Kereső toggle

Tíz éve tart a jobboldali uszítás

Kisebbségek kereszttűzben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A szavazás vesztese nem a kormány, hanem a magyar társadalom" – mondta sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt helyettes államtitkár annak kapcsán, hogy az Országgyűlés nem szavazta meg a lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló törvény módosítását a héten. Ellenzéki politikusok azonban sokkal inkább a kormány kudarcának tartják a szavazás eredményét. 

Az 1991-92-es vallásszabadsággal szemben indított sajtókampányt leszámítva elsőként a Lukács–Salamon–Kovács–

Czoma négyes készített módosítási tervezetet a törvényhez még 1993-ban, amely az egyházalapítás létszámhatárát kívánta felemelni, illetve a vallási szervezetként való működést történeti honossághoz kötötte volna. Ekkoriban már folytak ugyan hatósági eljárások a Magyarországi Jehova Tanúi, a Család Isten Gyülekezete és az úgynevezett Holics Csoport, a dunaföldvári közösség ellen, amelyek megpróbálták bizonyítani az állítólagos visszaéléseket, de a legfőbb ügyész helyettese a vizsgálatok lezárultával azt volt kénytelen megállapítani, hogy nem történtek visszaélések. Németh Géza református lelkész, az Erdélyi Gyülekezet Megbékélés Közösség alapítójának szektaellenes hadjárata, a Segítő Barát Munkaközösség néven aktivizálódó és a szekták által gyermekeiktől "megfosztott", sértett anyukákkal egészen a parlamentig vitte az általa "destruktív szektáknak" titulált közösségek ügyét. Tevékenységüknek köszönhetően négy egyházat nevesítve zártak ki az egyházaknak juttatandó állami támogatások listájáról. Négy évvel később Semjén Zsolt, Medgyasszay László és Lezsák Sándor MDF-es képviselők tettek kísérletet a változtatásra, gyakorlatilag ugyanazon koncepció alapján, mint "elődeik". 

A Fidesz hatalomra kerülése első percétől fogva fontosnak tartotta a változtatást: "A jelenlegi egyházalapításra vonatkozó szabályok méltatlan helyzetet teremtenek a valódi egyházak számára (…) A vallási közösségek egyházként való megnevezését és működését tényleges társadalmi támogatottsághoz vagy történelmi honossághoz kell kötni" – áll a kormányprogramban.

Közvetlenül a kormányváltás után Orbán Viktor – immár miniszterelnökként – egy rádiónyilatkozatában kijelentette: "A mostani polgári kormány nem tartja kielégítőnek, pontosnak és méltányosnak az egyházakra vonatkozó szövegezését jó néhány törvénynek, mert sajátos módon a magyar jogrendszer nem tesz különbséget a történelmi egyházak és más vallási közösségek között, szemben egyébként az európai tradíció számunkra mérvadó példáival. Szeretnénk a magyar jogrendszernek ezt a hiányosságát pótolni…" Semjén Zsolt pedig egyházügyekért felelős helyettes államtitkárként újult erővel kezdhetett hozzá korábbi, meg nem valósult törekvéseinek véghezviteléhez. 

Míg Schanda Balázs, a kultusztárca egyházi ügyekért felelős titkárságának főosztályvezetője a kormány új egyházügyi koncepcióján dolgozott, Ughy Attila fideszes képviselő a Hit Gyülekezete körül kirobbantott botrányokat kihasználva tartotta melegen a "szektaellenes" hangulatot. Bár a vizsgálatok nem állapítottak meg visszaélést, a politikusok és a média egy része által keltett kampány megadta az alaphangot a módosításhoz szükséges "társadalmi igény" előkészítéséhez.

Nem kellett már sokat várni és felbukkant – a legaktívabb epizodista szerepében – egy kisgazda képviselő, Molnár Róbert is, aki szerint a vallással való visszaélés problémáját Magyarországon a Hit Gyülekezete testesíti meg legjobban. Molnár Várhegyi Attila államtitkárt kérdezte, lesz-e módosítás; majd miután sem ő, sem az országgyűlés nem fogadta el az államtitkár válaszát, az ügy az Országgyűlés Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottsága elé került. A vita során Várhegyi Attila világossá tette a kormány szándékát: "A kormány az elmúlt másfél éves egyházpolitikája során arra törekedett, hogy immár ne az legyen a kérdés ebben az országban, hogy miért kell együttműködnie államnak és egyháznak, hanem az legyen a kérdés, hogy hogyan működjön együtt ebben az országban a magyar állam és az egyházak a megkötött szerződések alapján." 

A vallásszabadságot megóvni kívánó kormányzat következő lépéseként Szabó János honvédelmi miniszter 1999. október 22-i hatállyal megszüntette a Hit Gyülekezete 1994 nyara óta a minisztériummal kötött szerződés alapján működő tábori lelkészségét.

2000 májusában az úgynevezett feles törvények keretében az országgyűlés megváltoztatott olyan kisebb horderej? jogszabályokat, amelyekkel különbséget tettek egyház és egyház között. A vámtörvény módosításáról szóló törvény záró rendelkezései közé bújtatott áfatörvény-módosítás ugyanis az adó-visszatérítés bizonyos eseteit már csak a "kormánnyal megállapodást kötött" egyházak részére tette lehetővé. 

A törvénymódosítást előkészítő végső koncepcióban már nemcsak a vallás definiálásáról, illetve a vallási tevékenység pozitív és negatív meghatározásáról esett szó, hanem az egyházak társadalmi szerepvállalás alapján történő különbségtételéről is, továbbá – a valóságban nem létező – "visszaélések" felszámolásáról az ügyészség hatáskörének bővítésével. Kétharmados törvényről lévén szó, a javaslatot beterjesztő kormánynak a legnagyobb ellenzéki párt szavazataira is szüksége volt, de a szocialisták elzárkóztak a kompromisszumtól a már említett áfatörvény-módosítás miatt. A kormánypártok azonban nem törődtek bele a vereségbe és a jobboldali sajtó sokéves szektaellenes rágalomhadjáratának gyümölcsét az MKDSZ utcai aláírásgyűjtő akciója mögé állva kívánták learatni. Emellett 14 – zömmel a hatalommal már a kommunista éra idején is intenzíven együttműködő – kisegyház támogatását kérve kívánták igazolni, hogy szinte minden magyarországi vallásfelekezet támogatását magukénak tudhatják a változtatásokhoz. A társadalom "másik hangját" a vallásszabadság védelmében az Emberi Jogok Határok Nélkül nev? szervezet szólaltatta meg aláírásgyűjtési akciójával, amelyhez több mint 150 ezren csatlakoztak.


Vélemények a szavazásról

Fodor Gábor szabaddemokrata országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottságának tagja: 

"Előre lehetett tudni, hogy ez lesz a végeredmény. A kormánypártoknak mindössze a politikai demonstráció volt a szándékuk. A szavazás – Semjén Zsolt állításával ellentétben – nem a társadalom kudarca, hanem éppen hogy sikere a kormány erőszakos és alapvető jogokat sértő politikájával szemben. Egyértelm? kudarc viszont a kormánykoalíció számára, hiszen nem tudták keresztülvinni az akaratukat a parlamenten, sőt komoly társadalmi ellenállásba is ütköztek. Örvendetes, hogy végre világossá vált: a magyar társadalom véleménye megoszlik ebben a kérdésben, és ezért sikerült megvédeni a vallásszabadságot. Helytelen lenne, ha az MDF belefogna egy népszavazási kezdeményezésbe, mert újra csak feleslegesen megosztaná a magyar társadalmat. Ráadásul az átfutási idő miatt éppen a választások előttre kerülne a szavazás, ami az egész kérdést nagyon rossz politikai felhangokkal terhelné meg." 



Kósáné Kovács Magda az Országgyűlés Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottságának szocialista elnöke:

"A szavazás végeredményét nem élem meg sem sikerként, sem kudarcként. Aki azt a várakozást keltette az emberekben, hogy a gondokon ezzel a törvénnyel segíteni lehet, az már eleve hazug kiindulópontról indult. Ez a módosítás csak abban az esetben állhatna meg, ha az egyházak jogi státusát egy olyan koherens egésznek tekintjük, amelyhez a feles törvényeknek is igazodniuk kell, és amellyel egy időben a Sasvári-féle feles törvényt hatályon kívül helyezzük. Szomorú vagyok azért, mert ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzó többségben nincs valódi törekvés arra, hogy az ellenzékkel konszenzusra jusson. 

Az MDF népszavazási kezdeményezéséről pedig csak annyit, hogy nincs kizárva, hogy a mostani akciókhoz hasonlóan aláírásgyűjtésre aláírásgyűjtés lesz a válasz. Ezzel el lehet szórakozni az emberi kor végső határáig."



Herényi Károly MDF-es országgyűlési képviselő, a párt szóvivője: 

"Egyre több olyan destruktív, személyiséget és családot romboló szekta üti fel a fejét a magyar közéletben, amelynek a társadalmi hasznossága erősen megkérdőjelezhető. Az egyházalapítás feltételeit szigorítani szeretnénk az európai gyakorlathoz igazodva, amelyek lényegesen szigorúbbak, mint Magyarországon. A szavazásról úgy vélekedünk, hogy a parlamenti pártok döntése nem tükrözi a közvélekedést vagy közakaratot. A nagyszámú aláírás összegyűjtése is azt jelzi, hogy nagy polémia van a társadalomban ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Konkrét ügyek nincsenek, mégis, benyomásaink alapján – amelyek egyházi személyekkel való beszélgetéseink során keletkeztek bennünk –, úgy látjuk, tovább kell foglalkozni a kérdéssel."

Olvasson tovább: