Kereső toggle

Életképek a szolnoki árhullámról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tetőzött a Tisza Szolnoknál. Ez, amíg a víz nincs közvetlenül a közelünkben,
csak puszta információ. Szolnok hetek óta az árvízi híradások fókuszában
szerepel. Ezekben a napokban itt szinte mindenki kiment megnézni, amit még az öregek se
láttak. A nagy vizet. Az első érzés, amit a vízzel való közvetlen találkozáskor
érezni, a döbbenet. A csendes, kicsi Tisza félelmetes tengerré duzzadt. Aki nem látta,
nem is hiszi talán, micsoda irtózatos ereje van a víznek. A máskor szelíd Tisza
Szolnoknál majd\' szétfeszíti a gátat. Most, a tetőzésen túl is, amikor úgy tűnik
megállt, befejezte, amit akart, vonzza a tekintetet: mit fog még csinálni? A vízszint
stagnál, a gátvédők ma már unottan, kimerülten dolgoznak. Kisebb csoportokban, egymástól
elszigetelten, ki-ki csak a maga munkájának értelmét látva. Munkások lapátolják a
homokot a gátra egy kis teherautóról. Nagyobb járm? ide nem jöhet fel, a gát nem bírná
el. Az itt dolgozók közül van, aki azt sem tudja, miért szórja a homokot, mi a célja,
értelme. A kis furgon vezetője tudja: – A víz nemcsak átszivárog a gáton, hanem járhatatlanná
is teszi. A tetejét felverték a gépkocsik, ezért töltjük fel homokkal.

Az áradás megállása után is vészterhes a csend. B. Gabriella a Vágóhíd út környékén
lakik, majdnem a gátoldalban.

– Haza kell menjek, megnézem, az udvarunkba betört-e a víz. Nagyon szivárgott egész
héten. Csak azon imádkoztunk, hogy ne kelljen költözni. Most már remélem, tényleg
nem kell, de én mint vízügyi szakember tudom, a veszély még hosszú ideig fennáll
– ezeket a gátakat csak az imádság tartja.

A gát mellett húzódó Mártírok útját is lezárták. A lezárt terület elején
kiskatona ül egy kövön a tárház gát felőli oszlopánál. Mint egy háborús film
jelenete. Csajkából húslevest mer, térdén arató munkához illő nagy szelet fehér
kenyér. Nyugodtan kanalaz, azért jött ilyen csendes helyre, hogy ne zavarják, hadd
egyen békében. Körülötte homokzsákok. Ülőalkalmatosságával egy magasságban van
a víz, ami már nem tör át, de még nyomasztóan jelen van.

A vízirendőrségnél a sétány korlátjához vannak kikötve a rendőrség motorcsónakjai.
Itt máskor gyerekek játszanak, kutyát sétáltatók beszélgetnek. "Békeidőben" a
folyó innen még messzebb van. Magányos bácsi áll borostásan, lapáttal a kezében.

– Majd szólnak, ha valahol kellek. Ki szoktam jönni segíteni. Még mindig nagyon nagy
nyomás nehezedik a gátakra. Gyerekkoromban éltem meg Vezsenyen egy nagy árvizet, de még
az sem volt ekkora, mint ez. Az évszázad árvizének mondják, de jól mondják. Erős
volt a védekezés, nem is értette, aki nem látott még ilyet, van-e egyáltalán értelme
annak, hogy kis lapátokkal merjük itt a homokot. Ha a víz egyszer áttöri a gátat,
semmi nem állhatja útját.

Az árvíz óta megismerte az ország Szolnok szabadidőközpontját, a Tiszaligetet. A gáton
kevesebb ember dolgozik ma már. Az üres fészkekből felröppenő varjak károgása
kiemeli a ligetnek ezt a soha nem hallott csendjét. Mégis szembe jön velem valaki. N. Erika
főiskolás.

– A főiskola tiszaligeti épületében csak a földszintről vitték be a számítógépeket
a városi épületbe. A legtöbb földszinti berendezést az első emeletre hordták. Azt
mondják, a főiskola most már bent marad ebben az évben a városi épületben. Állítólag
sokba kerülne újra visszaköltözni, ezért a mi évfolyamunknak az előadásokat helyszűke
miatt csak este tudják tartani.

A tetőzés óráiban többen nézzük a hihetetlen panorámát.

– A víz hajnal óta 974 centiméternél stagnál – mondja a Közép-Tiszavidéki Vízügyi
Igazgatóság egyik munkatársa. – A múlt századi vízálláskönyvek is arról tanúskodnak,
hogy még soha nem volt ilyen magas a víz. Most például meg kellett magasítani a vízmércét,
hogy le tudjuk olvasni a vízállást. Végre egyszer Szolnokon is történt valami ami
miatt ránk figyel az ország és ráadásul "legek" lettünk – teszi hozzá szárazon
nevetve. A városban és környékén mintegy 4600 ember dolgozott a gátakon. Szolnokot több
mint ezren védték.

Olvasson tovább: