Kereső toggle

Csak a monogámia jelent biztos védelmet

Magyarország és az AIDS

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A magyarországi fertőzöttek száma négy-ötszázban határozható meg, a nem regisztrált fertőzötteké azonban legalább négyezerre tehető. Tőlünk nyugatra tízszeres, hússzoros az AIDS-fertőzöttek száma Magyarországhoz képest, kiváltképp Spanyolországban, Olaszországban – ám a helyzet az elmúlt hat-nyolc év alatt tőlünk keletre is drámaian megváltozott. 1993-ban még Ukrajnában, Grúziában vagy Moszkvában sem volt előre látható, hogy mára milliós nagyságrendben számolják majd a fertőzötteket" – mondta el a Heteknek dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház fertőző beteg és immunológiai osztályának vezetője, akit az AIDS-világnap alkalmából kérdeztünk. 

Magyarországon 1985 óta áll rendelkezésre olyan diagnosztikus vizsgálat, amellyel meg lehet állapítani a HIV-fertőzöttséget. A betegség fertőzést követően alakul ki, amelyet azonban a tünetek önmagukban sok esetben nem árulnak el. A fertőzés elsődlegesen szexuális úton terjed, amelynek veszélyét növeli a gyakori partnerváltás, fertőzött személlyel történő szexuális kapcsolat, a homoszexuális kapcsolatok; az intravénás kábítószer-használók között pedig a vérrel szennyezett közös t? jelent nagyon magas HIV-fertőzési kockázatot. "Ha valakinek stabil, mindkét részről monogám kapcsolata van, oda a vírus nem jut be" – árulta el a védekezés legegyszer?bb módját dr. Bánhegyi Dénes. A betegség olyan fiatalok között pusztít leghatékonyabban, akik nem a szigorúan monogám kapcsolatot tartják a legfontosabb értéknek, szexuális életükből nem zárják ki a házasság előtti, a házasságon kívüli szexet, illetve minél nagyobb számú szexuális partner "kipróbálására" törekszenek. Ilyen életvitel mellett szinte lehetetlen a fertőzött személyekkel való szexuális kapcsolat kiszűrése. 

Magyarországon ugyan egyelőre nem kezelnek nagy számú beteget, ám egyre gyakrabban és egyre könnyebben lehet eljutni mind a közelebbi, mind a távolabbi országokba, a fertőzést így nem sokáig tudják távol tartani az országhatárok.

Mivel a tünetek sok esetben banális megbetegedésekre emlékeztetnek, a betegség felismeréséhez tisztában kell lenni azzal, ki milyen kockázatot vállalt az elmúlt nagyjából tíz év alatt – vagyis hány olyan személlyel lépett szexuális kapcsolatba, akik potenciálisan fertőzöttek lehettek. A fertőzés megállapítását követően az egészségügyben arra törekszenek, hogy feltérképezzék azokat a személyeket, akik szintén megfertőződhettek. Értesítik az illetőket, hogy a saját érdekükben szükségessé vált a kivizsgálásuk. Alkalmi kapcsolatok esetén ez természetesen nem egyszer? feladat – ez a kör alkotja a nem diagnosztizált fertőzöttek becsült létszámát, ami az esetlegesség miatt valóban csak hozzávetőlegesnek mondható.

Közép-Európában – Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában – a homoszexuális terjedés a jellemző, de az utóbbi években nőtt a heteroszexuális fertőzések aránya, ezen belül is a nőké, akiknek aránya az elmúlt évek során 9-ről 24 százalékra nőtt. A heteroszexuális úton történő fertőzések terjedésében Kelet-Európában – Ukrajnában, Oroszországban, Moldáviában – elsősorban a gyorsan fejlődő és immár exportra is kerülő szexipar játszik szerepet. 

A vírus a szervezetbe kerülve az immunrendszer ellen indít támadást, az első 3-8 év alatt ugyanakkor előfordulhat, hogy tünetmentesen zajlik ez a folyamat. A betegség jelzései lehetnek a gyakran előforduló fertőzéses megbetegedések, nyirokcsomó-duzzanatok, fáradékonyság, gyakori láz, izomfájdalmak. Ezek a köznapinak látszó tünetek alkothatnak olyan immunhiányos tünetegyüttest, amelynek esetében a kezelést végző orvos szükségesnek látja a HIV-fertőzés szűrését. A kialakult betegséget (a ma már betűszóként használt) AIDS-nek, vagyis szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek nevezik. Tizenöt évvel ezelőtt még kiszámítható időn belül halálos kimenetellel végződött, mára a korai szakaszban diagnosztizált betegek számára rendelkezésre áll olyan gyógyszeres kezelés, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy szép lassan helyreállítsa az immunrendszert. Az idejében megkezdett kezeléssel elérhető, hogy – a cukorbetegséghez hasonlóan – a gyógyszeres kezelés pontos betartása mellett élhet, dolgozhat az illető. A fertőzés – elsődlegesen szexuális úton történő – továbbadásának veszélye megmarad, de a mindennapi életben szokásos egyéb közösségekben: munkahelyen, közlekedés során, étkezéskor, családban, uszodában nem áll fenn a fertőzés veszélye.

A fiatalok szempontjából veszélyt jelent az is, hogy a kockázat vállalására kevésbé hajlamosak viselkedése is megváltozik bizonyos "befolyásoló tényezők" hatására. "Fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy egy diszkóban például kábítószer (Extasy tabletta) vagy alkohol hatása alatt eltűnhetnek a gátlásaik, és belemennek esetleg olyan kapcsolatokba, amelyekről egyébként tudják, hogy kockázatosak lehetnek" – fejtette ki dr. Bánhegyi.

Nehezíti Magyarországon a betegség felderítését, és egyben további megfertőzésekre ad lehetőséget az a tény, hogy a HIV-fertőzés szűrését erős társadalmi elutasítás övezi. Mivel a beteg beleegyezése szükséges a vizsgálatokhoz, meg kell győzni arról, hogy az ő érdekében történik a vizsgálat. "Gond az is, hogy az egészségügyben egy-egy beteg kezelése során csak sokára gondolkodnak el azon, hogy egy adott tünet-együttes esetleg HIV-fertőzés lehet. Hiányolom a rutinszer? vizsgálatok köréből a HIV szűrését, ami egyébként különösebb többletköltséggel nem is járna" – mondta el az immunológus orvos. Biztató azonban, hogy bizonyos speciális esetekben már rutinszerűen alkalmazzák a megfelelő óvintézkedéseket, a magyar börtönökben például kötelező a szűrés, és a fertőzötteket külön pavilonban helyezik el. Szűrik az egészségügyben használt vérkészítményeket is, amelyeket a gyártás folyamán biztonságos plazmából készítenek, és utólag vírusmentesítik. A vérkészítményekkel történő megfertőződés kockázata tehát fennáll ugyan, ám ennek esélye minimális. A fertőzött anyától született csecsemők fertőzöttségének lehetősége ennél jóval nagyobb, 20-30 százalékos. 

Együtt lehet-e élni ezzel a fertőzéssel? A fertőzött kénytelen együtt élni vele, de mit tehet az, akinek a környezetében HIV-fertőzött él? A kérdést komplikálja, hogy a beteg nem kötelezhető az "önleleplezésre". A fertőzés hangsúlyozottan váladékcsere, tehát szexuális kapcsolat útján jön létre, emiatt a kezelés során felhívják a figyelmét, hogy szexuális partnerével mindenképpen közölnie kell az állapotát. "Természetessé kellene válnia a HIV-vizsgálatnak ahhoz, hogy a fertőzés veszélyét ki lehessen szűrni még monogám kapcsolatra törekvő párok esetében is, hiszen elég, ha egyikük korábban mégis vállalt bizonyos kockázatot" – mondta az orvos a beteg felelős magatartásának kérdéséről. 

A legkevésbé a gyerekeket kérdezik, hogy kivel-mivel akarnak együtt élni – különösen azokat, akik eleve fertőzötten születnek. Az ő esetükben nem beszélhetünk felelőtlen kockázatvállalásról – mégis kockázatot jelentenek a társadalom számára. A fertőzés ugyanis így kikerülhet az úgynevezett "kockázatot vállalók" csoportjának keretei közül, és a kockázati tényezők beépülnek a "normális" életbe is. A tőlünk keletre lezajló exponenciális növekedés arra is felhívja a figyelmet, hogy a társadalmi átalakulással jelentős változás állhat be a fertőzés "közlekedésében" is. A fogyasztói szokások – prostitúció, drogfogyasztás, különféle szexuális kívánságok kiszolgálására létesített bárok – határokon átívelő terjedése révén könnyen felzárkózhatunk Európához.

Olvasson tovább: