Kereső toggle

Politikai pillanatfelvétel Izraelből

Miniszterelnöknek máshol is nehéz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ariel Saron szorult helyzetbe került. Az izraeli miniszterelnök idáig is "gúzsba kötve táncolt", ám mostanára mozgástere jelentősen leszűkült. Pedig elképzelése, a "Gázai-szétválasztási terv" nem volt eleve rossz. A korábbi béketeremtési kísérletek, az oslói folyamat és a nemzetközi kvartett békemenetrendje, a "road map" a Palesztin Hatóság hajthatatlanságán bukott meg. Világossá vált, hogy Arafat és a palesztin terrorszervezetek a békét taktikai manőverként, tranzitállomásként kezelték az Izrael végső felszámolásához és a nagy, a Földközi-tengertől a Jordán folyóig húzódó palesztin állam megalakításához vezető úton. Ez lehetetlenítette el a konfliktus békés megoldását, amelyben a kétállami megoldás határvonalait a szemben álló, de megbékülő felek kölcsönös egyetértésben jelölhették volna ki. Arafat Camp Davidben visszautasította a tartós békét, és terrorháborút indított. Bár a nemzetközi kvartett békemenetrendjét a palesztinok elvben elfogadták, a terror gyakorlatilag folytatódott. Ezzel a válság kétoldalú rendezése ellehetetlenült.
(Arafat, a káosz
ura
. Hetek, 2004. július 23.)



A politikai viharok között az izraeliek az ország történelmének első olimpiai aranyérmének örülhettek. A képen Gal Fridman szörfös a győzelem pillanatában a vízben Fotó: Reuters

Ez indította Saront arra, hogy Izrael egyoldalúan rendezze a palesztinokkal szemben fennálló konfliktust. Bejelentette: Izrael a Gázai övezetből kivonja katonai egységeit, felszámolja az ott létesített zsidó településeket, vállalkozásokat és az ereci ipari parkot. A terv szerint Izrael továbbra is ellenőrzése alatt tartaná a gázai–egyiptomi határt, a gázai tengeri kikötőt, és a palesztinok továbbra sem használhatják a dahanijai repülőteret. 

Az elképzelés megnyerte az újraválasztásra készülő George W. Bush támogatását is. Saron levélben kötelezte el magát a gázai kivonulásra, továbbá négy szamáriai telep és az engedély nélkül épített zsidó telepes őrposztok felszámolására. Viszonzásul Bush levélben jelezte, hogy a menekültkérdést kizárólag a megalakuló palesztin államban kell megoldani, és a két állam közötti határt az új realitások alapján kell kijelölni. Ez izraeli olvasatban azt jelentette, hogy a palesztin menekültek nem mehetnek vissza Izraelbe, és Izraelnek nem kell visszatérnie a nehezen védhető, 1967 előtti fegyverszüneti vonalakhoz. Az Európai Unió előbb elutasította, majd később támogatásáról biztosította Saron javaslatát.

A tervet a Gióra Eiland vezette Nemzetbiztonsági Tanács dolgozta ki, amely 2005 végére jelölte ki a megvalósítás határidejét. A jelenleg a Gázai övezetben élő, több mint ötezer telepest kárpótolnák, az övezet kiürítése pedig szakaszosan történne. Izrael megpróbált anyagi támogatást szerezni a meglehetősen költséges terv végrehajtásához. Ehhez készséges partnert talált az Egyesült Államokban, ám az Európai Unió, amely egészen a múlt évig feltétel nélkül támogatta a Hamaszt, és ma is támogatja Arafat korrupt, terrorista rendszerét, Izraellel szemben követeléseket támasztott. A zsidó állam teljesen vonuljon ki a Gázai övezetből, és vállaljon kötelezettséget, hogy nem is tér oda vissza többet. Ürítse ki az egyiptomi határ mentén húzódó korridort is, és hagyjon fel a gázai tengerpart őrizetével. A Ciszjordániában épített biztonsági kerítést közben a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek nyilvánította, és "tanácsadó véleményében" rendelte el annak lebontását. Bár az ítéletnek nincs kötelező ereje, az ENSZ-közgyűlés 150 igen szavazat mellett szólította fel a zsidó államot az abban foglaltak teljesítésére. A határozat mellett szavazott a 25 államot tömörítő Európai Unió, és a tagságra törekvő országok is. Brüsszel azt akarja elérni, hogy a kerítés az 1967 előtti fegyverszüneti vonalakon húzódjon.

E baljós külső jelek mellett Saronnak a maga háza táján is meggyűlt a baja. A korábban kényelmes többséget élvező jobbközép kormány elvesztette parlamenti többségét. A beterjesztett javaslat még Saron kormányában sem élvezett többséget. A miniszterelnök ekkor felmentette a Gáza-tervet ellenző Nemzeti Egység Pártja és a Nemzeti Vallásos Párt egyes minisztereit, hogy javaslatát a kormány, ha minimális többséggel is, de elfogadja. Eközben vált világossá, hogy Saronnak nemcsak a jobboldali pártokkal, de magával a Likuddal sem sikerült elképzelését elfogadtatnia. A Likud-kongresszust megkerülve előbb a tagsághoz fordult, hogy belső népszavazáson fogadtassa el a tervet, ám a tagság leszavazta őt. A kisebbségben maradt kormányfő ekkor nemzeti egységkormány megalakítására irányuló tárgyalásokat kezdett az ellenzéki Munkapárttal.

Peresz is feltételeket támasztott az egységkormányhoz való csatlakozásra. Ezek legfontosabbika volt, hogy a terv gyors végrehajtása során Saron kezdjen politikai tárgyalásokat a Palesztin Hatósággal. A koalíciós tárgyalásokkal egyidejűleg a Likud pártban határozott formát öltött a tervvel szembeni ellenállás Uzi Landau tárca nélküli miniszter vezetésével, és Benjamin Netanjahu pénz-, valamint Szilván Salom külügyminiszter részvételével. A szembenálló felek a Likud kongresszusa elé vitték elképzeléseiket. Saron itt is vereséget szenvedett. A Likud legszélesebb irányító testülete megvonta bizalmát Ariel Sarontól, és kizárta, hogy a baloldali Munkapártot bevonja a nagykoalícióba. A Munkapárt most előrehozott választások kiírását követeli.

Saron ennek ellenére nem hagy fel tervének megvalósításával. Ezt alátámasztani látszik, hogy a közvélemény többsége támogatja a kormányfő elképzeléseit. Saron népszerűségét az alapozta meg, hogy sikerrel szorította vissza a palesztin terrorizmust. A biztonsági kerítés is hatékony eszköznek bizonyult. A gyorsan bevethető rugalmas egységek, kiegészítve az olajozottan működő hírszerzéssel, jelentősen csökkentették a terrorcselekmények számát. A forrást, a palesztin terrorszervezeteket azonban nem sikerült teljesen felszámolni. 

A nemzetközi színtéren Saron egy olyan alkufolyamatba bonyolódott bele, amelyben fokozatosan gyengül az álláspontja. Washington a telepes őrposztok felszámolását és a telepítési tevékenység befagyasztását követeli tőle. Az izraeli kormány elfogadta az unió ultimátumát, és beleegyezett abba, hogy a zsidó települések termékei az unió piacán ne részesülhessenek vámmentességben. Brüsszel ennek ellenére most azzal zsarolja Jeruzsálemet, hogy a szeptemberi ENSZ-közgyűlésen egy szankciót is magában foglaló határozatot is megszavaz Izrael ellen, ha a zsidó állam nem bontja le a biztonsági kerítést. A nyomvonalat több helyen is az 1967 előtti zöldvonalhoz közelebbre módosították. Brüsszel azt akarja elérni, hogy Izrael teljesen kivonuljon a Gázai övezetből és Ciszjordániából.

Az amerikaiak és az európaiak így a gázai kivonulást csak a folyamat kezdeteként látják, és abban reménykednek, hogy hasonló dolog történik majd a Jordán folyó nyugati partján is. Ráadásul Saron amiatt is aggódik, hogy e szűk tengerparti sáv nem válik-e egy "mini tálib-Afganisztánná", ahonnan a terrorista támadások folytatódni fognak. Az övezet demilitarizálására megfelelő nemzetközi támogatás nélkül semmi esély nincs. Irán és az EU fegyver-, illetve pénzszállítmányai konzerválják a palesztin terror infrastruktúráját. Izrael ezért fordult Egyiptomhoz, hogy a kivonulása utáni biztonsági vákuumot töltse be. Azonban Kairó is teljesíthetetlen feltételeket támaszt. Követeli, hogy Izrael adja át a palesztinoknak a dahanijai légi- és a gázai tengeri kikötőt, és egyezzen bele, hogy tizenötezer fős egyiptomi egységet vezényeljenek a gázai–egyiptomi határra, illetőleg az övezetbe.

Mindenki számára világos, hogy hosszabb távon a Gázai övezet Izrael számára nem tartható meg. A telepes jobboldal is elfogadta volna ezt, ha Ciszjordániában ezért ellentételezést kap. De ez lett volna Izrael biztonsági érdeke is. A zsidó államnak a béke hiányában, a palesztin terror és háborús veszély árnyékában védhető határok mentén kell berendezkednie. Enélkül a gázai kivonulás csak meghátrálás lenne, és a palesztinok joggal hihetnék: a terror elérte célját. Saron győzött mint katona, de politikusként átmenetileg vereséget szenvedett, mert katonai győzelmét képtelen volt megvalósítható politikai nyereségre váltani. Csatát vesztett, de a háborút még megnyerheti. Ehhez azonban módosítania kell a Gáza-tervet, s ehhez régi koalíciójának egyetértését is meg kell szereznie. A rá nehezedő külső nyomásnak csak ekkor tudna hatékonyan ellent állni.

Vámmal sújtott telepesek

Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy megadóztatja a palesztin területen élő izraeli telepesek által előállított termékeket, mivel az elfoglalt területeket nem tekinti Izrael állam részének. Az Izraellel kötött vámmegállapodás nem vonatkozik az ezekről a területekről származó termékekre – mondta a bizottság egyik szóvivője. Az Európai Unió és Izrael között 25 éve életben lévő, vámmentességet biztosító megállapodást az EU úgy kívánja módosítani, hogy az Izraelből származó termékeken olyan eredetpecsét szerepeljen, amely nemcsak a gyártó országot, hanem a város nevét is feltünteti. Két évvel ezelőtt az unió értesítette az európai importőröket, hogy adott esetben visszamenőleges hatállyal is adóval sújthatják az izraeli termékeket. Azóta az importőröknek letétbe kell helyezniük a szóban forgó összeget, ami miatt jelentős versenyhátrányt szenvednek az izraeli termékek az európai piacokon.

Európai fal

Alig egy hónappal azt követően, hogy az Európai Unió és az ENSZ dühödt kampányt indított az izraeli biztonsági kerítés ellen, és a Nemzetközi Bíróság illegálisnak nyilvánította az építkezést, az EU bejelentette azon tervét, hogy megépítené saját biztonsági kerítését. Az építkezéssel kapcsolatban meghirdetendő pályázatokra Izrael is meghívást kapott. A kerítés Lengyelországot és Magyarországot választaná el azok keleti szomszédaitól, hogy megakadályozza a keletről érkező tömegek beáramlását az unió területére. "Hihetetlen, hogy az EU számára nem okoz gondot egy olyan kerítés megépítése, amely a bevándorlókat tartaná távol, de elátkozza Izraelt azért, mert az a terroristák ellen emel biztonsági kerítést, hogy izraeli állampolgárok életét menthesse meg" – jegyezte meg a hírrel kapcsolatban Ariel Saron egyik szóvivője.

Olvasson tovább: