Fidesz-plakát. Vannak hibák
Fotó: S. L.
Az elmúlt időszak szocialista megnyilvánulásaival szemben a Fidesz nem találta az ellenszert. A párt kommunikációja nehézkes, bonyolult, és a legtöbb átlagember számára érthetetlen volt. Ráadásul mindig "lemaradtak" – csupán kommentálták az eseményeket, nem voltak képesek új, az egész közéletet tematizáló üzenet megfogalmazására. Mondanivalójuk középpontjában a kormány és ezen belül is Gyurcsány Ferenc személyének támadása állt. Ez a taktika nem érte el célját, sőt a miniszterelnök ki tudott bújni az őt célzó támadások alól, és még előnyt is kovácsolt belőlük. Ennek a folyamatnak a csúcspontja az volt, mikor Áder János a parlamentben Gyurcsány szemére vetette, hogy Apró Antal unokáját vette feleségül, és ezért nem képes hosszas október 23-ai ünnepi beszéd megtartására. A frakcióvezető kijelentése nemcsak az MSZP-s szavazókat háborította fel, hanem a legtöbb jóérzés? ember is megrökönyödött rajta. Egy pillanatra megfagyott a levegő a párt körül.
Ezek után a Fidesz vezetői belátták, hogy a negatív kampánnyal ugyan fanatizálni lehet a saját táborukat, ugyanakkor ezzel a taktikával nagyon értékes szavazókat veszítenek el a politikai paletta közepéről. Ezek a választópolgárok nem vevők erre a stílusra, őket valóban polgári hangon, polgári értékeket hangoztatva lehet csak megszólítani.
A Fidesz legnagyobb érdeme, hogy – belátva hibáit – mert, és tudott is újítani. Ennek jegyében elnöküket egy megújult stílussal újra a parlamenti csatározásokba bocsátották: Orbán Viktor eleinte kicsit izgulósan ugyan, de megszólalt – ebben a ciklusban először. Az ellenzék vezére rendkívül populista hangvételt ütött meg, de kihasználva a parlament által nyújtott nyilvánosságot és figyelmet, ismét a média középpontjába került. Ráadásul most a szocialisták szorultak deffenzívába, hiszen állandóan arra kényszerülnek, hogy Orbán kijelentéseit cáfolják. Az ellenzéki vezér felszólalásával egyúttal elejét is vette a szocialista párt egyik kedvenc témájának, mely szerette őt egyfajta utcai harcosnak, a parlamenti munkát kerülő modern huligánnak beállítani.
A legnagyobb meglepetést azonban nem a parlamentbe négy év után visszatérő Orbán jelentette, nem is a Fidesz új, az eddigiekhez képest barátságos hangulatú gyűlései és pozitív üzenetei, hanem azok az óriásplakátok, melyekkel az ország bármely szegletében találkozhat a választó. Ezeken mosolygós Fidesz-politikusok tekintenek alá, és hívják fel a figyelmet a változás szükségszerűségére.
Nagyon érdekes azonban, hogy nem a megszokott Orbán–Áder–Kövér–Pokorni négyes került a plakátokra, hanem olyanok, akik eddig nem kimondottan a párt belső köreihez tartoztak, ámbár a maguk területén sikeresnek mondhatóak.
Találkozhatunk Kósa Lajossal, Debrecen polgármesterével, a másikon Schmitt Pál, a párt egyik alelnöke tűnik fel, a harmadikon Varga Mihály volt pénzügyminiszter látható. A kampány szervezői a gyengébbik nemet sem felejtették el, néhány falragaszon Pelczné Gaál Ildikó szerepel.
Érdekes a személyiségek kiválasztása, hiszen egyrészt a napi politikában "el nem használt" emberekről van szó, másrészt mindegyikük hordoz magában egy üzenetet, vagy szólít meg egy társadalmi réteget.
Schmitt Pál jelképezi a bohém, nagyvilági polgárt, aki mellesleg maradandót alkotott az olimpiák történetében is, és hazája hírnevét saját teljesítménye által is öregbítette. Kósa Lajos a sikeres vidéki polgármestert testesíti meg, aki a saját városát rendkívül ügyesen igazgatja, legyen bár "polgári" vagy szocialista vezetése az országnak. Tipikus példája annak az embertípusnak, aki nincs állandó rivaldafényben, mégis teszi a dolgát. Varga Mihály az értelmiség tipikusnak mondható képviselője a maga technokrata stílusával, szakértelmével. De ugyanezt mondhatjuk a hölgyről is: Pelczné a nők – ezen belül is az anyák és feleségek – szimpátiáját próbálja megragadni.
A kérdés ezek után szinte magától adódik: mi lesz ezekkel az új Fidesz-arcokkal a parlamenti választások után? Lehet, hogy ők a Fidesz új nemzedéke? Vagy csak erre az egy plakátra szól a megbízatásuk?
Az biztos, ha a legnagyobb ellenzéki párt a következő választást is elveszíti – hiszen minden tényezőt figyelembe véve nagyon kiegyensúlyozott versenyre van kilátás – akkor a párt vezetésének mindenképpen meg kell újulnia. A világon talán így is szinte egyedülálló, hogy egy vesztes választás után a párt vezetésében nincsenek személyi konzekvenciák. Akkor pedig ezek a "második vonalból" előlépett politikusok kézenfekvő megoldásnak tűnnek a jövő Fideszével kapcsolatban. Ebben az esetben el kell gondolkodnunk azon is, hogy a Fidesz által összekovácsolt szövetség mennyire állná ki az újabb vereség okozta próbát, vagy esetleg azon nyomban szétesne.
Ha azonban megnyerik a választásokat, akkor az a kérdés merül fel, hogy ezek az emberek kapnak-e valamilyen pozíciót, vagyis bekerülhetnek-e a párt, illetve a kormány belső köreibe?
A legnagyobb újdonságot azonban a Fidesz-plakátokon található szöveges üzenetek jelentik. Igaz, a narancsszín? alapon fehér betűkkel szedett mondatok első pillanatra kicsit belemosódnak a háttérbe, de szemünk hamar ki tudja silabizálni a mondatokat. "Vannak hibák, amelyeket nem akarunk többször elkövetni!" A Fidesz részéről ezek a mondatok valóban megdöbbentőek. Miről van itt szó? Véleményem szerint ez nem más, mint a párt nyilvános önkritikája. Ezt támasztja alá a következő mondat: "Vannak rossz dolgok, melyeken változtatnunk kell" – majd folytatódik a sor – "Vannak jó dolgok, melyeket folytatnunk kell." Mik lehetnek ezek a jó, illetve rossz dolgok? Ez a néhány mondat gyakorlatilag egy új korszak kezdetét is jelentheti a Fideszben? Ebben pedig új személyiségek fogják a főszerepet játszani? Nagyon könynyen előfordulhat.
Ámbár van a dolgoknak egy másik olvasata is. Jelentheti azt is, hogy az említett rossz dolgok nem más, mint a mostani MSZP által vezetett kormány, mely hozott ugyan jó döntéseket, de alapjában véve megérett a leváltásra. Ebben az esetben sem kezdenének mindent elölről, hanem ahogyan mondani szokták, a jót meg kell tartani, a rosszat pedig el kell hagyni. Másrészt benne van az is, hogy a polgári kormány által hozott jó dolgokat kell folytatni, egy teljesen más, megújult hangnemben.
Természetesen a dolgok nem elméletben, hanem gyakorlatban dőlnek majd el. Ha ezekhez a hangzatos jelszavakhoz valóságos tartalmat is tudnak csatolni, akkor annak a politikai közélet és közvetve az emberek látják a hasznát.
2005. 11. 25. (IX/47)
