Kereső toggle

Leépítés a közszférában

Más országot építenénk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már az első körben nagy vihart kavart több tízezernyi közalkalmazott kilátásba helyezett elbocsátása. Úgy tűnik, a Medgyessy-kabinet a rendszerváltás után az első olyan kormány, amely hozzá mer nyúlni az eddigi érinthetetlennek, tabunak tartott közszférához. A kabinet elhatározása szerint a ciklusról ciklusra megállíthatatlanul növekvő létszámú apparátus jövőre 10 százalékkal – közel 50 ezer fővel – csökkenhet, ami 300 milliárdos megtakarítást hozhat a konyhára.
Vannak, akiket felháborít, vannak, akik elengedhetetlennek, sürgős lépésnek tartják, s vannak, akik még ezt is keveslik. A Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége (VOSZ) egyenesen 200 ezer alkalmazottal karcsúsítaná az állami szférát. Nem véletlenül, hiszen ennek révén jelentősen, akár 19 százalékra csökkenhetne a személyi jövedelemadó, továbbá más, a vállalkozásokat érintő adók is érzékelhetően mérséklődhetnének.

"Elismerés a kormánynak azért, mert rászánta magát erre a komoly lépésre, de ez még nem hoz lényegi változásokat" – summázta a döntést Lőrincze Péter, a VOSZ
európai uniós csatlakozás munkabizottságának vezetője. Mint mondta, Magyarországon jelentős az állami szférában a túlfoglalkoztatottság, amely ellehetetleníti az államkasszát, s az ország és a vállalkozók fokozatosan, de biztosan veszítenek a versenyképességükből. Mára Szlovákia is megelőz minket, s emiatt középtávon el kell indítani egy "versenyképességi rendszerváltásnak" nevezhető programot, ami gyakorlatilag a jóléti rendszerváltás előfeltétele lenne. 

Rendszerváltás újra

Számos nemzetközi összehasonlítás is azt bizonyítja, hogy az állami szférában (közigazgatásban, oktatásban, egészségügyben) dolgozók létszáma kiemelkedően magas. A hivatalos 840 ezer fős létszámhoz még hozzá kell adnunk az állami tulajdonban levő kht.-kat, háttérintézményeket, s így számuk megközelítheti az egymilliót. (Az önkormányzati alkalmazottak létszáma például megduplázódott a rendszerváltás óta, miközben sem a feladataik nem bővültek, sem az ügyintézés nem lett gyorsabb, sőt!) Az úgynevezett Bokros-csomag "visszatartó" hatása miatt átmenetileg csökkent az állami szférában dolgozók száma, de 2001 második félévétől újra gyarapodni kezdett, és ha csak az idei első félévet nézzük, 15 ezer fővel nőtt a számuk – figyelmeztetett Lőrincze Péter. Eközben a teljes költségük 90 milliárd forintot tesz ki, s hogy érzékelhető legyen, mekkora ez az összeg, összehasonlításként: ez a házi- és gyermekorvosi ellátásra szánt éves keret kétharmadát teszi ki!

A közigazgatási területen (például a haderőnél, társadalombiztosításnál) dolgozók létszámáról pontos képet ad a statisztika. Európai összehasonlítás szerint a hazai foglalkoztatott-létszám messze az uniós átlag felett van. Nálunk a teljes foglalkoztatáson belül a közigazgatási dolgozók aránya 8 százalék, miközben a szomszédos Ausztriában 6,4, Olaszországban 6,1, Hollandiában 5,9 százalék. De a velünk együtt csatlakozó országok között is lényeges az eltérés, Lengyelországban például 3 százalék. A magyar arányt csak Spanyolország és Belgium közelíti meg, ahol viszont a föderális államberendezkedés indokolttá teszi a magasabb közigazgatási létszámot. A százalékok mögött minden esetben több tízezer – 70–184 ezer – fő húzódik meg, tehát az európai átlagnál ennyivel többen dolgoznak nálunk a közszférában. 

Más megközelítésben a teljes állami szektor 44 százalékban részesedik a teljes foglalkoztatásból. Az átmeneti országokkal összehasonlítva kiderül, hogy csak Kazahsztán, Azerbajdzsán és Belorusszia dicsekedhet hasonló arányokkal. A cseheknél csak 23 százalékról beszélhetünk. A magyar 44 százalékkal a fejlett piacgazdaságú országokra jellemző 20 százalék vagy ennél alacsonyabb arány áll szemben. A hazai sajátságos értékeket csak Svédország és Norvégia közelíti meg, tehát az állami szféra nagy szerepe és a magas, 51 százalékos újraelosztási arány, illetve a munkáltatói terhek mind egy jóléti állam képét mutatják – tegyük hozzá gyorsan, megfelelő gazdasági háttér nélkül.

Mindezek miatt a határok májusi megnyitása előtt különösen hangsúlyt kell helyezni az imént vázolt helyzet révén előállt, romló versenyképesség javítására – mondta Lőrincze. Intő jelnek kell lennie, hogy ma már Szlovákia is megelőz minket a versenyképességben – tette hozzá. 

Az elmúlt években egymás után születnek olyan adatok, melyek gyorsuló ütemben apadó külföldi befektetésekről árulkodnak, miközben a volt szocialista országokba egyre nagyobb tőke érkezik. Szlovákia jövőre bevezeti az egykulcsos, egységesen 19 százalékos személyi jövedelemadót, ami tovább javítva a versenyképességet egyre nagyobb konkurenciát jelent Magyarország számára is. 

A VOSZ arra figyelmeztet, hogy a túlsúlyos állam bérköltségigénye miatt romlik a versenyképességünk, elveszítjük azt az előnyt, amit 1990 óta élveztünk, nem gyorsulhat fel a lakosság bérfelzárkóztatása, a modernizáció, a növekedés. A helyzetünk ezért régiónkban kritikussá válhat. Olyan, rendszerváltoztatással felérő programot kell tehát elindítani – érvelt Lőrincze –, amelynek révén lényegesen csökkenhet a lakosságon és a vállalkozókon levő teher, és beindulhat a versenyképesség javítása, dinamikus beruházások jöhetnek létre.

Meredek javaslatok

A VOSZ vezetői első hallásra meredek javaslatot tettek le az asztalra. Álláspontjuk szerint, ha csak az európai átlag szintjére csökkentenék le az állami alkalmazottak létszámát – azaz elbocsátanának 200 ezer főt –, akkor 1000 milliárd forintot takaríthatna meg az állam! Ekkora ugyanis a bérköltségük, ennyivel csökkenhetne az állam kiadása évente. Azt, hogy ez milyen hatalmas összeg, jól mutatja, hogy a kabinet tavaly egész évre közel ennyit – 1136 milliárdot – irányzott elő a lakosságnak személyi jövedelemadó befizetési kötelezettségként. Ebben az esetben az ezermilliárdos megtakarítás felét, 500 milliárd forintot vissza lehetne adni a közszférának, és a legjobb teljesítményűeket honorálni lehetne. A pluszként kifizetett bérek kétharmada pedig (áfa, szja, járulékok formájában) újra visszacsorogna a költségvetésbe. A fennmaradó 500 ezer forintból 400 milliárd pedig fedezete lehetne egy átfogó adóreformnak: a mai három kulcs helyett egy egységes, 19 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs kerülhetne bevezetésre. Lőrincze a további előnyök között felsorolta még az adófizetési morál javulását, a gazdaság "kifehéredését"; a többletjövedelmekből nagyobb lenne a megtakarítás, de a többletfogyasztás is, ami nagyobb növekedést generál. A maradék 100 milliárd forintot a vállalkozók helyzetének javítására lehetne fordítani, például az egyik legfájóbb ponton, az iparűzési adón lehetne lényegesen enyhíteni – érvelt Lőrincze Péter. Egy más országot építhetnénk – állította –, ahol a takarékos állam miatt több pénz maradna az embereknél, jobban pörögne a gazdaság, dinamikusabb lenne a bérfelzárkózás az uniós átlaghoz, gyorsabb ütemben folytatódna a modernizáció. 

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke annak ellenére, hogy erősen szorgalmazza az olcsó állam kialakítását, túllicitálásnak tartja a 200 ezer fő leépítését. Viszont támogatná az önkormányzati alkalmazotti létszám 10 százalékos, mintegy 53 ezer főt érintő elbocsátását. A leépítés révén jövőre 330 milliárd forint takarítható meg, amit a vállalkozói terhek enyhítésére lehetne fordítani. Parragh szerint ez a rendszer sérülése nélkül már jövőre megoldható lenne, és a következő 3-5 évben évente további 10 százalékos létszámcsökkentés is indokolt lenne. Mind Lőrincze, mind Parragh leszögezte: a jelentős méret? létszámleépítés egy átfogó közigazgatási reformmal egy időben érné el a hatását, hiszen az uniós csatlakozásunk miatt amúgy is át kell szabni a megyei, a kistérségi, a regionális és az önkormányzati rendszert, és szükséges lenne a közigazgatási jogszabályok átfogalmazása is. 

Ellenszél

Több tízezer, sőt több százezer fő elbocsátása nyilvánvalóan nem könny? lépés, sem az érintetteknek, sem a döntéshozóknak. Ennek megfelelően már az első perctől hatalmas viharokat keltett, a szakszervezeti és önkormányzati vezetők az intézmények teljes ellehetetlenülésére hívták fel a figyelmet, kiemelve az okmányirodák, a földhivatalok jelenlegi nehézségeit. Az állam karcsúsítását szorgalmazók leszögezték, hogy az elképzelés csak négypárti konszenzus esetén, átgondolt módon, a valós állami feladatok ellátásához szükséges szakembergárda megtartása és az elbocsátottak számára kialakított "védőháló" mellett képzelhető el. Átképzési programok indítása, vállalkozások elindításához segítségnyújtás és egyéb támogatások révén rövid időn belül megtalálhatják a helyüket a munkaerőpiacon, hiszen a rendszerváltás utáni, sokkszer? elbocsátások idején ennél lényegesen nagyobb számban, 900 ezernél többen kerültek az utcára. Szakértők szerint a jelenlegi 6 százalékos munkanélküliségi rátát nem emelné meg lényegesen ez a létszám, mivel a jövőre tervezett 10 százalékos leépítésen belül eleve 3 százaléka "természetes lemorzsolódás", és élni lehet a kedvezményes nyugdíjaztatással is.

Olvasson tovább: