Kereső toggle

Avar János, Nógrádi György és Radványi Miklós elemzése

A világ Szaddám után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy hónap sem telt el a Szaddám Huszeinnek adott amerikai ultimátum óta. Hogyan lehet a háború után a békét is megnyerni? Milyen hatással lesz a gyors amerikai siker a Közel-Keletre és a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyára? Valóban megrendítő csapást sikerült-e mérni a nemzetközi terrorhálózatokra? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Heteknek nyilatkozó külés biztonságpolitikai szakértők, Avar János, Nógrádi György és Radványi Miklós segítségével.



Jelképpé vált a ledöntött szobor. A szabadság mámora 

A szövetségesek előzetes haditervében szereplő forgatókönyvek közül az optimista változatok valósultak meg. A gyors siker két okát Avar János az elsöprő amerikai technológiai fölényben és a légtér feletti teljes uralomban látja. Az iraki csapatok légiereje gyakorlatilag semmilyen szerepet nem játszott, mivel az amerikaiak részben megsemmisítették a gépeket – a francia Mirage-okat és az orosz MIG-eket – a levegőből, ami pedig megmaradt, azokat nem engedték felszállni. Az iraki szárazföldi csapatok emiatt egyszerűen nem lehettek ellenfelei az amerikaiaknak, akik bevetették ellenük a precíziós bombákkal rendelkező légierőt és helikoptereket. Még csak esélyük sem volt az irakiaknak. "A második világháborúban egy vadászbombázónak 800 bombát kellett ledobnia ahhoz, hogy egy tankot biztosan megsemmisítsenek. Most egy célzott lövéssel gyakorlatilag meg tudják ezt tenni. Ez hihetetlen különbség" – mondta Avar.

"Nem volt ugyan villámháború, de ennyire simán és gyorsan senki se gondolta, hogy befejeződik – véli Radványi Miklós. – Mindenki úgy értékelte, hogy Iraknak van a legnagyobb hadserege a térségben, még annak ellenére is, hogy az Öböl-háborúhoz képest egyharmadára csökkent. Különösen a 120-150 ezer fős köztársasági gárdától és a 15 ezer speciális gárdistától lehetett tartani. Ezt az irakiak is így gondolták: Ramadan alelnök és maga Szaddám is közölte, hogy Bagdad utcái lesznek az a temető, ahol a szövetséges haderő el fog vérezni." Radványi a gyors siker további okát abban látja, hogy az Egyesült Államoknak sikerült a kommunikációs vonalakat annyira megrongálnia vagy tönkretennie, hogy az iraki politikai vezetés és a ténylegesen fronton levő parancsnokok között szinte a támadás első napjától fogva megszűnt a kommunikáció. 

Ehhez hozzájött még a hatékony előkészítő propagandakampány is a szövetségesek részéről. Ez magyarázza pszichológiai szempontból azt, hogy az iraki katonák túlnyomó többsége nem is vette fel a harcot az amerikaiakkal, akiknek a legnagyobb ellensége így az egész akció során a néhány napos homokvihar volt, amely lelassította a haladásukat Bagdad felé. "Ha majd a történelem száz év múlva visszatekint, úgy írnak majd erről, hogy ez egy sima, heves harcoktól mentes és nagyon kevés áldozatot követelő hadjárat volt, legalábbis a szövetségesek részéről" – véli Radványi Miklós.

Nógrádi György emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok a hidegháború vége óta négy háborút vívott meg, és mind a négy háború hasonló tanulságokkal szolgált. A rendkívül gyors katonai győzelmet hosszan tartó politikai rendezés követte. A katonai rendezés Koszovó esetében két hónapot, az első öbölháborúban 41 napot, most pedig alig több mint 3 hetet vett igénybe. A biztonságpolitikai szakértő szerint a viszonylag gyors győzelem alapvető oka a csúcstechnológiában rejlő amerikai fölény, ami nem csupán Irakkal, hanem a világ minden államával szemben fennáll. "Jelenleg az Egyesült Államok GDP-je egyedül több, mint a Biztonsági Tanács másik négy állandó tagjának, valamint Japánnak és a Németországi Szövetségi Köztársaságnak együttvéve. Az Egyesült Államok jelenlegi katonai kiadása egyedül több, mint az őt követő 8 államé együttvéve. Az amerikaiak számára a jelenlegi helyzet tanulsága, hogy koalíciók nélkül, tehát az ENSZ BT, az Európai Unió és a NATO nélkül, szűken vett ad hoc szövetségesekkel képes a világ bármely részén érdekeit érvényesíteni" – mondta Nógrádi. Szerinte ez feladta a leckét az Európai Unió számára: vagy képes lesz arra, hogy kidolgozza és végrehajtsa a közös kül- és biztonságpolitikát, amit eddig elmulasztott, vagy nő a lemaradása az Egyesült Államokkal szemben. Amerika – Kissinger óta először – most globális koncepciójává tette, hogy a közel-keleti térséget így vagy úgy, de átrendezi. Az "így" azt jelenti, hogy politikai eszközökkel, ha nem megy, akkor belép az "úgy", a katonai megoldás. Ebben pillanatnyilag senki nem tudja megakadályozni – véli a szakértő, aki úgy látja, a következő állomás Szíria, majd azt követően Irán lesz. Ebben az új világhelyzetben egyelőre sem az Európai Unió, sem Oroszország, sem pedig Kína nem képes az érdekeit érvényesíteni Amerikával szemben. "Aki Irakot ellenőrzi, azé a Közép-Kelet, akié a Közép-Kelet, azé a volt szovjet déli zóna, akié a Közép-Kelet, azé a Közel-Kelet. Máshogy fogalmazva: azé a világ olajkitermelésének zöme, a világ egyik legfontosabb geopolitikai térsége. Ebből látszik, hogy az Egyesült Államok ebből a térségből belátható időn belül sem katonailag, sem más szempontból nem fog kivonulni" – állítja Nógrádi.



Az új Irak



A szakértők véleménye megoszlik arról, hogyan, milyen alapokon épülhet fel a háború után az új Irak. Avar János a második világháború utáni európai példára emlékeztet, ahol a nácitalanítás hamar elakadt az alacsonyabb szinteken, és a rendszerváltás után Kelet-Európában is az utódpártok embereinek jó részét beépítették a demokráciába. "Nagyon veszélyes mindenkit leváltani. Az amerikaiak rájöttek, nem megy az, hogy mindenhova iraki emigránsokat ültessenek be." Ez az újságíró szerint ugyanis biztos recept lenne arra, hogy a lakosság ellenük forduljon. "Irak olyan, mint Jugoszlávia volt. Az angolok tákolták öszsze az ottomán birodalom három tartományát összevonva, és ezáltal a kurdok, a szunniták és a 60 százalékot kitevő síiták élnek egy állam keretein belül. Ha a tiszta demokratikus modellt valósítanák meg ott, akkor a többségben lévő síiták mindenkit kiszavaznának. Ez előbb-utóbb ugyanúgy robbanáshoz vezetne, mint Jugoszláviában. A kurdok tíz éve gyakorlatilag autonómiában élnek. Ennél kevesebbel most sem érik be. Figyelembe kell venni továbbá Irakban a törzsi szempontokat és a nacionalizmust is, úgyhogy ez egy hoszszadalmas és bonyolult folyamat lesz."

Nógrádi György szerint a hazatérő emigráció "gyenge, korrupt és abszolút Nyugat–barát, akiknek igazi társadalmi bázisa Irakon belül nincs. Ezért az eljövendő időszak iraki belpolitikáját az Egyesült Államok kell hogy meghatározza." A szakértő szerint figyelembe kell venni azt is, hogy ma lehetetlen megmondani, vannak-e Irakban biológiai és vegyi fegyverek. Az amerikaiaknak 3000 helyet kell átvizsgálni ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni lehessen. Jelenleg napi 20-30 helyet képesek ellenőrizni, tehát a vizsgálat, ha maximálisan dolgoznak, 100-150 napot fog igénybe venni.

Radványi Miklós ezzel szemben úgy véli: Amerika mindenáron ki akarja kerülni azt, hogy nemzetépítésbe kelljen kezdenie Irakban. A szövetségesek között ezért az az álláspont – amit Rumsfeld védelmi miniszter a napokban megfogalmazott –, hogy a Baath párt, megtisztítva Szaddámtól és a legközelebbi munkatársaitól, pozitív szerepet játszhat Irak politikai életében. A technokrata vezetőkre a jövőben is szükség lesz az új Irakban. Persze ebben benne rejlik a veszély, hogy a régi hálózatok egy bizonyos szinten újjáépítik magukat az új Irakban. "De ezt Kelet-Európában sem sikerült elkerülni" – tette hozzá Radványi.



Sokkhatások



Az arab világot komoly sokkhatás érte, amikor Bagdadot gyakorlatilag ellenállás nélkül sikerült elfoglalniuk a szövetségeseknek. "Ma az iszlám világ minden állama három pontban támadható: a korrupció, az emberi jogok hiánya és kisebbségekkel kapcsolatos politika miatt" – állítja Nógrádi György, aki szerint az arab világ gyűlölte Szaddám Huszeint, de gyűlöli Izraelt és gyűlöli az Egyesült Államokat is. Az elmúlt napok arab sajtójában megjelent, hogy az arab világ ügyeit egy amerikai–török–izraeli koalíció fogja megoldani az arabok nélkül. Nógrádi úgy véli, hogy ma még lehetetlen megmondani, hogy az arab világ radikalizálódik-e vagy sem: ez döntően annak függvénye, hogy az Egyesült Államok mennyire lesz képes sikeres iraki belpolitikát folytatni, és a katonai győzelem után képes lesz-e egy sikeres politikai kiegyezésre. Ennek jelenleg csak a körvonalai láthatók.



Segélyosztás Dél-Irakban. A helyieket is be kell vonni a kormányzásba Fotók: Reuters

Az 1967-es hatnapos háború is sokkolta az arab világot – emlékeztet Radványi Miklós. A sokk azonban nem vezetett akkor sem és ma sem önvizsgálathoz. Az arab vezetők – azonkívül, hogy úgy érzik, nagyon megalázták őket – a hibát az Egyesült Államokban fogják keresni. Ez a hivatalos verzió, pedig valójában mindenki tudja, még a szélsőségesek is, hogy nem Amerika és a Nyugat a hibás, hanem az arab kormányok, amelyek nem biztosítják a demokráciát, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, az egyéni szabadságjogokat, a munkaerő szabad piacát és gazdasági szabad versenyt. "Az arab országokat modernizálni kell, ez pedig sajnos külső segítség nélkül nem megy. Ha Iraknak sikerül ezt beindítani, akkor az más országokban is beindíthatja a modernizációt. Én nem tartanám szerencsésnek, ha ez dominóhatásként történne, mert ez Ázsiában és Dél-Amerikában sem következett be. A Közel-Keleten is minden ország más, ezért nem lehet készen exportálni a demokráciát. Minden országban másképp kell ezt a modernizációt beindítani, és másképp is fog beindulni. Nem futótűzként fog elterjedni az iraki példa, de más választás nincs ahhoz, hogy a Közel-Kelet stabil térség legyen." Radványi Miklós legközelebbi próbakőnek Szíria esetét említette, amely ha nem áll be ebbe a sorba, akkor komoly gazdasági szankciókkal kell szembenéznie. "Először is az iraki olaj nem Szírián keresztül fog folyni, hanem a Moszul-Haifa olajvezetéken, amit meg fognak nyitni. Ezzel Szíria elesik legnagyobb bevételétől, ami kétmilliárd dollárt tesz ki évente. Nem kérdéses, hogy Amerika nagyon aktív lesz abban, hogy békés változást érjen el Szíriában. Amenynyiben nem tud, és Szíria továbbra is mint terrorista állam fog szerepelni, akkor nem zárom ki, hogy akár katonai eszközökkel is elmozdítják Basar Asszadot, aki apjával ellentétben amúgy is a hadsereg tehetetlen bábja" – véli Radványi.



Űzött terroristák



A megkérdezett szakértők eltérően ítélik meg azt is, hogy milyen hatással lehet Szaddám Huszein bukása a nemzetközi terrorhálózatok elleni harcra. Nógrádi György e tekintetben pesszimista: "A terrort a történelemben fölszámolni, szétverni soha nem lehetett, csak háttérbe szorítani. Az Afganisztán ellen indított amerikai akció jelenleg ott tart, hogy a kabuli központi kormány a főváros környékét uralja csupán. A terrort messze nem tudták felszámolni Afganisztánban, legfeljebb valamelyest visszaszorítani. Ezeket a terrorcsoportokat pénzügyileg ellenőrizni lehetetlen. A jelen világban – és ez a világ egyik sajátossága – pénzért bárki bármilyen fegyverhez hozzájuthat." 

Avar János ezzel szemben úgy látja, hogy ha az arab világ gazdagjai, például azok a szaúdi gazdagok is akik titokban Oszamáékat finanszírozták, eltűnődnek azon, hogy léptek fel az amerikaiak, akkor meglepő dolgok is következhetnek. Lehet, hogy az a félmillió dollár, amibe állítólag a szeptember 11-ei támadások kerültek, egy nemzetközi szervezetnek nem nagy összeg, ám a "mezítlábas" terroristáknak már elérhetetlenül magas ár. Másik kérdés, hogy egyre kevesebb helyen nyerhetnek oltalmat terroristák. "Egy dolog, ha egy terroristaszervezet, mint a táliboknál vagy Irakban úgy működik, hogy ott bázisa lehet, és nem kell félnie, hogy rajtaütnek, hiszen a helyi titkosszolgálat biztosítja, hogy ott legyenek. Például ilyen volt Abu Nidal Bagdadban: én magam is voltam a főhadiszállásán 25 évvel ezelőtt. Gyakorlatilag állam volt az államban, saját fegyveresei voltak, az irakiak tudtával és jóváhagyásával. De gondoljunk akár Carlosra, aki nyugodtan sétálhatott Budán, mert tudta, hogy nem fogják őt elkapni – emlékeztetett Avar. – Egészen más dolog azonban úgy rejtőzködni, hogy állandóan meg kell fordulni minden utcasarkon, hogy nincs-e valaki, aki jön és elkap. Carlost például Szudánban adták ki az amerikaiaknak, mert a szudániak hirtelen úgy gondolták, hátha keresnek valamit azon, ha kiadják ezt a körözött terroristát. Abban a pillanatban ellene fordultak. Most erre játszanak az amerikaiak, hogy a rezsimek önérdekükből úgy érzik, muszáj fellépni a terroristák ellen, különben ők maguk kerülnek bajba, és ezért inkább kiadják őket. Így működik ez a közönséges alvilágban is, ahol a bűnözők időnként feladják egymást. Azért ne legyen illúziónk, a bűnözést borzasztó nehéz kiirtani, ők is fönn fognak maradni, de egy biztos: sokkal nehezebb dolguk lesz, mint eddig."

Radványi Miklós szerint viszont Amerika és a szövetségesek könyörtelenek lesznek a terroristákkal és az őket rejtegetőkkel szemben: "Ezek az országok vagy kiadják a körözött terroristákat, vagy ha nem teszik, akkor Amerika és a szövetségesek be fognak menni oda és elviszik, akit keresnek" – vélte a Magyar ATV külpolitikai szakértője.

Olvasson tovább: