Kereső toggle

Humanitárius segély és a berlini nyilatkozat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az izraeli kormány elsőként sietett a koszovói menekültek megsegítésére. Az
elsősegélyt Siloan Salom tudományügyi miniszter vitte a helyszínre. A szállítmányt
– amint azt a miniszter elbeszéléséből tudjuk – óriási lelkesedés fogadta.
Salom szerint az országban tapasztalt szegénység és elmaradottság magyarázza,hogy
Albánia miért is nem nyitotta meg teljesen kapuit a menekültek számára.

Időközben az izraeli kormány újabb segélyszállítmány elindításáról határozott.
Az akciót Jehosua Matza egészségügy-miniszter vezette, amelynek során Izrael három
repülőgépen egy 5 millió sékel (250 millió Ft) érték? kórházat szállított a
menekültek ellátására, nyolc orvossal és 80 tagú személyzettel, valamint egy
izraeli katonai egységgel a kórház védelmére. A műtővel és röntgenkészülékkel
felszerelt 100 ágyas kórházat 15 km-re a macedón–koszovói határtól, Titovó városában
állították fel. A cionista mozgalmak és az izraeli beduinok további szakembereket küldenek
a helyszínre, hogy az adományokat szakszer? módon osszák szét.

A humanitárius segély mellett a koszovói válságnak van még egy szereplője, s ez az
Izrael által gyártott pilóta nélküli felderítő repülőgép. Nyolc ilyen gépet
rendeltek a NATO kötelékéből Jugoszlávia légterébe, hogy felvételeikkel segítsék
a NATO pontos találatait. A gépek, amelyek 12 órás repülésre alkalmasak, 200 km-es körzetben
készítenek és továbbítanak felvételeket közvetlenül a földi központnak.

A kormány baloldali ellenzéke azonban ezt kevésnek találta. A baloldali Merec párt
elnöke, Josszi Szarid azt követelte, hogy Izrael nyissa meg kapuit egy tömeges bevándorlás
előtt. "Mi mindig az ártatlan áldozatok oldalán állunk, mivel most albánok az áldozatok,
így most az ő pártjukon" – jelentette ki Szarid. A Netanjahu vezette szűkebb
kabinet – bár elutasította a tömeges bevándorlás lehetőségét – 100 koszovóit
jelképesen befogad fél évre, akik utána maguk dönthetik el, hogy az országban
maradnak vagy sem.

A humanitárius kérdésekre érzékenyen reagált az izraeli tömegkommunikáció. Az elmúlt
héten fejeződött be a peszach, az Egyiptomból való kivonulás ünnepe, s ebben a hónapban
emlékeznek meg a holocaustról is. A menekülőkről érkezett televíziós felvételek
az idősebb emberekben saját tragédiájukat idézik fel. Az arab lakosság is meglehetősen
érzékeny a menekültek képeire,s megpróbál párhuzamot vonni a szerbek és Izrael között,
annak ellenére, hogy a két eset lényegileg különbözik egymástól. 1947-ben hat arab
állam intervenciós hadserege támadt Izraelre, és az arab falvak többsége fegyvert is
fogott, hogy zsidó szomszédait elűzze. A saját maguk indította háborúban azonban
vereséget szenvedtek, és félve Izrael bosszújától a lakosság egy jelentős része
elmenekült otthonaikból.

Az izraeli kormány álláspontját a NATO-beavatkozással kapcsolatban beárnyékolja az
Európai Unió berlini nyilatkozata, amelyben egyértelm? támogatásáról biztosította
a palesztinok államalapítási törekvéseit. A nyilatkozat szerint Izraelnek egy éven
belül be kell fejeznie a végső státusról szóló tárgyalásokat, de a palesztin önálló
állam nem "vethető vétó alá". Ez azt jelenti, hogy ha Izrael nem egyezik bele a
palesztin önrendelkezésbe, az Európai Unió akkor is elismeri az egyoldalúan kikiáltott
palesztin államot, annak ellenére, hogy az oslói egyezmények jogi alapját jelentő
1967-es ENSZ-határozat nem szól a palesztin államról, s így Izrael nem köteles azt jóváhagyni.
Izraeli vélemények szerint az európai nyilatkozat egyértelm? semmibe vevése az oslói
egyezményeknek, s így a nemzetközi jognak. Ezen felül közös palesztin–európai
kampány folyik az ENSZ 1947. évi 181. számú határozatának újjáélesztésére is,
amelyben a nemzetközi szervezet két, egy arab és egy zsidó állam megalakítására
tett javaslatot. Joschka Fischer német külügyminiszter levélben fordult Ariel Saron külügyminiszterhez,
amelyben közölte, hogy Izraelnek nincsen joghatósága Jeruzsálem fölött, mert az –
a 47-es határozat értelmében – nem tartozik Izraelhez. Nasszer el-Kidwa, a PFSZ ENSZ
megfigyelője pedig Kofi Annant "gyúrta", hogy szólítsa fel Izraelt: adjon magyarázatot,
miért annektálta "jogellenesen" azokat a részeket, amelyeket a határozat a "leendő
palesztin állam területébe utalt". A "felosztási határozat" azonban eleve nem kötelező,
mert ajánlás formájában látott napvilágot. Szerződéssé akkor válhatott volna, ha
az Arab Liga elfogadta volna Ben Gurion kinyújtott békejobbját. Ezt azonban akkor nem
tették meg, abban bízva, hogy sikerül az egész területen megalapítani a független
Palesztinát, s ezzel a nemzetközi jogi normák szerint véglegesen érvénytelenítették
az ENSZ ajánlatát.

A berlini nyilatkozat rossz érzéseket kelt Izraelben. Saron összehívta az unióhoz
tartozó országok nagyköveteit, és előadást tartott számukra: miért elfogadhatatlan
Izrael számára a független palesztin állam megvalósítása. A jelenlévő olasz nagykövet
ekkor hipotetikus kérdést tett fel Saronnak: "Hogyan viselkedne Izrael, ha a
palesztinokkal való összeütközés során Arafat a nemzetközi közösséghez fordulna
segítségért, úgy, mint most az albánok?" A berlini nyilatkozat erre megadta az
alapot, a felosztási javaslat pedig nemzetközi jogalapként szolgálna a NATO-beavatkozásra
a Közel-Keleten.

Ez a kérdés megfogalmazta az izraeli aggodalmakat. Mi történik, ha Izrael nem
engedelmeskedik az európaiak ultimátummal is felérő berlini nyilatkozatának? Márpedig
– ez az oslói folyamatból világosan kitűnik – Izrael nem adhatja beleegyezését
egy független palesztin állam felállításába, mert az a puszta létét veszélyeztetné.
A kérdés izraeli megfogalmazásban tehát így hangzik: Vajon Európa miért vesz
semmibe egy hatályos és kötelező erej? nemzetközi jogi szerződést, az oslói
egyezményt? Vajon miért tekint egy eleve nem kötelező erej? ajánlást, az 1947-est,
jogilag hatályosnak? Vajon hogyan lehetséges, hogy utólag igazolja az arab államok
jogellenes agresszióját Izraellel szemben? Vajon lehetséges lenne, hogy a NATO –
koszovói minta szerint – a saját jogellenes álláspontját hadi eszközökkel kényszeríti
majd ki?

Saron udvarias választ adott az olasz nagykövet hipotetikus kérdésére, mondván, reméli,
hogy a kérdés az is marad, s nem szükséges megválaszolni. Saron a közeljövőben ismét
New Yorkba látogat, ahol ezúttal találkozik kollegájával, Madelaine Albrighttal is,
aki legutóbb – a diplomáciai és udvariassági konvenciókat megsértve – nem
mutatott hajlandóságot, hogy fogadja. A megbeszélésen a külügyminiszter asszony is
kifejezheti rosszallását Saron legutóbbi nyilatkozata miatt. Az izraeli diplomácia
vezetője ugyanis óvott attól, hogy Koszovó függetlenné váljék, mert az a szélsőséges
iszlám terrorizmus fellegvárává válhat, bizonytalanságot teremtve Európában. Az
izraeli hírszerzés szerint az albán lázadókat Irán és a libanoni terrorszervezet, a
Hezbollah is támogatja.

Netanjahu szintén elutasította a berlini nyilatkozatot az európai országok erkölcsi
felelősségét hangsúlyozva. "Európában, ahol a zsidó nép harmadát megsemmisítették,
most olyan nyilatkozatot fogadtak el, amely Izrael létezését fenyegeti." Az Európai
Közösség, úgy tűnik, máris elvesztegeti azt az erkölcsi tőkét, amelyet az albán
menekültek megsegítése révén szerzett.

Olvasson tovább: