Kereső toggle

Millenniumi ENSZ-közgyűlés

Világdemokraták seregszemléje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden idők eddigi legnagyobb szabású világdiplomáciai eseménye, az ENSZ
millenniumi csúcstalálkozója zajlott New Yorkban a héten. A háromnapos rendezvény résztvevői
– több mint százötven ország vezetője – megvitatott egy ambiciózus akciótervet
a gazdag és a szegény országok közötti szakadék áthidalására. Ismét előtérbe
kerültek a világszervezet reformjára, hatáskörének kiterjesztésére vonatkozó
tervek. Sokan meg sem állnának a világkormány felállításáig, amelytől a glóbusz
égető problémáinak megoldását, békét és biztonságot várnak. A bírálók
szerint viszont a "globális demokrácia" egyet jelent a nemzeti szuverenitásról és
a személyes szabadságjogokról való lemondással. Mindenesetre a világszervezetben
most napvilágra került sikkasztások és csalások sorozata megkérdőjelezi az ENSZ rátermettségét
a globális vezetői szerep betöltésére.



Josiro Mori japán miniszterelnök beszédet mond az ENSZ millenniumi közgyűlésén. A
világszervezet "globális demokráciát" sürget    Fotó: Reuters

A sajtó legélénkebb figyelme a millenniumi csúcson talán "az ősz szakállú öregembert",
Fidel Castro kubai államfőt kísérte, aki az Egyesült Államok legádázabb külföldi
ellenfelei közül egyedül jelent meg New Yorkban, "az imperializmus központjában".
Az amerikaiak és Castro közötti ellenszenv mindenesetre nem egyoldalú: Rudolph
Giuliani New York-i polgármester szerint a kubai vezető valóságos gyilkos, és óva
intette honfitársait, hogy azt véljék: csupán "egy jóindulatú" diktátor. "Arafatról
is ugyanez a véleményem" – tette hozzá a polgármester.

Nem jelenhetett meg a csúcson Szlobodan Milosevics jugoszláv és Szaddám Huszein iraki
elnök, nem volt viszont indokolt Kim Dzsong Il észak-koreai vezető távolmaradása,
hiszen Washington és Phenjan viszonyában óvatos közeledés tapasztalható. Kim Dzsong
Il elküldött ugyan maga helyett egy delegációt, de annak tagjai a frankfurti repülőtérről
felháborodottan visszafordultak, miután az American Airlines légitársaság biztonsági
emberei alapos testi motozásnak vetették alá őket – nem kímélve a legérzékenyebb
területeket sem. A biztonsági emberek nem törődtek a diplomáciai szokásokkal, hanem
sokkal inkább az amerikai hivatalos listákon "lator államként" számon tartott
országok polgáraival szemben kötelező bánásmódra hagyatkoztak.



A U2 rockzenekar énekese, Bono egy petíciót ad át Kofi Annan ENSZ-főtitkárnak. Adósságeltörlő
határozatot várnak a legfejlettebb országoktól    Fotó: Reuters

"Az eszközökkel már rendelkezünk, csak az akarat hiányzik a súlyos globális
problémák megoldásához" – hangsúlyozta Kofi Annan. A résztvevők közös
nyilatkozatukban meg is fogalmazták, miféle megoldásra gondoltak: másfél évtizeden
belül a felére kell leszorítani azon emberek számát, akik naponta kevesebb, mint egy
dollárnak megfelelő jövedelemből tengődnek. Csaknem ugyanennyinek, mintegy egymilliárd
embernek kellene biztosítani 2015-re a hozzájutást a tiszta ivóvízhez. A következő
15 év alatt meg kellene állítani az AIDS terjedését, sőt, viszsza kellene fordítani
a tendenciát, továbbá általános iskolai oktatást kellene biztosítani a világ összes
gyerekének.

Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy hasonló célokat fogalmaznak meg
rendszeresen az ENSZ-konferenciákon – különösebb eredmény nélkül. Annan viszont
kitart amellett, hogy ha megvilágítják, kinek mi a teendője, akkor hamar teljesíteni
lehetne a programot. Annan áprilisban tett közzé egy jelentést, mely már tartalmazott
egy, a nemzetközi közösség előtt álló kihívások megoldására vonatkozó akciótervet.
A főtitkár olyan nemes célkitűzéseket vetett fel, mint a szegénység legyőzése,
oktatásfejlesztés, a globális biztonság növelése és a környezetvédelem fontossága.
A kritikusok viszont felhívják a figyelmet arra, hogy "az ördög a részletekben rejtőzik":
bár a pontok jól hangzanak, mégsem úgy fogják megvalósítani őket, mint ahogyan azt
az emberek milliói elképzelik.

Annan felszólította a gazdag országokat, hogy töröljék el a leginkább eladósodott
országok tartozásait. A ghánai származású főtitkár arra buzdít, hogy a gazdaságilag
legfejlettebb államok szenteljenek különleges figyelmet Afrika szükségeinek, a szakértők
és alapítványok pedig meg kell, hogy küzdjenek az alacsony mezőgazdasági termelékenységgel
a fekete kontinensen. Annan szorgalmazza, hogy az ENSZ kapja meg azokat a forrásokat,
melyek biztosítják "küldetésének teljesítését", ami a múltban mindig a
tagországok hozzájárulásainak az emelését jelentette. Egyelőre azonban még az is kétséges,
hogy a már kialkudott összeg megérkezik-e a legnagyobb befizetőtől, az Egyesült Államoktól.



Korrupcióhullám az ENSZ-ben



A nemzetközi szervezetet elárasztotta a csalás, pazarlás és korrupció hulláma –
írja a londoni The Guardian. A minapi vizsgálatok szerint több mint 350 ügyben kell
nyomozást elrendelni az év végéig, ami az 1998-as adatoknak a kétszerese és ötven
százalékos növekedést jelent tavalyhoz képest. Rendkívül kényelmetlen időben kerültek
nyilvánosságra a felfedezések, hiszen Kofi Annan pont arról szerette volna meggyőzni
a millenniumi csúcs résztvevőit, hogy az ENSZ megéri a beléfektetett pénzt, és
szerepét ki kellene terjeszteni.

A bűnlajstrom szerint az ENSZ alkalmazottai saját üzletüket vezették a világszervezet
égisze alatt, ENSZ-repülőgépeket használtak magánútjaikon, és ezek még csak
kisebb kihágásoknak számítottak a több milliós sikkasztásokhoz és hűtlen kezeléshez
képest. Egy egykori ENSZ-tisztviselőt nemrégiben három és fél év börtönbüntetésre
ítéltek, mivel 770 ezer dollárt sikkasztott, mialatt az egykori Jugoszlávia területén
dolgozott. A bosznia-hercegovinai ENSZ-misszió volt utazási igazgatója egy helyi utazási
irodával és repülőtársasági alkalmazottal együtt hamisított számlákat.

Egy másik esetben arra a felfedezésre jutottak, hogy 700 ezer "ENSZ-dollár" egy magánbankszámlán
kötött ki. A világszervezetet máris kemény kritikák érték, mivel nem tudja kezelni
a csalások és sikkasztások sorozatát. Az Egyesült Államok kormánya mindaddig nem
utal át egymilliárd dollárt a világszervezetnek, amíg "meggyőző intézkedéseket"
nem hoznak a helyzet javítása érdekében. A vizsgálatokat végző egyik magas rangú
hivatalnok elmondta, hogy a világszervezet növekedésével párhuzamosan nőtt a csalás
és a pocsékolás mértéke. Az alkalmazottaknak van mit a tejbe aprítaniuk, hiszen az
ENSZ költségvetése 2000–2001-re 2,53 milliárd dollár.

A békefenntartó programok állnak főként a kritikák kereszttüzében, mivel a válságok
sújtotta területekre küldött csapatok gyakran nem képesek feladataikat ellátni. A
vizsgálatok szerint egy esetben például nem beszélte senki közülük az adott ország
nyelvét és felszerelésük teljesen hiányos volt. Máskor pedig a tisztviselők nem továbbították
az ENSZ-beavatkozásban résztvevő országnak a járandóságát. Egy egykori magas rangú
ENSZ-alkalmazott szerint a világszervezetben kiépült "a viszszaélések, sikkasztások
és alkalmatlanság abszurd és elszámoltathatatlan rendszere". Alan Para elmondta: "Nagyon
nehéz megtalálni és megbüntetni a visszaélést egy olyan szervezetben, ahol az a
norma. Az ENSZ által elköltött minden egyes dollárból csak elenyészően kis rész közelíti
meg az adott tervet".

A hozzá nem értésre jó példa, hogy egy csehországi emberi jogi jelentés gerillákról
és kábítószercsempészekről szólt. A túlterhelt ENSZ-megbízott egy Kolumbiáról
szóló beszámolóból ollózta össze irományát…



Lopakodó marxizmus?



Látván a nagy nemzetközi szervezetek ténykedését, sokakban felmerül az igény a
globális demokráciára. "Ha a világ egységesen tudna fellépni, együtt meg tudnánk
oldani a világ problémáit" – sóhajtanak fel földünk demokratizálásának hívei.
Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök az ENSZ-csúcstalálkozóval egy időben rendezett
fórumán követelte a világszervezet hatalmának "radikális kiterjesztését", a
Biztonsági Tanáccsal egyenlő jogokat élvező Gazdasági és Környezetvédelmi Tanács
felállítását.

A San Franciscó-i székhely? Gorbacsov Alapítvány rendezte Világfórum a világ vezetői
és a civil társadalom közötti kapcsolatot keresi. Beszéde alatt hallgatósága joggal
tette fel a kérdést: Gorbacsov javaslata nem a marxista elveken alapuló, központosított
gazdaságirányítás felfrissített változata-e? A volt szovjet vezető Gazdasági Tanácsa
szabályozná a tőkét, ilyen módon "biztosítaná a stabilitást" és "a nemzetközi
vállalatoknak ezt el kell fogadniuk". Soros György magyar származású milliárdos
javasolta, hogy a Nemzetközi Valutaalap kölcsönei jussanak el közvetlenül az egyénekhez
és a kormányon kívüli szervezetekhez. Soros ugyancsak szorgalmazza, hogy a civil társadalom
segítse elő a nemzetközi jog betartását, hiszen "a vállalati globalizmus a
nemzetek közötti egyenlőtlenséget és az emberi jogok megsértését hozta".

A jelenlévők szerint Gorbacsov fórumán sok volt az Amerika-ellenes érzelem. Egy résztvevő
szerint "az amerikaiak többségének fogalma sincs, mi folyik New Yorkban. Nem értik,
hogy a többi nemzetnek van mit nyernie és az amerikaiak sokat veszíthetnek, ha elfogadják
ezeket a javaslatokat." A fórumon szereplők olyan tervekkel álltak még elő, mint a
környezetközpontú kormányzás és szorgalmazták, hogy az oktatás során olyan polgárok
hagyják el az iskolapadokat, akik "elkötelezettek a világbéke és igazságosság iránt".



Javaslatok a világkormányra



Vannak azonban, akik a Gorbacsov Alapítvány terveinél is meszszebb mennek.

Az egész huszadik századot végigkísérték a világkormány felállítására vonatkozó
óhajok, amelyeket az igazságtalanság, az egyenlőtlenség, a jogfosztás és a pénz
egyenlőtlen elosztása váltott ki. Sokakat a béke féltése, sőt az emberiség túlélési
esélyeivel kapcsolatos aggodalmak késztettek arra, hogy egyengessék a globális kormányzat
előtt az utat: el szeretnék érni, hogy elegendő hatalom összpontosuljon az ENSZ kezében
ahhoz, hogy a nemzetközi törvényeket be lehessen tartatni az egész világon. Az
1990-es években ezek a törekvések új energiát nyertek: a Globális Kormányzás
Bizottsága addig példa nélküli nemzetközi erőfeszítéseket tett a világot átfogó
irányítás alapjainak lerakására. Hasonló célokat fogalmazott meg a Rio de Janeiró-i
csúcstalálkozó, a Föld Charta, az Egy Bolygó Kezdeményezés és sok más nyilatkozat
is kifejezi a globális demokrácia és a fenntartható fejlődés iránti igényt.

Fontos mérföldkő volt a "világdemokraták" küzdelmeiben a Nemzetközi Bűnügyi Bíróság
tervének elfogadása 1998-ban Rómában, melynek célja a nemzetközi büntetőtörvények
megerősítése. Leginkább a háborús bűnök – az emberiség elleni bűntettek és a
népirtás – kezelésére hivatott az új szervezet.

A globalizáció fölötti vita évtizedek óta tart, sokan szeretnék a szuverén nemzeti
kormányokat egyesíteni egy világméretű föderáció keretein belül. Manapság már
egyre részletesebben fejtik ki azokat a gyakorlati intézkedéseket, amelyek a nemzetközi
döntéshozatalban a "globális kormányzás" gyakorlatát vezetnék be. A javaslatok
pártfogói szerint már jelenleg is sok szempontból létezik a "világkormány", de
nem az ENSZ berkeiben kell keresni. A világszervezet kezéből már egy ideje kisiklott a
döntés valódi joga, miközben a világ dolgairól zárt ajtók mögött határoznak
olyan csoportok, mint a G8, OECD, a Nemzetközi Befektetési Bank, a Világbank, a Nemzetközi
Valutaalap és a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet. Sokan szeretnék, ha ezek a befolyásos
szervezetek elszámoltathatóak lennének, és előbb-utóbb alárendelnék magukat a
majdani világkormánynak. A Federalista Világegyesület, a Globális Kormányzás
Bizottsága és még jó néhány kormányoktól független szervezet adta ki a Globális
Demokrácia Chartáját, amely felvázolja az ENSZ előtt álló feladatokat a globalizáció
szempontjából.

A Charta befolyásos összeállítói el akarják érni, hogy a gyorsabb döntéshozatal
érdekében eltöröljék a vétót és az állandó tagsági státust az ENSZ Biztonsági
Tanácsában. A nyilatkozatot elsősorban az ENSZ millenniumi közgyűlésének ajánlották,
de felhívták a figyelmét "a világ minden kormányának és minden általuk képviselt
embernek".

A világ kormányzásával kapcsolatos minden intézményt el akarnak számoltatni, a
gazdasági szervezetektől kezdve a katonai szövetségeken keresztül a bankrendszerig.
"Meg vagyunk győződve arról, hogy a válasz az ENSZ-nél van" – mondják a Charta
aláírói, hiszen "a világszervezet az egyetlen hely, ahol a különböző országok
leülnek egymás mellé. Minden gyengéje ellenére a nemzetközi ügyekben egyedüli
legitimációval rendelkezik". A kezdeményezők sürgetik az ENSZ tagországait, hogy
határozott tevékenységükkel valósítsák meg a gyakorlatban is ezeket az elveket,
mivel "a globális kormányzás iránti igény sürgető".

Érveik szerint tartani lehet ugyanis attól, hogy a világ helyzete csak rosszabbodni
fog, ha a nemzetközi döntéshozás a jelenlegi, antidemokratikus és kizárólagosságra
törekvő szervezetek kezében marad. Szó van a főtitkár közvetlen irányítása alatt
álló ENSZ-hadsereg létrehozásáról is. A szervezet nyilvántartásba venne minden
fegyvert, és a nemzeti hadseregek létszámát radikálisan lecsökkentenék. Minden
nemzet számára kötelezővé tennék, hogy vesse alá magát egy Nemzetközi Bíróságnak.
A magánemberek nem tarthatnának fegyvert maguknál, az ENSZ ellenőrizné a fegyverek gyártását,
eladását, szabadalmaztatását és elosztását.

A Charta aláírói szimpatizánsaik között tudhatnak civil szervezeteket és kormányon
kívüli mozgalmakat szerte a világon. Clinton amerikai elnök a millenniumi csúcstalálkozón
azt hangoztatta, hogy erősödik a világ különböző nemzeteinek, térségeinek egymástól
való kölcsönös függése, és ennek összefogásra kell sarkallnia mindenkit. Az Európai
Unió is támogatja az ENSZ tervezett reformját – hangsúlyozta a felszólalásában
Jacques Chirac francia elnök. Chirac annak a nézetnek adott hangot, hogy az ENSZ nélkülözhetetlen,
a szervezetnek azonban a mai kor követelményeihez kell alkalmazkodnia.



Európa példát mutat



A bírálók szerint nem az elnyomottak keserűsége adja a szelet a világkormányzati
mozgalom vitorláiba, hanem a stratégiát azok gyártják, akik a majdani globális irányítást
kézben akarják tartani. A Charta valójában az egyéni szabadság eltörlése – érvelnek
az ellenzők. Jelenleg még a nemzeti szuverenitás és a be nem avatkozás elve a nemzetközi
érintkezés alapvető pillérei. Az ENSZ vezetésével kialakított globális demokrácia
véget vetne az egyéni szabadság védelmének, amely egyébként a világszervezet egyik
alapvető célja. Szemére vetik a Charta szerzőinek, hogy a szegénységet nem lehet
megszüntetni azzal, ha elvesszük a gazdagabbtól a vagyonát, és elosztjuk a kevésbé
szerencsések között. Sokkal inkább várható a nyomorúság elterjedése az ilyesfajta
akcióktól, hiszen amikor valakitől elveszik a gazdagságát, vele együtt eltűnik a
vagyon gyarapításának a vágya, a kezdeményezőkészség is.

A bevételi forrásokat a nemzetközi közvagyonból teremtenék elő a világkormány hívei.
Megadóztatnák a levegő, a légkör és a tengerek használatát. Az adóztatástól
nemcsak azt várják, hogy határtalan bevételre tesznek szert, hanem a természetes
energiaforrások használatának csökkentését is szeretnék elérni, különösen az
olaj, a szén, a földgáz, a víz, a faanyag és az ásványok esetében.

A Charta hívei szeretnék elérni, hogy az ENSZ konfliktusrendező tevékenységét egy
állandó katonai erő végezze. A Biztonsági Tanács az eddigieknél jóval szélesebb kör?
jogokkal rendelkezne "a nemzetközi béke és biztonság fenntartására". Az ellenzők
szerint viszont a világkormány felállítása csak vég nélküli konfliktusokhoz és
elnyomáshoz vezetne. Buchanan amerikai konzervatív politikus rámutatott: "a
szuverenitás vége háborút jelent. Amikor semmibe vették Jugoszlávia szuverenitását,
Clinton elnök a 78 napos bombázás okaként a tömeggyilkosságokat emlegette. Ma már
tudjuk, hogy nem volt népirtás és tudjuk, hogy Clinton bombázása segítette elő a
gyilkosságokat". A konzervatív amerikaiak szerint Európa példát mutat a nemzeti
szuverenitás feladásáról: a most feljövő szuperállam nemzetei feladták az irányítást
valutájuk, költségvetésük, határaik fölött és most veszítik el az uralmat a védelmük
fölött is. A novemberi amerikai elnökválasztás alighanem el fogja dönteni: az USA
beadja-e a derekát és az európai utat választja-e, vagy továbbra is ragaszkodik
azokhoz a szabadságjogokhoz, amelyeken Amerika felépült.

Olvasson tovább: