Kereső toggle

A Newsweek húsz cikkből álló összeállítása a jövőről

Az álmodozás kora

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eljutunk a csillagokig? Fogunk utazni az időben? Feltaláljuk az örökmozgót?
Találkozunk földönkívüliekkel? Elpusztítja egyszer Földünket egy aszteroida?
Rájövünk arra, hogyan működik az emberi agy? Klónozunk dinoszauruszokat? Uralni
fogjuk az időjárást? Utazunk majd fénysebességgel? Kiirtjuk valaha a svábbogarakat?
Marad még felfedeznivaló? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Newsweek amerikai
magazin április 10-i számának húsz cikkből álló, jövőről szóló
összeállítása.



2003-ban újra próbálkozik a NASA a Marson. Bolygóközi kolonizáció
    Fotó:
http://www.nasa.gov

Klónozás, űrutazás, gravitációs hullámok, fekete lyukak, egymás mellett
szimultán létező univerzumok, tíz dimenzióban egyszerre létező részecskék – ki
ne jönne izgalomba a tudomány által megválaszolatlanul hagyott kérdések,
felfedezetlen világok hallatán?



Mars-kolónia



A Mars 26 havonta kerül Nap körüli pályáján a legközelebb Földhöz. A mostani
űrhajók sebességével így mindössze nyolc hónap alatt a vörös bolygóra utazhat az
ember. A Mars Direct elnevezés? terv szerint az első négy űrhajós már 2007
októberében útnak is indulhat a vörös bolygó felé. A leszállásra a Mars
egyenlítője körül kerülne sor, itt ugyanis a hőmérséklet felmegy akár 20°C-ra
is, ami a bolygó más tájékain tapasztalható –140°C-hoz képest tűrhető.

Huszonöt évvel ezelőtt, amikor az Apolló-program keretében az első űrhajósok a
Holdra léptek, úgy tűnt a Mars karnyújtásnyi távolságra van. Huszonöt év alatt
azonban csak néhány robotot tudtak eljuttatni a Marsra, és nem egy sokmillió dolláros
kísérlet kudarcba fulladt – például a NASA utóbbi két többmillió dolláros
Mars-szondája. A szakemberek szerint 2015-2020 körül az emberiség első kolóniája
már működni fog a Marson.

A bolygóközi utazás gyerekjáték a csillagközi utazáshoz képest. Az utóbbi olyan
az előbbihez képest, mint a Csendes-óceánon való átkelés a Duna átúszásához
képest. A legközelebbi csillaghoz való eljutáshoz olyan űrhajóra lenne szükség,
amit a tudomány jelenlegi fejlődését figyelembe véve száz év múlva tudnánk majd
csak megépíteni.

Ahhoz, hogy a Naprendszerben utazgassunk és maximum néhány év alatt haza is érjünk
Földünkre, egy 160 km/másodperc sebességgel közlekedő űrhajóra van szükség. Így
10 nap alatt jutnánk el a Marsra, 16 hónap alatt a Plútóra. Egy nukleáris
meghajtású űrhajó képes lenne ilyen sebesség elérésére. A nukleáris energia
űrutazásra való felhasználását azonban egyelőre nemzetközi egyezmények
tiltják…

A legközelebbi csillag azonban tízezerszer olyan messze van, mint a Plútó. Ahhoz, hogy
az emberi életkor keretein belül eljussunk egy csillagra, olyan űrhajóra van
szükségünk, amelyik 16 ezer km/másodperc sebességgel halad. Képtelenség, hogy egy,
a mostani technikával készült szupermotor ne forrósodjon túl ilyen teljesítmény
leadásánál.

Robert Forward mérnök megtervezett egy olyan űrszerkezetet, amelynek segítségével az
ember ötszáz év múlva esetleg eljuthat a csillagokig. A tervezett szerkezetnek nincs
motorja, inkább vitorláshajóhoz, semmint egy gőzhajóhoz hasonló. A Starwisp
elnevezés? alkotás egy hat kilométer kiterjedésű, kör alakú háló, amelynek
súlya mindössze 30 gramm. A 100 milliárd fényérzékeny mikroprocesszorral átszőtt
hálót a Föld közelében keringő hatalmas rádióadó mikro-rádióhullámai
lendítenék előre. Ha az adatokat egymillióval beszorozzuk, elképzelhető, hogy egy
ilyen szerkezettel az ember a (nagyon) távoli jövőben csillagközi utakat tehet.



Találkozás E.T.-vel



Napjainkban a legtöbb ember elhiszi azt, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Az
eredeti SETI-programot (Földönkívüli Intelligencia Utáni Kutatás) Frank Drake
kezdeményezte 1960-ban, abban a reményben, hogy a célba vett napszer? csillagokról
valami olyan rádió- vagy tévéadást sikerül elkapni, mint amilyet mi már nyolcvan
éve szakadatlanul és akaratlanul is sugárzunk az űrbe. De amióta elkezdődött a
kutatás, még semmilyen biztos adást nem sikerült rögzíteni.

A lelkesedés azonban nem lankadt: már 1,7 millióan letöltötték az internetről azt
az ingyenes "képernyőpihentető"-programot, amellyel a számítógépek üres
óráikban otthon próbálkoznak a SETI-program által összegyűjtött temérdek
űrzajból értelmes üzenet kiszűrni.



Deep Impact



A közelmúltban két hollywoodi film is arról szólt, hogy hatalmas meteorit közeledik
a Föld felé, és bolygónk megsemmisítésével fenyeget. A tények: 1996-ban egy fél
kilométer átmérőj? aszteroida csupán 450 ezer kilométerre húzott el a Föld
mellett – ez csillagászati léptékkel nézve hajszálnyi távolság. Ami igazán
kellemetlen: a hatalmas meteorról csak négy nappal azt megelőzően szereztünk
tudomást, hogy elrepült volna a Föld mellett. (Hetek, 2000. február 12., Biliárd a naprendszerben) Pedig az
aszteroidák utáni vadászat javában zajlik. A szakemberek a Föld-közeli, egy
kilométernél nagyobb aszteroidáknak a felét már bemérték (ezek bolygónkkal való
ütközéskor globális katasztrófát okoznának). Szerencsére az ilyen, egy
kilométernél nagyobb aszteroidák átlagosan csak minden 500 ezer évben keresztezik a
Föld pályáját.



Az időutazás receptje



Einstein bebizonyította 1905-ben közzétett relativitáselméletében, hogy a
fénysebesség megközelítésével előre lehet utazni az időben. Ha tehát majdnem
fénysebességgel (a fénysebesség 99,995 százalékával) elutazunk egy 500 fényévre
lévő csillaghoz, majd visszajövünk a Földre, akkor mi csak 10 évet öregedünk,
miközben a Föld ezret… És mi a helyzet a múltba való utazással?

Einstein 1915-ben megfogalmazta, hogy a tér és az idő egyaránt "hajlított"
valóságok. A rendkívül nagy tömeg? tárgyak közelében ez a hajlás rendkívül
nagy. Ha egy tárgy elég sűrű, a hajlás szinte végtelen, és így alagutat is
nyithat, amely az idő és a tér távoli régióit közeli szomszédokká teheti. Ezt az
alagutat a fizikusok "féregjáratnak" hívják.

1988-ban Kip Thorne fizikus több kollegájával együtt felvetette, hogy egy ilyen
féregjárat segítségével megvalósítható az időutazás a múltba. A recept a
következő: a járat egyik végét az űrben majdnem fénysebességgel mozgasd, miközben
a másik végét stabilan rözítsd le a Földön. Ezután ugorj be a járat mozgó
végén. Éppúgy, mint az utazó űrhajós, ez a vége a járatnak lassabban öregszik,
ezért egy korábbi időhöz kapcsolja a járat rögzített végét. Amikor a következő
pillanatban kijössz a járat lerögzített végén, a saját múltadban találhatod
magad. De nagyon vigyázz, hogy mit csinálsz a múltban! Ha megmented azt az embert, akit
nagyapád lelőtt a háborúban, amikor az rátámadt, akkor ez az ember lelövi
nagyapádat, aki így nem tudja feleségül venni nagymamádat, akiktől így nem
születhetik meg apád, és így te sem élsz, aki az időbe visszamentél…

Thorne és kollegái egy közel egymilliárd kilométer átmérőj? féregjárat
elkészítésével tartják elképzelhetőnek az emberek időutaztatását – ennek a
szerkezetnek az elkészítéséhez azonban a Nap tömegénél 200 milliószor súlyosabb
tárgyra lenne szükség, ezért egyelőre le kell mondanunk arról, hogy szemtanúi
legyünk saját múltunknak.



Klónozzunk dinoszauruszt!

A dinoszauruszok valójában nem haltak ki: génjeik a dinoszauruszokkal közeli
rokonságban lévő madarakban tovább élnek – veti fel az amerikai hetilap.

Ugorjunk néhány évtizedet előre az időben! Tegyük fel, hogy egy csoport
számítógépőrült az egyik Szilikon-völgyben úgy dönt, hogy klónoznak egy dínót.
Madárgéneket öszszevetve meghatározzák az "általános madár" géntérképét.
Ezután pszeudo-géneket (ősrégi, nem használt gének másolatait) oltanak bele a
géntérképbe, génmanipulációval a tollakért felelős gének helyére a
hüllőbőr-géneket rakják, a csőr helyére fogakat, lekicsinyítik a szárnyakat, a
testméretet megsokszorozzák. Rövidesen megvan a receptjük egy hatalmas hüllőszer?
állatra, amelyik úgy néz ki, mintha a vadkacsát kereszteztük volna a tigrissel…

Hőseink ilyen módon számítógépek segítségével meghatározták egy dinoszaurusz
DNS-receptjét. Sok tudós szerint a század végére várhatóan sikerülhet nekik a
receptből egy valódi állat létrehozása is klónozás útján. Az első
próbálkozások eredménye természetesen egy-egy újabb Frankenstein lesz. De
előbb-utóbb tökéletesedni fog az eljárás, és újra megjelennek közöttünk az
olyan szörnyek, mint a Jurassic Parkból ismert többemeletes hústorony, a tyrannosaurus
rex.

Olvasson tovább: