Kereső toggle

Új atomkorszak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 36 ezer robbanófej – ennyi nukleáris
fegyverrel rendelkezett a Time magazin összeállítása szerint
1998 tavaszán a világ nyolc atomhatalma. A földi civilizáció
elpusztítására sokszorosan alkalmas atomarzenál a
hidegháború évtizedei alatt a gyakorlatban biztosította a
globális hadászati erőegyensúlyt. A kilencvenes évek végén
azonban a nukleáris fegyvereket nacionalista vagy ideológiai
ütőkártyaként tekintő országok feltűnése – amint az
indiai robbantássorozat is bizonyította – beláthatatlan
következményekkel járhat.

Újdelhiben tűzijátékkal és utcai ünnepléssel
köszöntötték a hírt, hogy India az "atomklub" tagjává
vált. Az örömünnep láttán a szomszédos Pakisztánban
szinte azonnal megfogalmazódott a szándék, hogy kövessék az
indiai robbantások példáját. A korábbi évek atomcsendjéhez
szokott világ hirtelen ismét szembe kellett hogy nézzen a
nukleáris fegyverkezés már meghaladottnak hitt
következményeivel. A nemzetközi szerződések ellenére ma
több ország birtokol atomfegyvert, mint bármikor korábban,
és a felhalmozott készletek pusztító ereje is túlszárnyalja
a hidegháborús évek szintjét.



A klub tagjai



Aligha véletlen, hogy hosszú időn keresztül az atomfegyverrel
rendelkező országok listája azonos volt az ENSZ Biztonsági
Tanácsának öt állandó tagjával. A Szovjetunió és az
Egyesült Államok után Nagy Britannia 1952-ben, Franciaország
1961-ben, Kína pedig 1964-ben hajtott végre sikeres
atomrobbantást.

Az Ötök által kialakított erőegyensúllyal szemben a
hetvenes években három ország: India, Pakisztán és Izrael
volt képes önálló atomprogram kialakítására. A hivatalosan
meg nem erősített, de gyakorlatban tényként kezelt izraeli
atomprogram válasz volt az "Iszlám Bomba" kifejlesztésére
indult arab – elsősorban pakisztáni és iraki –
fegyverkezési törekvésekre. Az izraeli nukleáris fegyverek
azóta állandó hivatkozási alapként szolgálnak szinte az
összes reménybeli atomklubtag számára. Az indiai vezetők
siettek emlékeztetni az atomrobbantásokat elítélő
Washingtont, hogy az USA volt egyedül, amely háborúban
alkalmazta az atomfegyvert, és amely egyetlen szóval sem
tiltakozott az izraeli nukleáris fegyverekkel szemben. Miért
vonatkoznak más szabályok a harmadik világ nagyhatalmaira,
mint az Ötökre? – teszik fel a kérdést Indiában és
Pakisztánban.

A nyolctagú atomklub országai mellett a katonai szakértők
további négy állam esetében feltételezik, hogy rendelkeznek
atomfegyverekkel, vagy rövid időn belül előállíthatnak
ilyeneket. Riasztó, hogy ezek az államok – Irán, Irak,
Észak-Korea és Líbia – egyben a terrorizmus támogatásával
vádolt országok közé tartoznak. Legutóbb áprilisban látott
napvilágot olyan információ, miszerint Irán atomprogramjához
az alvilág közvetítésével Kazahsztánból vásárolt a volt
szovjet arzenálból ellopott robbanófejeket és dúsított
urániumot.



Zsarolás a bombával?



A titkos atomprogrammal rendelkező országok a nukleáris
fegyvereket nem valószínű, hogy háborús bevetésre
szánják. Ezek az országok is tisztában vannak azzal, hogy
atombombáik – amelyek között aktatáska méret?
minifegyverek is vannak – esetleges egyoldalú bevetése milyen
válaszlépést váltana ki a nagyhatalmak részéről. Céljuk
sokkal inkább az lehet, hogy ellenfeleiket – elsősorban
Izraelt és az Egyesült Államokat – sakkban tartsák egy
katonai konfliktus esetén. Fennáll a veszélye annak is, hogy
Irak vagy Irán a fegyvereket formálisan a kormányzathoz nem
kötődő terrorista csoportoknak adja át. Ezek egy háború
kitörésekor a siker reményében megzsarolhatnák az ellenfelet
vagy szövetségeseit azzal, hogy az atomfegyvereket a
terroristák a civil lakosság ellen vetik be. Egyes
feltételezések szerint terroristák nukleáris fenyegetéssel
próbálnák meg Izrael szövetségeseit, az Egyesült
Államokat, Nagy-Britanniát és Törökországot semlegesíteni
egy következő arab–izraeli háborúban.

Az atomterrorizmus lehetőségére figyelmeztetett a
közelmúltban több orosz politikus – köztük Alekszander
Lebegy tábornok – is, akik elmondták: a hetvenes években a
KGB által kifejlesztett miniatűr atomfegyverek közül több
mint száznak a Szovjetunió összeomlása után nyoma veszett.
Katonai elemzők szerint a nukleáris terrorzimus mára annyira
hihető realitássá vált, hogy háborús támadás esetén
akár egy blöffként bejelentett fenyegetés is többórás,
vagy akár többnapos késedelmet eredményezhet a megtámadott
fél vagy szövetségesei számára, amely döntő lehet a
konfliktus kimenetele szempontjából.


Atomprogrammal rendelkező országok

1. Egyesült Államok

Történet: 1945-ben hajtott végre először atomrobbantást.
Azóta több mint 1030 kísérletet végzett, többet, mint a
világ többi országa együttvéve.

Készlet: 12 070 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 13 000 km, ezáltal képes a
világ bármely pontját elérni



2. Nagy-Britannia

Történet: első teszt 1952-ben, eddig összesen 45.

Készlet: 380 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 12 000 km



3. Franciaország

Történet: 1961 óta folytat kísérleteket, eddig 210
végrehajtott kísérlet. Legutóbb hat vitatott kísérleti
robbantást hajtott végre 1995-ben és 1996-ban a
Csendes-óceánon.

Készlet: 500 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 5300 km



4. Oroszország

Történet: az USA után másodikként hajtott végre
atomkísérletet, eddig 715-öt. A fegyverkezési verseny egykori
éllovasa, robbanófejeinek száma azonban folyamatosan csökken.

Készlet: 22 500 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 11 000 km



5. Kína

Történet: 1964-ben kezdte a nukleári kísérleteket, eddig
45-öt végzett.

Készlet: 450 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 11 000 km



6. India

Történet: a most világszerte meglepetést keltett öt
robbantást megelőzően 1974-ben hajtott végre először
atomkísérletet.

Készlet: mintegy 65 robbanófej

Hordozórakéták hatótávolsága: 2500 km

Nyilvánosságra nem hozott
atomprogrammal rendelkező országok


Izrael, Pakisztán, Irán, Irak, Észak-Korea, Líbia

Forrás: Time

Olvasson tovább: