"– Hogyan lesz egy fiatal erdélyi nőből Angliában, a neves Oxfordban
kutatóorvos, ráadásul egy olyan érdekes területen mint az agykutatás?
– Még Erdélyben kezdtem a kutatómunkát. Másodéves orvostanhallgatóként,
Lázár László professzor úr előadásai keltették fel az érdeklődésemet
a fejlődéstan iránt. Irányítása alatt kezdtem el dolgozni harmadévesen a
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem anatómia laborjában. Egy altató
gyógyszer hatásait vizsgáltuk a fejlődő magzatra, különös tekintettel az
idegrendszer és a végtagok fejlődésére. Négy évet dolgoztam a tanár úrral.
Ő indított el a kutató pályán, ő segített hozzá az intézeten belüli
kollaborációkhoz: a genetika-katedrán Sebe Béla tanár úr, a
gyógyszerhatástan-katedrán pedig Rácz Erzsébet professzor asszony segített hozzá
újabb módszerek megismeréséhez,
illetve szakkönyvekhez. 1990-ben, a forradalom után, az oxfordi egyetem meghirdetett egy
ösztöndíjat Vásárhelyen. Mivel ekkor már hét, úgynevezett
Diák Tudományos Ülésszaki közlés (ebből négy első szerzőként) volt a hátam
mögött, megpályáztam az ösztöndíjat, amit meg is kaptam. Ennek köszönhetően
néhány hónap múlva elmentem Angliába."