Kereső toggle

A melegedő egyház

„Homoszexuális keresztény” szervezetek tevékenykednek a gyülekezetekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korábbi cikkünkben (A melegek evangéliuma) rávilágítottunk, hogy a hyper grace, azaz szuperkegyelem új teológiája miként kezdte ki a kereszténység évezredes hagyományát a kegyelem és a bűn tekintetében. Sok gyülekezet ma már nemhogy toleranciát hirdet, hanem egyenesen felhagy az úgynevezett exmeleg programjaival, melyeken keresztül a homoszexuális hátterű hívőket segítik a megváltozásban. Sőt, sorra alakulnak azok a szervezetek, amelyek a keresztény háttérrel rendelkező melegeket segítik identitásuk elfogadásában és asszisztálnak homoszexualitásuk mind szélesebb körben való terjesztéséhez.

Egyre több fórum hirdeti, hogy a kereszténység a „meleg-fordulatok” révén ismét divatos és vagány lett, főleg mióta maga a pápa bólintott rá a szodómiára. A The Huffington Post elnevezésű neves amerikai lapban vallási rovatot vezető baptista lelkész felpezsdítőnek találja a változásokat. A melegfelvonulás napján többedmagával részt vett a New York-i St. Mark’s Church in the Bowery templom „diszkómiséjén”, ahol meleg és heteroszexuális „együtt ünnepelte Istent és a meleg-lobbi sikerét”. Az episzkopális közösség éves diszkóbáljának egyik fő célja a meleg büszkeség felmagasztalása volt.

Ausztráliában Anthony Venn-Brownt, egykori Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) prédikátort 2007-ben és 2009-ben is a „25 legbefolyásosabb meleg vagy leszbikus ausztráliai” közé választották. Az anglikán gyülekezetben felnőtt, baptista egyházban megkeresztelkedett, és végül 1991-ig pünkösdi gyülekezetben szolgáló Venn-Brown tinédzser kora óta homoszexuális. Az ’51-es születésű férfi 1969-ben tért meg annak reményében, hogy az akkor még betegségnek és bűncselekménynek számító homoszexualitásból meg tud szabadulni. Szolgálati vágytól indíttatva az új-zélandi Faith Bible College-en tanult, ahol bevallotta a vezetőségnek, hogy még mindig nem szabad meleg hajlamaitól. Ezt követően egy pásztor több hetes démonűzéssel próbálkozott segíteni rajta, mely nem járt eredménnyel.

Hazatérve több exmeleg programban is részt vett, ami után ő maga is befolyásos prédikátor lett, megházasodott és gyerekeket vállalt. Ahogy egy interneten megjelent interjúban bevallotta, mindezt azért, hogy sikerüljön megváltoztatni szexuális orientációját. Elmondása szerint e problémáját annak idején megosztotta egykori feleségével még az eljegyzés előtt, de mindketten naivan azt hitték, hogy a házasság lesz a megoldás. Sőt, a hölgy megtiszteltetésnek érezte, hogy része lehet a gyógyulási folyamatnak.

Szolgálata során a legtöbb jelentős ausztráliai gyülekezetben evangélizált és prédikált, így a Hillsong Gyülekezet elődjének számító Christian Life Centre-ben is. Eljutott emellett a tengerentúlra is, így hírneve egyre nőtt. A pünkösdi-karizmatikus közösségben különösen a fiatalok felé szolgált sokat, és rendszeresen tartottak rendezvényeket az ifjúság számára.

De, ahogy az interjúban elmeséli, csak 22 év házasság után „volt képes beletörődni szexuális irányultságába”. Egyszerűen szerelmes lett egy férfiba, „ami rákényszerítette, hogy komolyabban elgondolkozzon olyasmiről, amit már két évtizede letagadott még maga előtt is”. 1991-ben nyíltan felvállalta, hogy meleg; házassága tönkrement, és visszavonult a szolgálatból, amibe úgy érzi, nem is fog visszatérni. „30 éven belül melegeket és leszbikusokat is engednek majd szolgálni; remélem, hogy ezt én is megérem, bár én a szolgálatomat már betöltöttem” – reménykedik Venn-Brown, aki ma már tisztességesnek és feddhetetlennek tartja magát: „nincsenek többé titkok és hazugságok”, és „igazi, hiteles meleg férfiként” tud élni.

Miután hat évre elhagyta a gyülekezetet, többedmagával együtt megalapította a Freedom2b (magyarul körülbelül: Szabadnak lenni) nevű szervezetet. Ennek fő célja, hogy megakadályozza a „homoszexuális keresztényeket” az ex-meleg programokban való részvételben, és segítse őket identitásuk elfogadásában. Az exmeleg terápiák „mély pszichológiai károkat” okoznak a hívőkben, sőt olykor öngyilkosságba kergetik a résztvevőket – állítja az aktivista. Anthony Venn-Brown szerint tehát a homoszexualitás nem bűn, „ellenben az identitásunk elfogadása vagy elutasítása már kihat az örökkévaló sorsunkra, tehát súlyos kérdés”.

A 2004-ben alapított szervezet „szócsöve kíván lenni a meleg keresztényeknek, hogy fórumot biztosítsanak több ezer izolált személy számára a gyülekezetekben és azon kívül”. A már említett interjúban Venn-Brown kifejezte, hogy nem az egyházat, és nem is személyeket vagy politikai pártokat tart ellenségnek: „A fő ellenségünk a tudatlanság. Ezért vigyáznunk kell, mert ha az előbb felsoroltakat támadjuk, azzal ez utóbbit gerjesztjük.” Szerencsésnek tartja, hogy ma már „számottevő hanyatlást lehet tapasztalni az exmeleg programok terén”, amit ő a sok negatív tapasztalatnak tulajdonít, és biztosra veszi, hogy hamarosan az összes végleg befejezi majd működését, hiszen „a józan ész végül győzedelmeskedni fog”. Summázata így hangzik: „Rá fognak eszmélni, hogy nincs semmi rossz a másságban; egyáltalán nem számít kicsapongásnak vagy erkölcstelenségnek.”

A Freedom2b 2007 óta testületileg részt vesz a Sydney Mardi Gras nevű gigantikus melegfelvonuláson; 2011-ben a „Találd meg a szabadságot” mottóval masíroztak keresztényként a város utcáin az egymást tapogató, csókolózó meleg párok sokaságában.

Egy 2007-es, Canossa-járásra emlékeztető kezdeményezés eredményeképpen – melynek során Venn-Brown egy baptista lelkésszel fogott össze – száz evangéliumi szolgálót vettek rá, hogy egy mozgalom keretein belül nyilatkozatot írjanak alá. Ebben bocsánatot kérnek addigi hozzáállásukért a melegekhez, és minden ember befogadását tűzik ki célul. Szintén ebben az évben Venn-Brown közreműködése révén adott ki öt ausztrál exmeleg programvezető bocsánatkérő nyilatkozatot amiatt, amiket „elkövettek a meleg keresztényeken”.

Az ilyen exmeleg program egyik nagy mártírjaként tekintenek a Hillsong Church meleg tagjára, Ben Greshamre is, akinek internetes blogjával korábbi lapszámunkban már foglalkoztunk. A fiatalember kifejezte egy vele készült interjúban, hogy a homoszexualitás mára a legtöbb pünkösdi-karizmatikus gyülekezetben „komoly” üggyé vált. Ő először 16 évesen árulta el egy szolgálónak homoszexuális vágyait, aki „olyan sajnálattal tekintett rá, ahogy egy prostituáltra, nemi erőszakolóra vagy drogfüggőre szoktak”. Ezután állítólag még azon barátai is elkezdtek „rá nyomást helyezni”, akik behozták a gyülekezetbe, és többen megszakították vele a kapcsolatot.

Bekapcsolódott ugyan egy exmeleg programba, hogy meggyógyuljon, de aztán „rájött, hogy lehetetlen megváltozni”. Emiatt azzal a gondolattal kezdett küzdeni, hogy úgyis a pokolba fog kerülni; és így nincs értelme tovább erőlködni. A terápia során tehát – beszámolója szerint – inkább csak öngyűlöletet sikerült kialakítania, ami súlyos depresszióhoz és végül öngyilkossági gondolatokhoz, hajlamokhoz, végül két öngyilkossági kísérlethez vezetett.

Három év terápia után döntött úgy, hogy előjön a rejtettségből és felvállalja homoszexualitását. Némi kutatómunka után ugyanis úgy látta, hogy nem igazán vannak eredményei az exmeleg programoknak; nem talált senkit, aki tényleg heteroszexuálissá vált volna ennek hatására. Óriási bizonyságként tekint döntésére; élete azóta „felszabadult a vallásos béklyók alól”, és „teljes értékű emberként, melegként és keresztényként tud élni”.

A 2011-es év elején így ő lett a Hillsong Churchbe járó öt nyíltan meleg keresztény egyike, akiknek száma elmondása szerint azóta jelentősen növekedett. Ma már komoly küldetéstudattal áll a kérdéshez, és hiszi, hogy még „sokat lehet tenni a melegekért, legyenek akár gyülekezeti tagok vagy külsősök”. „Ma a melegekre nehezedő legnagyobb nyomás és diszkrimináció a keresztény gyülekezetekben van – panaszolja –, mivel az egyház sajnos nem érti a mai folyamatokat. Ezért ma az egyik legfőbb ügy, hogy ezen változtassunk. Ha csak egy embert is megóvunk az öngyilkosságtól, vagy attól, hogy magukat hibáztassák, akkor már megérte. És ez motivál engem és ez motiválja Anthony Venn-Brownt is.”

Az interjút tartalmazó videó egyébként Ben Gresham Youtube-oldalán jelent meg, ahol a klip végén a fiatalember azt írja: „a videó megjelenése óta sok áttörés történt az ausztrál gyülekezetekben. A Hillsong Gyülekezet is lassan, de megváltoztatja hozzáállását az LMBT-közösség felé. A Hillsong vezetők igyekeznek könyörületesebben viszonyulni a kérdéshez… És a legjobb hír: a Hillsong nem működtet többé exmeleg programokat és nem is utalnak ilyen terápiára hívőket, sőt Brian Houston pásztor kifejezte: szeretettel várnak minden meleget a gyülekezetben.”

A Freedom2b melegszervezeten belül Ben Gresham is megtalálta helyét. Ma már e szervezet végzi az egyik leghatékonyabb lobbitevékenységet a gyülekezetekben. 2011-ben Anthony Venn-Brown lemondott a vezetői pozíciójáról, hogy több energiát fektethessen a melegnagyköveti tevékenységbe, valamint a gyülekezetek és melegek közötti hídépítés munkájába.

Azóta megalapította a Nagykövetek és Hídépítők Nemzetközi Szervezetét, mely minden erővel az „exmeleg mítosz” és a „pünkösdi homofóbia” lerombolására törekszik; a „hit és szexualitás viszonyáról” tanít, segíti a heteroszexuális házasságokba „szorult” melegeket, és „tiszteletteljes, informatív dialógust” kezdeményez az egyházzal.

Anthony Venn-Brown sorra nyeri a díjakat és elismeréseket, rendszeres meghívottja mind közéleti, mind vallási konferenciáknak és műsoroknak, önéletrajzi ihletésű könyve (Felejteni egy életen át – Az igazság keresésének útján) bestseller lett, s így Ausztrália talán első számú „pünkösdi-karizmatikus meleg aktivistája” lassan sztárstátuszt nyer az egész nemzet szemében.

Már Magyarországon is

Ha a Google böngészőbe a „meleg” és „keresztény” szavakat beírjuk, nem egy magyar fórumot találunk, mely ezt a csoportot szólítja meg.
Az Öt Kenyér elnevezésű meleg keresztény közösséget és annak portálját katolikus fiatalok hozták létre még 1996-ban. A blog – mely mára egy ökumenikus közösség véleményének fóruma lett – egészen meglepő logikával veszi végig a homoszexualitás és a kereszténység összeegyeztethetőségének problematikáját. Természetesen a homoszexualitást megváltoztathatatlannak tartják, és e nemi identitást nem tartják összebékíthetetlennek azzal, hogy „Isten férfivá és asszonnyá teremtette őket”, mivel a portál szerint a meleg férfi férfiként szeret más férfit, ahogy a leszbikus nő nőként szeret egy másik nőt. A meleg életformát általában nem tartja promiszkuitásnak az oldal, de azt írja: „Ha melegek között mégis ritkább a tartós kapcsolat, annak két oka van. Egyrészt a hím egyed már az állatvilágban is poligámnak számít; ez humán szinten »csapongásban« jelenik meg. Heteroszexuális kapcsolatokban e csapongás fékjeként jelen van a nő. Másrészt a társadalom a heteroszexuális kapcsolatokat a legkülönbözőbb módokon támogatja, »jutalmazza«: kezdve a lakáshitelektől a közösen kivehető szabadságokon át az egészen banális »kedvezményes belépő házastársaknak« jellegű akciókig.”
Mindennek ellenére materializmusnak titulálják azt az érvet, hogy a meleg kapcsolat alsóbbrendű meddősége miatt, és véleményük szerint a Biblia ennél többre értékeli az embert. „Nemcsak darabszám szerint kell sokszorozni az életet, hanem élhetővé, emberivé, széppé, jóvá és igazzá kell tenni – ez is az életadás egy formája.” „Attól még, hogy a szerelmi aktusból utód nem származhat, attól a szerető önátadás ugyanúgy az isteni személyek szeretetközösségének jele marad” – vallják és nem átallanak Jézus Krisztus gyermektelen pályafutásával példálózni. Úgy vélik, a Biblia nem mond semmit a homoszexualitásról, csupán egyedi esetekben tesz róla említést. A homoszexuális hajlam létezését az írók szerint „csak a 19. század második felében kezdte pedzegetni a tudomány.” Dávid és Jonatán bibliai történetét is meghamisítják, amely szerintük „kifejezetten szerelmi jellegű volt”.
A Mozaik közösség honlapján a következő üzenet köszönt: „A Mozaik Közösség olyan nyitott, sokszínű, ökumenikus keresztény közösség, amely tagjai között tud és szívesen lát olyan heteroszexuális, leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereket, akik hétről hétre megosztják egymással hitük és mindennapi életük tapasztalatát: így hagyjuk, hogy Isten az egyes tagokból egy sokféle, mégis egységes mozaikot, saját képmását alakítsa ki.” Ez a lap is élettörténetek, „bizonyságok”, cikkek, sajátos bibliamagyarázatok és „tudományos” munkák által próbálja bizonyítani, hogy az összeegyeztethetetlen mégis összeegyez-tethető. Állításuk szerint hetente összegyűlnek, imádkoznak, megosztják egymással gondolataikat és beszélgetnek e kényes témáról.
E közösség vezetőjével készült interjú a melegvagyok.hu nevű hírportálra is kikerült, amelyben arról számol be, hogy hosszú vívódások, imák, bibliatanulmányozások után arra jutott, hogy Isten őt melegként szereti és fogadja el. Emiatt „teljes békében tudja megélni e kettős identitást”. Az illető egyébként annak idején szerzetesrend tagja is volt, katolikus papként is szolgált. Történelmi tényeket figyelmen kívül hagyva állítja azt, hogy „a Biblia korában még nem ismerték azt a fajta meleg identitást és életmódot, ami ma párkapcsolati rendszerek által mindenütt jelen van”. Mellesleg a buddhizmust és hinduizmust sokkal toleránsabbnak tartja a melegek irányában. A pünkösdi, neoprotestáns közösségeket pedig a legintoleránsabbak közé sorolja.
A sokszínűség híve a Kaleidoscope és Prizma című blog is, mely fennhangon hirdeti, hogy Isten nem homofób. A blog a keresztény humanizmus szócsöve, és mindent, ami ellenzi a homoszexualitást, zsigerből homofóbnak nevez.