Kereső toggle

Az Alzheimer-kór: az idegsejt téves időszámítása

A férfi és a női agy titkai

Beszélgetés Dr. Nagy Zsuzsanna Oxfordban élő agykutatóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Hogyan lesz egy fiatal erdélyi nőből Angliában, a neves Oxfordban kutatóorvos, ráadásul egy olyan érdekes területen, mint az agykutatás?
– Még Erdélyben kezdtem a kutatómunkát. Másodéves orvostanhallgatóként, Lázár László professzor úr előadásai keltették fel az érdeklődésemet a fejlődéstan iránt. Irányítása alatt kezdtem el dolgozni harmadévesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem anatómia laborjában. Egy altató gyógyszer hatásait vizsgáltuk a fejlődő magzatra, különös tekintettel az idegrendszer és a végtagok fejlődésére. Négy évet dolgoztam a tanár úrral. Ő indított el a kutató pályán, ő segített hozzá az intézeten belüli kollaborációkhoz: a genetika-katedrán Sebe Béla tanár úr, a gyógyszerhatástan-katedrán pedig Rácz Erzsébet professzor asszony segített hozzá újabb módszerek megismeréséhez, illetve szakkönyvekhez. 1990-ben, a forradalom után, az oxfordi egyetem meghirdetett egy ösztöndíjat Vásárhelyen. Mivel ekkor már hét, úgynevezett Diák Tudományos Ülésszaki közlés (ebből négy első szerzőként) volt a hátam mögött, megpályáztam az ösztöndíjat, amit meg is kaptam. Ennek köszönhetően néhány hónap múlva elmentem Angliába.
– Meglehetősen közismert tény, hogy a férfi és női agy között vannak különbségek, amelyek sok közszájon forgó vicc alapját is képezik.
– Ezek a régtől ismert különbségek elsősorban méretbeliek. A férfi agy térfogata és súlya általában nagyobb a női agynál. A férfi agyban körülbelül 23 billió, míg a női agyban 19 billió idegsejt van. Ami ennél érdekesebb viszont, hogy újabban szembetűnő különbségeket figyeltek meg a férfi és női agy működésében, az agyféltekék dominanciájában. Míg a férfi agy a logikus gondolkozásért és az asszociációkért felelős bal agyltekét használja erőteljesebben, addig a női agy a művészi hajlamokat meghatározó jobb féltekéjét veszi jobban igénybe.
– Összefügg-e mindez az intellektuális kapacitással?
– Nem, és éppen ezért a vicceknek nem sok alapja van. Az agy működésében nem az agy mérete és az idegsejtek száma a döntő, nem az a legfontosabb meghatározó, hanem az idegsejtek közötti kapcsolatok mássága a női és a férfi agyban. Nem egészen tisztázott, hogy miért más ez a kapcsolat, és hogy mitől alakul ki ez a másság. Feltételezik, hogy már a méhen belüli fejlődés alatt eldől a hormonok hatására az, hogy hogyan alakul ki az egymáshoz kapcsolt idegsejtek hálózata. A két agyfélteke közötti kapcsolódás más a nőknél és más a férfiaknál, a hölgyeknél ez sokkal erősebb, így a két félteke egy időben szinte szimultán tud működni.
– A női és férfi szerepekben, munkamegosztásban, irányultságban hogyan jelentkezik ez?
– A ráirányult szellemi munka megköveteli az egyik vagy másik félteke határozottan domináns működését, szemben a mindkét félteke egyidej? működésével. Ezért érdekes felismerés, hogy a férfiak laterizáltan használják az agyukat (egyszerre csak egyik oldal működik), a nők viszont mindkét agyféltekét használják egy időben. A nőknél ez egyrészt csökkenti a koncentrált, ráirányult szellemi teljesítőképességet, ugyanakkor azonban lehetővé teszi többféle munkafolyamat egyidej? végzését. Ezek a különbségek abból erednek, hogy a férfi agyban
az azonos féltekén belüli idegsejtkapcsolatok sűr?bbek és erősebbek, míg a nőknél azok erőteljesebbek, amelyek a két féltekét kötik össze.
– Ez azt jelenti, hogy egyszerre több dologra képes odafigyelni egy nő?
– Igen, egy nőnél az agy több területe működik egyszerre. A férfinél viszont nagyon meghatározottan egyetlen terület működik dominánsan, s a többi gátolva van.
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Egy férfi ember sokkal jobban tud egyetlen fontos, célzott, meghatározott munkára koncentrálni, és azt teljesíteni. A nő egy picit szétszórtabb, de ugyanabban az időben több munkát tud egyszerre elvégezni. Jópofa kísérletekben próbálták ki, hogy egy férfi – még akkor is, ha házias – meg bír-e küzdeni egyidejűleg a sokféle háztartási feladattal. Az eredmények azt igazolják, hogy nem bírja azokat egyszerre csinálni: nem tud megküzdeni azzal, hogy vasaljon, főzzön, gyereket rendezzen egy időben. Egy nőnek sokkal egyszer?bb egyszerre főzni, vasalni, gyereket nevelni, odafigyelni a kertre stb. De amikor matematika feladatot kell megoldani, akkor egy férfi rákoncentrál és megoldja, míg egy nő el-elkalandozik, és nehezebbnek találja a célfeladat megoldását.
– Manapság a női emancipáció miatt a hölgyek talán nem szívesen hallanak a férfi és női agy különbözőségéről.
– Természetes, hogy a feministáknak ez nem tetszik. De tetszik, nem tetszik ez van. Tudományosan igazolt, hogy a női és férfi agy működése, az idegsejtek közötti összeköttetések különböznek egymástól. Persze ez egyáltalán nem jelent értékbeli különbséget. A férfinak ez előnyt jelenthet a fizikában, matematikában, az egzakt tudományokban általában, a nőknek a művészetekben…
– Ha végignézzük nagy kutatók – matematikusok, fizikusok, filozófusok – sorát, vagy ha a művészeteken belül keresünk nagy zeneszerzőket, karmestereket, ezek között nemigen találni nőket. Ez teféhát agyunk berendezkedésével függ össze?
– Ez azért összetettebb kérdés. Nem lehet letagadni, hogy klasszikusan, társadalmi szempontból egy nőnek általában nem volt lehetősége a zeneszerzésre, mert gyereket kellett nevelnie, háztartást kellett vezetnie. Az ilyesmi a férfiak "dóga" volt. Ám önmagában a női mivolt nem zárja ki a lehetőséget, hogy a nők között is lehessenek nagy karmesterek, festők vagy tudósok. A kutatásokból azonban az látszik valószínűnek, hogy egy olyan teljesítmény? művészi alkotás, mint például egy Munkácsy-festmény megalkotása, órási koncentrációs képességet, és erős érzelmi-szellemi ráirányulást igényel, a laterizált agyműködés miatt egy férfinak ez könnyebben megy. A férfiak ezért képesek teljes önfeláldozással csak egyetlen dolgot csinálni – és azt nagyon jól. Na és, ez az amire a női agy kevésbé képes. Ne felejtsük el azonban, hogy volt egy Madam Curie, aki tudományos munkát végzett, két Nobel-díjat is kapott, mindamellett három gyereket is felnevelt.
– Visszakanyarodnék egy előző témához. Említette, hogy a különbségek már a fejlődés korai szakaszában megmutatkoznak.
– Valóban az agyféltekék és agyközpontok közötti különbségek már a méhen belüli fejlődés során megmutatkoznak. Az agyban bizonyos magvak, például az úgynevezett mandula magvak a férfi magzatban és fiúgyermekben növekednek gyorsabban, de a hippokampus növekedése a női magzatban és lánygyermekben gyorsabb ütemű. Ugyancsak nemtől függőek a méhen belüli és a születés utáni fejlődés idején az agyban zajló idegsejtvándorlások, az idegsejtek közötti kapcsolatok teremtése és az idegsejt-elhalási folyamatok. Ezekért a fejlődésbeli, majd később működésbeli különbségekért a nemi hormonok eltérő hatása a felelős.
Egyébként a természetes öregedéssel járó folyamatok mássága is megkülönbözteti a két nemet egymástól. A férfi agy egyenletesen veszít idegsejteket az agy egész területéről és a személyiséget meghatározó frontális területekről, míg a női agy elsősorban a memória-funkciókkal kapcsolatos hippokampus-idegsejteket veszít. S ugyanígy a betegségekre való hajlam, s maga a betegség lefolyása sem azonos a két nemnél. Férfiaknál például ritkábbak bizonyos elmebetegségek, mint például a depresszió, az impulzivitás (kóros hevesség, indulatosság), a kórós evés (bulémia) vagy nem evés (anorexia), az agresszivitás és az öngyilkosság. A magyarázat erre egy egyszer? vegyi anyag (a szerotonin), amit az idegsejtek kommunikációs célra használnak. Ha több van belőle, és átlagban férfiaknál 52 százalékkal több termelődik, mint a nőknél, akkor a fent említett betegségek nem alakulnak ki.
– Ön az agykutatás igen szerteágazó területén belül merre orientálódott?
– A fő kutatási területem az öregedéssel járó Alzheimer-kór. Az Alzheimer-kór az agylágyulás egyik formája, ami az intellektuális és érzelmi képességek teljes elvesztésével járó betegség; körülbelül kétszer olyan gyakori nőknél, mint férfiaknál. Általában előrehaladottabb életkorban jelenik meg, de az örökletes formája sajnos már egy 40-50 éves embert is érinthet. Az átlagéletkor emelkedésével a betegség gyakorisága is növekszik, s ez már most
komoly egészségügyi-társadalmi gondot okoz Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, de egyre gyakrabban Közép-Kelet-Európában is. A betegséget 1907-ben írta le Alois Alzheimer, de mai napig sem ismerjük pontosan azokat a tényezőket, amelyek kiváltják a betegséget vagy befolyásolhatják a lezajlását. Sőt nem ismerjük pontosan az idegrendszerben lezajló folyamatokat sem, amelyek – mondjuk úgy – a betegség kialakulásának a láncszemei.
Ez az ami engem érdekel: a betegség kialakulásának és lezajlásának a mechanizmusa, ami úgy tűnik hogy egy groteszk megismétlődése az agy fejlődése során lezajló folyamatoknak. Sajnos nagyon szomorú következményekkel.
– Hogy érti ezt?
– Az Alzheimer-kór titka az, hogy az idegsejt megpróbálja megismételni a méhen belüli fejlődésre jellemző folyamatokat, és ez okozza a degenerációt. Mintha egy "téves időszámításról" lenne szó.
– Tehát az idegsejt még egyszer elkezdi elölről felépíteni önmagát?
– Igen, de nem sikerül neki. Ugyanis a folyamat mintegy fordított sorrendben zajlik. Az agy fejlődése során az idegsejtek előbb osztódnak, majd kialakítják a kapcsolataikat egymással. Az Alzheimer-kórban előbb elvesznek az idegsejtek közti kapcsolatok, majd az idegsejtek megpróbálnak újból osztódni. Az osztódási folyamat meg nem képes végigjárni a fejlődés során végigjárt útvonalat. A következmény pedig az idegsejt beteges elfajulása, majd elhalása lesz. Az elsődleges kiváltó tényező tehát, úgy tűnik, hogy az idegsejtek közötti kapcsolatok elvesztése. Amíg egy idegsejt más idegsejtektől üzeneteket kap – mi úgy mondjuk, hogy beszélget hozzá valaki –, addig nem degenerálódik, mert őrá szükség van. A kommunikáció tartja életben. A természet nagyon ügyesen kialakította ezt: amire szükség van, azt a szervezet megőrzi. Tehát egy idegsejt is, amíg kap üzeneteket, addig nem degenerálódik. Mihelyt nem kap, abban a pillanatban "fölöslegessé" vált, és ez az a pillanat, amikor elkezd ilyen degenerációs folyamatokba beleindulni.
– Ezek szerint az öregkori egyedüllét nagyon könnyen felgyorsítja ezt a folyamatot, hiszen a természetes kommunikáció sincs fenntartva.
– Pontosan. Vagy a depresszió. Ha nincs kívülről jövő impulzus, valamilyen inger, akkor ezek a folyamatok természetszerűleg felgyorsulnak.
– Védekezhetünk-e valamilyen módon ez ellen?
– Természetesen. Nagyon fontos például a kommunikáció, az ingerszegény környezet felszámolása stb., de negyvenéves kor felett érdemes odafigyelni a megfelelő vitaminokra is. Az E, A és B vitaminok idegrendszert védő hatása közismert, és valóban védelmet nyújtanak a degenerációs betegségekkel szemben. De csak bizonyos fokig. Mint gyógyszerek, ha a betegség elindult, már nem hatékonyak.
A másik dolog, ami nagyon sokat számít: a tanultság. Minél tanultabb egy ember, annál kisebb az esélye arra, hogy szellemileg leépüljön, valószínűleg azért, mert az idegsejtjei közötti kapcsolatok erősebbek, és több is van belőlük. Végső soron a tanulás arra irányul, hogy ezeket az idegsejtek közötti kapcsolatokat szaporítsa és erősítse.
– A beszédnek van-e közvetlen befolyása az agyi tevékenységre?
– A kutatási területem nem terjedt ki erre. Viszont közismert tény az, hogy ha beszélnek valakihez, akkor az az agyközpontja, ami a beszéd megértésére specializálódott, aktívabbá válik. Kimutatható egy, a röntgenhez hasonló vizsgálattal, hogy ilyenkor a vérellátása megemelkedik és az idegsejtek működése felerősödik. Tehát akár a beszéd, akár a zene vagy a fény, de mindenféle kívülről jövő impulzus, behatás aktiválja az idegsejteket. Természetesen az embernél a legerősebb behatás a szociális hatás, a más emberekkel való kapcsolat. A különböző külső impulzusok azok, amik az agy működését, azon belül a különböző központok működését nagyon elősegítik, s ezek védelmet nyújtanak a degeneráció ellen. Ezért varraz, hogy depreszsziós vagy magára maradt emberek sokkal gyorsabban leépülnek szellemig, mint azok, akik aktívan élnek egy közösségben – érzelmileg-intellektuálisan kötődnek egy közösség tagjaihoz.
– Az öregedéssel járó memóriavesztés, a feledékenység nagyon kellemetlen tud lenni az ember számára. Több kutatás irányult mosn tanában arra, hogy bizonyosfajta mozgások, mint például a futás, jó hatással vannak az agyi tevékenységre és a memóriára. Önöknek voltak-e erre vonatkozó kutatásaik?
– Konkrétan nekünk nem voltak. De egy másik csat eredményei azt igazolják, hogy minden olyan tevékenység, amely szellemi és fizikai együttműködést igényel, például a kertészkedés vagy a kötés, kifejezetten lassítják az agy-öregedési folyamatokat és javítják a memópiát. Megfigyelések igazolták, hogy azoknak, akik ilyenfajta munkát végeznek, jobb a memóriájuk, nem épülnek le olyan gyakran, illetve ha megindul a leépülési folyamat, sokkal lassúbb és enyhébb, mint azoknál, akik nem végeznek ilyenfajta munkát.
– Az Ön kutatási céljai között nyilván szerepel olyan gyógymód kialakítása vagy gyógyszer létrehozása, amely segít ezeket a leépülési folyamatokat megállítani?
– Igen. A munkám jó része gyógyszerkutatás, de erről most még üzleti okok miatt nem beszélhetek. A lényeg a mi szempontunkból a megelőzés lenne, vagy az, hogy ha el is indul a folyamat, lehetségessé váljon a megszakítása, lassítása. Mint minden betegség, az Alzheimer-kór is patológiás folyamatok láncolatának az eredménye. Ha sikerül ezeket a "láncszemeket" azonosítani, akkor lehetségessé válik az, hogy valamelyik ponton megállítsuk a folyamatot. Ezen dolgozunk.
– Köszönöm a beszélgetést.

Olvasson tovább: