Kereső toggle

Németország hatalomváltás előtt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még több mint öt hónap van hátra a szeptemberben
esedékes németországi választásokig, ám a küzdelem már
most is javában folyik. Helmut Kohl és kihívója, a német
politika legújabb üstököse, Gerhard Schröder április 26-án
a Szászország-Anhaltban sorra kerülő tartományi
választások apropóján néz újra farkasszemet egymással.



Gerhard Schröder Fotó:
MTI

A német politika állóvizét - és tegyük hozzá: egy
alighanem csendes és eseménytelen kampány kilátásait - a
német szociáldemokraták újdonsült frontembere alig több
mint egy hónapja igencsak felkavarta. Mint ismeretes, Schröder
a március elején megtartott alsó-szászországi választások
nyomán robbant be a német politikai köztudatba. A szavazatok
48 százalékának begyűjtésével és 1994-hez képest 200 ezer
új szavazóval együtt ugyanis nemcsak a kereszténydemokraták
jelöltjét ütötte ki, hanem pártján belül a pártelnök
Lafontaine-nel immár másfél éve tartó versenyfutást is
egyszer s mindenkorra a maga javára döntötte el. Sőt annak
ellenére, hogy a bonni retorika igyekezett mindent megtenni,
hogy a választási eredményt a helyi viszonyokkal magyarázza,
jelzésérték? vereség volt ez mind a kormánypártok, mind
személyesen Helmut Kohl felé.

Pedig a mintegy tizenhat éve folyamatosan hatalmon lévő Kohl
pályafutására alighanem ez a következő ciklus tenné fel a
koronát. A német egységet összekovácsoló, az immár
egységes Németországot az Európai Unióba bevezető
kancellár politikai trófeái közül ugyanis hiányzik még a
Monetáris Unió bevezetője, a berlini átköltözködés
végrehajtója és a Németországot a harmadik évezredbe
átvezető kormányfő megtisztelő címe. A jelek szerint
azonban ezek kezdenek egyre inkább távolodni tőle. Mind a
tartományi választások, mind a közvélemény-kutatási adatok
szerint Németország változásokra vágyik 1998-ban.

A gazdasági nehézségek, a rekordokat döntő
munkanélküliség, az euróval kapcsolatos aggályok és
bizonytalanságok, és mindenekelőtt a kormány és a kancellár
személyéhez fűződő növekvő bizalmatlanság a harmadik
évezred felé közeledő Németországban erőteljesen
összekapcsolódik a változtatás igényével.

Az SPD és újdonsült kancellárjelöltje kétségtelenül érzi
is az itt adódó lehetőséget. Aligha véletlenül választotta
az SPD kampánystratégiájának vezérfonalául a változtatás
szükségességét. "Köszönjük, Helmut, most már elég" -
hirdetik Németország-szerte a szociáldemokraták plakátjai,
akik Kohlt szívesebben látnák a történelemkönyvekben, mint
a kancellári hivatalban. Számukra a meggyengült koalíció és
az "idős és elhasználódott" kancellár a győzelem komoly
esélyét és a hosszú, kényszer? ellenzékiség végét
jelentheti. Olyannyira érzik ezt a lehetőséget, hogy a párt a
belső, igen komoly véleménykülönbségeken is egyértelműen
felül tudott emelkedni, és kifelé szokatlanul egységes és
fegyelmezett képet mutat. Az SPD múlt heti lipcsei kongresszusa
is ennek a kompromisszumnak ékes példája. Pedig ezen a
kancellárjelölt programismertetését helyenként bizony
feszélyezettség, sőt esetenként dermedt csönd fogadta. Nem
is csoda, hiszen a régi szocdemes szíveket megdobogtató
\'szociális\' jelző alig-alig hangzott el, annál többször
viszont a vállalkozókedv, a felelősségtudat és a
modernizáció. "Nincs SPD-s gazdaságpolitika, csak jó és
rossz gazdaságpolitika van" - erősítette meg a jelölt egy
más fórumon. Ám a régi balos, szociáldemokrata füleknek
idegenül hangzó program ellenére a párt 93 százalékos
többséggel választotta Schrödert immár hivatalosan is az SPD
kancellárjelöltjévé.

A legnagyobb kompromisszum kétség nélkül az "új közép"
választói réteget megcélzó, a vállalkozói szféra és a
nagytőke felé is kacsingató, s éppen ezért a német
sajtóban gyakorta csak "Genosse der Bossen", vagyis a
"főnökök elvtársaként" emlegetett Schröder és a
hagyományos baloldali szociáldemokrata értékeket képviselők
között áll fenn. Megfigyelők szerint azonban ez a kiegyezés
a későbbiekben könnyen törékeny is lehet, hiszen amennyiben
az SPD ortodoxabb szárnya számára kényelmetlen nézeteket
valló Schröder nem hozza az eredményeket, az \'elvtársak\'
könnyen visszavonhatják a bizalmukat. Erre azonban a
választásokig már aligha fog sor kerülni. Az SPD-nek
szüksége van Schröderre, Schrödernek meg az SPD-re, és ezt
mindketten tudják.

A lipcsei kompromisszum azonban egy dolgot világosan jelez,
mégpedig azt, hogy Helmut Kohl és a jelenlegi koalíció
legnagyobb ellenfele szeptemberben alighanem nem a
szociáldemokrata párt és annak egyébként eléggé harmatos
gazdaságpolitikája, hanem a változtatás és az image-váltás
megtestesítője, maga Gerhard Schröder lesz. A hatgyermekes
szegény családból felkapaszkodott, a középiskolát és az
egyetemet munka mellett elvégző politikus személye ugyanis,
aki a hatvanas években \'ifjú szocialistaként\' még
ultra-marxista nézeteket hangoztatott a magántulajdonról, ma
rendkívül népszerű. A nagy munkabírással és még nagyobb
becsvágygyal messzire jutó, saját pártja egyes nézeteivel is
keményen vitatkozó sportos self-made-man úgy tűnik, széles
társadalmi rétegeket tud megszólítani. A szeptemberi
választások döntő szempontja különben könynyen lehet a
médiához való viszony. A médiával nagyon ellenséges
kapcsolatban lévő, azokat sokszor nyíltan kritizáló Kohllal
szemben ezen a téren a kubai szivart szívó és botrányos
családi életéről híres médiasztár Schrödernek abszolút
esélye van.

Az SPD-nek és jelöltjének meggyőző fellépése, valamint a
másfél hónapja szárnyaló közvélemény-kutatási adatok
láttán nem meglepő, hogy a koalíció háza körül komoly
gondok vannak. Az utóbbi időben ugyanis már nemcsak a
liberálisok fegyelmével van gond. A testvérpárt, a bajor CSU
is szeretné egyre jobban menteni, ami menthető. Aligha
véletlenül, hiszen Bajorországban két héttel az országos
választások előtt kerül sor tartományi választásokra.
Szintén jelzés értékű, hogy a kereszténydemokratáknak a
Schröder-jelenséggel szemben másfél hónapja nem sikerül
igazán működőképes stratégiát kidolgozniuk. A nem sok
sikerrel kecsegtető kampányukat elsősorban Kohl sikeres
Európa politikájára, kiterjedt nemzetközi kapcsolataira és a
Schröder személye körül kialakult image rombolására
építik – és különösen e legutóbbira, minden lehető
eszközzel. "A pudingot nem lehet a falra szegezni" -
nyilatkozta például Schröder személyéről a CDU egyik
befolyásos frontembere; Kohl véleménye szerint pedig ellenfele
a lehető legsúlytalanabb személyiség, akivel valaha is dolga
volt. A továbbiakban nemigen lehet sikeres stratégia az
ellenjelölt mérsékelt \'euro-szkepticizmusának\' bírálata
sem, hiszen ez a nyugatnémet talpraállást és gazdasági
felemelkedést megtestesítő Deutschmark euróra váltásának
küszöbén sokak számára még kifejezetten imponáló is.
Gerhard Schröder pedig van olyan okos, hogy Európa-kritikáját
nem fogja nagyon túlzásba vinni.

A vasárnap Szászország-Anhaltban sorra kerülő
választásokon a CDU vesszőfutása minden bizonnyal tovább fog
folytatódni. Közvélemény-kutatások szerint a párt alig
fogja túllépni a 20 százalékot, szemben az SPD várhatóan 45
százalék fölötti teljesítményével. Kohlt tanácsadói
lebeszélték a személyes kampányolásról. Véleményük
szerint ez a helyi jelöltnek többet ártana, mint használna. A
szociáldemokraták kampánystratégái pedig még azt a
szívességet sem fogják megtenni a CDU-nak, hogy az a keleti
vörös veszéllyel riogathassa a békés nyugati
állampolgárokat. Az SPD és a volt keleti kommunista
utódpárt, a PDS között helyi szinten elég jól működő
együttműködést ugyanis a szociáldemokraták bonni vezetői
ab ovo elutasítják. Akkor már inkább a nagykoalíció,
mondják. Ez számukra erkölcsileg még mindig elfogadhatóbb,
mint a kommunista segítséggel való kormányzás.

Olvasson tovább: