Kereső toggle

Két évvel a bombázás után

Szerb katonákkal fenyeget a NATO

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közeledik a Jugoszlávia elleni bombázások kezdetének második évfordulója. Az Egyesült Államok ennek alkalmából emlékeztette az új jugoszláv vezetést, hogy itt lenne az ideje Szlobodan Milosevics letartóztatásának. Az elfogás legkésőbbi dátumát is megadták, március végéig kell börtönbe zárni a volt diktátort. A nyomaték kedvéért gazdasági megszigorításokat is kilátásba helyezett az amerikai diplomácia. Ugyanakkor a NATO az albán terrorhullám miatt kénytelen volt hozzájárulni ahhoz, hogy jugoszláv katonák vonuljanak a Koszovóval határos biztonsági zónába.



Fiatal albán tüntető a macedón fővárosban, Skopjéban. Növekvő étvágy Fotó: Reuters

Az amerikai ultimátumnak Belgrádban nem lett jó visszhangja. A szerb válasz szerint jogtalan lenne az embargó, ezzel ugyanis nincs joga senkinek kikényszeríteni egy döntést, melyet a független és legitim Szerbiának kell meghoznia. Belgrádi hírek szerint is felesleges a fenyegetőzés, mivel ők szeretnék a letartóztatást, és az említett dátumig valószínűleg ez meg is fog történni. Milosevics kiadatása már sokkal kényesebb kérdés. Szerb igazságügyi vezetők látogatást tettek már Hágában, hogy a körülményekről tárgyaljanak. Nem hivatalosan megerősített hírek szerint, most már a nemzetközi törvényszék is hajlik arra, hogy Belgrádban történjen a tárgyalás.

Közben láthatólag bomlásnak indult az 1995-ös daytoni szerződés. A boszniai horvátok egyik legnagyobb politikai tömörülése, a boszniai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) úgy döntött, kiválik a föderációból és függetlenedik. (Ugyanezen a néven működik Horvátországban is a korábban mindenható kormánypárt, ma ellenzéki politikai szervezet, amelynek a néhai Franjo Tudjman volt a vezetője). A döntést pont azon a napon hozták, amely elméletben a közös állam ünnepe, az unió napja. A boszniai horvátok nem véletlenül időzítették a követeléseik bejelentését erre a dátumra: a boszniai gazdaság fejlődése megtorpanóban van, a segélyeket sem váltják fel a valódi segítséget jelentő külföldi befektetések, s ezért az elkövetkező hónapokban a munkanélküliség növekedése és gazdasági megszigorítások várhatók. Ante Jelavics, a boszniai HDZ elnöke arra hivatkozik, hogy nem igazságos a most működő rendszer, mivel a horvátok sokkal több terhet hordoznak. A föderáció tíz kantonjából hármat érint a függetlenedési kísérlet. Jelavicsék leginkább Wolfgang Petritsch, a boszniai nemzetközi főképviselő egy tavalyi döntését sérelmezik, amely megváltoztatta a választási rendszert, és amelynek következtében a HDZ nem tudott úgy politizálni, ahogy szeretett volna. Amennyiben Petritsch ezt nem vonja vissza, akkor könynyen feltámadhat a teljes egészében el sem tűnt és a boszniai polgárháború idején kikiáltott Bosznia-Hercegovinai Köztársaság.

Nem ért meg hat évet a Koszovóban katonai erővel létrehozott béke sem. Az elmúlt hónapokban újra válság helyszínévé vált Koszovó és a vele szomszédos területek. Az események egy új albán fegyveres csoport tavaly év végi feltűnésével kezdődtek. A helyszín az a demilitarizált övezet volt, amelyet a NATO-erők azért hoztak létre, hogy elválasszák egymástól a jugoszláv hadsereget és a Koszovót ellenőrző KFOR-csapatokat. A dél-szerbiai Presevo-völgyben az albán terroristák merényleteiben több polgári személy is életét vesztette, nem beszélve a térségben járőröző szerb rendőrökről, akik folyamatos célpontjai lettek az albánoknak. A NATO figyelmeztette az albánokat, hogy komoly következményei lehetnek, ha nem fejezik be az akcióikat. Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök is többször kérte a nemzetközi szervezeteket, hogy lépjenek fel a terrorhullámmal szemben, és jelezte, hogy a KFOR nem igazán tudja betölteni azt a feladatot, amiért a térségben tartózkodik. A völgy Koszovóhoz csatolásáért harcoló Presevói, Medvedjai és Bujanovacsi Felszabadítási Hadsereg (UCPMB) a "fegyvermentes" zónát használja fel hátországa megteremtéséhez és a szerb erők elleni támadások végrehajtásához. Eddig közel 200 négyzetkilométernyi területet vontak kizárólagos ellenőrzésük alá. A dél-szerbiai albán szélsőségesek először nemigen válaszoltak a NATO tűzszüneti kezdeményezésére, ehelyett aknavetőkkel és kisebb lőfegyverekkel a szerb rendőrségre támadtak. Ezek ellenére sikerült egy 12 napos tűzszünetet aláírni, amelynek végére a szerb és albán feleknek meg kell egyezniük a végleges fegyvernyugvásról. A határidő március 19-én jár le.

Két évvel a NATO-bombázások után meglepő fejlemény az észak-atlanti szövetség és a jugoszláv hadsereg szerződése, mely szerint bevonulhatnak a Koszovóval határos biztonsági övezetbe a jugoszláv hadsereg elit különítményei. A kijelölt, ötször öt kilométeres körzetbe már meg is történt a bevonulás. Nebojsa Csovics szerb kormányfőhelyettes és Carlo Cabigiosu tábornok – a KFOR vezetője – által aláírt szerződés alapján a jugoszláv erők nem használhatnak majd páncélozott járműveket, rakétavetőket, harckocsi-elhárító fegyvereket, helikoptereket és aknákat az övezetben, nem vonulhatnak be falvakba, és nem foglalhatnak el házakat, de a KFOR-ral együttműködve aknavetőket és vonalaik mögül (az övezeten kívülről) tüzérséget is bevethetnek. Feladatuk a koszovói és macedón albán fegyveres csoportok utánpótlásának az elvágása, amit eddig a KFOR nem tudott megakadályozni, így az albán fegyveresek korlátlanul és szabadon közlekedhettek. A NATO azzal is megfenyegette az albánokat: ha folytatják a fegyveres akciókat, akkor "rájuk engedik" a szerb katonákat, megszüntetve így az egész biztonsági zónát.

A NATO-fordulat előzménye, hogy néhány hete fegyveres harcok kezdődtek albánok és a macedón hadsereg között. A szerb titkosszolgálat és katonai felderítés figyelmeztetett először, hogy információik szerint az UCK terrortámadásokat tervez Macedónia területén, ami be is következett. A macedón kormány segítséget kért a NATO-tól, de nem érkezett gyors válasz. A katonai szövetség inkább szabad kezet adott a macedón hadseregnek, hogy bevonulhassanak az említett területre. Ez a térség Szkopjétől északra van, a Presevo-völgytől kicsit nyugatra a koszovói határ mentén. Bár Macedónia lakosságának egynegyede albán, de korábban még soha nem volt példa ilyen fajta etnikai villongásra. A konfliktus helyszínén az albánok vannak többségben, és most az ő jogaik védelmére önként létrejövő fegyveres alakulat, amely a már ismert UCK nevet viseli, kezdett erőszakos akciókat. Szergyan Kerim macedón külügyminiszter szerint a lázadók olyan föderációvá szeretnék alakítani Macedóniát, amely külön macedón, illetve albán részből áll. Kerim szerint ez rossz irányba mutató lépés lenne, és azt is hangsúlyozta, hogy az albán kisebbséget saját legális pártjai képviselik Macedóniában, és képviselőik a szkopjei koalíciós kormányban is jelen vannak. Szkopjéban ennek ellenére közel 30 ezer albán tüntetett, ahol az UCK vörös zászlói is előkerültek. 

A negyedrészt albánok lakta Macedónia belekeveredése a konfliktusba a NATO rémálma volt: minden eddiginél nagyobb balkáni válság robbanhat ki a szerb–bolgár–albán–görög–török érdekviszonyok szövevényében. A jelenlegi macedón kormányfő, az egykori nacionalista Ljubcso Georgievszki hat albán nemzetiség? minisztert vett be kabinetjébe, s részt vett az általa korábban ellenzett tetovói albán egyetem megnyitásán is. A két macedóniai albán "hadsereg" egyelőre annak ellenére sem hajlandó lemondani harca folytatásáról, hogy mindenki elítéli a tevékenységüket. A szkopjei kormánykoalícióban részt vevő s a legnagyobb támogatással rendelkező albán párt, az Albánok Demokratikus Pártja kijelentette, az albánok hoszszú távú érdekeivel ellentétesnek tartja a provokációkat, és szerintük egy megkérdőjelezhető legitimitással rendelkező csoportocska túszul ejtette macedóniai nemzettársait. Az UCK egykori vezetője, Hashim Thaqi szerint azonban "nem terroristákról, hanem szabadságharcosokról" van szó. Nagy feltűnést keltett a korábban a "Balkán Gandhijának" nevezett, mérsékelt politikája miatt az UCK által sokat kritizált, Ibrahim Rugova kijelentése: "Koszovónak függetlenné kell válnia Szerbiától, mert csakis így biztosítható a térség nagyobb fokú biztonsága." Két évvel a szövetségi légicsapások után úgy tudni, Brüsszelben már az is felmerült, hogy a válság továbbterjedésének megelőzésére a légierő akár az albánok ellen is felléphetne.

Olvasson tovább: