Kereső toggle

Orbán az Antikrisztusról, a világmagyarságról és a magyar szenvedésről

Feltámadás 2006-ban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy sikert aratott a clevelandi hallgatóság előtt Orbán Viktor október 23-ai ünnepi beszéde. A volt miniszterelnök szemmel láthatóan ügyelt arra, hogy semmi olyat ne mondjon, amellyel később idehaza támadhatják, hiszen az amerikai út előtt a HVG beharangozta, hogy meglehetősen vegyes hallgatóság – többségében hungaristák – előtt fog beszélni. Az tény, hogy Orbán Viktor többször említette, hogy mennyi tragédia érte Magyarországot, bár a Horthy-rendszerről nem beszélt elítélően. Sőt, egy szót sem szót erről a zavaros korszakról. A kommunizmus kapta a legnagyobb kritikát: "Elfoglaltak mindent, üldözték az embereket, megnyomorították a falusi gazdákat, papok és hívők tízezreit zárták börtönbe. Ahogy Hamvas Béla írta: »1945 tabula rasa volt, a múltat a tábláról letörölték, ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisztust.«"

A javarészt középkorú hallgatóság vastapsára egy magyar zászlót vivő cserkészfiút követve érkezett Orbán Viktor a pulpitushoz, a clevelandi katolikus templom alagsori előadójában. Háta mögött egy óriási címer és egy amerikai zászló volt. A magyar politikus nagyív? beszédének egyik vezérmotívuma a magyar szenvedéstörténet "elemzése" volt, így megtudhatták a jelenlevők, hogy a 20. században "a magyarságot folyamatos méltánytalanságok, hányattatások, jogtalan hátratételek érték". És a 20. század passiója a magyarok Magyarországról történő kivándorlása, "1956 októberének szétszóratása után pedig minden egyes kiszakított honfitárs megannyi, újra és újra magát ismételt, egyszemélyes Trianon volt" – érvelt a politikus. 

A beszédben többször "megjelent" a nagy és erős nemzet múltbeli képe. Egy ízben úgy érvelt Orbán, érthetően a pártállami időkre utalva, hogy "azt akarták, hogy felejtsük el a nemzet történelmi és földrajzi nagyságát éppúgy, miként a nemzet határokon túl nyúló kiteljesedését". Később arról értekezett, hogy miként "válhat a feldarabolt, a szétszóratott, a visszanyesett nemzetből befolyásos, egységes és erős magyarság". 

A szónok szavaiból úgy lehetett érteni, hogy egyfajta küldetésként érdemes felfogni a magyarságot, és nem emigrációnak kell nevezni a kivándorolt magyarokat, hanem – egyfajta kiválasztottságra utaló – diaszpórának. Meglepő megállapítást tett Orbán Viktor: "ami pedig ránézésre diaszpórának tűnik, valójában világmagyarság: egy készülődő világnemzet ígérete". Bibliai hasonlatot is használt arra, hogy két-három magyar származású személy milyen hatással is bír: "Tudjuk jól, hogy mit mondott az evangéliumban a Mester a tanítványoknak: ha ketten vagy hárman összejöttök a nevemben, én ott leszek veletek. Valahogy így van ez a hazával is: ahol magyarok ketten-hárman összejönnek, mindjárt ott érződik az egész Magyarország, minden színével, minden ízével és minden erejével."

Érthetően az emlékezés apropóján a leginkább bírált időszak a bolsevizmus kora volt Orbán beszédében, bár meglepő volt, hogy utalás szinten sem hangzott el az ugyancsak hasonlóan vitatott és elítélhető Horthy-korszak "elemzése".

Orbán felidézett egy-két történelmi eseményt a küzdelmes magyar sors alátámasztására: "Hányszor látták úgy eleink, hogy kiúttalan labirintusba, végeérhetetlen rengetegbe jutottak! Vajon a Világosnál fegyverüket és zászlaikat zokogva földre hajító honvédek hihették-e, hogy harcuk tovább folyik más eszközökkel? Hihették-e, hogy húsz év múltán az uralkodót kiegyezésre fogják kényszeríteni? Hihették-e, hogy harminc év múltán lesz majd egy olyan Magyarország, amely történelmének soha nem látott gyarapodását éli majd? És vajon a mi szüleink és nagyszüleink hogyan gondolkodtak a kilátásaikról? Vajon milyen világban hittek a második világégés után, 1945-ben?" 

Részletes elemzést kaphattak a clevelandiek az 1945 után – valóban – gonosz korszakról. A "második világháború után bejött hazánkba a másik szocializmus, a nemzeti unokatestvére, a nemzetközi, a bolsevik. (…) Elfoglaltak mindent, üldözték az embereket, megnyomorították a falusi gazdákat, papok és hívők tíz-ezreit zárták börtönbe. Ahogy Hamvas Béla írta: »1945 tabula rasa volt, a múltat a tábláról letörölték, ám ahelyett, hogy elkezdtük volna építeni az Isten országát, megidéztük az Antikrisztust.«" Az elkeseredettség és a szilárd hit, hogy létezik egy másik, szemmel nem, csak a szívvel látható Magyarország, vitte emberek millióit az utcára 1956. október 23-án. A hit és remény, hogy létezik egy másik, egy szabad, független, gyarapodó Magyarország, ahol az emberek nem rettegnek a besúgástól, hanem bizalommal fordulnak egymás felé. Nem az irigység, hanem a másik sikere feletti öröm, nem az osztályharc, hanem a szeretet tölti el a lelkeket. Hosszú harc volt ez, és évtizedekig úgy hittük: elbukott. Számosan talán azt is gondolhatták, hogy felesleges, értelmetlen áldozat volt, de végül, 34 év múltán, a szovjet hódoltság megszűntekor, Magyarország újjászületésekor beteljesedett Márai Sándor versének jóslata: "Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből."

Az Egyesült Államok szerepét – az igazságszerető népének támogatását – megköszönte Orbán. Mint mondta: "Az amerikaiak eltökéltsége és jelentős áldozatvállalása nélkül talán még ma is orosz megszállás alatt, szocializmusnak csúfolt rendszerben élnénk." Egyébként a beszéd közben a volt miniszterelnök egy
millenniumi zászlót adományozott a helyi magyarságnak, amelyet egy magyar népviseletbe öltözött lány hozott be a terembe.

Beszédéből még két gondolatot emelnénk ki. Orbán Viktor értékelte a globalizáció pozitívumait és negatívumát: a globalizáció a "természetes közösségek, a család, a nemzet, az egyház ellenfele, mert azzal térít, hogy csak akkor lehetsz sikeres, ha kizárólag egyénileg gondolkodsz és tervezel". Ellenben "olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyeken keresztül a Sydneyben, Kolozsvárott, Budapesten vagy Clevelandben élő magyar egy adott pillanatban ugyanazt gondolhatja, ugyanazt mondhatja, ugyanazt láthatja, és ugyanazért az ügyért cselekedhet. A globalizáció korában a technika eszközeivel
könnyebben szervezhetjük meg a világmagyarság közösségét." 

Másrészt Orbán külön kiemelte a 2006-os évet, amely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója. 2006-ban (amely mellesleg a választás éve hazánkban) "ez a nép megmutathatja az egész világnak, hogy mit jelent a bukásból, a szenvedésből erőt meríteni, újra felkelni, feltámadni".

Olvasson tovább: