Kereső toggle

Előre kinyomtatták a Pravda vezércikkét a zsidók deportálásáról

Sztálin és az X-nap

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sztálin a nagyvárosok főterein végrehajtott nyilvános kivégzésekkel szerette
volna a jelzést megadni a Szovjetunióban élő zsidóság tömeges deportálásához –
mondta el visszaemlékezéseiben Nyikolaj Bulganyin egykori szovjet miniszterelnök az
1953-as antiszemita orvosperek történetét feldolgozó Jakov Etinger filozófusnak. Az
országos leszámolás nyitányát – az X-napot – titokban készítették elő, de a
pogrom kezdete előtt néhány nappal a diktátor váratlanul meghalt. A neves orosz akadémikus
a Novosztyi hírügynökség közreműködésével küldte meg lapunk számára a kutatásairól
szóló írását.



Sztálin. Végső megoldásra készült   

1953 elején, amikor az ismert orvosperekkel kapcsolatosan a Szovjetunióban az
antiszemita kampány elérte a csúcsát, Sztálin előkészítette a zsidók deportálását
az ország európai részéből Szibériába és a Távol-Keletre. Az orvosok ügyével
kapcsolatban letartóztatták apámat – J. Etingert –, az ismert kardiológust, anyámat,
aki szintén orvos volt, és engem, a moszkvai egyetem akkori történészhallgatóját.
Apám hamarosan meghalt a lefortovói börtönben, anyám és én Sztálin halála után
szabadultunk.

Egész életemben – amennyire ez a hatvanas-hetvenes években lehetséges volt – gyűjtöttem
az "orvosperrel" kapcsolatos anyagokat. Sikerült találkoznom a volt miniszterelnökkel
és a párt politikai bizottságának tagjával, Nyikolaj Bulganyinnal is. Bulganyin, mielőtt
elkezdett volna beszélni a zsidók deportálásának sztálini tervéről, elmondta, hogy
a magas beosztású szovjet vezetőket kezelő orvosokkal szembeni rágalmazó eljárás
1953. március közepén kezdődött, és a tervek szerint halálos ítéletekkel kellett
volna lezárni a pereket. A professzorokat Moszkva, Minszk, Kijev, Leningrád,
Szverdlovszk és más nagyvárosok főterein tervezték felakasztani. Sőt még speciális
listák is készültek arról, hogy kit melyik városban akasszanak fel.

Bulganyin megerősítette azokat a hosszú évek óta szállongó híreket is, hogy a
perek után megkezdődött volna a zsidók tömeges deportálása az ország távoli körzeteibe.
Ő 1953. február közepén utasítást kapott Sztálintól, hogy Moszkvában és az ország
más ipari központjaiban állítsanak össze a zsidók kitelepítéséhez néhány száz
vasúti szerelvényt. Megtervezték – mondta a volt kormányfő – a szerelvényekkel történő
"baleseteket" és azok "spontán" megtámadását is. Kérdeztem Bulganyint, hogy
voltak-e ezzel kapcsolatban írásos utasításai Sztálinnak. "Sztálin nem volt hülye,
hogy ilyen kényes kérdésben írásos utasítást adott volna" – felelte Bulganyin.

A kilencvenes évek közepén jutott el hozzám Nyikolaj Poljakov tanúvallomása.
Poljakov sokáig az állambiztonsági szervek, majd a pártközpont munkatársa volt.
Visszaemlékezéséből kiderül, hogy a zsidók deportálását Sztálin már a negyvenes
évek végén eldöntötte. Az akció vezetésére egy Sztálinnak közvetlenül alárendelt
bizottságot hoztak létre, melynek elnökéül Szuszlov KB-titkárt, a bizottság titkárának
pedig Poljakovot jelölték ki. A deportáltak elhelyezésére erőltetett ütemben épültek
a koncentrációs tábor rendszer? barakkok Szibériában és a Távol-Keleten. Ezzel
egyidőben országszerte listákat állítottak össze a zsidó nemzetiségűekről, hogy
senki ne maradhasson ki a deportálásokból. Kétfajta lista volt: az első a "fajtiszta",
a másik a félzsidó.

A listák összeállításába bevonták a személyügyi osztályokat, a házfelügyelőket,
a rendőrség és az állambiztonság embereit. Sztálinnak valahogyan indokolnia kellett
a zsidók deportálását. E célból a "Filozófiai Kérdések" cím? folyóirat főszerkesztője,
a filozófiai tudományok doktora, D. Csesznokov kapott megbízást a deportálás ideológiai
megalapozására. 1953. februárra elkészült a "m?", amelyet Sztálin jóváhagyott.
A Belügyminisztérium egymillió példányban kinyomtatta, majd az Állambiztonsági
Minisztériumban raktározták azzal a titkos paranccsal, hogy az "X" napon országosan
kell terjeszteni.

Csesznokov a "Miért kell kitelepíteni a zsidókat az ország ipari körzeteiből" cím?
"művében" úgymond "tudományosan" indokolta a párt és Sztálin elvtárs által
foganatosítandó deportálási rendszabályok igazságosságát és történelmi elkerülhetetlenségét.
Csesznokov bizonyította, hogy a zsidók "természetükből eredően" mindig a nép és
a szocializmus ellenségei voltak. Sztálinra és harcostársai tapasztalatára hivatkozva
állította, hogy a húszas-harmincas években a kommunista párt fő ellenzéke zsidókból
állt.

Andrej Szaharov akadémikus visszaemlékezéseiben leírta, hogyan jelent volna meg a "népi
pogrom" az újságokban. "Megtudtuk, hogy március elején szerelvényeket készítettek
elő a zsidók deportálásához. Különböző anyagokat nyomtattak ki ennek igazolására,
többek között a Pravda egy számát »Az orosz nép megmenti a zsidókat« cím? vezércikkel."
Szaharov arról a számról ír, amely a deportálás megkezdésekor jelent volna meg
annak igazolására, hogy a deportálás célja a zsidók megmentése "az orosz emberek
igazságos, össznépi haragjától."

Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett váratlan halála az utolsó pillanatban akadályozta
meg, hogy a Harmadik Birodalom összeomlása után alig nyolc évvel a koncentrációs táborok
ismét zsidó áldozatokkal teljenek meg.

Olvasson tovább: