Kereső toggle

Gyorsul a globális felmelegedés

Fordított jégkorszak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idei tél bővölködött váratlan fordulatokban: először az átlagosnál jóval
hidegebb hőmérséklettel, majd pedig hirtelen felmelegedéssel lepett meg minket. Az időjárás
ezen tréfája akár a globális felmelegedési folyamat sebességének analógiájaként
is felfogható. A legújabb vizsgálatok alapján ugyanis a tudósok úgy vélik: a korábbi
feltételezésekkel ellentétben a jégkorszaknak nem több ezer évig tartó, hanem rendkívül
gyors felmelegedés vetett véget. Ennek alapján Jeffrey P. Severinghaus professzor azt
állítja: a mostani körülmények között akár huszonöt év is elegendő ahhoz, hogy
Földünk éghajlatában drámai változás következzen be. A jelenségről a National
Geographic és a Science cím? amerikai tudományos magazinok számoltak be.



Az izmiti olajfinomító a törökországi földrengés után. Füstjelek
    Fotó: MTI

Sokan talán örülnének, ha a 47. szélességi fokon fekvő Budapest éghajlata
hirtelen a 26. szélességi fok körül található Miami Beachéhez hasonlóvá válna. Mások
talán fantazmagóriának tartják az ötletet. A legújabb tudományos vizsgálatok alapján
azonban a tudósok azt állítják: ilyen drámai változás akár huszonöt év alatt is
végbemehet, hiszen erre a múltban is volt már példa.

A Massachussetts Technological Institute (MTI) kutatói ugyanis kiderítették, hogy korábbi
feltételezésekkel szemben a jégkorszaknak szintén egy viszonylag hirtelen hőmérsékletemelkedés
vetett véget. Jeffrey P. Severinghaus, az amerikai Scripps óceánkutató intézet munkatársa
ugyancsak azt állítja, hogy a jégkorszak végén a Föld hőmérséklete alig húsz év
alatt mintegy tizenhat Celsius-fokkal melegedett fel, ezért egyáltalán nem kizárt az
az elképzelés, hogy az üvegházgázok jelenlétének megnövekedése miatt napjainkban
is zajló globális felmelegedés hirtelen fordulattal felgyorsulhat. Severinghaus úgy véli:
a Föld éghajlata nem tekinthető "állhatatosnak" – stabil lehet ugyan hosszabb időszakokra
is, ám megfelelő körülmények esetén hirtelen változáson mehet keresztül.



Fogytán van az Anktartisz jege. Édesvíz az óceánban   

"Tíz évvel ezelőtt fogalmunk sem volt arról, hogy ilyen gyorsan is végbemehet
éghajlatváltozás", mondja Maureen E. Raymo, az MTI professzora. Az intézet dolgozói
nemrégiben egy szimulációs modell segítségével rekonstruálták az elmúlt hatszáz
év hőmérsékletét, s arra a felfedezésre jutottak, hogy a legmelegebb az 1997-es, az
1995-ös és az 1990-es év volt.

Állításaik összhangban vannak a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentésével,
amely a hivatalosan 1860 óta mért adatok alapján szintén arról számol be, hogy az
eltelt időszakban a kilencvenes évek volt a legmelegebb évtized. Európában a tavalyi
év szeptembere bizonyult a század legforróbb hónapjának: a hőmérő higanyszála Németország
északi részén négy és fél, Norvégiában pedig öt Celsius-fokkal kúszott
magasabbra az átlagosnál. Norvégiában egyébként novemberben hat-hét fokkal volt
melegebb az előző évekhez képest. Oroszországban az elmúlt június és július hozta
az eddigi legnagyobb hőhullámot: az átlaghőmérséklet öt Celsius-fokkal volt
magasabb a megszokottnál. Angliában, ahol 341 éve mérik hivatalosan a hőmérsékletet,
szintén az elmúlt esztendő volt a legmelegebb.

Az időjárásra ható legfontosabb eseménynek a huszadik században az 1998-ban fellépő
El Nino bizonyult. (Hetek 1998. február 21., Támad a Kisded). Az átlagosnál melegebb
tengeri áramlás hatására az amerikai kontinensen az elmúlt száz év legmelegebb és
legcsapadékosabb januári és februári hónapjait mérték. "Bizonyos értelemben az
El Nino egyfajta előrejelzésként értelmezhető a jövőre nézve", mondja D. James
Baker, az óceánokkal és az atmoszféra jelenségeivel foglalkozó amerikai intézet
titkára. "Vizsgálódásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a globális
felmelegedés először az időjárásban mutatja meg hatásait. Más szavakkal, az El
Nino csupán ízelítő abból, amire akkor számíthatunk, ha a Föld felmelegedése továbbra
is ilyen ütemben folytatódik."

A légkör felmelegedése elsősorban a tengeráramlásokkal van összefüggésben,
amelyek a szél mozgására, a Nap felmelegítő hatására, a lehűlésre, illetve a
tengerfenék domborzatának befolyására vezethetők vissza. Egy 1995-ös kutatás során
a tudósok mélytengeri fúrásokat hajtottak végre, melynek során a tenger alján található
üledék vegyi összetételének és szerkezetének tanulmányozása során arra a következtetésre
jutottak, hogy a múltban számos jelentős vulkánkitörés történt a tengerfenéken,
melyek alkalmával a légkörbe kerülő metán szintén felgyorsította a felmelegedés
folyamatát.

Az elmúlt évtizedekben azonban a Föld felmelegedését talán legszámottevőbben kiváltó
tényező az emberi tevékenység következtében egyre inkább felgyülemlő "üvegházgázok"
voltak. "A vizsgálat egyértelműen bizonyítja, hogy az emberi tevékenységek milyen
nagy mértékben járulnak hozzá a globális felmelegedéshez", mondta Herman
Zimmerman, a Massechusetts-i Egyetem kutatási programjának igazgatója.

"Rendkívül instabil időszak végén élünk – véli Raymo professzor. – Mind ez
ideig a tudósok az éghajlat lehűlését várták, ám az atmoszférában felgyülemlő
szén-dioxid és egyéb üvegházgázok hatására bekövetkező felmelegedés keresztülhúzta
a számításainkat".

Az iparosodás következtében az elmúlt száz év során a légkör szén-dioxid
tartalma 25 százalékkal megnőtt. A tudósok úgy vélik, ha a szén-dioxid jelenléte
továbbra is a mostani mértékben növekedik, azáltal tovább gyorsul az amúgy sem lassú
felmelegedés. A magasabb hőmérséklet hatására felolvadó jéghegyek megemelhetik a
tenger szintjét, és áradással fenyegetik az alacsonyan fekvő tengerparti vidékeket.
A gleccserek világszerte gyorsabb ütemben olvadnak, mint valaha. "Egyre gyakoribbá és
intenzívebbé válnak a meleghullámok és a szárazságok", állítja Michael Mann, a
Massechusetts-i Egyetem kutatója. A szén-dioxid tartalom másrészről viszont a középső,
illetve a felső légkörben lehűlést okoz. A Földtől mintegy 50-90 kilométeres távolságban,
a sztratoszféra feletti mezoszférában évente körülbelül egy Celsius-fokkal csökken
a hőmérséklet, írta egy tavaly év végi cikk a New Scientist hasábjain. Ez tízszer
nagyobb mértékű, mint eddig gondolták. Gary Thomas, a Coloradói Egyetem profeszszora
úgy véli, a mezoszféra lehűlése szintén azt bizonyítja, hogy a Föld éghajlata
igenis változik. A számos kutatási eredmény ellenére azonban Raymo professzor szerint
"a tudósok számára még mindig megmagyarázhatatlan, hogy mi az igazi kiváltó oka a
hirtelen éghajlatváltozásoknak".

Olvasson tovább: