A Hetek olvasói figyelmét szeretném felhívni annak a jegyzéknek a tartalmára, amelyet 2002. június 12-én nyújtott át Nabil Saat palesztin vezeto Colin Powell amerikai külügyminiszternek és Bush elnök biztonsági tanácsadójának, Condoleeza Rice-nak és amely a palesztin hatóság hivatalos álláspontját foglalja össze a palesztin-izraeli konfliktus rendezésérol. A jegyzékbol idézek:
A határok a palesztin állam és Izrael Állama között az 1967. június 4-én érvényes fegyverszüneti demarkációs vonalak alapján vonandók meg, habár mindkét félnek jogában áll beleegyezni kisebb, kölcsönös és egyenlo mértéku változtatásokba
A palesztinoknak és az izraelieknek nem lesznek követeléseik az 1967. június 4-ei határokon túlmenoen
Kelet-Jeruzsálem lesz a palesztin állam fovárosa és Nyugat-Jeruzsálem Izrael Állam fovárosa. A három monoteista vallásnak szent Jeruzsálem nyitott lesz minden nép fiai elott.
A palesztin fél átadja Izraelnek a szuverenitást a (jeruzsálemi) zsidónegyed és a Siratófal fölött, és fenntartja szuverenitását az Óváros többi részén
A végso megállapodás aláírása a konfliktus végét, végrehajtása pedig a kölcsönös követelések megszunését fogja jelenteni Palesztina és Izrael között.
A tények hiányos ismeretérol tanúskodik Hechs úr azon állítása is, hogy, úgymond, érvényben maradt a PFSZ 1964-ben elfogadott alapokmánya – hiszen annak az oslói palesztin–izraeli megegyezés szellemében való megváltoztatását tudomásul vette az amerikai kormány is.
Yehuda Lahav, Tel Aviv
Yehuda Lahav leveléhez az alábbi megjegyzéseket szeretném fuzni.
Jasszer Arafatnak, és az általa vezetett Palesztin Hatóságnak nem egy, de több hivatalos álláspontja is van. Ezek – a nyilatkozatok helyétol, idejétol és címzettjeitol függoen – homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Ezt a "kettos beszédet" nemcsak én észleltem, de erre már sokan felfigyeltek. Még Magyarországon is többen – köztük Seres László és Gadó János is – írtak róla különbözo lapokban.
Melyik valójában a hivatalos álláspont? Az, amit az amerikaiaknak, Izraelnek és a Nyugatnak szántak, és békérol, megosztásról és a konfliktus végleges lezárásáról szólnak, vagy az, amit belso használatra, az Izraelt elpusztító iszlám szent háborúról, Jeruzsálem és Palesztina "visszafoglalásáról", az "egymillió gazdag zsidó" eluzésérol, az egymillió öngyilkos mártírról az arab és palesztin közönségnek szánnak? Ezt a problémát egyszer felvetették Simon Peresz külügyminiszternek, aki – feloldva a nyilatkozatok közötti ellentmondást – hasznos tanáccsal szolgált. Szerinte nem azt kell vizsgálni, hogy mit mond Arafat, hanem mit tesz. Amikor a Lahav úr idézte cikkben összefoglaltam a palesztinok álláspontját, azokat a hivatalos nyilatkozatokat vettem alapul, amelyeknek a tetteik megfelelnek. Amelyek ugyanis nem felelnek meg, azok mesebeszédek. A két éve tartó palesztin felorlo terrorháború nem Jeruzsálem és Palesztina megosztásáról, éppen ellenkezoleg egységesen a palesztin uralom alá való kerülésérol szól. Ha valóban békét akartak volna, ha valóban meg akarták volna osztani Jeruzsálemet, akkor Arafat aláírta volna a végso megállapodást 2000 nyarán Camp-Davidben és nem viselnének idestova két esztendeje irtóháborút Izrael ellen. A megosztást ugyanis békés úton is elérhették volna.
A PFSZ Alapokmánya – Lahav úr állításával ellentétben – változatlanul "él és virul", érvényes és hatályos. Jogszeruen módosítani egyes-egyedül a Palesztin Nemzeti Tanács tagjai kétharmados többségével lehetett volna. A Clinton elnök részvételével megtartott ülésen azonban nemcsak a Tanács tagjai, de mások is jelen voltak. Az ülésen nem ellenorizték, hogy ki vesz rajta részt, kinek van szavazati joga és kinek nincs. Így azok is leadhatták szavazataikat, akik erre nem voltak jogosultak. Arafat nyilatkozatában nem jelölte meg, hogy mely cikkelyeket szándékozott törölni, és a szavazatokat nem számlálták össze. A teremben ülok több mint egyharmada még ezt a jogszerutlen és szimbólikus módosítást is elutasította. Így a palesztinok hírhedt Alapokmánya továbbra is hatályban maradt. Dahamse, az izraeli iszlám (fundamentalista) mozgalom knesszet-képviseloje e sorok írójának e gyulés másnapján ezt mondta: "Netanjahu (az akkori miniszterelnök) színjátékot akart, hát most megkapta." A tény, hogy az amerikaiak tudomásul vették, egy teljesen más dolog, az Alapokmány azonban de jure változatlan maradt. Ettol még de facto beszélhetnénk a módosulásáról, ám ezt a palesztin felorlo háború miatt nem tehetjük. Arafat tettei: a békeszerzodés visszautasítása és a gyilkos terrorháború teszi ezt lehetetlenné.
Hechs László
2002. 09. 27. (VI/39)
