Kereső toggle

Hirosima főpróbája Port Chicagóban volt

Robbanás a hadikikötőben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hírt – ezt elöljáróban el kell mondani – nem a CNN vagy a Reuters hozta. Az
esemény (a hajókat szétvető robbanás) biztosan megtörtént, a haditengerészet archívumában
megvannak a jelentések és a fényképek. De ezzel koránt sincs teljesen tisztázva
minden. Az interneten közölt cikkekből világossá válik, hogy a puzzle darabkáit öszszeillesztgetve
már évekkel ezelőtt felfigyeltek a baleset néhány furcsa körülményére. Bár a második
világháború során ez volt az USA területén bekövetkezett legsúlyosabb háborús kár,
az USA hadiszereplését kontinensnyi távolságból szemlélő magyar történelemoktatás
meg sem említi Port Chicago nevét. Ettől függetlenül a felrobbant hajó alatt 60 lábnyi
mélységben valóban "elpárologhatott" az öböl medre.

 

Port Chicago kikötője a katasztrófa után    Fotók: Index

Egy 1944-es nyári, Port Chicago kikötőjét megsemmisítő hajórobbanás amerikai
polgárok százait ölte meg. Egy 1982-es keltezés? tanulmány (Robert L. Allen &
Peter Vogel, in The Black Scholar, Journal of Black Studies & Research, Volume 13,
Numbers 2 and 3 – Spring 1982) számos példányban fent van a világhálón. A változatos
alcímek közül néhány egyenesen "Amerika sötét titkát" emlegeti. Hivatalosan a
világ első atomrobbantása 1945 nyarán, az új-mexikói Alamogordo kísérleti telepen
történt. De könynyen lehet, hogy az elsőség kérdése már egy teljes évvel korábban
eldőlt, amikor a Port Chicago vizén ringatózó 7200 tonnás E. A. Bryan gyomrában (szándékosan
vagy véletlenül) beindult a termonukleáris reakció.

Azt senki nem tagadja, hogy felrobbant egy rakodás alatt álló hadihajó 1944. július
17-én éjjel a Kalifornia állambeli Port Chicago hadikikötőjében. A robbanásnak több
száz halálos áldozata és szintén több száz sebesültje volt. A vagyoni kárt
(akkori árfolyamon) 12 millió dollárra becsülte a hivatalos vizsgálat. A kikötőben
álló két hajó és a rakpart nagy része teljesen megsemmisült, 20 kilométeres körzetben
betörtek az ablakok, a hirtelen fényt 35 kilométerre a helyszíntől, San Franciscóban
is látni lehetett. A robbanás 20 méter mély, 90 méter széles és 210 méter hosszú
krátert hagyott a mederben.

Az E. A. Bryan és a Quinalt Victory robbanóanyagot és lőszert rakodott a kikötőben.
Mind a két hajó "zsír új" volt: az egyiket 1944 márciusában bocsátották vízre,
a másik pedig közvetlenül a dokkból érkezett. A rakodást végző (nagyobbrészt
fekete) közlegényeken kívül 9 haditengerészeti tiszt, a két hajó legénységéből
67 matróz, 29 fegyveres őr, a parti őrség 5 tagja, a hajók őrsége és számos civil
alkalmazott volt a helyszínen. A rakpart tömve volt emberekkel, felszereléssel, vasúti
teherkocsikkal és mozdonyokkal; 430 tonna bomba és lőszer várt a berakodásra.

Röviddel éjjel fél 11 előtt egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Néhány
szemtanú szerint valójában két robbanás történt, néhány másodperccel egymás után.
Az első, tompább detonációt követő kataklizmában az E. A. Bryan egyetlen hatalmas
bombaként repült a levegőbe, 12 ezer láb magasba csapott fel a tűz- és füstoszlop,
néhány szemtanú szerint gombafelhő bodorodott a tetején. A rakparton és a két hajó
fedélzetén mindenki meghalt. A 320 áldozat közül 200 fekete bőr? közkatona volt. Sérülést
390 katona és civil szenvedett. Ez az egyetlen, hatalmas robbanás okozta az amerikai
haditengerészet második világháborús veszteségeinek csaknem egyötödét.

Az E. A. Bryan szó szerint cafatokra szakadt. A roncsaiból igen keveset találtak meg. A
robbanás a másik hajót, a Quinalt Victoryt teljes terjedelmében kiemelte a vízből,
megfordította, és darabokra tépte. Legnagyobb darabja, a hajótőke 65 méteres hátsó
része a hajócsavarral az öböl medrébe fúródott, 300 méterre az eredeti helyétől.
Egy 12 tonnás dízelmozdony is dolgozott a rakparton a robbanás pillanatában. Ebből a
járm?ből egy csavar sem került elő, egyszerűen eltűnt.

Négy nappal később a haditengerészet vizsgálóbizottságot alakított a robbanás okának
megállapítására. Tanúkat hallgattak ki a hajók feltankolásával, a bombák vagy a
rakodóberendezés hibáival kapcsolatban, és mérlegelték a szabotázs lehetőségét
is. De a robbanás valódi okát soha nem állapították meg hivatalosan. Mindenki, aki
valójában láthatta volna, hogy mi okozta a robbanást, nem számolhatott már be róla,
elhunyt lévén.

A rakodást végző, a robbanást szerencsésen túlélő közkatonákat újból munkára
rendelték, de közülük sokan megtagadták a parancsot. 50 embert zendülés miatt bebörtönöztek.
Az 5-15 éves kiszabott büntetés mellett a szolgálatból is elbocsátották őket. A börtönből
mindenki idő előtt szabadult, de a leszerelés minősítését soha nem változtatták
meg. A túlélői még most is küzdenek a becsületükért.

Mai ésszel nyomban azt kérdezzük, mi van a sugárterheléssel? Nos, a környék sugárterhelését
akkor nem mérték, később pedig minden próbálkozást feleslegessé tett, hogy a villámtempóban
újjáépített Port Chicagót az 50-es években a Bikini szigeteken atomteszteket
megfigyelő hajók sugármentesítésére használták. Arról sem találni a weben
semmit, hogy a robbanás után az orvosok mit kezdtek a világtörténelem első sugárfertőzöttjeivel.


Az urániumbomba

A Port Chicagobeli esetről 400-600 oldalnyi beszámoló és jegyzet van a
Manhattan tervért felelős Los Alamos laboratórium archívumában. Ezeket 1981-ben
visszaminősítették, kutathatóvá tették. Az első furcsaságra azonban egy másik
dokumentumban akadtak rá. Egy később elvégzett felszíni kísérleti robbantást
jellemezve a jegyzőkönyv szemléletesen "tipikus Port Chicago-féle gombafelhőről"
szól. A baleset legalaposabb elemzését William J. Parsons, az amerikai haditengerészet
kapitánya készíttette el, majd átadta elöljárójának, W. R. Purnell admirálisnak,
a Katonai Atombomba Bizottság tagjának.

Parsonst bízták meg az első, fegyverként használható atombomba összeállításának
irányításával és bevethetővé tételével. Los Alamosba vezényelték, és J. Robert
Oppenheimer alatt igazgatóhelyettesként, illetve az 1943-ban alapított fegyverfejlesztési
csoport vezetőjeként működött. Itt fejlesztették ki az uránium (U–235) bombát,
amelyet később Hirosimára dobtak le. A Port Chicagobeli katasztrófa után Parsons
kapitányt flottaadmirálissá léptették elő. Később ő volt a bombatiszt az Enola
Gay, a hirosimai bombát szállító B–29-es fedélzetén.

Olvasson tovább: