Kereső toggle

Üzenőfüzetté silányított sajtó

Egy sztori ára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eddig sokan mondták azt, hogy a média manipulál, de a Frei–Juszt ügy nyomán egyre világosabb, hogy akár azt is lehet mondani: külső befolyás alatt van, vagyis manipulált. Valószínűleg sosem derül ki, hogyan készült a Frei-féle, álriportnak tartott beszélgetés, és az is homályban marad, kik és miért segítették az azt leleplező Juszt-interjú létrejöttét. Mindenesetre a sejtés, hogy a háttérben olyan tényezők működnek, melyekről az átlagembernek fogalma sincs, sokkal kellemetlenebb, mint a kielégítetlen kíváncsiság. 

    

Juszt nem tett lakatot a szájára. Vitray Tamás és Bárdos András másképp csinálták volna Fotók: S. L., V. Sz.

Országos méret? botrányt kavart A riporter: Frei Tamás április 23-ai adása, melyben állítólagos bérgyilkosok nyilatkoztak az ismert televíziós riporternek. A felháborodást az váltotta ki, hogy a riportban elhangzott a kérdés: vajon mennyiért gyilkolnák meg a magyar miniszterelnököt? Bár a műsornak nyilvánosságot biztosító RTL Klub bocsánatot kért az elhangzottak miatt a magyar miniszterelnöktől, Gyöngyössy Bence programigazgatónak és Piller András vezérigazgatónak távoznia kellett a társaság éléről. Ekkor úgy tűnt, az ügy szépen lecseng, de nem így történt. Néhány nappal később Juszt László interjúja jelent meg az ATV műsorán, melyben Juszt ugyanazt az állítólagos bérgyilkost kérdezte, mint Frei. Ebből az interjúból az derült ki, hogy a "bérgyilkos" csupán egy erre a szerepre felkért statiszta – bolti alkalmazott –, akinek előre megírt forgatókönyv szerint kellett nyilatkoznia. Frei erre azt válaszolta, azért nem adhatja ki az interjú hitelességét bizonyító információit, mert ezzel akár az élete is veszélybe kerülhet. Később azonban – amikor látta, hogy politikai ügy lett a dologból – elnézést kért a magyar és az orosz közvéleménytől. Mint mondta: "naivul, félrevezethetően és riporteri ösztönei által megcsalva" járt el. A filmben elhangzott állításokkal (az állítólagos bérgyilkos létezésének kérdésével) mind az ORFK, mind az orosz hatóság foglalkozik – attól függően, hogy Juszt vagy Frei állítása igaz. Az orosz konzul szerint azonban mindketten megsértették az orosz törvényeket, amikor turistaként utaztak Moszkvába, ám ott újságírói tevékenységet folytattak. Miután az RTL Klub bizonytalan időre felfüggesztette Frei Tamás műsorát, a riporter külföldre távozott. 

Frei riportjával kapcsolatban Vitray Tamás, a szakma doyenje lapunknak kijelentette: egy valódi bérgyilkos nemhogy hatszáz, de még hatezer dollárért sem vállalna olyan interjút, amelyben ország-világnak megmutatja az arcát, és ezt Frei is pontosan tudja. "Ezért komolytalan arra hivatkozni, hogy becsapták, mert ezen az alapon Freit bárhol, bármilyen témában becsaphatják." 

György Péter szociológus, az ELTE médiatanszékének vezetője: "Ha Frei Tamás nem egy valódi maffiózóval beszélt, hanem fölbérelt valakit, akkor nem az a probléma, hogy az illető mennyit kérne a miniszterelnök meggyilkolásáért, mert az kétségtelenül ízléstelen és nevetséges. Szakmai szempontból az a probléma, hogy Freinek volt egy botrányíz? hipotézise, és azt azzal a látszattal öltöztette föl, hogy ez a valóság. Amennyiben Frei Tamás bizonyítékok nélkül szórakozik az orosz népi imidzzsel, az nagyon kellemetlen mind a magyar állampolgároknak, mind a magyar médiának egy nagy hatalmú országgal szemben, és amúgy sem méltányos." 

A leleplező riporttal kapcsolatban ugyanakkor kérdéses, hogyan volt képes Juszt néhány nap leforgása alatt megtalálni az álbérgyilkost a tízmilliós Moszkvában? "Ha tényleg alvilági csatornákon keresztül, az mindent megkérdőjelez" – mondta Vitray Tamás. Ez ugyanolyan fontos szakmai kérdés, mint Frei Tamás esetében – állítja ugyancsak György Péter, aki szerint "erre az egyik lehetséges válasz, hogy Frei stábjából valaki »kiköpte« a nevet. Ha ez igaz, akkor ez magyarázat, de akkor azzal miért nem áll elő? Ameddig viszont nem áll elő ezzel az egyszer? magyarázattal, addig az embernek nyilván sokkal rosszabb indulatú forgatókönyvek vannak a fejében." 



Képek a Frei-dossziéból 

György Péter szerint feltűnő, hogy a riportalany csak azokra a kérdésekre és úgy válaszolt ahogy Juszt László megkérdezte. Ha az illető tényleg egy ártatlan színész, akkor miért ne ismerhetnénk meg az igazi nevét, azt, hogy hol dolgozik, vagyis olyan adatokat, melyek hitelesítenék a nézők számára. 

"A történtek nagyon sokat ártottak az egész szakmának, a hitelünkön esett csorba, függetlenül az ügy végső kimenetelétől – vélekedett Vitray Tamás. – Kiderült ugyanis, hogy vagy vannak a sikerért mindenre képes kollégáink, vagy vannak olyan újságírók, akik a megengedhetőnél sokkal nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek." Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy elvben akár Vitray mindkét feltételezése is igaz lehet. 

Vitrayval ellentétben Bárdos András riporter úgy látja, hogy a Frei–Juszt ügy alapvetően jót tesz a szakmának. "Mostantól vége az élőnek eladott ál-élőadásoknak, vége a lefizetett interjúalanyok korának. Nem azért, mert a szakma művelői tisztességesebbek lesznek, hanem mert félni fognak a lebukástól. Lehet, hogy mostantól kezdve kicsit unalmasabb lesz a magyar média, de több köze lesz a valósághoz, mint eddig" – tette hozzá Bárdos, és hangsúlyozta: a konkrét ügy hátteréről nincsenek információi, így azt sem tudja, hogy a két riporter közül ki állít igazat, és ki hazudott. 

Vitray Tamás fontosnak tartja, hogy lelepleződött az álbérgyilkos, ugyanakkor kétségbe vonja Juszt jóhiszeműségét. "Ez a két ember – Juszt és Frei – valaha ugyanannál a híradónál dolgoztak. Ha Jusztban van egy szikrányi kollegialitás, akkor a riport után négyszemközt figyelmezteti Freit a nyilvánvaló hibákra. Ha ezek után Frei nem korrigálja a tévedését, Juszt teljes joggal eredhetett volna az ügy nyomába, azonban ebben az esetben mindez fordítva történt. Juszt leforgatta a maga riportját, majd választás elé állította Freit. Itt nyilvánvalóan tetten érhető a kényszerítés" – tette hozzá Vitray Tamás. Juszt László e felvetésre lapunknak mindössze annyit mondott: "Miért kerestem volna meg Freit a leleplező riport előtt?" 

György Péter nem tartja elfogadhatónak a médiában a maffiaszer? kapcsolatokat. A bűnügyi újságírásban ez mindig a legnagyobb nehézség, hogy sokszor alvilági közegből kell az információkat szerezni, hiszen – mint azt Szabó Miklós, a nagyszer? történész egykor nagyon régen, még a Kádár-rendszerben megmondta – aki azt hiszi, hogy a rendőrséget ügynökévé teheti, az maga is a rendőrség ügynökévé lesz. 

"Ezt nem személyesen Juszt Lászlóra, hanem általában mondom – érvelt a médiaszakértő –, és úgy gondolom, általában is ugyanaz a helyzet, hogy aki azt képzeli, hogy az alvilágot mintegy médiaügynökévé teheti, az adandó alkalommal maga is az alvilág ügynökévé lehet. És ekkor elkezdődik egy nagyon-nagyon furcsa és nehéz játék, nevezetesen hogy a nyilvánosságot üzenőfüzetnek használjuk. Én ezt a legnagyobb aggodalommal figyelem. Egy kialakuló demokráciában semmi ennél rettenetesebb nincs." 

Bajomi-Lázár Péter médiakutató szerint a sajtó és a média a világon mindenhol a példányszám vagy a nézettség növelésére törekszik, és ezért néha kétes fogásokat is alkalmaz. Ez nemcsak Magyarországon van így: Németországban ilyen volt például a Stern-ügye amely Hitler – mint utóbb kiderült: hamis – naplóját közölte. "Az igazi probléma az, hogy amikor kipattan egy ilyen ügy (vagyis kérdésessé válik, hogy dokumentarista riportot vagy fikciót láttak a nézők), már nem az számít, hogy melyik orgánum követett el szakmai hibát. Az emberek a média egészéről lesznek rossz véleménnyel. Többségük eddig is gyanakvással szemlélte a médiát, mert kívülállóként nem látja át összetett működési mechanizmusait. A ma uralkodó neokonzervatív politikai légkörben egyébként is sokan hajlamosak a hazánkban dominánsan liberális médiát bűnbakként kezelni: a médiát hibáztatják a társadalom állítólagos morális hanyatlásáért. A »média« tehát sokak szemében eddig is a »felelőtlenség« szinonimája volt, egy ilyen ügy pedig ezt a nézetet erősíti. A Frei-riport és a hasonló ügyek (például az állítólagos Csisztu Zsuzsa-videó képeinek nyilvánosságra hozatala) ugyanakkor a konzervatív politikai elitnek is kitűnő alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a »felelőtlen« média megrendszabályozását sürgesse. A hitelét vesztett média politikailag is sebezhetővé válik, és egyre kevésbé képes ellátni demokratikus szerepét, amelynek lényege a politikai és gazdasági elit tevékenységének ellenőrzése, a kétes ügyek feltárása és nyilvánosságra hozatala. A hitelét vesztett média tényfeltáró riportjait ugyanis az érintett politikusok könynyűszerrel elbagatellizálják. A média akkor lesz képes megvédeni magát a politikai támadásoktól és megőrizni hitelét a közönség szemében, ha a mainál hatékonyabb önszabályozás lép érvénybe" – fejtette ki véleményét a Médiakutató cím? lap főszerkesztője.


Nemzetközi blöffök

Munkatársainktól

A dán TV2 munkatársa, Tanja Nyrup Madsen véleménye szerint a dán médiában elvi megfontolásból nem fizetnek interjúalanyoknak. "Maffiával egyeztetett kapcsolatok felhasználásával készíteni anyagot alvilági szereplőkről mindenképpen megkérdőjelezhető eljárás: azok segítségét kérjük, akikkel szemben kritikus hangvételt akarunk megütni" – mondta a Heteknek a dán televíziós szerkesztő.

Hasonlóan vélekedett Fényi Tibor történész-újságíró is, aki több mint egy évtizedig a Die Presse cím? lap budapesti munkatársa volt. Mint mondta: Ausztriában elképzelhetetlen lenne maffiakapcsolatokat használni. Egyébként a nemzetközi sajtóban sem ismeretlenek a blöffök, aminek az egyik iskolapéldája az az amerikai újságírónő, aki Pulitzer-díjat kapott a karibi menekült gyermekekről szóló riportsorozatáért, melyről aztán kiderült: nem létező gyerekekről szólt. A legtöbb álesemény a haditudósítások "környékén" fordul elő, ahol a látványos fotókhoz szükséges akciójelenetekről néha kiderül, hogy némi pénzért cserében, megrendelésre szállították az egyik háborús fél katonái. 

"A legrosszabb rémálom, amit valaha is átéltem… ha az öngyilkosság segítene, azt is megfontoltam volna" – nyilatkozta Ted Turner, a CNN hírtelevízió tulajdonosa 1998-ban, amikor a világszerte nagy nézettségnek örvendő csatorna egyik szenzációs, leleplező híréről kiderült: nem igaz. A vietnami háború során lezajlott Tailwind-akcióról szóló leleplező beszámoló ügye messze a legnagyobb botrány volt, amit a CNN valaha is megélt: a műsor nemcsak a CNN szavahihetőségét ásta alá, hanem a Time magazinét is, amely vele együttműködve hozott le egy rövid írást a titkos katonai akcióról. Az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon meggyőzően cáfolta a CNN értesüléseit, és valamivel később egy független vizsgálat úgy találta: a műsor készítői nyomozásuk során tévutakra jutottak. 

Az azóta hírhedtté vált sztorit 1998 júniusában adta le a CNN A halál völgye címen. A műsorban Peter Arnett, a hírcsatorna tudósítója azt állította, hogy a vietnami háborúban résztvevő amerikai egységek 1970-ben mérgező szaringázt dobtak le egy ellenséges laoszi katonai táborra, mialatt egy ostrom alatt álló amerikai kommandós egységet mentettek ki a területről. A titkos akcióban bevetett ideggáz mintegy száz ember halálát okozta, köztük olyan amerikai katonákét is, akik az ellenséghez dezertáltak. Amennyiben mindez igaz, a nemzetközi törvények szerint az akció a háborús bűnök közé sorolandó – szólt a CNN tudósítása.

A halál völgye sztori egyidej? közlése a CNN és a Time új együttműködésének nyitánya lett volna, ekkor indult be főműsoridőben a Newsstand: CNN and Time cím? esti magazin. Az esti magazin születése többek között annak az erőfeszítésnek is köszönhető volt, hogy a CNN visszaszerezze közönségét, melynek aránya az 1993-as 35 százalékról öt év alatt 23 százalékra esett vissza. A "Hogyan történhetett meg mindez?" kérdésére választ keresve az amerikai sajtó többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a botrányban nagy szerepet játszott a nézőkért folytatott harc, melynek alárendelődtek a szakmai szempontok. Peter Arnett tudósítóról, aki Vietnam-szakértőként nevét és szakmai tekintélyét kölcsönözte a riporthoz, kiderült, hogy gyakorlatilag csak a kérdéseket tette fel a műsorban, a nyomozást lefolytató két riporter "hasbeszélő bábujaként". Mindemellett a Time magazin is végzetesen felfüggesztette egyébként jól működő ellenőrzési rendszerét azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyeket a riport megfogalmazott, cikkében elbújva "a CNN értesülése szerint" formula védelme mögé. Sem a Time, sem a CNN nem nyomozta le a riportban elhangzott állítások valódiságát; a CNN nem konzultált katonai témákban jártas szakértőjével, a nyugalmazott Smith tábornokkal, mielőtt leadták volna a műsort.