Kereső toggle

Katasztrófák éve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Katasztrofális éve volt a Föld lakossága nagy részének" – írta a
Worldwatch Institute 1998. végén, s úgy tűnik, az 1999-es évet sem búcsúztathatjuk
jobb megállapítással. Akár a tavalyi, ez az év is azzal ér véget, hogy
Nyugat-Európára szélsőséges téli időjárás köszöntött. Földrengések és
árvizek, hurrikánok és lavinatragédiák fémjelzik az idei évet is. A magyar
speciális mentők és Mancs kutya a fél világot beutazhatták idén, természeti
katasztrófák életben maradt áldozatai után kutatva. Ebben az évben Magyarország sem
maradt ki a csapásokból: a hosszú távú előrejelzések szerint mintegy tíz éves
esős időszak bevezetőjeként a februári olvadáskor közel 150 ezer hektárt borított
el a belvíz; vízözön pusztította a keleti végeket, ahol öt Balaton nagyságú
területen áztak a termőföldek márciusban; nyár elején a rendkívüli esőzések
nyomán az ország több területén települések tucatjai kerültek a víz alá.



A század legpusztítóbb földrengései. 1999-ben a korábbiaknál több kataklizma ért
sűrűn lakott területet

Idén talán a földrengés végezte a legtöbb pusztítást a világban. Januárban a
Richter-skála szerinti hatos erősség? rengés rázta meg Kolumbiát. A rengés
következtében több mint ezren vesztették életüket, épületek tucatjai omlottak
össze, és tízezrek maradtak ivóvíz és alapvető ellátás nélkül. A legnagyobb
pusztulás a Bogotától mintegy 220 kilométerre fekvő Armenia városát érte, ahol 180
ezren maradtak fedél nélkül. Április elején a Himalája lábánál volt ennél is
erősebb, 6,8-as erősség? földrengés, ami körülbelül száz halálos áldozatot
követelt. A rengés epicentruma Újdelhitől 300 kilométerre északkeletre esett. Az
összeomló házak sokakat maguk alá temettek, ugyanakkor az áldozatok száma alatta
maradt az ilyen erősség? rengéskor szokásosnak, mivel a bádog háztetők zörgése
időben jelzett, és a lakosságnak volt ideje kimenekülni az épületekből. Bár
halálos áldozatokat szintén követelt, relatíve kis károkat okozott a júniusi
mexikói földmozgás. Az év minden bizonnyal egyik legnagyobb katasztrófája az
augusztusi törökországi földrengés volt, amikor az egész világ
lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy csodával határos módon még 57 órával a
katasztrófa után is sikerült élő embereket kimenteni a romok alól. Leginkább
gyerekeket, hiszen az ő kisebb termetük ilyen helyzetben kevesebb levegőt és helyet
igényelt a túléléshez. Egy hároméves kisfiúnak már a megásott sírja is készen
állt, amikor élve rátaláltak házuk romjai alatt. A katasztrófa mérlege a század
hat legpusztítóbb erej? földrengése közé emelte a törökországit, ahol még a
több mint ezer(!) utórengés is szedett áldozatokat. A tragédia keltette indulatok
hatására Bulent Ecevit miniszterelnök kénytelen volt bevallani, hogy a helyzetet
súlyosbították a hanyagul felépített házak, melyeknek jelentős részéből a
vállalkozók annak idején kispórolták az építőanyagot.



Árvizek és sárlavinák pusztítottak Mexikóban és Venezuelában

1999-ben nem nyugodtak a szelek sem: hurrikánok és tornádók pusztítottak a világ
több táján is. Amerikában 52 éve nem volt olyan tornádójárás, amilyet Oklahoma
és Kansas látott májusban. A CNN hírtelevízióban bemutatott amatőr felvételen a
szétszakított villanyvezetékek és a felrobbant transzformátorházak leginkább egy
háborús támadás képeit idézték. Amerikát átlagosan évente sújtja olyan, F-5-ös
erősség? tornádó, amilyen a két államon söpört végig tavasszal. Az F-5 jelzés
olyan nagy sebességet jelent, amivel a tornádó játszi könnyedséggel emel fel
épületeket, szó szerint lehámozza a fák kérgét, és acélszerkezet?
panelépületeket képes súlyosan megrongálni. Külön érdekes, hogy a tornádó
erőssége csak utólag, az okozott kárból állapítható meg, a mérőműszerek ugyanis
rendszerint nem élik túl a vihart, amelyben nem szokatlan jelenség egy elegáns autó
megjelenése a nappaliban, vagy az ágy felköltözése a fa tetejére.



Tornádó után az Egyesült Államokban

Valamivel szerencsésebbek voltak az amerikai kontinens keleti felének lakói, akiket
– talán éppen buzgó imáik hatására – elkerült az előre beharangozott
hurrikán. "Amerika a szabadulásért imádkozik" – adta hírül szeptemberben a
londoni Daily Telegraph cím? napilap. Az eddig megfigyelt legnagyobb kiterjedés?
hurrikán közeledtére 2,6 millió embert telepítettek ki szükségtáborokba, a
Szövetségi Katasztrófaelhárító Hivatal atlantai központja 24 órás készenlétben
várta a Floyd megérkezését, amely azonban az utolsó pillanatban "meggondolta
magát", és Floridát elkerülve az óceán fölött haladt tovább. Valamivel
északabbra ugyan pusztított, fákat csavart ki és áradást okozott, a kár azonban
korántsem volt olyan jelentős, mint amire számítottak.

Kevésbé voltak szerencsések az indiai Orisza szövetségi állam tengerpartjánál
lakók. Rajtuk novemberben egy óránként 260 kilométer sebesség? ciklon söpört
végig, amely a becslések szerint akár tízezer ember halálát is okozhatta, és 200
ezret tett hajléktalanná.

Nem lehetett felhőtlen az idei karácsony a venezuelaiak számára, ahol emberemlékezet
óta a legsúlyosabb áradások pusztítottak. Az áradások és a nyomukban kialakult
földcsuszamlások következtében 140 ezer ember vesztette el otthonát, és mintegy 30
ezren haltak meg.



A törökországi földrengéssorozat a mecseteket sem kímélte    Fotók:
MTI

Az európai földrész sem maradt ki a katasztrófákból. Az év elején, februárban
az évszázad legsúlyosabb természeti katasztrófája sújtotta Ausztriát. A számtalan
lavinaomlásnak több mint harmincan estek áldozatul, és közel 40 ezer turista nem
tudta elhagyni az üdülőhelyeket. A katonaság és a rendőrség erőinek
közreműködésével tudták csak kimenteni őket. A katasztrófák Svájcot és
Olaszországot sem kímélték, itt is több emberéletet követelt a pusztító
hótömeg.

Nyugat-Európát ismét ítéletidő sújtja. Decemberben fél évszázada nem látott
téli viharok söpörtek végig Franciaország partjain, és Nyugat-Európa-szerte mintegy
százan haltak meg a viharokban. Dél-Franciaországban le kellett zárni három
nukleáris reaktort egy erőm?ben, mivel az áradó folyó elöntéssel fenyegette a
területet. Párizsban a Szajna elöntötte az utcákat, és a Notre-Dame katedrális is
kisebb sérüléseket szenvedett a szélviharban.

A jelek szerint 1999. úgy fog véget érni, ahogyan 1998.: Európa sem maradt ki a
pusztító katasztrófákból. Ilyen kezdet után csak remélni lehet, hogy a jövő év
jobb lesz.

Olvasson tovább: