Kereső toggle

Három év a mérlegen: vélemények az izraeli választások első fordulója előtt

Izrael válaszúton

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kérem szépen, én felkészültem. A pezsgőt természetesen már megvettem, és nagy
gondossággal, hogy össze ne törjön, elhelyeztem Bauchnecht típusú hűtőgépemben.
Sajnos azonban, akárkire is adnám le szavazatomat május 17-én, annak a valószínűsége,
hogy az ünneplésre már a másnapra virradó éjszakán sor kerül, nagyon csekély.
Ennek az az oka, hogy ameddig Beni Begin, Jichák Mordeháj és Azmi Bsara fenntartja jelöltségét
a kormányfői posztért, addig szó nem eshet arról, hogy akár Benjamin Netanjahu, vagy
akár Ehud Barak megszerezze a megválasztáshoz szükséges abszolút 50 százalék plusz
1 szavazatos többséget.



Ehud Barak a baloldal kormányfő-jelöltje választási gyűlésen. Egy menetre készül
    Fotó: MTI

1996 előtt csak a pártlistákra szavaztak, amely után a köztársasági elnök megbízást
adott annak a pártvezetőnek, akiben a legnagyobb esélyt látott egy ütőképes kormány
megalakítására. Az elnök előbb konzultációra hívta a pártok első embereit, s
csak azután határozott a miniszterelnök-jelölt személyéről. 1996-ban ez a szabály
már érvényét veszítette. A kormányról szóló új alaptörvény ugyanis előírja a
kormányfők közvetlen, nép által történő megszavazását. Ennek megfelelően a választók
két szavazatot adnak le, egyet a pártokra, a másikat pedig a kormányfő személyére.
Ha a miniszterelnökségre jelöltek közül egyikük sem kapja meg a megválasztáshoz szükséges
abszolút többséget, akkor június 1-én újabb fordulóra kerül sor. 1996-ban egy
fordulóban dőlt el az ország vezetőjének a személye két jelölt között: a "béke
és biztonság" jelszavával kampányoló Benjamin Netanjahu alig 29 ezer szavazattal győzte
le Simon Pereszt.



Öten a ringben



A helyzet azonban ma egészen más. Idén öten jelentették be jelöltségüket a
miniszterelnöki posztra. A jelenlegi kormányfővel szemben a legnagyobb vetélytárs
Ehud Barak munkapárti elnök, Simon Peresz utódja. Kettejük között dől el majd a
verseny. Ám rajtuk kívül jelöltette még magát Jichak Mordeháj, Netanjahu menesztett
honvédelmi minisztere, aki egy elhúzódó bizalmi válság nyomán távozott a Likudból,
és saját szervezetet alapított Középpárt néven.

Mordeháj balra áll Netanjahutól, és programja csak árnyalatokkal tér el Barakétól.
A paletta jobb szélén található Beni Begin, aki a Nemzeti Egységpárt élén áll. Ez
is egy új pártszövetség, amelynek tagjai a Begin alapította Szabadság Párt, a
Nemzeti Vallásos Pártból kivált Tkuma, és a Rehavam Zeévi vezette Moledet (Haza) párt,
amely az oslói egyezmények felmondására készül.

A sort Izrael történetében az első arab kormányfő-jelölt zárja, Azmi Bsara, a
ramallah-i Bir Zeit Egyetem filozófia professzora, a Balad párt első embere.

Az izraeli választási rendszer egyik furcsasága, hogy miután leadtuk szavazatunkat egy
pártra, a szavazataink töredékéből egy másik pártnak is juttathatunk képviselői
helyeket. A Likud a Mafdallal, a Nemzeti Egység Párt a Scsaranszkij-féle Izrael Alijában
párttal kötött megállapodást a maradék szavazatok elosztásáról.

A parlamenti küszöböt az izraeli jog igen alacsonyan, 1,5 százalékban állapította
meg. Ez azt jelenti, hogy az új knesszetben ezúttal is sok törpepárt foglalhat majd
helyet, amelyek 2-7 képviselői helynél nem szereznek majd többet. Így – az előrejelzések
szerint – Pnina Rosenblum, a nyolcvanas évek szépségkirálynője, sikeres üzletasszony
pártja kettő, a Liberman alapította "Izrael, a mi hazánk" három, a Kommunista Párt,
a Hadas három, az Egyesült Tóra Judaizmus négy, a Nemzeti Egységpárt négy, a magyar
származású neves újságíró, Tomi Lapid irányította Változás hat, a Középpárt
hat, az orosz bevándorlók pártja pedig hét képviselői helyet szerezhet. A szavazatok
összeszámlálása után osztják el arányosan a százhúsz képviselői helyet. Ezután
számlálják össze a maradék szavazatokat, amelyben az egymással megállapodó pártok
osztoznak. Ebben a rendszerben elképzelhetetlen, hogy egy pártnak csak egy képviselője
legyen a parlamentben.

A parlamenti küszöb eléréséhez 1996-ban 47 ezer szavazat kellett. Ez a mostani választásokon
növekedni fog, hiszen a jogosultak száma 3,9 millióról közel 4,3 millióra növekedett.
A szavazásra jogosultaknak legutóbb 79 százaléka jelent meg az urnák előtt.



Ígéretek és eredmények



A Munkapárt kampányát arra építette, hogy "Netanjahu mindenkit becsapott, nem lehet
hinni benne, és az egyetlen tudománya a hazudozás". Netanjahu ezzel szemben az "Erős
vezetőt egy erős népnek" jelszóval kampányol, mondván, Izrael sorsdöntő válaszok
előtt áll, ezért olyan markáns vezetőre van szüksége, aki ellen tud állni a
nemzetközi közösség nyomásának, és Arafat túlzó követeléseivel szemben is megállja
a helyét. Netanjahu érvelése szerint Barak személyisége miatt nem lesz képes nemet
mondani a palesztin államra, Jeruzsálem kérdésében nem állja majd a sarat, a szírekkel
– annak fejében, hogy kivonulhasson Libanonból – ott folytatja a tárgyalásokat,
ahol azok abbamaradtak, vagyis visszavonul a Genezáreti-tó partjára. Barak menekül a
felelősség elől – jelentette ki a Likud jelöltje, utalva arra, hogy a baloldal vezetője
(amerikai tanácsadói javaslatára) nem állt ki Netanjahuval személyes televíziós vitára.


Barak véleménye szerint a Netanjahu-kormány mindenben csődöt mondott, a béke ügyében,
a gazdaság romokban hever, a munkanélküliség eléri a százezres nagyságot, miközben
Izrael nemzetközi szinten elszigetelődött.

A Netanjahu-kormány azt a programot kívánta megvalósítani, amit megválasztása előtt
meghirdetett. A gazdasági életben privatizációt és az állami szektor jelentős csökkentését,
a monopóliumok felszámolását irányozta elő. Ennek egy részét sikeresen teljesítette,
az inflációt visszaszorította, a munkanélküliséggel azonban nem tudott megbirkózni.
A gazdasági növekedés megindulása váratott magára, amely felszívhatta volna a
munkanélkülieket. Netanjahu az oslói szerződés feltételeit kormánya számára kötelezőnek
fogadta el, annak ellenére, hogy nem értett velük egyet. A folyamat továbbvitelében a
"békét és biztonságot" elv alapján hangsúlyozta: nemcsak Izraelnek kell végrehajtania
az egyezményből fakadó kötelezettségeket, de Arafatéknak is. A jobboldali értékelések
szerint ebben nem sikerült Izraelnek előre lépnie, Arafat ma sem hajlandó teljesíteni
kötelezettségeit, jóllehet Netanjahu kivonult Hebronból, majd a Wye-egyezmény keretében
újabb területekről is. Emiatt viszont a koalíció telepes és vallásos nemzeti része
megvonta a kormánytól a támogatását. Ezért kellett Netanjahunak kiírnia az előrehozott
választásokat egy évvel mandátumának lejárta előtt.



A "sötét ló"



Az első forduló – a szakértők szerint – a knesszet összetételét határozza meg,
míg a második forduló, amely június 1-ére van kitűzve, eldönti: ki alakít kormányt
Izraelben? Beni Begin, aki az oslói egyezmények azonnali felmondását, vagy Azmi Bsara,
aki "teljes jogegyenlőséget" és palesztin államot követel? Jichak Mordeháj, aki
szerint csak egy keleti származású tud dűlőre jutni az arabokkal, vagy pedig Ehud
Barak, aki "egy éven belül hazahozza a fiúkat Libanonból, és békét köt Asszaddal"?
Vagy mégis újra Benjamin Netanjahu, aki az oslói szerződések folytatását ígéri a
biztonság és a kölcsönösség jegyében?

A közvélemény-kutatások szerint Barak kapja az első fordulóban a legtöbb szavazatot
a jelöltek közül, de nem szerez abszolút többséget. Barak igyekszik rávenni az arab
jelöltet, Azmi Bsarat, hogy lépjen vissza és híveit a munkapárti kormányfő támogatására
szólítsa fel. Ennek Barak számára természetesen ára van: Bsara benyújtotta a számlát,
és Baraknak, ha hatalomra kerül, fizetnie kell a segítségért. Egyelőre nincs hír a
megállapodásról közöttük, ám ez az utolsó pillanatokban is megtörténhet. Hasonlóan
gyúrják a baloldalról Jichák Mordehájt is, akit azonban fűt a bizonyítási vágy és
a versenyszellem, nem hajlandó lemondani, annak ellenére sem, hogy a társai – Roni
Miló és Amnon Sahak – Barak álláspontján vannak. Barak szeretné elkerülni a második
fordulót, mert úgy látja, hogy abban kisebb az esélye a győzelemre. Netanjahu
ellenben két fordulóban érdekelt, mert azt reméli, hogy a Mordehájhoz elpártolt hívei
nem mennek együtt Barakkal, hanem visszatérnek hozzá.

Barak viszont tart attól, hogy az arab szavazók egy jelentős része már nem megy el másodszor
is szavazni. Egy haifai szociológus szerint, ha látják, hogy a második körben már
csak két zsidó jelölt van versenyben – a jobboldali Netanjahu és az arabok elleni háborúkban
érdemeket szerzett volt tábornok, a baloldali Barak –, sok arab választópolgár már
távolmarad az urnáktól. A munkapárti jelölt attól is tart, hogy Mordeháj hívei valóban
visszatérnek a Likudhoz, és Beni Begin szavazói szintén Netanjahura adják le
voksukat. Netanjahu továbbra is támaszkodhat a vallásos szavazatokra, mind a keleti,
mind pedig a nyugati zsidóság körében. A Jahadut ha Tora és a Sassz hívei támogatásukról
biztosították őt, mert attól tartanak, hogy Barak felszámolja a vallási status quót,
és besoroztatja a jesiva növendékeket.

A legnagyobb kérdés azonban az orosz bevándorlók döntése. Scsaranszkij igazi "sötét
ló" a kampányban: nem hajlandó nyíltan állást foglalni, és szavazóira bízza,
hogy kit támogatnak a kormányfői székben. Netanjahu úgy tűnik, hogy a kampány
kezdetén elhibázta az orosz szavazókat, mivel Scsaranszkijjal szemben Liberman "Izrael
a mi hazánk" pártját részesítette előnyben, amely szintén az orosz bevándorlók
szavazataira épít. Ezen egy héttel ezelőtt változtatott, és kibékítette
Scsaranszkijt a Sassz párttal, amely mind a Rabin- mind pedig a Netanjahu-kormány idején
a belügyi tárcát birtokolta, és igencsak megkeserítette az új bevándorlók életét.


A történelmi tapasztalatok szerint a végső eredményt sok minden befolyásolhatja az
utolsó pillanatban is. 1981-ben Menáhem Begin röviddel a választások előtt bombáztatta
le az iraki atomreaktort, míg Peresz vereségét 1996-ban a Hamasz öngyilkos merényletei,
és Libanonban az arab választók egy jelentős részét a szavazástól távoltartó
"Érik a szőlő" hadművelet döntötte el.

A szakértők szerint a végeredményt az első forduló eredménye, a politikai alkudozások,
és az dönti el, hogy a szavazók közül kik és hányan jönnek el a második menetben.
Barak az előrejelzésekben bizakodik, Netanjahu pedig abban, hogy a Munkapárt győzött
ugyan a közvélemény-kutatásban 1996-ban, de a választásokat mégis ő nyerte. A
legvalószín?bb azonban, hogy a pezsgő május 18-án még a hűtőben marad.

Olvasson tovább: