Kereső toggle

Interjú Fekete János közgazdásszal

Lejtőről a szakadék szélére

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Fekete János. Pesszimista prognózis Fotó: Somorjai László

– Sokan mondják, hogy a "fekete kedd" óta megváltozott a világ. Ön szerint milyen fordulatot jelent a világ pénzügyi központját, Manhattant ért pusztulás?

– Ami New Yorkban történt, borzalmas tragédia. Ahhoz azonban, hogy a kérdésre válaszolni tudjak, meg kell néznünk, hogy állt a világ hétfő délután? Én úgy látom, hogy már a támadás előtt a gazdasági visszaesés felé haladt. Ezt sokan udvariasan recessziónak nevezik, de valójában az egész világot érintő válságról beszélhetünk. A három legfontosabb ipari hatalom: az USA, Japán és Németország nem tudott ebben az évben növekedést produkálni, sőt Japán termelése visszaesett. Most először fordul elő, hogy egyszerre kerültek bajba, így nem segítheti ki a korábbiakhoz hasonlóan az egyik térség a másikat. Egy világgazdasági válság régen azért volt elkerülhető, mert ha Amerika bajban volt, akkor Európának és Japánnak jól ment. A kilencvenes években Európában és Japánban jelentkezett a baj, Amerikában nyolc évig hatalmas volt a gazdasági fejlődés. Idén azonban az amerikai tőzsdeindex 25 százalékkal, a japán az elmúlt 24 hónapban közel 75 százalékkal csökkent. Akiknek részvényekben volt a vagyonuk, csődben vannak, a bankok, akik erre hiteleket adtak, óriási veszteségeket szenvedtek. A világ már a New York-i szörnyűség előtt a válság irányába tartott. 

– Mennyire lett meredekebb a lejtő?

– A helyzet biztos, hogy romlott, hiszen az energiaárakon keresztül az infláció emelkedik, a beruházások és a fogyasztás – leszámítva az élelmiszer és hasonló alapvető cikkek tartalékolását – visszaesése is várható. Ennél fontosabb, hogy a hadüzenet nélküli háborúnak az amerikaiak többsége számára olyan pszichológiai hatása van, mint annak idején Pearl Harbornak. Az Egyesült Államok kormánya nem engedheti meg magának – véleményem szerint –, hogy erre ne válaszoljon. Pearl Harbor után felvette a kesztyűt, és óriási áldozatok árán meg is nyerte a háborút. A terrortámadások végrehajtói már nem élnek, ezért a feladat most felkutatni és gyökereikben megtámadni azokat, akik szervezték és pénzelték ezt a kalandor szörnyűséget. 

– A magyar kormányfő és a gazdasági miniszter mindenkit megnyugtatott, hogy idehaza tovább tart a lendületes fejlődés, a forint erős, és ha Európa lelassul, a magyar gazdaság lehetőségei csak javulnak.

– Hangulatjavító szövegeket adnak, hogy az emberek ne essenek pánikba, amivel egyetértek. A válságok hatása Magyarországon elkésve jelentkezik. Ha optimisták vagyunk, azt mondjuk, hogy 3-4 hónapig nem lesz komolyabb baj, de szerintem a kormány alulértékeli a kockázatokat. A magyar export 70 százaléka az Európai Unióba megy. Az európai visszaesés miatt ez csökkenni fog. Az utóbbi években Amerika is jelentős magyarimport-felvevő lett. Ráadásul mi főként nagy nemzetközi cégek beszállítói lettünk, így a visszaesés még erőteljesebben érintheti az exportunkat, és ezen keresztül a hazai gazdasági növekedést. A nyersanyagár-emelkedés pedig az inflációt növelheti.

– A harmincas évek nagy világválsága óta nem fordult elő, hogy több napra bezárt az amerikai tőzsde. Mit lehet tenni azért, hogy ne törjön ki pánik az újranyitáskor?

– Az, hogy nem ismétlődik meg világméretekben az 1929–32-es válság, annak köszönhető, hogy a pénzügyi szervek együttműködése ma sokkal jobb. Akkor egy nagy bank, a Creditanstalt bukása elindította a lavinát. Ilyen most nem lesz, mert a bankok első lépése volt, hogy a szükségletnek megfelelően ellátták hitellel a piacot. Ma a nemzetközi pénzügyi szervek, az IMF, a Világbank és mások azonnal közbelépnek, ha egy ország bajba kerül. Az IMF már nyilatkozott, hogy pénz van. A magyar kormány is ezt tette, okkal, hiszen bőségesen elegendőek a hazai pénztartalékok. Tizenhárom milliárd euró elég arra, hogy a rövid lejáratú hiteleket minden nehézség nélkül kifizessük. Nem mindenütt van ez így, vannak országok, amelyek nagy bajban lesznek, ahol nagyon sok a rövid lejáratú tartozás. Magyarország politikája azonban mindig az volt, hogy ha kell, inkább hosszú lejáratú hitelekkel adósodjunk el. Válsághelyzetben ez nagyon előnyös, mivel szükség esetén elegendő pénz van a kasszában a rövid távú adósságok kifizetésére.

– A sokak által kárhoztatott nemzetközi pénzügyi együttműködés tehát védőhálót jelent Magyarországnak?

– Mindenképpen. Magyarország nemzetközi hitelképessége az elmúlt ötven év tapasztalatai alapján sokkal jobb, mint Mexikóé vagy Lengyelországé, akik már többször bedobták a törölközőt, mikor ilyen baj volt.

– A kormány kezében van olyan eszköz, amellyel Magyarországon a választásokig elkerülhető a látványos visszaesés?

– Biztos van. Azzal, hogy alultervezte az inflációt, saját bevallása szerint a kormány 285 milliárd többletbevételhez jutott. Ennek az elosztása felett – szabálytalanul bár, tehát nem előzetes parlamenti döntés, hanem utólagos, majd valamikori jóváhagyás alapján – szabadon rendelkezik. Ez elég sok pénz. Ebből lehetne fedezni beruházásokat, kamatmérséklést és sok minden mást, ami a magyar gazdaságot élénkítené. A multik megoldják a maguk gondjait nemzetközi téren, de a magyar közép- és kisvállalkozások erre nem képesek. A verseny alapján lehet, hogy bizonyos cégek átteszik a székhelyüket más országba, ahol olcsóbb a munkaerő. Erre volt már néhány figyelmeztető példa Magyarországon. A mezőgazdasági termékeinkkel önként kivonultunk a keleti piacokról, miközben a multinacionális vállalatok beszállítóivá váltunk. Az ország egy lábon áll, és ebből még származhat baj.

– Ön korábban az IMF magyarországi kormányzója volt, alapítója a világ legbefolyásosabb pénzembereiből, közgazdászaiból álló Harmincak Tanácsának. Most mégis hasonló aggodalmakat fogalmaz meg, mint a globalizáció számos ellenzője…

– A globalizmus a tőke, a munkaerő, a javak szabad áramlását jelenti. Magyarország szerencsére kedvelt befektetési célpont, 22 milliárd dollár jött be az országba, és ebből számos előnyünk származik. A globalizmus azonban azt is jelenti, hogy a vállalatok korlátok nélkül dönthetnek arról, hol akarnak befektetni, kivel egyesülnek, hány dolgozót bocsátanak el a jobb hatékonyság érdekében. Erre Magyarország nincs felkészülve, ezért mondom azt, hogy nagyobb segítséget kellene adni a kis- és középvállalkozóknak, mezőgazdasági termelőknek. A globalizáció hasznából lehetne tőkét juttatni számukra. Szeptember végén Washingtonba várnak a Harmincak Tanácsának találkozójára, amelyre szokás szerint egy nappal az IMF és a Világbank közgyűlése előtt kerül sor. Most persze nem tudni, hogy vállalják-e a rendezést. Előzetesen legalább ötvenezer tüntetőt vártak Washingtonba. Milliók érzik magukat – joggal – a globalizáció vesztesének. Míg korábban, aki akart és egészséges volt, tudott dolgozni, ma ez másképp van. Aki negyvenévesen utcára kerül, és azt éreztetik vele, hogy kiöregedett, és ne is számítson arra, hogy munkát talál, érthető, ha változtatni szeretne ezen. A spontánul indult antiglobalista mozgalom ma már szervezett, és komoly szakszervezeti háttérrel is rendelkezik. Franciaországban például elérték, hogy az elbocsátások helyett a munkaidőt csökkentették 39-ről 34 órára, változatlan fizetések mellett. Nagyon fontos azonban különbséget tenni a globalizációt gazdasági okokból bírálók és azok között, akik ezt ürügyként használják őrült fanatizmusuk és gyűlöletük igazolására. 

A terrortámadás további gazdasági hatásairól: Leállt a pénzügyi világ szívverése

Olvasson tovább: