Kereső toggle

Elherdált találmányok

Kóka: változtatni kell a feudális állapotokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szinte közhelynek számít már a magyar szellemi tőke, a magyar szürkeállomány
felmagasztalása, arról azonban már kevesebb szó esik, hogy hazai tudósaink
túlnyomó többsége csak külföldön tudott komoly sikereket elérni. Azok, akik
itthon maradtak, legtöbbször sziszifuszi küzdelmek árán tudtak csak előbbre
jutni, és ez az állapot – úgy tűnik – máig nem sokat változott hazánkban. Az
általunk közreadott esetek is azt mutatják, hogy a helyzet megérett a
változásra-változtatásra, és erre hívta fel a figyelmet a SOTE egyik kutatójának
a médiában nagy visszhangot keltett története is.



Szabó Csaba előadást tart a Mindentudás Egyetemén

Fotó: MTI

Amikor a szegedi gyökerű, Egyesült Államokban kutató Szent-Györgyi Albert
1937-ben megkapta a Nobel-díjat, amerikai tudóstársai nem akarták elhinni, hogy
itthon még csak fel sem vették a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Az ATV
esti műsora által az elmúlt héten ismertté vált Szabó Csaba professzor pedig tíz
év sikeres külföldi megmérettetés után most arra vár, hogy itthon egyetemi
tanárrá nevezzék ki. Vajon ennek mindig így kell lennie? Ki véd meg bennünket,
magyarokat a magyaroktól?

A tényszerűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a Nobel-díj elnyerése után az
MTA pótolta a hiányosságot, és Szent-Györgyit 1938-ban felvették az Akadémia
rendes tagjai közé, valamint kinevezték a Szegedi Orvostudományi Egyetem
rektorává. Szabó Csaba orvos-biológus kutató – aki jelenleg New Jerseyben is
oktat, Angliában vendégprofesszor – még távolról sem tart ott, hogy a hazai
szakemberek tárt karokkal fogadják, pedig az elmúlt tíz évben a világon
mindenütt sikert sikerre halmozott.

Szabó tizenhárom évvel ezelőtt a Nobel-díjas Sir John Vane professzor
meghívására ment külföldre, hogy egy londoni intézetben kutasson. 1995-ben az
egyesült államokbeli Cincinnatti egyetem klinikáján önálló labort vezet, majd
Bostonban egy gyógyszerfejlesztő céget alapít, és húsz szabadalmat jegyeztet be.
1996 és 2005 között mintegy száz meghívott előadást tart a világ négy
kontinensén, és közel negyven egyetemmel működik együtt a világ minden tájáról.
Több mint háromszáz, rangos szaklapokban megjelent publikációjának köszönhetően
benne van az első tízben, mint akinek kutatásaira a világon a legtöbbet
hivatkoznak a szakmában. 2005-ben hazajön, hogy a SOTE-n folytassa kutatásait.
Elnyert pályázati pénzekből állítja fel laboratóriumát, és felújítja az egyetem
Technológiai Transzfer Irodáját (TTI), amely az ott született szabadalmak
védelmét szolgálná. Az itthon tudományos tanácsadóként is dolgozó professzor a
közelmúltban a legkülönfélébb akadályokkal szembesült, és még arra vár, hogy
egyetemi tanári kinevezéshez jusson.

Magyar–Csefkó



Csefkó Pál feltaláló. A kiégett villanykörte izzószál nélkül is világít, a
barkácsgép a víz alatt is működik

Fotó: S. L.

A Hetek több mint két évvel ezelőtt számolt be Csefkó Pál és Magyar László
semleges áramokkal kapcsolatos találmányairól (Világszenzáció itthon: Magyarék
találmánya. Hetek, 2004. január 16.). „A találmányt gyakorlatilag ellopták, és
tőlünk függetlenül már több helyen is gyártják – állította e héten történt
megkeresésünkkor Magyar László, majd némi keserűséggel hozzátette: – de nem ez a
legszörnyűbb az egészben, hanem az, hogy a személyes kapcsolatok is
tönkrementek. Úgy gondolom, hogy hamis ígéreteikkel szándékosan fordítottak
egymás ellen minket a pénzemberek, kihasználva a helyzetünket,
pénztelenségünket. Jogainkat a jogrendszer hiányosságai miatt nem tudtuk
érvényesíteni.”

Csefkó Pál egy neves német céggel fogott össze, hogy a cikkben is említett, de
azóta továbbfejlesztett áramátalakítót gyárthassa. „Hat évig próbálkoztam a
termék itthoni előállításával, csak az elmúlt évben 250 üzleti tárgyalásom volt
itt, Magyarországon, de – őszintén szólva – nem sok sikerrel. Pedig még a
gazdasági minisztereknek, Csillag úrnak, később Kóka úr megbízottjának is
bemutattam a találmányomat, de csak azt a választ kaptam, hogy majd visszatérünk
rá. Korábban a Honvédelmi Minisztériumban is bekérték és bevizsgálták a
terméket, és a tesztek jobb eredményt hoztak ki, mint az ennek megfelelő
amerikai rendszernél. Olcsó áron, százezer forintos nagyságrendű összegért
szerették volna megvásárolni a találmányt, amelynek kifejlesztésébe én 30-40
millió forintot belefektettem. Még azzal is megpróbálkoztak, hogy a
találmányomat államtitoknak nyilvánítsák, és ez újabb jogi procedúrákkal
hátráltatta a további fejlesztéseket” – mesélte a képtelen történeteket a
feltaláló.

Jelenleg Csefkó tizenegy szabadalmaztatott találmányát saját weboldalán is
közzétette, és befektetőket keres. Készpénze elfogyott, kutatásait már csak
kölcsönökből tudja finanszírozni, és a kényszertől hajtva tovább kellett lépnie
az áramátalakító gyártása ügyében. „Miután egy tucat menedzserrel hiába
próbálkoztam, most egy németországi menedzserrel dolgozom, és úgy tűnik,
hamarosan gyártani tudjuk majd az általam feltalált áramátalakítót” – mondta.


Arra a kérdésre keresvén a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy ilyen nehéz
boldogulni itthon, Csefkó saját tapasztalataiból kiindulva úgy látja, hogy hiány
van a hozzáértő és becsületes menedzserekből, illetve a megfelelő, tőkeerős
befektetőkből.

Antidepresszáns

Szabadkai István vegyipari kutató találmánya, mely az egyik antidepreszszáns
tabletta alapanyagának nagy tisztaságban történő gyártására vonatkozik, már
eddig is milliárdos mértékű profitot termelt a gyógyszeriparban. Szabadkai
azonban semmilyen díjazásban nem részesült, sőt miután kutatási eredményeit és
találmányidíj-igényét a munkáltatójának hivatalos formában is átadta, a
rákövetkező munkanapon megszüntették munkaviszonyát. Ezek után azt kellett
kivédenie, hogy több évi munkájának gyümölcse másnak a neve alatt kerüljön
hasznosításra.

„Találmányaimból ekkor három szabadalmi bejelentést tettem, és több előadást
tartottam. Az anyagi követelésem érvényesítése polgári peres eljárás keretében a
Fővárosi Bíróságon folyamatban van” – mondta lapunknak a feltaláló, aki már öt
éve folyamatosan küzd jogainak elismeréséért. Harcát eddig az is nehezítette,
hogy a háttérben egy nagy, jogászcsapattal „felfegyverkezett” multinacionális
gyógyszergyártó cég áll, akiknek már több évtizedes tapasztalatuk van érdekeik
érvényesítésében. Monopolhelyzetben levő terméküknek magas árát például úgy
tartották fenn, hogy a potenciális versenytársaikban tulajdoni részt vásároltak.

Pozitív fejlemény, hogy a téma a közelmúltban még nagyobb nyilvánosságot kapott:
tavaly ugyanis az Európai Unió versenyfelügyelete egy időben három országban
tartott váratlan razziát. Ennek következtében Szabadkai ügye is a bizottság
látókörébe került, de a számára pozitív döntések meghozataláig is további évek
telhetnek el.

Rátai Dániel története

Pozitív fejleményekről számolhatunk be a lapunkban is bemutatott Rátai Dániel
találmányával kapcsolatban (Arizona, szívószál, vastaps. Hetek, 2005. július 1.)
– és csak remélni tudjuk, hogy ez a jövőben is így lesz.

Rátai, mint ismeretes, tavaly májusban pontosan féltucat első díjat zsebelt be
az arizoniai Phoenixben megrendezett Intel ISEF (Intel International Science and
Engineering Fair) tudósolimpián. Találmánya képes a képernyő háromdimenziós
megjelenítésére, vállalkozásának neve – 3D for All Kft. – is erre utal. Annak
ellenére, hogy Rátai külföldön hívta fel magára a figyelmet, nem kellett ott
kilincselnie, mert idén megkereste Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója és
tulajdonosa, és Rátai cégéből 23 százalékos tulajdonrészt szerzett szellemi
apport és készpénz bevitelével, a fennmaradó 77 százalék pedig a Rátai család
tulajdonában maradt. Rátai tehát jelenleg együtt dolgozik a nagyobb szakmai
tapasztalatokkal rendelkező, sikeres cég vezetőjével, a most folyó munkáról
azonban nem kívánt nyilatkozni. Sajtóértesülések szerint az év végére
szeretnének egy kész termékkel előállni.

Ki az áporodott levegővel

Szabó Csaba története nem egyedi történet, hanem egy tipikusan magyar
jelenség – nyilatkozta lapunknak Kóka János gazdasági miniszter. „Az olyan
kiemelkedő képességű emberek, mint Szabó Csaba, mindig több problémát okoznak,
ezért nehezebben kezelhetők. A problémát feltárva, megvizsgálva, kicsit
távolabbról szemrevételezve azonban szinte ordít az igazi ok: tele vagyunk olyan
innovatív fiatalokkal, feltalálókkal, zsenikkel, akik szakterületükön már korán
nagy sikereket értek el, és akik szétfeszítik az itthoni kereteket.

Azok a fiatalok, akik az ötleteiket már megvalósították, piacra vitték, nem
félnek kimondani azt, hogy az Akadémia intézménye egy velejéig korhadt
struktúra.

Magyarországon a politika, a közigazgatás, a tudomány, az egészségügy, a külügyi
diplomácia néhány szegmense területén is vannak olyan elavult struktúrák,
félfeudális szerkezetek, amelyek az ilyen szemléletű fiatalokat igyekeznek
félretolni, igyekeznek kivetni magukból. Ezért szükség van egy olyan kritikus
tömegre, amely szétszakítja ezt a fajta ósdi szemléletet és kiengedi az
áporodott, bepállott levegőt, hogy kiszellőzzön ez a rendszer, és valami új
induljon el” – fogalmazott lapunknak Kóka János.

Hajdú Sándor

Korszakváltás a fotózásban

A második világháború után néhány évvel, 1947-ben a budapesti Gamma Optikai
Művek DUFLEX néven megkezdte a világ első kisfilmes, beugró rekeszes objektívval
működő, tükörreflexes fényképezőgépének gyártását, amely Dulovits Jenő
fotóművész találmánya volt. A „tükörreflex” azt jelenti, hogy az exponálás ideje
alatt felcsapódik egy tükör, amely normál állapotban igen pontos élesség- és
kompozíciós beállításokat tesz lehetővé. Nem csoda, hogy a szerkezet hamarosan a
fotóriporterek nélkülözhetetlen eszközévé vált, és forradalmi változásokat
hozott a szakmában. A Canon például csak nyolc évvel később, 1955-ben vezette be
a felcsapódó tükrű, SLR (single lens reflex) kameráját Canon Flex néven.

A Duflex azonban kivonult a versenyből, mert 1949-ben az Ipari Központ
utasítása alapján végleg leállították a gyártását. Mindössze 3000 darab készült
el belőle addig.

Olvasson tovább: