Kereső toggle

Brüsszeli riport uniós hivatalnokok, képviselők mindennapjairól

Bürokraták paradicsoma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ma Brüsszelben mintegy háromezer magyar dolgozik az unió alkalmazásában. A hazai belpolitikára jellemző lövészárkok itt nem olyan mélyek – gyakran megtörtént, hogy a néppárti és a szocialista magyar képviselők az emeletek közt a liftben vitattak meg egy kérdést, ami az ország számára fontos volt, de a felvonóból kilépve már egymást hibáztatták a kamerák előtt. 



Fotók: Somorjai László

A város az első benyomásra igencsak impozáns. Mindenütt égig érő felhőkarcolók igazi high-tech stílusban építve. Az utak szélesek, modern szobrokkal, műanyag tehenekkel, absztrakt műalkotásokkal díszítve. A forgalom emberi léptékű, a tömegközlekedés kulturált. A föld alatt egymás alatt fut a villamos és a metró, a terek régiek, és – Brüsszel szimbóluma – a pisilő kisfiú tényleg kis fiú. Tél van, ennek ellenére sok a turista, a híres csokoládéboltok leárazva, nagy tételben árulják a pralinét. Az igazi Brüsszel azonban még most épül, szinte mindenütt építkeznek, égig érő daruk rakják az új irodaházakat, néhol egymásra. Kell a hely a tizenöt új csatlakozó ország bürokratáinak, akik legalább harmincezren jöttek az elmúlt évben. 



Gofriárus Brüsszelben. A hivatalnokélet habos oldala

Az uniós parlament épülete gigantikus, hatalmas terek, folyosólabirintus, csillogó belső tér, impozáns gránitlépcsők, mindez halogén fényben. Illúzió, többünknek ez a kifejezés jön először a szánkra. Az egyszerre három helyen – Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban – székelő intézmény tisztségviselőinek például komoly bonyodalmat okoz a havonta egy hétig tartó plenáris ülésszak, amikor a képviselők minden papírját „laptopostul” Strasbourgba kell költöztetniük. 

„Először tűnt ez nehéznek” – mondja kísérőnk, majd hozzáteszi: egyik város sem egyezne bele, hogy elveszítse központi szerepét, ezért egy darabig még így is marad. Az végképp érthetetlen, hogy az internet és az elektronikus dokumentumok korában miért kell komplett irattárakat havonta vonatra rakni és oda-vissza cűgölni? Nincs magyarázat, ez van, ezt kell végezni. 

„Régebben fémládákba pakoltuk a dokumentációt, de nemrég lecserélték ezekre a sárga műanyagokra – mondja kísérőnk, majd hozzáteszi: – ezek könnyen törnek, hamarabb tönkremennek, mint a fémládák, de biztos valakinek a valakije gyártja őket.” Előbb nevetünk, a „hazai” magyarázaton, de a nap végére rájövünk, hogy ez a szemlélet itt általános: mindenki valakinek a valakije. Lobbi, lobbi és még egyszer lobbi – ez mozgatja az uniót, ez tartja frissen.

A parlamenti postaládáknál a magyar képviselőket ábécésorrendben tüntetik fel – pártállásra való tekintet nélkül. Megtudjuk, ide hozzák a lobbisták a referenciaanyagokat. Előfordult az is, hogy spanyol sonkát találtak a levelek között. 

Uniós képviselőnek lenni egyébként igen jó dolog, mert a fizetés összességében komolyabb, mint itthon a miniszterelnöké. 2009-től még több lesz, mert az alapja 7000 euróra emelkedik mindenkinek. Most a 800-tól a 11 000-ig terjed a fizetési ráta, a magyaroké 4000 euró, amiből a hazai szabályok szerint még adózniuk kell. Van azonban egy másfajta juttatás is. 

A fizetésen felül ugyanis 262 eurós (65 ezer forint) napidíj jár a plenáris, bizottsági, felkészítő és elnökségi üléseken részt vevő honatyáknak. Ehhez azonban elég egy regisztrációs ívet aláírniuk. A képviselők csak aláírják a jelenléti ívet, nem mindig vesznek részt az üléseken, de azért végül felveszik az érte járó pénzt. A jelenléti íveket ráadásul reggel 7 és este 10 óra között lehet aláírni, míg az üléseket 9 és 18.30 között tartják. Sok képviselő késő este érkezik Brüsszelbe, regisztráltatja magát az adott napra, másnap valóban ott tartózkodik, majd a harmadik nap reggel aláírja az ívet és hazarepül. Három ülésért vesz fel napidíjat, de csak egy napot dolgozik. Más képviselők aláírását már tökéletesen utánozzák asszisztenseik, így a honatyának még csak Brüsszelben sem kell tartózkodnia ahhoz, hogy kifizessék neki a napidíjat. Egy osztrák képviselő tavaly tárta a nyilvánosság elé mindezt, de itt még mindig visszhangzik a folyosókon a pletyka. Sőt a napidíjnál sem áll meg a támogatás mértéke. Az EU átalányösszegű támogatást fizet az utazások költségeire. Elég egy beszállókártyát felmutatni a teljes átalány átutalásához, vagyis egy fapados útért is jár a turistaosztályra szóló jegy ára. Az EP munkahelyeitől több mint 1000 kilométerre lakó képviselőknek jár távolsági térítés, így a magyaroknak is. Utanként 268 + 40 eurót (75 ezer forint) kapnak csak azért, mert hazautaznak. A képviselőknek 12 500 eurós havi keret áll rendelkezésükre munkatársak foglalkoztatására. Asszisztenseiket nem a parlament alkalmazza, hanem a képviselővel kötött munkaszerződés alapján dolgoznak. A honatyák saját belátásuk szerint fizetnek nekik ebből a keretből fizetést. Nem véletlen, hogy a folyosókon találkozni lehet egy-két ismert közéleti személyiség csemetéjével is, mert itt mindenki ismer mindenkit. A gyakornoki munka rendkívül népszerű Brüsszelben, mert onnan könnyebb bekerülni a képviselők mellé
asszisztensnek. Ahhoz viszont, hogy igazi bürokrata legyen valakiből, igen komolyan kell tanulnia, mert csak a legjobbak kapnak állást az uniós hivatalokban, és persze itt sem árt, ha van egy kis kapcsolat. 

Este az „Ízek” utcáján vacsorázunk, ami igencsak feldobja a hangulatot, hiába, az újságírót is a gyomrán keresztül lehet legjobban meggyőzni az unió előnyeiről, vagy ahogy erre felé mondják: így kell lobbizni.

Túl az Óperencián

A magyar képviselőknek az adók megfizetése után körülbelül 2 ezer euró marad. Ha hetente háromszor vesznek részt plenáris ülésen, hetente 786, havonta összesen 3144 euró üti a markukat. Ha ehhez, havi háromszori oda-vissza utat nézve, csak a távolsági térítést vesszük figyelembe, további 816 eurót kapnak automatikusan az EU-tól. Ezek a minimális számítások összesen 5960 eurót, vagyis 1,4 millió forintos jövedelmet jelentenek havonta, ami több, mint Magyarország miniszterelnökének bruttó fizetése.

Olvasson tovább: