Kereső toggle

Egyházi és állami ünnepségekkel fejeződik be a 600 napos sorozat

Millenniumi évzáró

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2000. január 1-jén kezdődött millenniumi "másfélév" programáradatának hajrájába érkeztünk. Mintegy a tűzijáték íratlan szabályainak megfelelően a szervezők, úgy tűnik, az utolsó körre igyekeznek elővenni a leghatásosabbnak gondolt patronjaikat. A hosszúra nyúlt ünnepségsorozat azonban némi fásultságot is kiváltani látszik a szórakozni, együtt álmodni és reménykedni hívott – új miniszterelnöki szóhasználattal – "magyar emberek" között. Hiába ünnepelték Magyarországon eddig még nem látott, újszer? "szertartással" Esztergomban a római katolikus ünnepnek számító Nagyboldogasszony napot, meglepetésre a várt több tízezres tömeg helyett – helyszíni becslések szerint – csak ötezren voltak kíváncsiak az államfőknek kijáró protokollal és biztosítással szállított korona köré szervezett ceremóniára, közte a Szent Istvánnak tulajdonított országfelajánlás megismétlésére.



Az esztergomi ünnepséget néhányan óriáskivetítőn kísérték figyelemmel. Középpontban a korona Fotó: Somorjai László

E heti ünnepi számunkban – az augusztus 15-i esztergomi ünnepségekről szóló, a 7. oldalon olvasható riport mellett – több írás is foglalkozik az augusztusi ünnepek történetével, politikai és vallási szimbólumrendszerével.

A magyar klerikalizmus és antiklerikalizmus küzdelmének témájában a polgári átalakulások, illetve átalakulási kísérletek idejében megfogalmazott gondolatokat mutatjuk be. A 18. oldalon olvasható írásunk a rendszerváltás után zajló valláspolitikai folyamatokat tekinti át, elsősorban a jelenlegi kormányzó párt, a Fidesz e téren tett nagyív? fordulatát bemutatva. A Fidesz ugyanis 1990–1992-es kiadványaiban még úgy vélekedetett, hogy az állam és az egyház viszonyának polgári rendezését megakasztották a 20. század történelmi tragédiái. Ez- alatt nemcsak a kommunista negyven évet értették, hanem a Horthy-rendszert is. Szerintük "előbb a nacionalista konzervativizmus akarta a keresztény értékeket és az egyházat saját politikai céljai érdekében felhasználni, majd a sztálinista diktatúra és a felpuhult kádári szocializmus kívánta az állam és az egyház szétválasztását, az államnak az egyház feletti uralmát megvalósítani". A Fidesz hevesen elutasította "a világnézetileg elkötelezett államot, az egyházi és állami jelképek öszszemosódását, az egyházak pártpolitikai manipulálását, a kereszténység ideológiai fegyverként való használatát".

Kulcsár Árpád történész a 19. oldalon a védőszenteknek és patrónusoknak kultúrák és történelmi korszakok közötti vándorlásáról ír, miszerint egy sajátos folyamat során lett a kelta Brighid istennőből Szent Brigitta, egy kisázsiai mitikus lényből Szent György, stb. A szerző úgy véli, hogy számos ókori istennő kultusza a bibliai Mária neve mögé rejtőzve mentette át magát a katolicizmusba. Ezek közé tartozott Diana-Artemisz mitológiai alakja is, akik kultusza jelentős szerepet játszott abban, hogy az új, katolikus Mária már az egyháztörténelem korai szakaszában megkapta a theotokosz, azaz istenanya címet.
(Átcsalogatott nagyasszony)

Az egymást követő millenniumi ünnepek, megemlékezések forgatagában méltatlanul kevés figyelmet kapott a magyar protestantizmus egyik szimbólumának számító Vizsoly. Munkatársaink a helyszínen annak próbáltak utánajárni, hogy mi lett a sorsa a Károli Gáspár történelmi jelentőség? bibliafordítása nyomtatásának helyszínt adó falunak. (vizsolyi riportjaink:
Országimázs – alulról nézve, A magyar Biblia szülőfaluja – ma)

Olvasson tovább: