Kereső toggle

Interjú Kereszturi Ákos geológus, űrkutatóval

Mars-expedíció az Északi-sarkon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Néhány évtizedes pangás után újra a figyelem fókuszába került az űrkutatás. Az elmúlt években űrszondák sokasága célozta meg a Holdat, a Jupitert, a Szaturnuszt és a közelmúltban a Titánt. Két marsjáró pedig folyamatosan ontja az újabb és újabb szenzációs adatokat a Marsról. Nem csoda tehát, hogy egyesek a Marsra szállásra készülnek már.

Kereszturi Ákos, az ELTE geológusa egy héttagú csapat tagjaként vett részt az Északi-sarkhoz közeli, kanadai Devon-szigeten, egy húsz kilométer átmérőj? kráter tövében, a Marsra szállás lehetőségeit kutató FMARS kutatóállomás munkájában.



Kereszturi Ákos. A távoli célok vonzzák Fotó: Somorjai L. 

– Miért választották az expedíció céljául pont ezt a helyszínt? Ez lenne a Földön az a hely, ami leginkább emlékeztet a Marsra? 

– Picit hasonlít, mivel a sarkkörön túl van, itt már nagyon hideg van, ugyanakkor nagyon száraz. Ráadásul van egy körülbelül húsz kilométeres becsapódásos kráter is, ami egy 20-25 millió évvel ezelőtti meteorbecsapódás eredményeként jött létre. Ilyen kráterből a Marson nagyon sok van, a Földön mellesleg viszont kevés.

– Az expedíció helyszínén tehát olyan hideg van, mint a Marson? 

– A Marson az átlaghőmérséklet mínusz 60 Celsius fok. Ha nagyon meleg van, akkor fölmegy akár nulla fok körülire is, de ha nagyon hideg van, akkor a mínusz 120 Celsius fok is előfordul. Az expedíció ideje alatt nulla fok körül volt a hőmérséklet, mivel nyáron mentünk, és éppen minden olvadt. Télen ugyanis borzasztó az időjárás. 

– Egy pillanat, azt mondta, hogy a Mars átlaghőmérséklete mínusz 60 fok, és ahol Önök voltak, ott ez télen meg is valósul, nem lett volna hitelesebb ez a gyakorlat, ha télen kerül rá sor? 

– Később arra is sor kerül majd, de először emberibb körülmények között kellett tesztelni a csapatot, a felszerelést, az életkörülményeket. Ha egyből a mélyvízben kezdtünk volna, valószínűleg nem jutunk semmire. Az volt a feladatunk, hogy leteszteljük, hogy "marsi" körülmények között az ember milyen munkatípusokat tud elvégezni az űrruhában, mennyi idő alatt, hogyan tud mozogni a terepen, milyen műszereket tud magával vinni, stb. Persze ezeket az eredményeket csak erős képzelőerővel tudjuk hasznosítani, a Marson ugyanis kisebb például a nehézségi erő, 

a földinek körülbelül a fele, és a hőmérséklet is általában más, mint ahogyan azt említette. 

– A jelenlegi közhangulat és – ami valószínűleg a finanszírozás szempontjából fontosabb – a politikai akarat is kedvez a Mars-programoknak, mégis milyen kézzelfogható eredményük van ezeknek a kutatásoknak? Miért jó az, hogyha tíz év múlva, húsz év múlva ember száll le a Marson?

– Az űrkutatási projekteknek sok esetben van konkrét és a mindennapi életben is használható eredményük. Sokat emlegetett példa a teflon vagy a tépőzár, amelyek az űrkutatás melléktermékeiként kerültek be a hétköznapi ember életébe. Ugyanakkor az űrkutatás és ezen belül a Mars-kutatás fő célja nyilvánvalóan nem a csúcstechnológia. A Hold-kutatás eredményeképpen picit módosult a világképünk: ma már tudjuk azt, hogy a Hold a Föld és egy másik bolygó ütközésekor keletkezett "kőtörmelék". A lehetséges marsi élet után kutatva pedig azt reméljük, hogy a földi élet megértéséhez is közelebb kerülünk. A két bolygó – a Mars és a Föld – között ugyanis nagyon sok a hasonlóság. 

– Ez elsőre nem nagyon látszik, az egyik egy élő, a másik pedig egy hideg és halott bolygó. 

– Igen, ugyanakkor a Mars hasonlít a legjobban a Földre az összes ismert bolygó közül. A két bolygó felszíni tulajdonságait összevetve világosan látszik, hogy mindkét bolygón vannak vulkánok, mindkét bolygón találhatóak üledékes kőzetek és rétegek, mindkét bolygón vannak víznyomok, és mindkét bolygónak van légköre. Más égitest azért nem hasonlít ennyire a Földre. A felszíni körülmények, a fizikai, kémiai viszonyok valaha nagyon hasonlóak voltak a két égitesten, a Mars azonban geológiailag meghalt valahogyan, nem lett aktív égitest. 



Kereszturi Ákos és lengyel kollégája Fotó: Mars Society

– Lehet, hogy volt valamikor élet, és az valamitől megszűnt? 

– Lehet, hogy volt élet, és lehet, hogy megszűnt, de az is lehet, hogy még mindig van valamilyen élet a Marson. Lehet, hogy a földihez hasonló élet volt ott valaha, de az is lehet, hogy teljesen más jelleg? élet van a Marson, mint itt a Földön. 

– Elképzelhető, hogy a Marsra lépő űrhajósok igazi élőlényeket találnak majd a vörös bolygón? 

– Lehetséges, de ez nem olyan élet, mint amilyen itt a Földön van, hanem egy nagyon alacsony szintű. Tehát olyasmi, mint a Földön a baktériumok, vagy még egyszer?bb élőlények. Most a kutatások nagy része arra irányul, hogy ilyen életet találjanak a Marson, vagy ennek a lehetőségét, egykori kialakulását vizsgálják. Még érhetnek minket meglepetések. Az elmúlt tíz évben derült például ki, hogy itt a Földön olyan helyen is előfordulnak élőlények, ahol korábban nem is gondoltuk. 

– Például? 

– Például itt a lábunk alatt 5-6 kilométer mélységig folyamatosan élet van a kőzetek repedéseiben. 

– Milyen jelleg? élet?

– Bakteriális szintű, de élet: esznek, szaporodnak, reagálnak a környezetre, tehát élnek.

– Ön szerint mikor léphet leghamarabb ember a Marsra?

– Ez nem egy egyszer? feladat. Űrszondákat is ritkán tudunk küldeni, ehhez ugyanis arra van szükség, hogy a Mars és a Föld megfelelő közelségbe kerüljön, ez csak néhány évenként fordul elő, így viszont körülbelül fél évet venne igénybe az utazás. Ennek eredményeként az is elképzelhető, hogy az első Marsra szállást nem követi rögtön a másik. Ki kell várni a "szerencsés csillagállást", vagyis a Mars-közelséget. Sokat lendíthet az ügyön, ha sikerül az élet nyomaira bukkanni a Marson. Ennek lehet az az eredménye, hogy annyi pénz kerül az űrkutatásba, hogy felgyorsítja a jelenlegi projekteket, ennek ellenére nem gondolom, hogy húsz éven belül ember lép a Marsra. 

– Olyan üteművé válhat a kutatás sebessége, mint a Hold-program idején? 

– A Hold-program sebességét a hidegháborús versengés határozta meg, ez volt az egyik elsődleges motiváció. Ennek következtében nagyon gyorsan sikerült a Holdra szállni, de nagyon gyorsan el is lett felejtve. Mostanában kezd újra megélénkülni az érdeklődés a Hold iránt. 

– Űrturizmus?

– Ott még nem tart az űrkutatás, hogy turisták tömegeit lehessen a Holdra vinni, de néhány évtized múlva már egyre inkább jellemző lesz, hogy minden évben egy-két űrturista kilép az űrbe. Az is nagy élmény. Dennis Tito, az első űrturista vallásos megvilágosodáshoz hasonlította az űrrepülés élményét. 

– Erre az élményre utal Oriana Fallaci is a Ha meghal a nap cím? könyvében, amikor arról ír, hogy azok a Hold-programban részt vevő űrhajósok, akik már jártak az űrben, folyton az eget kémlelik, és arra várnak, mikor mehetnek megint. 

– Dennis Tito valahol azt nyilatkozta, hogy az űrrepülés ahhoz hasonló élmény, mint amikor valaki kilép a börtönből, és egy más világgal szembesül. Ez mindenképpen világképváltozást okoz.

Olvasson tovább: