Kereső toggle

Hamburgeres szittya magyar

Választási buli Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idehaza az Amerikai Kereskedelmi Kamara szervezett nagyszabású választási
partit a budapesti Corinthia Grand Hotel Royalban.

A detektoros kapu után nyomban mártogatós chips fogadja az embert, majd a
lépcsőfordulóban Obama–Biden- vagy McCain–Palin-csomagot lehet választani,
amely a jelöltekről szóló ismertető mellett nemcsak jelvényt tartalmaz
álláspontunk felvállalására ösztönözve, hanem a Függetlenségi Nyilatkozatot és
az Egyesült Államok Alkotmányát is. Bárhogy is erőlködik az ember szeme, a
későbbiekben sem igen lehet republikánus kitűzőt felfedezni a hajtókákon.



Szobota Zoltán

A detektoros kapu után nyomban mártogatós chips fogadja az embert, majd a
lépcsőfordulóban Obama–Biden- vagy McCain–Palin-csomagot lehet választani,
amely a jelöltekről szóló ismertető mellett nemcsak jelvényt tartalmaz
álláspontunk felvállalására ösztönözve, hanem a Függetlenségi Nyilatkozatot és
az Egyesült Államok Alkotmányát is. Bárhogy is erőlködik az ember szeme, a
későbbiekben sem igen lehet republikánus kitűzőt felfedezni a hajtókákon.

Az esemény résztvevőinek rögtönzött szavazást rendeznek, melynek eredményét
huszonhárom óra előtt ki is hirdetik. A statisztikai merítés pontosan tükrözi a
későbbi végeredményt. Ugyanitt karitatív célokra fordított ezerforintos
tombolajeggyel lehet utazásokat és bögréket nyerni. Az impozáns épületben
mindenhol hatalmas kivetítőkön követhető a tengerentúli események görgetege. A
szónoki színpadot is magába foglaló nagyterem azonban gyakorlatilag a
szünetmentes étkezésre rendezkedett be. A roskadásig rakott asztalok előtt
hosszú tömött sorokban várja mindenki a betevő porcióját, és még igazi
hamburgert is készíthet magának a McDonald’s-nemzedék apraja-nagyja. Mivel az
ünneplő sokadalom púposra pakolt tányérokkal igyekszik megalapozni az este
sikerét, a háromperces ünnepi szónoklatok rövid csúszással veszik kezdetüket.


April H. Foley nagykövet asszony az újdonság élményét ígéri a következő évekre,
bárki legyen is a választás győztese. Konkrétan arra gondol, hogy mindkét
elnökjelölt a kontinentális Amerikán kívül született: McCain ugye a
Panama-csatornánál, riválisa pedig Hawaii szigetén. És ha már az újdonságoknál
tartunk, akkor a nagykövet asszony szerint az USA történetében sosem szállt még
ringbe afroamerikai elnökjelölt római katolikus alelnökkel az oldalán. Ami a
kulcsszavakat illeti, az előző választáson a biztonság, a mostanin viszont a
gazdaság az integráló kifejezés. „Nézzük tovább a demokráciát működése közben” –
biztatja közönségét, és Szekeres Imre honvédelmi miniszter váltja a mikrofonnál,
aki a tengeren túli szövetséges nélkülözhetetlen barátságáról beszél.

Éjfélkor a legtöbb dolgozó ember már nagyokat pislog, aki nem akar idő előtt
elszundítani, a padlóba szerelt légkondi rácsán fújatja magára a jeges szelet.
Az álldogálásba belefáradtak elegendő szék híján többszemélyes kanapékon
zsúfolódnak a plazmatévék előtt. Érdekes kép tárul a gyanútlan nézelődő elé,
amikor megpillantja az aranykeretes szemüvegű, öltönyös amerikai üzletembert egy
szittya motívumos mélymagyar viseletű honfitársunkkal együtt bóbiskolni. Akinek
nem jut hely, egy óra múlva feladja a székkeresést, és a sokcsillagos szálloda
szőnyegére heveredve szopogatja kólás sörét. Az eseménytelenebb időszakokban a
magyar légierő zenekarának produkcióját élvezheti a nagyérdemű, miközben hol
itt, hol ott feltűnnek ismerős arcok is: Stumpf István, Zwack Péter, Fodor Gábor
és a többiek.

Üdítő, hogy a Magyarországon ilyenkor szokásos világvége-hangulat helyett az
ellenérdekű felek nem palástolják politikai meggyőződésüket, sőt boldogan
cseverésznek egymással, és közösen szurkolnak saját favoritjuknak. Már-már úgy
tűnik, hogy nem is az egy táborba tartozás, hanem a véleménykülönbség okoz
nagyobb örömöt a végeredményre váróknak.

Az esemény résztvevőinek rögtönzött szavazást rendeznek, melynek eredményét
huszonhárom óra előtt ki is hirdetik. A statisztikai merítés pontosan tükrözi a
későbbi végeredményt. Ugyanitt karitatív célokra fordított ezerforintos
tombolajeggyel lehet utazásokat és bögréket nyerni. Az impozáns épületben
mindenhol hatalmas kivetítőkön követhető a tengerentúli események görgetege. A
szónoki színpadot is magába foglaló nagyterem azonban gyakorlatilag a
szünetmentes étkezésre rendezkedett be. A roskadásig rakott asztalok előtt
hosszú tömött sorokban várja mindenki a betevő porcióját, és még igazi
hamburgert is készíthet magának a McDonald’s-nemzedék apraja-nagyja. Mivel az
ünneplő sokadalom púposra pakolt tányérokkal igyekszik megalapozni az este
sikerét, a háromperces ünnepi szónoklatok rövid csúszással veszik kezdetüket.


April H. Foley nagykövet asszony az újdonság élményét ígéri a következő évekre,
bárki legyen is a választás győztese. Konkrétan arra gondol, hogy mindkét
elnökjelölt a kontinentális Amerikán kívül született: McCain ugye a
Panama-csatornánál, riválisa pedig Hawaii szigetén. És ha már az újdonságoknál
tartunk, akkor a nagykövet asszony szerint az USA történetében sosem szállt még
ringbe afroamerikai elnökjelölt római katolikus alelnökkel az oldalán. Ami a
kulcsszavakat illeti, az előző választáson a biztonság, a mostanin viszont a
gazdaság az integráló kifejezés. „Nézzük tovább a demokráciát működése közben” –
biztatja közönségét, és Szekeres Imre honvédelmi miniszter váltja a mikrofonnál,
aki a tengeren túli szövetséges nélkülözhetetlen barátságáról beszél.

Éjfélkor a legtöbb dolgozó ember már nagyokat pislog, aki nem akar idő előtt
elszundítani, a padlóba szerelt légkondi rácsán fújatja magára a jeges szelet.
Az álldogálásba belefáradtak elegendő szék híján többszemélyes kanapékon
zsúfolódnak a plazmatévék előtt. Érdekes kép tárul a gyanútlan nézelődő elé,
amikor megpillantja az aranykeretes szemüvegű, öltönyös amerikai üzletembert egy
szittya motívumos mélymagyar viseletű honfitársunkkal együtt bóbiskolni. Akinek
nem jut hely, egy óra múlva feladja a székkeresést, és a sokcsillagos szálloda
szőnyegére heveredve szopogatja kólás sörét. Az eseménytelenebb időszakokban a
magyar légierő zenekarának produkcióját élvezheti a nagyérdemű, miközben hol
itt, hol ott feltűnnek ismerős arcok is: Stumpf István, Zwack Péter, Fodor Gábor
és a többiek.

Üdítő, hogy a Magyarországon ilyenkor szokásos világvége-hangulat helyett az
ellenérdekű felek nem palástolják politikai meggyőződésüket, sőt boldogan
cseverésznek egymással, és közösen szurkolnak saját favoritjuknak. Már-már úgy
tűnik, hogy nem is az egy táborba tartozás, hanem a véleménykülönbség okoz
nagyobb örömöt a végeredményre váróknak.

Szavazatok

Michael Simmons, emberi jogi aktivista

Obamára szavaztam. Úgy gondolom, hogy van elképzelése a jövõrõl, és hozzá
programja is. Van benne egy olyan kifinomultság, ami kiemeli õt a többi
politikus közül. Ráadásul neki megvan az intellektusa ahhoz, hogy áttörést érjen
el a gazdaság területén. A McCain–Palin a Bush-éra
meghosszabbítását jelenti, és elég volt a fundamentalista politikából.

Liam Crow, pénzügyi tanácsadó:

McCainre szavaztam, szerintem õ az alkalmasabb jelölt. Az USA egy nagyon
kemény gazdasági válságon megy keresztül, mely a világban is krízist okoz. Ebbe
benne foglaltatik a háború és a terrorizmus is. Nagy nyomás nehezedik ránk, hogy
mi fog történni a Közel-Keleten és Afganisztánban. Nem hiszem, hogy az a
megfelelõ megoldás, hogy kivonjuk a csapatainkat a térségbõl.

John Williams, üzletember:

Magánügy, hogy kire szavaztam. De tudja mit: megmondom. Obamára,
mert úgy gondolom, hogy az ország megérett egy nagy változásra, az általa ígért
jövõre nemcsak Amerikának, hanem valószínûleg az egész világnak szüksége van.
Olyan csapatot gyûjtött maga köré, akikkel hatékonyan fogják tudni kivezetni a
válságból az Egyesült Államokat.

Olvasson tovább: