Kereső toggle

Ma már nem dübörög tovább

Szendereg a pannon puma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hubert József

Álomra hajtotta fejét a pannon puma, álmában növekszik még egy (egészen)
picit. Miközben Romániától Szlovákián át, Lengyelországon keresztül Csehországig
hazánk valamennyi nemzetközi „vetélytársa” jócskán 5 százalék feletti
GDP-növekedést produkált, a nadrágszíj meghúzása miatt Magyarországon ez a
mutató 1 százalékon áll. A nagy kérdés az: belátható időn belül lesz-e 4-5 vagy
netán 7-8 százalékos gazdasági növekedés?

A nem túl magas elemzői várakozásokat is sikerült a hazai gazdaság
bővülésének alulmúlnia. A Magyarországon gyártott termékek, szolgáltatások
összértékét mutató gazdasági mutatószám, a GDP változása az elmúlt 12 hónapban
alig haladta meg az 1 százalékot – a szakértők előzetesen 1,5-1,6 százalékra
számítottak. Ezzel az eredménynek csak némi jóindulattal nevezhető bővüléssel
hazánk az Európai Unió utolsó előtti helyére került, csupán Dánia váratlan
lassulása „mentett meg” minket az utolsó helytől. Élesebb a kontraszt, ha a 2004
után csatlakozott 12 ország eredményeit vetjük össze: az összeurópai rangsor
élén álló Lettország 11, Szlovákia gazdasági teljesítménye 9,5 százalékkal lett
nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. A szlovákok idén először várhatóan az
egy főre jutó GDP tekintetében is meg fognak bennünket előzni.

Kivétel nélkül valamennyi közgazdász a megszorító intézkedés mellékhatásának
tudja be a drámai számokat. Ez a látszat ellenére egyébként inkább szerencsés
momentum: a gazdaság szereplőinek volt idejük felkészülni az alacsony adatokra,
és a piacon senkit nem ért derült égből villámcsapásként a múlt héten közzétett
mutatószám. „Az állami kereslet szűkülése, a reálbérek csökkenése és a
mezőgazdaság aszályos éve mind-mind hozzá tette a magáét ehhez az 1,1
százalékhoz” – mondta Antal László. Az MKB Bank neves közgazdász főtanácsadója
szerint nem az az igazán fontos kérdés, hogy minek köszönhető a csökkenés, hanem
az, hogy hosszú távú vagy csak átmeneti jelenségről van-e szó.



Bartha Attila

Egyetért ezzel Bartha Attila is. A Kopint Tárki kutatási igazgatója szerint
legalábbis kérdéses, hogy lesz-e még 3-4 százalék feletti növekedés hazánkban.
Ehhez több feltétel kedvező együttállása is szükséges lenne, például fenn
kellene maradnia az elmúlt évre jellemző külső gazdasági konjunktúrának, ami
éppen megfordulni látszik. Bartha szerint például azt, hogy a GDP-növekedés nem
fordult negatívba, azt most is egyedül annak köszönhetjük, hogy az unió váratlan
bővülése miatt a vártnál nagyobb kereslet volt a magyar termékekre az ország
határain kívül. Az elmúlt időszakban a lakosság igencsak eladósodott, a nyár
végéig a 6 százalékot is meghaladó reálbércsökkenésre válaszul nem a
megtakarításait kezdte el növelni az ország lakosságának döntő hányada, hanem –
egyfajta fatalistatücsök-attitűd mintájára – hitelek felvételébe kezdtek az
emberek. Az elmúlt év összes felvett hitelének mintegy kétharmadát fogyasztási
céllal vették fel. „A családok minden lehetséges erőforrást igyekeznek igénybe
venni a korábban elért színvonal megőrzéséért” – mondta Bartha, ám szerinte az
látszik, hogy ez a továbbiakban már nem tartható.



Antal László

A bővülés útjában álló másik akadály Bartha szerint a munkaviszonyt terhelő
magas adókban keresendő. „Ilyen magas terhek mellett egy befektető kétszer is
meggondolja, mielőtt magyar munkahelyek létrehozásába invesztálna” – indokolt a
Kopint Tárki kutatási igazgatója. Antal László ezt annyival egészítette ki, hogy
a befektetők optimizmusát nagyban növelné, ha hiteles gazdaságpolitikát látnának
a mindenkori magyar kormány részéről: „Nagy kérdés, hogy mennyi ide-oda
cikcakkot fog a honi gazdaságpolitika tenni.” A kormány feladata ugyanis a Hetek
által megkérdezett közgazdászok véleménye szerint elsősorban az, hogy
kiszámítható, stabil környezetet teremtsenek a gazdaság szereplői számára. „Vagy
legyenek magasak az adók, de cserébe minőségi szolgáltatást nyújtson az állam,
vagy legyenek a szolgáltatások közepesek vagy kicsit gyengék – de cserébe az
adók is legyenek alacsonyak” – fejezte ki elégedetlenségét Bartha. Szerinte a
jelenleg fennálló rendszer a két tényező lehető legszerencsétlenebb párosítása:
gyenge-közepes szolgáltatásokat valósít meg az állam, cserébe magas adóterheket
ró az állampolgárokra.

„Hazánk leghamarabb is csak 20-25 év alatt érheti el a nyugati országok
életszínvonalát, a valamelyest elmaradottabb déli régiók szintjéhez való
felzárkózáshoz is legkevesebb 10-15 év szükséges” – mondta a Heteknek Antal.
Ennek az optimista forgatókönyvnek beteljesedéséhez is arra lenne szükség, hogy
az európai növekedési átlag kétszeresét produkálja megbízhatóan Magyarország.
Abban ugyan többé-kevésbé egyetértés van az ezzel foglalkozó közgazdászok
között, hogy a megszorítások hatása alól kikecmeregve ismét képes lesz 2-3
százalékos növekedésre a magyar gazdaság, ennél gyorsabb bővülést már nem
biztos, hogy el lehet érni szerkezeti átalakítások nélkül.

Érdekes, de a legégetőbb feladatnak a Hetek által megkérdezett valamennyi
szakember az oktatás és ezen keresztül a munkaerőpiac átalakítását nevezte.
Arról van ugyanis szó, hogy az elmúlt években épp azokban a szektorokban szűnt
meg a legtöbb munkahely – úgy az ipar, mint a szolgáltatás területén –, ahol az
alacsonyabb képzettséggel rendelkező honfitársaink találhattak maguknak
kenyérkereseti lehetőséget. A magyar gazdaság egyik problémáját pontosan az
jelenti, hogy ezt a munkanélkülivé vált embertömeget nem tudja hasznosítani.

A közoktatás problémái az alacsonyabb végzettséget igénylő munkahelyek Kínába és
Távol-Keletre szivárgása miatt legalább olyan súlyosak, ha nem súlyosabbak, mint
a felsőoktatásé. Bár a diplomaosztó után a frissen végzettek sanyarú sorsáról
minden nyáron szinte menetrendszerűen oldalakat töltenek meg a kilátástalanságot
sugalló híradások, azt azért tudni kell, hogy (ha nem is eredeti szakmájukban,
de) valamilyen diplomás állásban a végzettek túlnyomó többsége egy éven belül el
tud helyezkedni. Reménytelenebb a nyolc általánost vagy még annyit sem végzett
fiatalok helyzete. „Ha a rendszerváltáskor meghozták volna a kormányok a
szükséges intézkedéseket, ma már élvezhetnénk annak jótékony hatásait. Ha
viszont most sem lépünk semmit, akkor tizenöt év múlva is ugyanott fogunk még
tartani, ahol ma: inkább csak egy helyben toporgunk” – hívta fel a figyelmet az
intézkedés fontosságára Bartha Attila.

Olvasson tovább: