Kereső toggle

Szappanopera ellenfél nélkül

Kíméletlen Barátok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Halálsáv – televíziós berkekben így nevezik a hétköznap este 21 óra környéki
műsorsávot. Ebben az időben sugározza ugyanis az RTL Klub a Barátok közt című
szappanoperát. A minden ötödik magyart a képernyő elé vonzó teleregény mellett
az utóbbi években semmi nem tudott megélni, Berényiék mindenkit „kinyírtak”,
legyen szó konkurens sorozatról, vetélkedőről vagy – mint legutóbb –
bulvármagazinról. Az alkotók hitvallása szerint nem az értékközvetítés, hanem a
puszta szórakoztatás a cél.



Barátok közt, forgatás közben

Huszonöt évvel ezelőtt egy csapat gyermek sorsa elszakíthatatlan szállal
fonódott össze egy rideg állami nevelőintézetben. A hányattatások közepette mély
barátság szövődött köztük, amely kiállta az idő próbáját. Az azóta eltelt évek
során karriert építettek, családot alapítottak, gyermekeik születtek, elváltak,
de múltjuk utolérte őket. Egy tragikus esemény gyökerestül felforgatta életüket:
Berényi Zoltán, a Berényi Építőipari Kft. alapítója és vezetője, a barátok
testi-lelki támasza rejtélyes körülmények között halálos balesetet szenvedett. A
baleset után a barátok legégetőbb gondja egy olyan vállalkozás jövője, amelybe
még Zoltán fogott bele…

A Barátok közt alaptörténete nem éppen az évszázad sztorija – a sorozat
epizódjai mégis minden ötödik magyart odaszögezik a tévé elé hétköznap esténként
21 óra táján. Ez azt jelenti, hogy a bekapcsolt tévékészülékek 40-50 százalékán
Berényiék életét követik figyelemmel a nézők – hosszú évek óta, lényegében
folyamatosan. Nem véletlenül nevezik a Barátok közt műsorsávját televíziós
berkekben halálsávnak: ebben az időszakban még a legjelentősebb konkurens, a TV2
sem tudta legyőzni az RTL Klubot. A kereskedelmi szempontból célcsoportnak
számító 18–49 évesek körében a Barátok közt az 1998-as indulás után egy évvel
vette át a vezetést a TV2 azonos sávban sugárzott műsoraival szemben, és a kép
azóta csak az előny mértékében változott (jelenleg 45, illetve 20 százalék a
nézettség aránya az RTL Klub javára az említett korosztályban).

Legutóbb éppen a TV2 – valljuk be, nem éppen versenyképes – Favorit című
bulvárműsorát „nyírták ki” a barátok. Amíg az előbbi legnézettebb adása a 46.
héten 958 ezer nézőt vonzott, addig az RTL-es szappanopera ugyanakkor

2 millió 265 ezret. Korábban hasonló sorsra jutott az Áll az alku Gundel Takács
Gáborral, valamint az egyébként is nagyot bukó Egy a 100 ellen című vetélkedő
Sváby Andrással. (Nem csoda, hogy a TV2-nél váltást tartanak szükségesnek:
november 26-ától 21 óra környékén amerikai sorozatokkal támadja az RTL Klubot a
csatorna.)

Érdekes, hogy a „jelenség” okát egzakt módon a Barátok közt készítői
sem tudják meghatározni. „Nem tudom pontosan megmondani, hogy mi a titkunk, de
kétségtelen, hogy valamit nagyon eltaláltunk” – mondta Kalamár Tamás, a Barátok
közt producere, hozzátéve, hogy sokkal több „piaci” tudatosságot feltételeznek
róluk, mint amivel valójában bírnak. Más sorozatokkal ellentétben nem szondázzák
a nézőközönséget, és sem politikai, sem konkrét társadalmi-gazdasági
aktualitásokkal nem „operálnak”, mint ahogyan tették például annak idején a
Szomszédok teleregény alkotói. Szerepelt ugyan roma fiú a történetben, mint
ahogy a homoszexualitás is téma volt, vagy szóba került például a rákszűrés
fontossága, ám – hangsúlyozta a producer – nem nevelni akarnak, hanem csak és
kizárólag szórakoztatni.

A forgatókönyvírók az alaptörténetet fűzik tovább, meghatározott stílusban (a
szereplőket például az úgynevezett „karakterbiblia” figyelembevételével
„mozgatják”), igyekezve a nézők folyamatos érdeklődését fenntartani. Arra a
felvetésre, hogy a Barátok közt „sztorija” – legalábbis egy játékfilmhez
viszonyítva – nem éppen a leglebilincselőbb, a producer azt mondta, hogy sok
kicsi történetet mesélnek el, kiegészítve azokat alkalmanként egy-egy nagyobbal
– ezekben a közönség saját magát, saját életét látja viszont. „Tükröt tartunk a
néző elé, hiszen őt sem a világ megváltása foglalkoztatja, hanem megvannak az
apró-cseprő ügyei, válságai, örömei” – magyarázta Kalamár, aki szerint nyugodtan
állítható, hogy a Barátok közt egy modern mese.

A játékfilmekkel összevetve nem elhanyagolható az a különbség sem, hogy a
Barátok közt alkotói öt – összesen kétórányi, egy hétre elegendő – epizódot
negyed annyiért készítenek el, mint egy magyar (szintén kétórás) játékfilm
költségvetése. „Még így is mi vagyunk a legdrágábbak a megrendelő, vagyis az RTL
Klub számára, ám ezért cserébe stabil, kiszámítható nézettséget produkálunk” –
mondta Kalamár Tamás, hangsúlyozva, hogy az adott hét tíz legnézettebb
műsorszáma között rendszeresen több Barátok közt epizód is szerepel, sőt,
előfordul, hogy az első öt helyet a sorozat aktuális öt része foglalja el.

És hogy meddig lehet továbbfűzni Berényiék és a barátok történetét? „Erre azt
szoktam mondani, hogy mi szeretnénk lenni a magyar televíziózás Szabó családja.
Most vagyunk kilencévesek. Az Egyesült Államokban vagy éppen Angliában
negyven-ötven éves sorozatok is futnak” – válaszolta a producer.



Vili bácsi és Magdi anyus

De vajon miért szeretik jobban a magyarok a „barátokat” az olyan
trendi „modern meséknél”, mint a Jóbarátok vagy a Született feleségek című
amerikai sorozatok? „Ezekkel a sorozatokkal szemben a Barátok közt nem egy adott
társadalmi rétegnek vagy korosztálynak szól: akár három generációt is a tévé elé
tud ültetni. Ráadásul verbalitása egyszerű, könynyen érthető” – magyarázza a
téma első számú hazai kutatója, Antalóczy Tímea szociológus, médiakutató.
Szerinte a sorozatban a családi, baráti kapcsolatok hangsúlyos volta is vonzó a
magyarok számára. A család ugyanis egyetemes értéknek számít, amelyet még akkor
is a boldogság forrásának tartanak a nézők, ha a saját életük nem éppen
harmonikus – ezért lehet érdekes betekinteni abba, hogy Berényiéknél,
Kertészéknél vagy Novákéknál milyen örömökkel, illetve feszültségekkel telnek
meg a hétköznapok.

Van ugyan szappanoperája a TV2-nek is, ám – mint Antalóczy kifejtette – a
kórházi keretek között játszódó Jóban rosszban az életnek csak egy viszonylag
szűk szeletét jeleníti meg, amivel a nézők nem feltétlenül azonosulnak. A kórház
ugyan titokzatos, érdekes közegnek számít, voltak és vannak is erre alapuló
sikeres sorozatok, ám ezek többnyire nem szappanoperák, hanem az izgalomra és a
látványra nagyobb hangsúlyt helyező alkotások.

A médiakutató szerint a Barátok közt nemcsak azért vonzó sokak számára, mert az
alkotók a középosztályt szólították meg a családi-közösségi történettel, hanem
azért is, mert „bejáratódott” színészeit a bulvármédia „felfuttatta”. „Mára a
nézők megszokták, elfogadták a Barátok közt sorozatot, ami sokak számára
tájékozódási pont lett, a sorozat meghittség érzetét kelti, a szereplők szinte
családtagnak számítanak. Ezek után egy felkészült alkotógárdával még komoly
piackutatás nélkül is nehéz mellényúlni” – magyarázta Antalóczy.

„Azt hiszem, a Barátok közt család- és emberközelisége miatt sikeres”
– vélekedik Kertész Vili bácsi, pontosabban a szerepet megformáló Várkonyi
András. A színművész szerint az ember igazi miliője a család, hiszen a néző a
családon belüli eseményeket a sajátjaként élheti meg, míg egy börtönben vagy
kórházban játszódó történetet kívülről szemlél.

Azzal kapcsolatban, hogy művészként hogyan éli meg a „sorozatgyártást”, azt
mondta: itt nyilvánvalóan mást és máshogyan kell játszani, mint a színházban,
ugyanakkor a karakter megformálásában kiélheti kreativitását. „Egyébként valóban
megvan a monotóniája a forgatásoknak, de hát a Vidám Színpadon a Nyitott ablak
ötszázadik előadásán sem történt meglepetés” – tette hozzá Várkonyi. Ami a
„közönség” visszajelzéseit illeti, abban sem szűkölködik. „Szerénység nélkül
mondhatom, imádnak az emberek” – mondta nevetve „Vili bácsi”, aki a
szereposztóknak is hálás lehet, akik a jó kedélyű, sörkedvelő, kiöregedett
focista karakterét osztották rá. Arra a kérdésre, hogy ha nem szerepelne benne,
nézné-e a sorozatot, Várkonyi András azt válaszolta, hogy sosem volt
sorozatkedvelő, egy jó könyv ma is többet ér számára, mint egy tévéfilm vagy egy
mozi.

Ha irodalmi-kulturális értéke nincs is, vajon társadalmi hasznossága lehet-e egy
szappanoperának? Vagy megfordítva: rejt-e veszélyeket a túlzott
„sorozatfogyasztás”? A már idézett Antalóczy Tímea úgy látja, hogy a tömegeket
vonzó szappanoperákban mindenképpen megvan a lehetőség az értékközvetítésre.
„Vannak országok, ahol az írástudatlan tömegek informálására használták ezeket a
sorozatokat, amelyek persze a manipulálásra is alkalmasak. Amikor jellemző
társadalmi vagy családi problémák (kisebbségek helyzete, kapcsolati
feszültségek) jelennek meg a képernyőn, és megoldási mintákat is kapunk
melléjük, az akár hasznos is lehet. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a sorozat
éppen saját megoldatlan gondjairól tereli el a néző figyelmét, és a valóságra
hasonlító, ám mégiscsak látszatvilág egyfajta menekülési útvonalként szolgál.
Ilyenkor történhet meg az, hogy a néző már jobban ismeri a sorozat szereplőit,
mint saját szomszédait, vagy meghittebb kapcsolatot ápol velük, mint saját
családtagjaival” – fogalmazott a szociológus.

Feszültségkeltővé tett epizódok

A szappanopera – amelynek irodalmi előképének a 19. századi romantikus
sorozatregényt tartják – az amerikai kereskedelmi rádiózás terméke – írja A
szappanoperák genezise és analízise
című tanulmányában Antalóczy Tímea
médiakutató. Az 1930-as években a két fekete déli férfi kalandozásait bemutató
Amos és Andy című műsor felkeltette a Pepsodent cég marketingszakembereinek a
figyelmét: úgy gondolták, hogy a két főhős használhatná fogkrémjüket, és ezt a
hallgatóknak is elmondhatnák. Az ötlet bevált: hamarosan a Procter & Gamble is
így kívánta népszerűsíteni Oxydol nevű mosószerét – innen a szappanopera
elnevezés. A sorozatok egyszerű közhelytémákat (magányos nők, házassági
problémák, kisvárosi családok élete) dolgoztak fel, és elsősorban
háziasszonyoknak szóltak, akik a hetvenes években egy nap akár 12 szappanoperát
is meghallgathattak.

A televízióban az ötvenes-hatvanas években jelent meg a műfaj, egyre
összetettebb történetekkel. A sorozatokat esti főműsoridőben sugározták, és
sikerükre jellemző, hogy amikor egy szappanoperát abba akartak hagyni, 75 ezer
reklamáló levél érkezett a stúdióhoz, így kénytelenek voltak a sorozatot
folytatni. A műfaj a többi kontinensre is eljutott, az adott kultúrához
igazodva. Így jelentek meg például a szerelmes-szenvedélyes latin szappanoperák.

Antalóczy kiemeli: a szappanoperák többsége nem tűnik ki a dramaturgia vagy a
nyelvhasználat különlegességeivel, képi világuk szegényes, a megjelenített
élethelyzetek sematikusak. Mégis, az egésznek van valamilyen összhangja, amely
az elemek egymás mellé kerülésével nézhetővé, sőt feszültségkeltővé teszi az
epizódokat. „Úgy tűnik, a szappanopera végső soron a hatás sokrétűségének
műfaja” – írja a médiakutató.

Olvasson tovább: