Kereső toggle

Mínusz negyvennél kiürül a szentpétervári Nyevszkíj Proszpekt

Orosz tél

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2006. január. A világ aggodalommal figyeli, milyen vége lesz az iráni válságnak. Az orosz sajtóban máris arról olvashatunk, hogy az Egyesült Államok akár márciusban is elkezdhet egy Teherán elleni katonai akciót, megakadályozva, hogy az utóbbi atombombát hozzon létre. Oroszország lakóinak – és nekem is – a meteorológiai jelentések most mégis fontosabbak.

Reggel, ébredéskor még a két takaró alól nyúlok ki a távkapcsolóért, és hozom működésbe a televíziót. A fő szentpétervári csatornán akármilyen műsor is megy, a képernyő sarkában egy kis hőmérő jelzi, hány fok van odakinn; most épp mínusz 32…

A lakás legmelegebb pontjai ilyenkor a mellékhelyiség és a konyha. A vécé kis helyiség, nincs ablaka, de van benne radiátor. A konyhában, igaz, van ablak, ami bárhogy is ragasztgatja az ember, akkor is húz, viszont itt a radiátoron kívül még gáztűzhely is van. Ilyen hidegben az orosz társasházakban épp ez utóbbi lép elő fő melegforrásként. Főleg a sütő beüzemelése hatásos. A Magyarországon jól ismert gázkonvektorokkal Oroszországban nemigen találkozni, így marad a gáztűzhely. A falvak és kisebb települések többségében azonban még ez a lehetőség sincs meg. Annak ellenére, hogy Oroszország szállítja fél Európa számára a gázt, odahaza bizony települések ezreibe nem ér el a gázvezeték. Ez a feladat a 21. századra maradt – annak ellenére, hogy a néhai kommunista párt tervei szerint már 1980-ra meg kellett volna valósulnia…

Jó, hogy mindössze száz méternyire lakom a legközelebbi metróállomástól. A lépcsőházból kilépve futólépésben teszem meg ezt a távot. Két napja még plusz kettő fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Aznap este a Nyevszkij Proszpekten – Szentpétervár főutcáján – jártam, és hihetetlennek tűnt számomra, hogy a jóval délebbre fekvő Moszkvában már mínusz 20 fok van. Felhívtam ott élő barátaimat – egy orosz–magyar házaspárt, és az enyhe magyar teleken felnőtt Krisztina szörnyülködve erősítette meg a hírt, hogy bizony nagyon hideg van, de másnapra még hidegebbet, mínusz 37 fokot ígérnek a meteorológusok.

Tehát tegnapelőtt este még plusz 2 fok volt Szentpétervárott, míg tegnap reggel már mínusz 22. Ma pedig mínusz 32…

A metróból kilépve észlelem, hogy az egyébként mindig népes Nyevszkij Proszpekten jóval kevesebb ember és autó közlekedik. Bár a gépkocsi beindítása nem kis feladat ilyenkor; többen – például Artúr barátom is – kiveszik éjszakára az akkumulátort és hazaviszik a melegbe, így reggel garantáltan elindul a jármű. Este, mikor már mindent elintéztem és indulnék haza, azon gondolkodom, megkockáztassam-e a metróig tartó mintegy harmincperces utat gyalogosan. Persze mehetek a jó hideg trolin is, de igazából ki is szeretném próbálni magamat: kibírom-e a kellemes klímájú Magyarország után ezt a sétát, vagy nem? Végül is mégiscsak a sarkvidéki Murmanszkban szolgáltam úgy negyed évszázaddal ezelőtt! Az utat végül is gyalog tettem meg – igaz, közben többször is beugrottam különféle üzletekbe, egy kis melegedőre...

A metróállomás felső halljában kissé feltankolt hajléktalanok mindenfelé. Ma azonban senki sem küldi ki őket. Ennek ellenére sokan halnak meg közülük minden télen, főleg ilyen kemény hidegben. Egy oroszországi hajléktalan sorsa jóval mostohább, mint európai "kollégájáé”. Mindjárt az első nagy hidegről szóló tudósítások után közölték, hogy több tucatnyi ember került máris fagyásos tünetekkel kórházba. Országos viszonylatban pedig bizonyára több százan, ha nem ezren vannak ilyen esetek.

Mindenki fázik, nemcsak az emberek, az állatok is. A madarak bebújnak a szellőzőrendszerekbe, a lakásokban hallani a hangjukat. Az állatkertekben különféle módszerekkel próbálják felmelegíteni a négylábú lakókat: az elefántokat például Szentpétervárott és Moszkvában is napi egy vödör vodkával igyekeznek megőrizni a kihűléstől, amit azok szívesen el is fogyasztanak. Volt, ahol katonai zubbonyokat is kiutaltak számukra. Éjszakára ismét bekapcsolom a villanymelegítőt és közelebb húzom az ágyhoz; biztos nem csak én teszek így: nem hiába mértek a két orosz nagyvárosban rekord áramfogyasztást. Van, ahol már nem bírják a vezetékek a megterhelést, néhol a fagytól szakadtak el.

Reggel, ébredéskor még a két takaró alól nyúlok ki a távkapcsolóért, és hozom működésbe a televíziót. A kis hőmérő a tévéképernyő sarkában mínusz 23-at mutat. Hála Istennek, megkezdődött a felmelegedés Szentpétervárott.

Moszkvában és a Volgán mínusz 30, az Uralon 40 körül, Szibériában 58…

Olvasson tovább: