükség van-e a csecsemőotthonokra. A nyílt örökbeadás
módszere – amikor az anya a szülést követően lemond a gyermekéről az általa
ismert örökbefogadó pár javára, és később sem szakad meg a kapcsolata velük – az
egyik legkedvezőbb forma a csecsemőotthoni elhelyezés kivédésére. Akikről nem
mondanak le, vagy akikről titkosan mondanak le, azok kerülnek gyermekvédelmi
szakellátásba. Egy gyermek örökbeadása mindig kényszerhelyzet, de még mindig
jobb, mintha benn ragad az állam „karjaiban”. Ráadásul az elhúzódó bírósági
ügymenet miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert „elfeledkeznek” a potenciálisan
vagy ténylegesen örökbe adható gye-rekekről, számos kiskorút mégiscsak az állam
nevel föl. Mellesleg nagyságrendekkel több pár vár újszülöttre, mint amennyi
örökbe adható csecsemő van.

„Egyszerre jelentkeztünk a TE-GYESZ-nél (Területi Gyermekvédelmi Szolgálat) és a
Gólyahír Egyesületnél örökbefogadásra – meséli a harmincas éveiben járó Vera –,
és egyidőben kaptunk tőlük választ. A TEGYESZ-től egy két és fél éves kislányt
ajánlottak, akiről kiderült, hogy már a születése után lemondtak róla a szülei.
Kérdem én: miért csak most adják örökbe? Végül több év szenvedés, gyermek utáni
vágyódás és megannyi vetélés, »biokémiai terhesség« után megtörtént a csoda: a
Gólyahír Egyesület révén eljutottunk kisfiunkhoz, Zolihoz. Nem 9 hónapig, hanem
évekig voltunk várandósok.”

A várható módosítás része az is, hogy egy éven át azoknak a szülőknek is
biztosítanák a gyest, akik 3 évesnél idősebb gyereket fogadnak örökbe, hogy
legyen idő a gyermek megfelelő fejlesztésére. Minél idősebb a kissrác, annál
komolyabb szüksége van erre, mind érzelmileg, mind mentálisan. Az állami
intézmények léte a lehető legkorlátozottabb mértékben lehet csak indokolt: a
gyermekek – végszükség esetén – minél rövidebb időt töltsenek ott. Az elsődleges
cél a krízishelyzetben lévő családok megsegítése lenne, hogy alkalmassá váljanak
gyermekük nevelésére. Hollandiában a családgondozás annyira sikeres, hogy ott
alig akad örökbe adható gyerek.

„Volt olyan eset, hogy riasztottunk egy örökbefogadó házaspárt egy szüléshez,
ahol az édesanya nyíltan lemondott a gyerekről a pár javára – meséli Móruczné
Gabi, a Gólyahír Egyesület vezetője. – Aztán a baba mégsem került hozzájuk,
hanem ment az állami gondozásba. Hogy miért? Mert az apja nem volt hajlandó
lemondani róla. Menjen csak az állami gondozásba, mondta, kell az a pénz, amit
majd 18 évesen az államtól kap. Sok szülő a fiatalok életkezdési támogatására
»utazik«, ez is oka annak, hogy kevés az örökbe adható gyerek. Ennek az apának
már három gyermeke sínylődik állami gondozásban. Soha nem fog lemondani róluk,
ha kell, félévente felhívja a nevelőotthont, hogy megmaradjon a felügyeleti
joga. Nem fogja őket befogadni a 30 négyzetméteres, komfort nélküli lakásába, de
a pénz kell neki. Játékgépezik, minden fillért eljátszik a gyerekei elől. Hármat
ők nevelnek úgy-ahogy, de inkább a nagymama. A családi pótlékból élnek, de már
kikapcsoltak náluk mindent: vizet, villanyt, fűtést.”

A gyerek mint központ

Országosan évente mintegy ezer örökbefogadás történik, ezek túlnyomó része
0–3 éveseket érint. Minél idősebb a gyermek, annál kisebb eséllyel fogadják
örökbe. Sajnos az állami gondozóintézetek mára a korosabb, speciális nevelési
igényű és roma gyerekek gyűjtőhelyévé váltak. „Az állami gondozásba kerülő
csecsemők száma egyre csökken, mert az újszülöttek többségét nyíltan örökbe
fogadják. A roma származású vagy sérült gyerekek örökbeadása is könnyebben megy
így. Hihetetlenül fontos a gyereknek a korai kötődés, mint ahogy az is, hogy
ismerje egymást a két családja” – mondja Móruczné.

Magyarországon jelenleg négy, krízisterheseket gondozó és nyílt örökbeadásokat
intéző civil szervezet működik: az Alfa Egyesület, a Bölcső Alapítvány, a
Gólyahír Egyesület és a Fészek Alapítvány. „Nem ritka, hogy hosszú évekig
hitegetnek valakit nőgyógyászok, természetgyógyászok, miközben egy lakás vagy
kocsi ára már benne van a kezelésekben – jegyzi meg Móruczné. – Volt, aki nyolc
lombikbeültetést követően jött ide, negyvenéves elmúlt, de nem akadt egy józan
orvos, aki lebeszélje.” A szülővé válást a felkészítő tanfolyamon kívül az
örökbefogadó családok rendszeres közös programjai, tapasztalatcseréi is segítik.
A Gólyahír Egyesületnél jelenleg 400 örökbefogadó várakozik, 2–4 év a várakozási
idő. Tavalyelőtt 64, tavaly 32 örökbefogadásban működtek közre, tevékenységükért
fizetséget nem kérnek.

„Van egy édesanya, aki nyolc gyereket szült, viszont egyet se nevel, de legalább
örökbe adta a kisbabákat – meséli a gólyahíres vezető. – A házaspár mindkét
tagja állami gondozott volt, és az anya azt mondta, ez a legtöbb, amit tehet a
gyermekeiért. Neki igen hányatott élete volt, számtalan helyen élt, mire felnőtt.
Egyszer bevallotta: szeret terhes lenni, mert addig övé a gyermeke. Utána el
kell válnia tőle, mert semmilyen szempontból nem érzi képesnek magát arra, hogy
felnevelje. Ha megtartaná is, a gyámügy hamar elvinné a gyereket a döngölt
padlójú, komfort nélküli viskóból, ahol élnek.”

A szervezet a hozzá forduló krízisterheseket információkkal, természetbeni
segítséggel látja el. Ha kell, anyaotthoni elhelyezést intéz, ha kell,
örökbefogadó házaspárt keres. Ezek a babák nem születnének meg, ha időben
észrevették volna őket.

Lemondások sorozata

A kismamák főleg anyagi okból kénytelenek az örökbeadás mellett dönteni.
Jellegzetes sors, hogy a fiatal nő feketén dolgozik, majd a terhessége miatt
utcára kerül. Partnere lelép, a családja sem támogatja, magára marad. Gyesből
nem lehet albérletezni, viszont az anyaotthonok zsúfoltak, és legfeljebb egy
évig biztosítanak szállást. „Olyan is előfordul, hogy két kismama egy albérletbe
költözik, és egyikőjük dolgozik, míg a másik a gyerekeket gondozza” – meséli
Móruczné.

Csilla szőke, 21 éves lány, aki rokkantnyugdíjas édesanyjával élt egy 25
négyzetméteres, félkomfortos lakásban. A lány 17 évesen esett először teherbe.
Úgy hitte, a terhességével rá tudja venni a családalapításra a férfit, akit
szeret. Az illető kitette őt, amikor megtudta, hogy a babát már késő elvetetni.
Csilla megszülte a kislányát, és elhatározta: egyedül is fölneveli. Édesanyjával
felváltva jártak dolgozni: Csilla éjszakai műszakba, anyja nappaliba. A lány
három hónap alatt készült ki fizikailag és idegileg, és felhívta a TEGYESZ-t.
Kérte: vigyék el a kisbabát. Közben tudomást szerzett a nyílt örökbefogadásról,
és úgy döntött, még mindig jobb, ha egy családnak adja oda a babáját. Aztán
Csilla összejött másvalakivel – tehetős, fiatal férfi volt az is –, és 19 évesen
megint terhes lett. A férfi kész helyzet elé kerülve szintúgy kitette az utcára.
Csilla hazament, immár titkolta a terhességét, és jelentkezett nyílt
örökbeadásra. Csak az anyja tudott róla, majd később az a fiú, akivel újfent
megismerkedett. A fiú elfogadta őt a babájával együtt – de mivel még tanul,
Csilla kitartott az örökbeadás mellett. Amikor szült, az örökbefogadó anyuka
végig mellette volt. Csilla azt kérdezgette tőle: „Ugye, én jobb vagyok, mint
azok, akik elvetetik?” Amikor megszületett az életerős fiúcska, Csilla nem nézte
meg a babát. Pár órán belül a barátja kíséretében – aki végigszorongta a szülést
a folyosón –, elhagyták a kórházat.

„Ha rajtam múlna, csak nyitott örökbefogadás létezne Magyaror-szágon. Nem
szabadna egy rosszul felfogott szakmai meggyőződésből védeni az egyébként
tarthatatlan csecsemőotthoni ellátást – fejtette ki kérdésünkre Herczog Mária
szociológus. – Azt viszont alapvető problémának tartom, hogy a krízisterhesek
nem kapnak kellő felkészítést az örökbeadással kapcsolatos döntésükhöz.
Részletesen fel kellene tárni a kismama életkörülményeit, például megnézni azt,
hogy nincs-e a családjában valaki, aki vállalná a gyerek nevelését – azaz
segíteni kellene őt a krízisben. Általánosnak mondható, hogy a szakemberek vagy
szervezetek jobbnak tartják az örökbefogadó családot, mint a vérszerintit, és
nem gondolnak arra, hogy lehet, hogy ez anyagi vagy egyéb szempontból jobb
választásnak tűnik, ám egy életre szóló teherrel látják el a gyereket: azzal,
hogy ő nem kellett a szüleinek. Az örökbeadót is egy életre leterheli a bűntudat,
még ha ez nem is látszik, és befolyásolhatja későbbi elég jó anyává válását is.
De leginkább azon kellene együttes erővel fáradoznunk, hogy akik nem akarnak,
azok ne essenek teherbe” – teszi hozzá a gyermekvédelmi szakember.

Ki adható örökbe?

Örökbe adható az a kiskorú, akiről a vér szerinti szülei lemondtak, vagy
akinek a szüleitől a bíróság megvonta a szülői felügyeleti jogot, illetve akit a
gyámhatóság örökbe fogadhatónak nyilvánít.

A mostani törvénytervezet az eddiginél gyerekközpontúbb gyakorlatot kíván
teremteni, az állami gondozásban élők helyzetének gyakoribb felülvizsgálatával,
a bírósági eljárások gyorsításával, a szülőfelkészítő tanfolyam
meghosszabbításával, illetve az örökbefogadások utánkövetésével, szükség
esetén gondozásával. A Ptk.-módosító tervezet májusban kerülhet a kormány,
ősszel pedig a parlament elé.

Olvasson tovább: