Kereső toggle

Új többség

Republikánus feltámadás Amerikában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelmi győzelmet arattak a republikánusok a képviselőházi helyekért folytatott küzdelemben. A republikánusok a többség megszerzéséhez szükséges 39 mandátum helyett legalább 60 helyet szereztek. Bár a demokratáknak sikerült megőrizniük szenátusi többségüket, a felsőházban is több helyet vesztettek. Elemzők szerint a mostani időközi választások egyértelműen a gazdaság helyzetéről és Obama kormányzásáról szóltak, a republikánus előretöréshez pedig nagyban hozzájárult a Tea Party Mozgalom, amelynek számos képviselője is bejutott a Szenátusba és a Képviselőházba.

Eddig 1994 volt a „Republikánus Forradalom" éve, amikor is a párt 54 helyet szerzett meg a demokratáktól. A keddi választásokon azonban a republikánusok túlszárnyalták ezt az eredményt, az előrejelzések szerint a kongresszus alsóházába legalább 60 képviselőjük jutott be. Lapzártánkkor a szavazatok számlálása még zajlik, de a jelenlegi eredmények alapján 239 képviselői helyet szereztek a republikánusok, a demokraták pedig 184-et.

Ilyen nagyarányú győzelemre egyébként 1948 óta nem volt példa az amerikai törvényhozásban, akkor a demokraták szereztek 75 helyet a Képviselőházban. A republikánus „hatalomátvétel" az alsóházban azt jelenti, hogy távozik posztjáról az Egyesült Államok első női házelnöke, Nancy Pelosi, helyét valószínűleg John Boehner veszi majd át januárban. A republikánusok részéről azonban elmaradt a győzelmi mámor. Boehner beszédében az előttük álló feladatokra emlékeztetett, és kijelentette, hogy nem az ünneplés ideje van most, hanem hogy munkához lássanak: a legfontosabb célok között szerepel többek között a kormányzati kiadások csökkentése, a kisvállalkozások talpra állítása, és a vitatott egészségügyi törvény visszavonása. Mike Pence, a Képviselőház Republikánus Bizottságának elnöke szintén azt hangsúlyozta, hogy a szavazás nem a republikánusok, hanem az amerikai emberek győzelméről szól.

Félfordulat a szenátusban

A „Republikánus Forradalom" azonban 1994-gyel ellentétben a Szenátusban elmaradt. A törvényhozás felsőházában a demokratáknak sikerült megőrizniük a többségüket, de itt is komoly veszteségek érték a pártot. Washington, Alaszka és Colorado államban még folyik a szavazatok összesítése, az eddigi információk szerint a demokraták 49, a republikánusok pedig 46 helyet tudhatnak magukénak.

A republikánus párt elmúlt két évben alulról szerveződő konzervatív szárnya, a Tea Party Mozgalom első két szenátorát is megválasztották Kentuckyban Rand Paul és a floridai Marco Rubio személyében. Rubio teljesítménye azért is kiemelkedő, mert nemcsak demokrata ellenfelét, hanem egy volt republikánus nagyágyút is legyőzött, aki most függetlenként indult a versenyen. Az előválasztásokon is meglepetést szerző Rubio egyébként szintén visszafogottan nyilatkozott keddi győzelme után. Mint mondta, súlyos hibát követnek el azok, akik azt gondolják, hogy az eredmények a republikánus párt elismeréséről szólnak. Véleménye szerint a párt egy második esélyt kapott arra, hogy valóban az legyen, aminek nem sokkal ezelőtt mondta magát.

Elbukott viszont Delaware-ban a Tea Party jelöltek mellett korteskedő, Sarah Palin hasonmásának tartott Christine O'Donnell, aki a demokrata Chris Coonsszal szemben maradt alul a Joe Biden alelnök megüresedett helyéért vívott küzdelemben. Fájdalmas veszteség érte viszont Obamát Illinois-ban: egykori szenátori helye ugyanis a republikánusok kezére került.

A Szenátus egyik legádázabb küzdelme Nevadában zajlott, ahol a Szenátus demokrata frakciójának vezetője folytatott harcot politikai életben maradásáért. A választások előtt a közvélemény-kutatások a Tea Party képviselője, Sharron Angle kis arányú előnyét mutatták, a mérleg azonban végül Harry Reid javára billent, akit a kaszinóalkalmazottak szövetsége és a spanyol ajkú szavazók nagy többsége támogatott.

A Tea Party kormányzói

A republikánus versenyzők jól szerepeltek a kormányzóválasztásokon is: legalább 10 kormányzói széket sikerült megszerezniük a demokratáktól. Ohióban például John Kasich személyében republikánus kormányzót választottak meg a korábbi demokratával szemben.

Az egyik leginkább figyelemmel kísért szavazás Kaliforniában folyt, ahol a két ciklust betöltő Arnold Schwarzenegger tisztségéért csatáztak a jelöltek. A demokrata Jerry Brown legyőzte republikánus ellenfelét, Meg Whitman üzletasszonyt, aki magánvagyonából több mint 140 millió dollárt költött a kampányra. Bár ezek a versenyek gyakran háttérbe szorulnak a kongresszusi küzdelmek miatt, a mostani eredmények egyáltalán nem mellékesek, mert a kormányzók meghatározó szerepet játszanak a 2012-es elnökválasztás szavazókörzeteinek kialakításában. A mostani választásokon egyébként 50 közül 37 államban választottak kormányzót.

Az idei voksolást minden idők legdrágább időközi választásának tartják. A hosszú és gyakran indulatoktól sem mentes kampányra több mint 3,5 milliárd dollárt költöttek az indulók. A Tea Party Mozgalom előretörése új jelenségnek számít, sokak szerint a republikánusok ennek köszönhetik a jó szereplést. A mozgalom 2009-ben elégedetlenségi megmozdulásokból fejlődött ki, és azért is tudott vonzóvá válni tömegek számára, mert élesen elutasította a jelenlegi washingtoni politikai berendezkedést.

A mozgalom élére állt Sarah Palin, aki a 2008-as elnökválasztáson a republikánus John McCain alelnökjelöltjeként indult: Palin többször utalt arra, hogy „ha más nem vállalja", kész indulni 2012-ben az elnökválasztáson. A volt alaszkai kormányzó egyébként aktívan kivette részét az idei kampányból, és úgy tűnik, erőfeszítései meghozták az eredményt: a legtöbb jelölt, akit Palin támogatott, győzelmet aratott. A Képviselőházban 43 általa támogatott jelölt közül 30-an nyerték meg a küzdelmet, a Szenátusban pedig 12 jelölt közül 7-et segített hozzá, hogy a törvényhozás felsőházába bejusson.

Indul a 2012-es maraton

A választások elsődleges témája a gazdaság volt, az amerikai lakosság többsége ugyanis aggódik a 9,6 százalékos munkanélküliség és az óriási költségvetési hiány miatt, valamint ellenzi a gigantikus összeget felemésztő egészségügyi reformot is.

Az ABC legfrissebb felmérése szerint az amerikaiak 88 százaléka úgy véli, az ország gazdasága rossz állapotban van, 73 százalékuk pedig elégedetlen a szövetségi kormányzat működésével. A kongresszusi választásokból azonban nem lehet egyértelműen következtetni a két év múlva esedékes elnökválasztásokra. A kongresszus megítélése ugyanis jóval kedvezőtlenebb volt, mint az elnöké. A Real Clear Politics közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 49 százaléka vélekedett negatívan Obama teljesítményéről, a kongresszus munkáját viszont több mint 73 százalékuk ellenezte.

Emellett a múltban többször előfordult, hogy az időközi választásokon az elnök pártja rosszul szerepelt, két évvel később viszont mégis újraválasztották a hivatalban lévő elnököket.

Ez történt például Bill Clintonnal és Ronald Reagannel is, igaz, mindketten nagyon népszerű elnökként győztek gyengének tartott ellenfelükkel szemben (Bob Dole, illetve Walter Mondale voltak a vesztes jelöltek). A republikánusok számára ennek az az üzenete, hogy lehetőség szerint markáns, és nem megosztó személyiségű jelölttel van esélyük Obamával szemben. Ilyen lehet többek között a piacpárti, konzervatív Mike Pence, aki néhány órával a választás lezárulta után lemondott kongresszusi vezetői tisztségéről, hogy lehetősége legyen „új kihívásokra válaszolni". Pence ezzel nem hivatalosan jelezte 2012-es indulási szándékát. (Fehér házi maraton. Hetek, 2010. október 8.)

A kongresszusi fordulat teljesen megváltoztatja az Obama- elnökség jellegét. Az elnök valószínűleg nem tudja végrehajtani az energetikai és a bevándorlásügyi reformmal, valamint a klímaváltozás akadályozásával és a fegyverzet-ellenőrzéssel kapcsolatos elképzeléseit. Ehelyett az égető gazdasági problémák megoldására kell majd összpontosítania.

A republikánus politikusok leszögezték, együttműködnek Barack Obama elnökkel és a demokratákkal, amíg az elnök „tiszteli a nép akaratát". Obama a választás után szintén az együttműködést hangsúlyozta. Az elnök kompromisszumkészségének jó fokmérője lehet az új összetételű kongresszus januári megalakulásáig terjedő átmeneti időszak, amely során „félbemaradt" törvénytervezetekről kell dönteniük a képviselőknek.

Megbukott a droglegalizálás

Nem lesz drogparadicsom az Aranyállamból. Kalifornia állam lakosai ugyanis nemet mondtak a marihuána élvezeti cikként történő legalizálására a félidős szövetségi választásokkal és a kormányzóválasztással egy időben tartott népszavazáson. Bár országszerte 37 államban összesen 160 kérdésben tartottak népszavazást, az úgynevezett 19-es indítványról szóló kaliforniai referendumot kísérte a legnagyobb érdeklődés. Jóváhagyása esetén ugyanis ez lett volna az első amerikai állam, ahol legalizálják a cannabis élvezeti fogyasztását (orvosi célú fogyasztása és termesztése ugyanis 14 államban már engedélyezett). A 21. életévüket betöltött felnőttek egy unciányi, azaz 28 grammnyi füvet tarthattak volna maguknál, amit nem nyilvános helyeken szabadon elfogyaszthattak volna, ha azt nem látják kiskorúak. Kis privát parcellákon bárki termeszthetett volna cannabist saját fogyasztásra, ráadásul a marihuánával való kereskedés engedélyezéséről nem az állam, hanem a helyi önkormányzatok dönthettek volna. Az indítvány támogatói és a lobbisták szerint a cannabis legalizálásával Kalifornia állam extra bevételhez jutott volna. A drog ára a szabad termesztésnek köszön-hetően minden bizonnyal töredékére esett volna vissza, visszaszorítva ezzel a mexikói drogkartellek terjeszkedését és a határ menti erőszakot. Mindezen érvek ellenére mindkét politikai párt kormányzójelöltje, valamennyi meghatározó újság, és több vezető politikus is elutasította a marihuána legalizálásának felvetését. A 19-es indítvány végül a népszavazáson is elbukott.
„A kaliforniaiak elismerték, hogy a marihuána legalizálásával nem lesz egészségesebb a lakosság, nem oldódnak meg a szövetségi állam pénzügyi problémái, és nem fog csökkenni a drogháború miatti erőszak Mexikóban. (…) A szer engedélyezése csak növelné a drogfüggők, a közlekedési balesetek, és a sürgősségi betegellátások számát” – idézte a Daily Mail a Fehér Ház Nemzeti Drogellenőrzési Hivatala (ONDCP) igazgatójának a népszavazás eredményére tett reakcióját. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a cannabis legalizálása az Egyesült Államokban még sosem volt olyan népszerű, mint napjainkban. A Gallup egyik legfrissebb felmérése szerint a marihuána legalizálását a választók 46 százaléka támogatná országszerte – ami a trendeket figyelembe véve 2012-re akár többségi támogatásba is átfordulhat.
(Uzoni Eszter)