Kereső toggle

Cár nélkül a hatalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az idei év fő politikai esemémye a 2000. évi elnökválasztás főpróbájának
tekinthető parlamenti választás Oroszországban. A mostani duma-választás lesz várhatóan
a legbotrányosabb Oroszország újabb történelmében, a kompromittálások számát és
módját, valamint az elégedetlen jelöltek és választási blokkok pereit tekintve.
Amint azt az eddigi tapasztalatok mutatják, mindig lehet olyan joghézagot találni, hogy
végül a bíróságok jóval a kampány után is még választási perekkel lesznek kénytelenek
foglalkozni.



"Eljött a mi időnk" – hirdeti Alekszandr Lebegy tábornok választási plakátja
   Fotó: Kommerszant

Jóllehet még közel tizenegy hónap van hátra a megmérettetésig, a jelöltek és
az őket támogató erők aktívan tevékenykednek már most is. Ez idő alatt sok minden
történhet: egyes pártok megerősödhetnek, mások összeomolhatnak, akár el is tűnhetnek
a politikai színről. A kormány összetűzhet a dumával és szövetkezhet is vele.
Minisztereket fognak kinevezni és elbocsátani. Borisz Jelcin elnök gyógyíthatatlanul
megbetegedhet és váratlanul talpra is állhat. Mindezek azonban a lényegen nem változtatnak:
az Állami Dumát, az orosz parlamentet Jelcin nélkül kell megválasztani, s ez lesz az
elnök utáni korszak első parlamentje.

Már a választási kampány indulásakor lehet érezni a különbséget az eddigi szavazásokhoz
képest. A változás először is abban mutatkozik meg, hogy míg a Kreml eddig aktív résztvevője
volt a kampánynak, pénzzel és erkölcsileg is támogatta a jelölteket, addig most
minimálisra csökken a választások menetére gyakorolt hatása. Meg kell hagyni, az elnöki
adminisztráció eddig sem nagy sikerrel próbálta befolyásolni a szavazókat: sem
Zsirinovszkij 1993-as diadala, sem az 1995-ös balos fordulat nem szerepelt a Kreml stratégáinak
forgatókönyvében. Azonban egyetlen jelölt sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy az elnök
él, valamennyire egészséges és határozottan kinyilvánítja érdekeit. Most viszont,
amikor Jelcin nem marad elnök a harmadik ciklusra, egészsége pedig hagy némi kívánnivalót
maga után, minden másképp lesz.

Az elnöki adminisztráció tagjai persze ki fogják fejezni rokonszenvüket egyes
politikai erők felé, bár a választások előtti helyzetben a Kreml mozgástere leszűkült.
Míg korábban a választási stratégia és taktika felépítésekor elegendő volt
meghatározni, hogy a jelölt Jelcint támogatja-e, vagy ellene van (mivel a küzdelem a vörösök
és a fehérek között dőlt el), addig most mindenki mindenki ellen harcol: inkább halálra,
mint életre.

Változások lesznek a választási "technológiában" is. Az 1998. decemberi pétervári
törvényhozó gyűlési választásokon kipróbált arzenált itt is használni fogják.
Az ismert politikusok hasonmásainak, és a választandó tömörülések alteregóinak
bevetése Pétervárott hatástalan maradt, ellenben országos viszonylatban az említett
újítások sokkal hatékonyabbaknak bizonyulhatnak. Oroszországban tengernyi eldugott
település van, amelyek lakói a péterváriaktól eltérően nem könnyen igazodnak el a
hatalmi harcban, a politikai arculatok kialakításának üzelmeiben. Az új taktikák népellenességét
jól leleplezték az északi fővárosban mind a helyi, mind a központi tömegtájékoztatási
eszközök, erre azonban az információ nélkül maradó vidéki területeken nem lehet
számítani. Ezért aztán az ellenfelek sötét eszközeinek semlegesítése bizonyára a
választási stábok fontos tevékenysége lesz. Talán a szovjet érából ismert "ellenpropaganda-szakértői"
tisztség is felelevenedik.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a legutóbbi duma-választások óta alapvetően
megváltozott a régiók helyzete is. Ma már szinte egyáltalán nincs olyan kormányzó
és helyi területi elnök, aki kinevezéssel került volna posztjára. Természetesen
mindannyian a saját emberüket szeretnék a törvényhozásban látni és minden lehetséges
adminisztrációs és anyagi eszközt megragadnak céljuk eléréséhez. Könnyen lehetséges,
hogy a kormányzók törvényen kívüli utakat is igénybe vesznek, ami újabb botrányok
forrása lehet.

A törvényhozás megalakulásának rendkívül nagy hatása lesz a tervek szerint
2000-ben megtartandó elnökválasztásra. A parlamenti választásokon részt vesz szinte
minden elnöki székre esélyes jelölt, csak Jevgenyij Primakov jelenlegi miniszterelnök
és az újabban jelöltként emlegetett Nyikita Mihalkov neves színész és rendező tartózkodik
választási tömörülések vezetésétől. Az elmúlt héten a Sunday Times cím?
londoni lap közölt cikket Mihalkov elnöki ambícióiról. A híres művész a nem kevésbé
ismert Andrej Koncsalovszkij rendező fivére és Szergej Mihalkov költőnek, a szovjet
himnusz szövege szerzőjének fia. Az angol lap idézi Mihalkovot: "Nem keresem a
hatalmat, ám ha érzem, hogy a népnek szüksége van rám elnökként, akkor komolyan
meg fogom fontolni a jelöltetésemet". Borisz Berezovszkij – az egyik legbefolyásosabb
orosz üzletember, a hatalmi intrikák mestere – máris kijelentette, hogy az elnökségre
pályázók közül senki sem törődik Oroszországgal, Mihalkovot kivéve. "Ha
bejelenti, hogy megcélozza az elnöki pozíciót, akkor támogatni fogom" – mondja az
iparmágnás. Mihalkov nem csak híres művész, hanem az Otthonunk Oroszország (NDR)
mozgalom második embere Viktor Csernomirgyin egykori miniszterelnök után. Sokak szerint
Mihalkov méltóbb lenne az NDR vezetésére, ám a művész-politikus nem akar
Csernomirgyinnel vetélkedni.

Az utóbbi idők legaktívabb esélyese, Jurij Luzskov moszkvai polgármester. Borisz
Jelcin újabb betegségének hírére éppen ő reagált a legdurvábban. Várakozásaival
ellentétben senki nem támogatta az elnök ellen intézett kirohanásában, egyes kormányzók
pedig kiálltak Jelcin mellett. Luzskov tehát taktikai vereséget szenvedett. A moszkvai
főpolgármester ugyancsak kudarcot vallott, amikor a fővárosi ügyészségen keresetet
nyújtott be Barkasov, az Orosz Nemzeti Egység nev? fasiszta szervezet feje ellen,
amikor a szélsőséges vezető komolyan megfenyegette Luzskovot. Beadványát az igazságügyi
szervek elutasították.

Nyugati politikai körökben viszont Luzskov elfogadottságot élvez. Madeleine Albright
amerikai külügyminiszter már oroszországi látogatásának első napján találkozott
a polgármesterrel, s ő volt az első az elnöki székre esélyes orosz politikusok közül,
akinek az amerikai diplomata figyelmet szentelt. Az orosz televízió többet foglalkozott
Albright és Luzskov találkozójával, mint Ivanov orosz külügyminiszter és amerikai
kollégája megbeszélésével. Az USA tehát partnert lát Luzskovban.

Az elnöki szék várományosai között ugyancsak szóba jöhet Grigorij Javlinszkijnak,
a Jabloko parlamenti csoport vezetőjének neve. Az USA tervezetére, mely szerint Amerika
saját nemzeti rakétaelhárító rendszert akar telepíteni, Javlinszkij azt javasolta,
hogy Európa és Oroszország is állítson fel hasonló eszközöket. Természetesen
orosz rakétákkal, amelyek az amerikaiaknál, úgymond, jobban megvédik a kontinens országait
az atomterrorizmustól. Ez az előterjesztés már egy igazi választási fogás, csakúgy,
mint Javlinszkij programja, amely a jelenlegi vezetési vonal teljes átalakítását célozta
meg. Gazdasági területen Javlinszkij modern "NEP"-et akar bevezetni. A Jabloko vezetője
az adókat 10-20 százalékra akarja csökkenteni, a természeti erőforrások felhasználását
társadalmi ellenőrzés alá akarja vonni, valamint bevezetné a társadalmi munka
rendszerét és megszakítaná az IMF-fel való együttműködést.

A politikai pártok 1999. decemberi lehengerlő sikere vagy összeomlása tükröződni
fog a 2000. júniusi elnökválasztáson is. Bármely csoportosulás fényes győzelme
tetemesen megnöveli vezetőjének esélyeit az ezredfordulón tartandó megmérettetésen.

A baloldal helyzete is megváltozott 1995 óta. Akkoriban Gennagyij Zjuganov vezetésével
a kommunista párt volt a dolgozók érdekeinek egyetlen képviselője. Mára viszont a vörösöknek
Lebegy tábornoktól és a magát "valódi európai szocáldemokrataként" beállító
Luzskovtól kell szavazatokat visszahódítaniuk. Ha idén decemberben a kommunista párt
nem tudja pozícióit erősíteni, Zjuganov az elnöki székért folytatott harc vesztese
lehet. Helyzetét megnehezíti az is, hogy a most távozó rezsim éles kritikájával nem
csak a kommunisták fognak élni. Egyesek a "rabló jelleg?" reformokért, míg mások
a reformok végig nem viteléért fogják szapulni az elnököt, akinek nem maradt ereje
az ellenlábasok elnémítására.

Az orosz jövő jelenleg rendkívül homályosnak tűnik, csak egyetlen dolgot lehet leszögezni:
a következő elnök nem Jelcin lesz Oroszországban, és ez rá fogja nyomni a bélyegét
az 1999-es választásokra.

Olvasson tovább: