Kereső toggle

Életfogytiglant kapott a református hóhér

Pándy már csak az utolsó ítéletre vár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Pándy Andrást életfogytiglanra, Ágnes leányát 21 évre ítélte a bíróság. Kovács Lajos ezredessel – a Pándy-ügy magyarországi szálait felgöngyölítő nyomozócsoport vezetőjével – a tárgyalás tapasztalatairól beszélgettünk.

– Milyen kép rajzolódott ki Önben Pándy Andrásról a magyarországi nyomozás, illetve a brüsszeli bíróságon történt személyes találkozás során? Hogyan jellemezné őt?

– Pándy András egy klasszikus értelemben vett súlyos pszichopata, ugyanakkor egy rendkívül értelmes és manipulatív személyiség. Nagyon olvasott, művelt, és hihetetlen módon tud bánni az emberekkel. A családjában amolyan "pater familias" módjára uralkodott: terrorizálta a családtagokat, szexuális kapcsolatot tartott fenn több lányával, mindenkit az akarata alá hajtott. Aki pedig ebből a közegből ki akart ugrani, arra lecsapott, mondván: egy lelkésznek senki nem viheti rossz hírét, senki nem tudhatja meg, hogy mi folyik a Pándy-házban. Az ő logikája szerint, aki ezt elmondja, az áruló, és súlyos büntetést érdemel. Amikor átkutattuk Pándy dunakeszi házát, találtunk egy könyvet: Rex War-mer Julius Caesar cím? művét. Ez a kedvenc könyve lehetett, egy csomó részt aláhúzott benne, ami neki tetszett. Ezek az idézetek eléggé plasztikus képet adnak Pándy András személyiségéről: mind a hatalomvágyról, az árulók megsemmisítéséről, nők meggyalázásáról szólnak. A körülbelül nyolcvan idézet közül van egy, ami tökéletesen passzol Pándyra. Így hangzik: "Terve régóta készen állt, és egyszer? volt: nem fog életben hagyni egyetlen személyt sem, akiktől feltevése szerint bármikor is sérelmet szenvedett." 

– Pándy a gyilkosságokat követően majdnem egy évtizeden keresztül félrevezette a hatóságokat: elhitette velük, hogy a családtagjai élnek, ő pedig egy nagyszer? családapa és lelkész. Mi volt a taktikája?

– Pándy 1986-tól 1989-ig, mintegy három és fél év alatt – hol Ágnes lánya közreműködésével, hol anélkül – hat családtagját tette el láb alól. Innentől kezdve időnként bizonyítania kellett, hogy a családtagok élnek. Főleg akkor dolgozott intenzíven ezen a bizonyítékrendszeren, amikor a hatóságok valamilyen okból foglalkozni kezdtek vele. Pándy már a gyilkosságokat megelőzően, 1985-ben a belga rendőrség látókörébe került. Mostohalánya, Tímea – aki gyermeket szült nevelőapjától – ki akart pattanni ebből a borzalmas családi miliőből, de Pándynak ez nem volt ínyére, és Ágnest rávette, ölje meg Tímeát. A gyilkosság nem sikerült, Tímea feljelentést tett a rendőrségen, de az ügy akkor elsikkadt, mert Ágnes azt vallotta, hogy csak egy családi veszekedésről volt szó.

Több évvel a gyilkosságok után – 1992-ben – Ágnes is összeveszett Pándyval. Elköltözött tőle, és ő is tett egy feljelentést, amiben elmondja, hogy tizennégy éves kora óta apja szexuálisan kihasználta őt, ahogyan két mostoha lánytestvérét is, és már a legkisebb lányra, Rékára is kivetette a hálóját, aki tizenkét-tizenhárom éves volt akkoriban. Bejelenti továbbá, hogy hat családtagja gyanús körülmények között eltűnt, és az apjának valószínűleg köze van az eltűnésekhez. E miatt a feljelentés miatt indul nyomozás Pándy ellen: egyrészt elkezdik keresni a családtagokat, másrészt eljárnak vele szemben a szexuális bűncselekmények gyanúja miatt. Ekkor Pándy Belgiumban és Magyarországon is keres embereket, akikkel mindenféle leveleket írat, amelyekben a levélírók igazolják, hogy Pándy milyen dicsőséges jó apa, jól neveli a gyerekeket, sokat törődik velük, gondoskodik a pszichés fejlődésükről és ehhez hasonlók. Ezeket a leveleket hol a szociális intézményekhez nyújtja be Belgiumban, hol a rendőri szervekhez, hol a vizsgálóbíróhoz, azokhoz a hatóságokhoz, akik az ügyével foglalkoznak. Ezenkívül fiatalokat vesz rá, hogy mások előtt alakítsák meggyilkolt gyermekeit. Azt mondja nekik, hogy egy filmet akar készíteni a családjáról, és ehhez keres szereplőket, akiket a forgatás előtt le akar tesztelni.

– Mivel tudta rávenni ezeket a – gondolom – értelmes embereket, hogy ezt megtegyék?

– Ezek a személyek jórészt baráti szívességből segítettek Pándynak, mert közben ő egy vonzó ember volt, egy sziporkázó intellektus, szellemes társ. Sok nőt megszédített: házasságot, szerelmet, belga utazást ígért nekik. Többen voltak is kint nála Belgiumban, laktak a házában, jó kapcsolatba kerültek vele, ő pedig megkérte őket egy-két szívességre.

– Ezek szerint, ha mondjuk én akkoriban találkoztam volna Pándy Andrással, egy szimpatikus, művelt, idősödő lelkésznek tűnt volna számomra?

– Hát, ez ízlés dolga. Egy tanú azt mondta róla, hogy úgy mosakodott, hogy szivaccsal meghúzta a hóna alját meg a nyakát, és kész. Azt mondják, a pulóvere ecetszagú volt, mert évekig nem mosta ki. Szóval, ha ezek beleférnek valakinek a gusztusába, akkor valóban egy vonzó ember lehetett, mert közben színdarabokból, prédikációkból, a Bibliából idézett szó szerint, tehát tényleg egy intelligens embernek tűnt, valószínűleg kellemes társalgó lehetett.

– Végül is min csúszott el?

– 1996 táján ismét indult ellene egy eljárás, mivel a Marc Deutreux-féle pedofilbotrány kipattanása miatt Belgiumban a hatóságok az összes eltűnési ügyet felülvizsgálták. A leporolt akták között ott volt a Pándy-ügy is. A nyomozók segítséget kértek az Interpol- tagországoktól, köztük tőlünk is, így 1997-ben elrendeltük a nyomozást. Átkutattuk azt a két házat, ahol Pándy lakott, amikor Magyarországon tartózkodott, és feltérképeztük az itteni kapcsolatait is. Megtaláltuk eredetiben a leveleket is és a levélírókat is, kihallgattuk a színész gyerekeket, meg azokat, akiknek beszélt a családtagjairól, arról, hogy ki hol van. Összesen közel háromszáz személyt kutattunk fel.

– Ezeknek az embereknek mit mondott, hol vannak a családtagjai?

– Körülbelül húsz olyan tanút találtunk, akiknek különféle verziókat adott elő erre vonatkozóan. Volt, akinek azt mondta, hogy az első felesége Dél-Amerikában majomfarmot létesített, és ott él. Dánielről és Zoltánról azt mondta, hogy egy multinacionális cég biztonsági emberei, ugyanakkor másnak azt állította, hogy a Közel-Keleten kábítószercsempészek. A második feleségéről többek között azt híresztelte, hogy elvette egy német vállalkozó, és vele vannak a lányai is. Nyilvánvaló, hogy leplezni akart valamit, senkinek sem az igazat mondta. Mindeközben a belgák letartóztatták Pándyt, és ők is elkezdtek intenzíven nyomozni. Találtak is a házában mindenféle csontokat, összesen hét vagy nyolc embernek a maradványait. Azonban ezek a hatvanas-hetvenes években kerültek a Pándy-házba, és – mint a DNS-vizsgálatok során kiderült – nem azonosak a hat eltűnt családtaggal.

– Vagyis nincs konkrét bizonyíték, ami az egyik legérdekesebb momentum az ügyben. Mennyire volt nehéz dolga a belga ügyészségnek, miként lehet holttestek nélkül bizonyítani a gyilkosságokat?

– Hát nézze, ez nem könny? dolog. A harmincéves rendőri múltamban három olyan ügyre emlékszem, amikor holttest nélkül ítélt a bíróság, de ezek magyar bíróságok voltak. Belgiumban esküdtszéki bíráskodás van, és az 

esküdtek érzelmileg meggyőződtek arról, hogy Pándy András megölte a családtagjait. Az biztos, hogy emberi maradványokat találtak a házban, az is biztos, hogy a családtagok eltűntek, és a mai napig nem kerültek elő. Pándy minden erőfeszítésével leplezi ezeket az eltűnéseket, úgy csinál, mintha élnének a rokonai. Ágnesnek ugyanakkor van egy beismerő vallomása, amelyben konkrétan elmondja, hogy milyen fegyverekkel öltek, milyen savval, milyen kádban, hogyan tüntették el a holttesteket. Ezek a tárgyak ráadásul elő is kerültek a lakásból. Az a vegyszer, amiben a maradványokat feloldották, már nincsen forgalomban, de a belga nyomozók gyártattak ilyet. Kísérletképpen eredeti holttestmaradványokat marattak szét vele, és azok ugyanannyi idő alatt semmisültek meg, mint ahogy azt Ágnes elmondta a vallomásában.

Olvasson tovább: