hetilap

– Hogyan lesz egy fiatal erdélyi nőből Angliában, a neves Oxfordban kutatóorvos, ráadásul egy olyan érdekes területen, mint az agykutatás?– Még Erdélyben kezdtem a kutatómunkát. Másodéves orvostanhallgatóként, Lázár László professzor úr előadásai keltették fel az érdeklődésemet a fejlődéstan iránt. Irányítása alatt kezdtem el dolgozni harmadévesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem anatómia laborjában. Egy altató gyógyszer hatásait vizsgáltuk a fejlődő magzatra, különös tekintettel az idegrendszer és a végtagok fejlődésére. Négy évet dolgoztam a tanár úrral. Ő indított el a kutató pályán, ő segített hozzá az intézeten belüli kollaborációkhoz: a genetika-katedrán Sebe Béla tanár úr, a gyógyszerhatástan-katedrán pedig Rácz Erzsébet professzor asszony segített hozzá újabb módszerek megismeréséhez, illetve szakkönyvekhez. 1990-ben, a forradalom után, az oxfordi egyetem meghirdetett egy ösztöndíjat Vásárhelyen. Mivel ekkor már hét, úgynevezett Diák Tudományos Ülésszaki közlés (ebből négy első szerzőként) volt a hátam mögött, megpályáztam az ösztöndíjat, amit meg is kaptam. Ennek köszönhetően néhány hónap múlva elmentem Angliába.– Meglehetősen közismert tény, hogy a férfi és női agy között vannak különbségek, amelyek sok közszájon forgó vicc alapját is képezik.– Ezek a régtől ismert különbségek elsősorban méretbeliek. A férfi agy térfogata és súlya általában nagyobb a női agynál. A férfi agyban körülbelül 23 billió, míg a női agyban 19 billió idegsejt van. Ami ennél érdekesebb viszont, hogy újabban szembetűnő különbségeket figyeltek meg a férfi és női agy működésében, az agyféltekék dominanciájában. Míg a férfi agy a logikus gondolkozásért és az asszociációkért felelős bal agyltekét használja erőteljesebben, addig a női agy a művészi hajlamokat meghatározó jobb féltekéjét veszi jobban igénybe.– Összefügg-e mindez az intellektuális kapacitással?– Nem, és éppen ezért a vicceknek nem sok alapja van. Az agy működésében nem az agy mérete és az idegsejtek száma a döntő, nem az a legfontosabb meghatározó, hanem az idegsejtek közötti kapcsolatok mássága a női és a férfi agyban. Nem egészen tisztázott, hogy miért más ez a kapcsolat, és hogy mitől alakul ki ez a másság. Feltételezik, hogy már a méhen belüli fejlődés alatt eldől a hormonok hatására az, hogy hogyan alakul ki az egymáshoz kapcsolt idegsejtek hálózata. A két agyfélteke közötti kapcsolódás más a nőknél és más a férfiaknál, a hölgyeknél ez sokkal erősebb, így a két félteke egy időben szinte szimultán tud működni.– A női és férfi szerepekben, munkamegosztásban, irányultságban hogyan jelentkezik ez?– A ráirányult szellemi munka megköveteli az egyik vagy másik félteke határozottan domináns működését, szemben a mindkét félteke egyidej? működésével. Ezért érdekes felismerés, hogy a férfiak laterizáltan használják az agyukat (egyszerre csak egyik oldal működik), a nők viszont mindkét agyféltekét használják egy időben. A nőknél ez egyrészt csökkenti a koncentrált, ráirányult szellemi teljesítőképességet, ugyanakkor azonban lehetővé teszi többféle munkafolyamat egyidej? végzését. Ezek a különbségek abból erednek, hogy a férfi agybanaz azonos féltekén belüli idegsejtkapcsolatok sűr?bbek és erősebbek, míg a nőknél azok erőteljesebbek, amelyek a két féltekét kötik össze.– Ez azt jelenti, hogy egyszerre több dologra képes odafigyelni egy nő?– Igen, egy nőnél az agy több területe működik egyszerre. A férfinél viszont nagyon meghatározottan egyetlen terület működik dominánsan, s a többi gátolva van.– Mit jelent ez a gyakorlatban?– Egy férfi ember sokkal jobban tud egyetlen fontos, célzott, meghatározott munkára koncentrálni, és azt teljesíteni. A nő egy picit szétszórtabb, de ugyanabban az időben több munkát tud egyszerre elvégezni. Jópofa kísérletekben próbálták ki, hogy egy férfi – még akkor is, ha házias – meg bír-e küzdeni egyidejűleg a sokféle háztartási feladattal. Az eredmények azt igazolják, hogy nem bírja azokat egyszerre csinálni: nem tud megküzdeni azzal, hogy vasaljon, főzzön, gyereket rendezzen egy időben. Egy nőnek sokkal egyszer?bb egyszerre főzni, vasalni, gyereket nevelni, odafigyelni a kertre stb. De amikor matematika feladatot kell megoldani, akkor egy férfi rákoncentrál és megoldja, míg egy nő el-elkalandozik, és nehezebbnek találja a célfeladat megoldását.– Manapság a női emancipáció miatt a hölgyek talán nem szívesen hallanak a férfi és női agy különbözőségéről. – Természetes, hogy a feministáknak ez nem tetszik. De tetszik, nem tetszik ez van. Tudományosan igazolt, hogy a női és férfi agy működése, az idegsejtek közötti összeköttetések különböznek egymástól. Persze ez egyáltalán nem jelent értékbeli különbséget. A férfinak ez előnyt jelenthet a fizikában, matematikában, az egzakt tudományokban általában, a nőknek a művészetekben…– Ha végignézzük nagy kutatók – matematikusok, fizikusok, filozófusok – sorát, vagy ha a művészeteken belül keresünk nagy zeneszerzőket, karmestereket, ezek között nemigen találni nőket. Ez teféhát agyunk berendezkedésével függ össze?– Ez azért összetettebb kérdés. Nem lehet letagadni, hogy klasszikusan, társadalmi szempontból egy nőnek általában nem volt lehetősége a zeneszerzésre, mert gyereket kellett nevelnie, háztartást kellett vezetnie. Az ilyesmi a férfiak "dóga" volt. Ám önmagában a női mivolt nem zárja ki a lehetőséget, hogy a nők között is lehessenek nagy karmesterek, festők vagy tudósok. A kutatásokból azonban az látszik valószínűnek, hogy egy olyan teljesítmény? művészi alkotás, mint például egy Munkácsy-festmény megalkotása, órási koncentrációs képességet, és erős érzelmi-szellemi ráirányulást igényel, a laterizált agyműködés miatt egy férfinak ez könnyebben megy. A férfiak ezért képesek teljes önfeláldozással csak egyetlen dolgot csinálni – és azt nagyon jól. Na és, ez az amire a női agy kevésbé képes. Ne felejtsük el azonban, hogy volt egy Madam Curie, aki tudományos munkát végzett, két Nobel-díjat is kapott, mindamellett három gyereket is felnevelt.– Visszakanyarodnék egy előző témához. Említette, hogy a különbségek már a fejlődés korai szakaszában megmutatkoznak.– Valóban az agyféltekék és agyközpontok közötti különbségek már a méhen belüli fejlődés során megmutatkoznak. Az agyban bizonyos magvak, például az úgynevezett mandula magvak a férfi magzatban és fiúgyermekben növekednek gyorsabban, de a hippokampus növekedése a női magzatban és lánygyermekben gyorsabb ütemű. Ugyancsak nemtől függőek a méhen belüli és a születés utáni fejlődés idején az agyban zajló idegsejtvándorlások, az idegsejtek közötti kapcsolatok teremtése és az idegsejt-elhalási folyamatok. Ezekért a fejlődésbeli, majd később működésbeli különbségekért a nemi hormonok eltérő hatása a felelős.Egyébként a természetes öregedéssel járó folyamatok mássága is megkülönbözteti a két nemet egymástól. A férfi agy egyenletesen veszít idegsejteket az agy egész területéről és a személyiséget meghatározó frontális területekről, míg a női agy elsősorban a memória-funkciókkal kapcsolatos hippokampus-idegsejteket veszít. S ugyanígy a betegségekre való hajlam, s maga a betegség lefolyása sem azonos a két nemnél. Férfiaknál például ritkábbak bizonyos elmebetegségek, mint például a depresszió, az impulzivitás (kóros hevesség, indulatosság), a kórós evés (bulémia) vagy nem evés (anorexia), az agresszivitás és az öngyilkosság. A magyarázat erre egy egyszer? vegyi anyag (a szerotonin), amit az idegsejtek kommunikációs célra használnak. Ha több van belőle, és átlagban férfiaknál 52 százalékkal több termelődik, mint a nőknél, akkor a fent említett betegségek nem alakulnak ki.– Ön az agykutatás igen szerteágazó területén belül merre orientálódott?– A fő kutatási területem az öregedéssel járó Alzheimer-kór. Az Alzheimer-kór az agylágyulás egyik formája, ami az intellektuális és érzelmi képességek teljes elvesztésével járó betegség; körülbelül kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál. Általában előrehaladottabb életkorban jelenik meg, de az örökletes formája sajnos már egy 40-50 éves embert is érinthet. Az átlagéletkor emelkedésével a betegség gyakorisága is növekszik, s ez már mostkomoly egészségügyi-társadalmi gondot okoz Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, de egyre gyakrabban Közép-Kelet-Európában is. A betegséget 1907-ben írta le Alois Alzheimer, de mai napig sem ismerjük pontosan azokat a tényezőket, amelyek kiváltják a betegséget vagy befolyásolhatják a lezajlását. Sőt nem ismerjük pontosan az idegrendszerben lezajló folyamatokat sem, amelyek – mondjuk úgy – a betegség kialakulásának a láncszemei.Ez az ami engem érdekel: a betegség kialakulásának és lezajlásának a mechanizmusa, ami úgy tűnik hogy egy groteszk megismétlődése az agy fejlődése során lezajló folyamatoknak. Sajnos nagyon szomorú következményekkel.– Hogy érti ezt?– Az Alzheimer-kór titka az, hogy az idegsejt megpróbálja megismételni a méhen belüli fejlődésre jellemző folyamatokat, és ez okozza a degenerációt. Mintha egy "téves időszámításról" lenne szó.– Tehát az idegsejt még egyszer elkezdi elölről felépíteni önmagát?– Igen, de nem sikerül neki. Ugyanis a folyamat mintegy fordított sorrendben zajlik. Az agy fejlődése során az idegsejtek előbb osztódnak, majd kialakítják a kapcsolataikat egymással. Az Alzheimer-kórban előbb elvesznek az idegsejtek közti kapcsolatok, majd az idegsejtek megpróbálnak újból osztódni. Az osztódási folyamat meg nem képes végigjárni a fejlődés során végigjárt útvonalat. A következmény pedig az idegsejt beteges elfajulása, majd elhalása lesz. Az elsődleges kiváltó tényező tehát, úgy tűnik, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok elvesztése. Amíg egy idegsejt más idegsejtektől üzeneteket kap – mi úgy mondjuk, hogy beszélget hozzá valaki –, addig nem degenerálódik, mert őrá szükség van. A kommunikáció tartja életben. A természet nagyon ügyesen kialakította ezt: amire szükség van, azt a szervezet megőrzi. Tehát egy idegsejt is, amíg kap üzeneteket, addig nem degenerálódik. Mihelyt nem kap, abban a pillanatban "fölöslegessé" vált, és ez az a pillanat, amikor elkezd ilyen degenerációs folyamatokba beleindulni.– Ezek szerint az öregkori egyedüllét nagyon könnyen felgyorsítja ezt a folyamatot, hiszen a természetes kommunikáció sincs fenntartva.– Pontosan. Vagy a depresszió. Ha nincs kívülről jövő impulzus, valamilyen inger, akkor ezek a folyamatok természetszerűleg felgyorsulnak.– Védekezhetünk-e valamilyen módon ez ellen?– Természetesen. Nagyon fontos például a kommunikáció, az ingerszegény környezet felszámolása stb., de negyvenéves kor felett érdemes odafigyelni a megfelelő vitaminokra is. Az E, A és B vitaminok idegrendszert védő hatása közismert, és valóban védelmet nyújtanak a degenerációs betegségekkel szemben. De csak bizonyos fokig. Mint gyógyszerek, ha a betegség elindult, már nem hatékonyak.A másik dolog, ami nagyon sokat számít: a tanultság. Minél tanultabb egy ember, annál kisebb az esélye arra, hogy szellemileg leépüljön, valószínűleg azért, mert az idegsejtjei közötti kapcsolatok erősebbek, és több is van belőlük. Végső soron a tanulás arra irányul, hogy ezeket az idegsejtek közötti kapcsolatokat szaporítsa és erősítse.– A beszédnek van-e közvetlen befolyása az agyi tevékenységre?– A kutatási területem nem terjedt ki erre. Viszont közismert tény az, hogy ha beszélnek valakihez, akkor az az agyközpontja, ami a beszéd megértésére specializálódott, aktívabbá válik. Kimutatható egy, a röntgenhez hasonló vizsgálattal, hogy ilyenkor a vérellátása megemelkedik és az idegsejtek működése felerősödik. Tehát akár a beszéd, akár a zene vagy a fény, de mindenféle kívülről jövő impulzus, behatás aktiválja az idegsejteket. Természetesen az embernél a legerősebb behatás a szociális hatás, a más emberekkel való kapcsolat. A különböző külső impulzusok azok, amik az agy működését, azon belül a különböző központok működését nagyon elősegítik, s ezek védelmet nyújtanak a degeneráció ellen. Ezért varraz, hogy depreszsziós vagy magára maradt emberek sokkal gyorsabban leépülnek szellemig, mint azok, akik aktívan élnek egy közösségben – érzelmileg-intellektuálisan kötődnek egy közösség tagjaihoz.– Az öregedéssel járó memóriavesztés, a feledékenység nagyon kellemetlen tud lenni az ember számára. Több kutatás irányult mosn tanában arra, hogy bizonyosfajta mozgások, mint például a futás, jó hatással vannak az agyi tevékenységre és a memóriára. Önöknek voltak-e erre vonatkozó kutatásaik?– Konkrétan nekünk nem voltak. De egy másik csat eredményei azt igazolják, hogy minden olyan tevékenység, amely szellemi és fizikai együttműködést igényel, például a kertészkedés vagy a kötés, kifejezetten lassítják az agy-öregedési folyamatokat és javítják a memópiát. Megfigyelések igazolták, hogy azoknak, akik ilyenfajta munkát végeznek, jobb a memóriájuk, nem épülnek le olyan gyakran, illetve ha megindul a leépülési folyamat, sokkal lassúbb és enyhébb, mint azoknál, akik nem végeznek ilyenfajta munkát.– Az Ön kutatási céljai között nyilván szerepel olyan gyógymód kialakítása vagy gyógyszer létrehozása, amely segít ezeket a leépülési folyamatokat megállítani?– Igen. A munkám jó része gyógyszerkutatás, de erről most még üzleti okok miatt nem beszélhetek. A lényeg a mi szempontunkból a megelőzés lenne, vagy az, hogy ha el is indul a folyamat, lehetségessé váljon a megszakítása, lassítása. Mint minden betegség, az Alzheimer-kór is patológiás folyamatok láncolatának az eredménye. Ha sikerül ezeket a "láncszemeket" azonosítani, akkor lehetségessé válik az, hogy valamelyik ponton megállítsuk a folyamatot. Ezen dolgozunk.– Köszönöm a beszélgetést.